Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-31 / 22. szám
Pelsöcröl (Plešlvec) a Kónyárt szelíd hegyhátát követve, a vadregényes Pelsőcl-fennslk távoli ívelését fürkészve kis természetjárásra Indulhatsz. A szelíd kanyarokkal tűzdelt, keskeny, fákkal, bokrokkal szegélyezett országút vándorát kisvártatva Páskaháza (Pašková) fogadja. Itt a füstös kiskocsmán kívül nincs nagyon hol betérni, így hát legjobb, ha folytatod az utat. A Kónyárt, mint rakoncátlan kisgyerek, egyszer csak kiölti nyelvét nagynevű, évszázados kísérője, a fennsík felé, mely fittyet hányva e pajkosságra bátran nyargal tovább. Talán ez a köbe zárt megkapó jelenet ösztökélte évszázadokkal ezelőtt letelepedésre a kunokat vagy a völgykatlanban felbugy- gyanó meleg forrás, meg a fennsík oldalából csörgedező krisztálytiszta vizű erek által duzzasztott patak Is marasztalóan hatott. így lett (lehetett) a község máig Is kifejező, találó megnevezése Kuntapolca (Kunévá Teplica). A 680 lelket számláló gömörl kisközség a Csetneky-patak mellett Pel- sőctOl mindössze nyolc kilométerre fekszik, ahol évszázadok óta az ősi mesterséget, a vasöntészetet űzik. A gyár Jellege mára sokat változott. A tőle nem messze lévő jelSaval mag- nezftgyárral ellentétben, nem termé- szetpusztltó technológiákat honosított, hanem sok egyéb mellett szennyvíztisztító állomásokat is gyárt. Azt viszont nem tudja a vándor, hogy az a hangulatos kisközség állami kitüntetést kapott az elmúlt években — de főleg tavaly — kifejtett községfejlesztési munkásságáért, a választási program teljesítéséért, sőt túlteljesítéséért a szlovák kormány az elismerő oklevélen kívül pénzjutalomban részesítette a falu lakosságát Idén áprilisban. Körséta a fejlődéssel Én autóbusszal érkeztem meg a község központjába, mely túlzások nélkül Is főtérnek nevezhető. Csinos kis park, padokkal. A szelíden csordogáló patakot üdezöld gyepszőnyeg övezi. A hnb és a községi kultúrház közös épületben van. Az elnöki Irodában szimpatikus fiatalember, Dono István üdvözöl. Éppen egy hivatalos tárgyalás kellős közepébe cseppentem — a község belterületén épülő szennyvíztisztító állomás további munkálatainak megbeszélése, egyeztetése folyik. Szerencsémre — merthogy nem akarok zavarni — a helyszínen tartózkodó Drenko József, az elnök „jobb keze“ szívesen vállalja a kalauzolást. Először a volt Iskolaépületet mutatja, ahol az egyik osztályban ma az asztalitenisz hívei verik a kau- csuklabdát, a másik tágas helyiség pedig amolyan raktárféle. A kintről ma is gondozott épület mellett elhaladva már egy vadonatúj létesítmény falait vélem felfedezni. Józsi bácsi, aki építésvezetői minőségében végig ott volt a Jednota-üzletház é- pítésénél, azt Is elárulja, hogy a falu dolgos népének összefogásával egy év sem kellett hozzá, hogy elkészüljenek az üzlettel és az emeleti vendéglővel. Tovább haladunk az aszfaltos úton, melyből tavaly 15 kilométeres szakasz készült el a faluban 500 méter pedig az üzem előtt. A zsenge fű sejteti, hogy új telepítésű — tavaly 0,9 hektár parkot telepítettek. Négy panelház mellett haladva ÚJ utcába érkezünk, ahol már öt ÚJ ház áll. — Az elnök is Itt Jól sikerült nyitány sportolni vágyókkal és szurkolókkal teljenek meg ezek a pályák. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő foci mellett a tenisz Is ígéretes sportnak tűnik. A stadion sohasem lesz zárva, bármikor bárki jöhet a községből és környékéről, szívesen fogadjuk. Útban az üzem felé arról érdeklődöm, mit tervez a falu, ml minden fért vagy nem fért bele a választási programba, mire fordítják majd a kitüntetéssel kapott százezer koronát. — Sok minden hiányzik még a faluban. Vezetékes Ivóvizünk ugyan már van, de hiányzik a szennyvízelvezető hálózat. A most épülő üzembe helyezésével ez a gondunk Is megoldódik. Nálunk még mindig háztól temetnek, ezért a ravatalozót Is szeretnénk mihamarább felépíteni. A Zdroj üzletének átépítésével élelmiszer mintaboltot szeretnénk létrehozni. A gyárral közösen egy 25 méteres fedett uszodát akarunk építeni, hogy kihasználjuk a melegvízforrás kristálytiszta vizét. Kell a falunak még tűzoltószertár, és az óvoda átépítése is sürget, az evangélikus templom tatarozása pedig az épület műemléki mivolta miatt a kötelességünk. Sok, ugye? De ez azért van, mert az elődöm egy picit elhanyagolta a falufejiesztést. Én alig két éve vagyok tisztségemben, s ez alatt sem pénz, sem Idő nem jutott mindenre. Ami a választási programot illeti, ez számunkra nem szentírás. Ha csak erre hagyatkoznánk, nagyon lassan fejlődnénk. Amikor Ide jöttem, e téren sem volt semmilyen fogódzóm, de azt csináltuk, amire a falunak és az üzemnek szüksége volt. A gyár a faluért, a falu a gyárért A magnezitgyár Igazgatója, Mezei Viktor mérnök rugalmas gondolkodású, energikus fiatal vezető benyomást kelti. Irodájában videofelvételről Idézi az elmúlt év őszén a faluban lezajlott sikeres rendezvényt. Szinte észrevétlenül surranunk át; a közelmúltban a jelenbe a gyár köz- ségfejlesztős politikájának megannyi bizonyítékát felsorakoztatva. A gyár jelene és jövője is meg van alapozva, amit a tavalyi több mint ötmillió koronás nyereségtúlteljesltés is Igazol. Ennek Is köszönhető az évi tízmilliós beruházási keret, amit közös érdekből nemcsak az üzem területén fektetnek be. Tavaly az öntöde rekonstrukcióját két hét alatt e'"égezték, ami a tökéletes munka- s;„,i'vezés eredménye, valamint hangyaszorgalma és áldozatvállalása tette lehetővé. Az 1988-as év tehát Itt is, ott Is sikeres volt. Elindított, megnyitott egy fejezetet, melyet az új gondolkodásmód és a folytonosság jellemez. — Azonosak az érdekeink. Az üzemfejlesztés egyben községfejlesztést is jelent, s mindkettőt nyitott és végtelen folyamatként értelmezzük. S hogy jól csináltuk, azt a járási szocialista verseny megnyerése és a kormány elismerése Is bizonyítja. Persze, Itt nem állunk le, mert csalódást okoznánk, Pista az üzemből került a hnb élére, de nem szakadt Labina László, a hétezer kötetes könyvtár vezetője A magnezitgyár építkezett — súgja meg nyugdíjas kísérőm. A falu másik üzlete mellett elhaladva érkezünk meg kiindulópontunkhoz. Ez az tehát, amiért odaítélték a magas fokú kitüntetést, de más érdemel is vannak a falunak. Tavaly rekordidő alatt felépítettek egy olyan sportlétesítményt, mely a Járásban párját ritkítja. Ez a magnezltüzem mellett a falu bejáratánál található. Vége már az elszivárgásnak ~ Gyönyörű gyepszőnyeg, hatsávos futópálya, kézilabda- és kosárlabdapálya, megvilágítás, teniszpályák, barátságos kis tribün, amely alatt szauna és egy húszágyas miniszálló Is létesült — ez van a nem egészen egy év alatt elkészült és megnyitott sportkomplexumban. — Szinte hihetetlen —• Jegyezem meg az elnöknek —, hogy egy ilyen kis lélekszámú, isten háta mögöttinek hitt község Ilyesmire képes, habár, gondolom, ebbe a gyár Is besegített! — Látja! Ez a valóság — mondja higgadtan a hnb fiatal elnöke. — Azt azért hadd tegyem rögtön hozzá, hogy ez Is a kollektíva, a nemzeti bizottság, a magnezitgyár és a falu lakosságának közös erejét szimbolizálja. A gyárnak nem mindegy hogyan érzik Itt magukat az emberek. Hogy a fiatalok le tudjanak telepedni, családot alapítani, fontos az is, milyen a környezetük, a falujuk. Évekkel ezelőtt építkezési zárlat volt, de ezt szerencsére feloldották, vége már az elszivárgásnak. Tavaly például 680-ról 750-re emelkedett a lakosok száma. A gyárnak, az ottani vezetőségnek élén az Igazgatóval nagy érdemel vannak ebben. Nemcsak az üzem, a községfejlesztésre, a lakásépítésre is nagy gonddal ügyelnek. Nélkülük nem épült volna meg ez a stadion sem. Most már csak az kell, hogy élettel. Dono István, a hnb elnöke Mezei Viktor mérnök: „Az érdekazonosság rég tisztázott tény mifelénk“ meg'a kapcsolatunk volt munkahelyével, sőt inkább erősödött. Minden reggel bejön a gyárba, ott van az operatív munkaelosztásnál, és ha csak egy lehetőség van rá, biztosítunk számára munkagépet, motoros jármüvet és egyebet Is, amire éppen szüksége van. Bizonyára ő Is elmondta, hogy nagy feladatok előtt állunk. A község jövője szempontjából az Iskola épületét sem szeretnénk elhanyagolni Hamarosan újabb hat házhelyen kezdik meg az építkezést. Másoknak is, magunknak Is szeretnénk bizonyítani, hogy faluhelyen is lehet kulturáltan, színvonalasan élni és alltotnl. A következő község Goőaltovo már az etnikai határvonal túloldalán van. Rozsnyó (Rožňava) felé utazva az elnök utolsó megjegyzései rezonál- tak a fülembe: — Ne zengjen rólunk dicshimnuszokat, ne írjon szu- perlatívuszokban, a munkánk, az eredményeink dicsérjenek. A járási székhelyen kiderült, ez ezredfordulóig Kuntapolca lesz a járás „kirakati“ nagyközsége. polgári LASZLO (A szerző felvételei) Szálkák, fricskák, cikornyák Kalauzsztori egy aláírás miatt utazás közben sok mindenben volt már részem az utóbbi tíz év alatt, ám ami legutóbb, május 6-án, szombaton délután a Bratislavából Érsekújvárba (Nové Zámky) tartó „Vysočina“ gyorsvonaton történt, az minden eddigit felülmúlt. Mihelyt elindult a zsúfolásig megtelt vonat, nyomban megjelent az Igen határozott kalauz. Nincs ebben semmi különös, annál Is Inkább, mert barátaimmal együtt az első kocsi folyosóján szorongtunk. Abban viszont Igen, ahogyan viselkedett és amilyen durván, arrogánsán szólt: „Nincs aláírva a havijegye, ezért száz koronára megbüntetem és Galántán leszállítom!“ Meglepett a fiatalember hangneme, a- mely olyan volt, mintha bűnözőt vallatott volna. Kisvártatva magamhoz tértem: „Az utóbbi öt évben soha senki sem hiányolta az aláírásomat. De sebaj, aláírom utólag“ — mondtam, s nyúltam az igazolványomért és a menetjegyemért. ,,Csak akkor kapja vlsz- sza, ha Galántán elhagyja a vonatot“ — válaszolta diadalittasan a morcos jegykezelő. Percekig nem tudtam napirendre térni az eset fölött, barátaim Is fejüket csóválták. Bosszankodtam is azon, miért nem láttam el kézjegyemmel azt a fránya havijegyet. Eddig senki sem követelte, akkor miért pont most hiányolják?! Ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztattak. Micsoda formalizmus! Aláírni egy olyan menetjegyet, amelyre az eladás pillanatában feltüntetik az Igazolvány számát. Különben is ilyen esetben az aláírás semmit sem mond, mert rendszerint olvashatatlan. De ha ez szabály, ezt szépen, emberségesen Is meg lehet (ne) mondani, vagy nem ...?! Az sem ment a fejembe, hogy a kalauz oly gyorsan elállt a 100 koronás bírságtól, csak azt akarta, maradjak Galántán. De miért? Vajon mivel érdemeltem ezt ki? Utastársaim meg Is jegyezték: „Legalább lesz miről írnod ...“ Ekkor még nem sejtettem, hogy a sporthoz, pontosabban a futáshoz és a birkózáshoz Is köze lesz a dolognak. Időközben megérkeztünk Galántára, és most kezdődött csak a tánc! Mentem a jegyemért, ml mást tehettem, s azt fontolgattam, ha visszaadja, újra felszállók, elvégre a balhét végig kell (illik) csinálni, ráadásul nem é- reztem magam bűnösnek. Vonakodva, de átnyújtotta az igazolványomat. Ezután lepődtem meg igazán, amikor mellettem haladva, kezét széttárva nem engedett felszállni a vonatra. Ekkor már közönsége Is volt a furcsa színjátéknak. A kalauz üvöltözött: „Nem engedem fel a vonatra...“ Azt gondoltam, ha lúd, legyen kövér, és rövid vágta után felugrottam a vonat végére, ö természetesen utánam iramodott, és rám vetette magát, de csípődobását sikerült elhárítanom. Két katona is a segítségemre sietett, ekkorra már a vonatvezető és a forgalmista is a helyszínre érkezett, akinek azt üvöltötte a felbőszült és „lefegyverzett“ kalauz, hogy Érsekújvárott rendőrök várjanak minket. Örültem Is ennek, legalább tlzstázzuk az egészet. A riasztásra azonban nem került sor... A vonatvezető végighallgatta a történetet, majd szemügyre vette aláírás nélküli jegyemet, s mosolyogva hozzátette: „Teljes mértékben Igaza van, a kollégám nagyot tévedett!“ Ezt megértem, hiszen tévedni emberi dolog, ám azt már nem, hogy az Ismeretlen kalauz magából kikelve lehordott. Hová jutnánk, ha minden nézeteltérés alkalmából az erőszakot alkalmaznánk. Kíváncsi voltam arra: mit szólnak mindehhez a harcias jegykezelő felettesei. Őket azonban hiába kerestük az újvári állomáson, senki sem állt rendelkezésünkre. Barátaimmal végigjártam kétszer Ts az állomás épületét, de az ügyeletes „főnököt“ nem találtuk, pedig még csak délután fél öt volt! A tudakozóban unottan a panaszkönyvet kínálták. Dühösen legyintettem egyet, s inkább aláírtam a menetjegyemet ... Zsigárdi Liuló
