Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-24 / 21. szám

On az átépítés folyamán be* tezetett reformok célját szociális forradalomnak nevezi. Miért? — A kitűzött radikális célok 'és az elérésükre alkalmazott esz­közök nyomán nevezhetjük az átépítést szociális forradalomnak. A helyzet, amelyben az átépítés kezdődött, lényegében forradalom előtti volt; Vagyis azok „ott lent“ nem voltak hajlandók jó minősé­gű munkát végezni, és azok „ott fent“ már képtelenek voltak őket erre rákényszeríteni. A szov­jet társadalom a válság irányá­ba fejlődött. Az ország mind tu­dományos-műszaki, mind szociá­lis-gazdasági téren elmaradt a vi­lág mögött. Ez a tömegek elége­detlenségéhez vezetett, ami egy­re élesebb formákban nyilvánult meg. Ez a valóság állította a társa­dalom vezetését a kérdés elé: vagy visszatérni a direktív, pa­rancsoló módszerekhez — ezek hatékonytalansága már nyilván­való volt —, vagy változásokat bevezetni a társadalmi viszonyok minden területén, tehát azt ten­ni, amit ma a Szovjetunióban pe­resztrojkának nevezünk. Az át­építés határozott korparancs, a- melyet a történelem mondott ki a szovjet társadalomnak. Nézetem szerint az átépítés nem annyira a fejlődés szintjé­nek változtatása, mint inkább pá­lyamódosítás, amelyen a társada­lom halad. Lényege: eltávolodni attól a vonaltól, amely a pan­gáshoz vezette a társadalmat. Át­menet egy olyan útra, amely a dinamikus fejlődést Jelenti a tu­dományos-műszaki és szociális gazdasági haladás alapján. A pályamódosításra azért van szükség, mert az előző út nem volt Jól megválasztva, nem volt hatékony. A módosítás szüksé­gessé teszi, hogy az előbbi utat tudományosan, kritikusan érté­keljük, így állapítsuk meg, hogy az elmúlt évtizedekben miért ilyen irányban fejlődött társadal­munk, és milyen szociális rend­szer alakult ki benne az egyes időszakokban. A forradalom magával hozza a politikai hatalom szerkezetének alapvető változását. Pontosan er­ről van most szó a Szovjetunió­ban. Az SZKP 19. össz-szövetségl konferenciájának határozatai ki­mondják a jogkörök nagy részé­nek újraelosztását: a pártszer­vektől az állami szervek, a vég­rehajtó szervektől a képviselő­A peresztrojka mint szociális forradalom Forradalmi vagy reformista jellege van-e a Szovjetunióban zajló átépítésnek? Hol e helyűk a reformoknak a forradalmi változásokban? Minden reform és reformkísérlet forradalmi válto­zást eredményezhet? Ezekre és még más kérdésekre válaszol a közismert szovjet szociológus, Tatyjana Zavlavszka akadémikus, alü Mihail Gorbacsov tanácsadóinak egyike. szervek irányába, a központi hi­vatalok szerepét pedig, jórészt a köztársasági és a helyi szervek­nek kell átvenniük. Ez az újra­felosztás elősegíti majd a politi­kai hatalom túlzott központosítá­sának a megszűnését, de termé­szetesen a gazdaíágl hatalomét is. Nagy jogkört szereznek így az egyes társadalmi csoportok: a munkások, a földművesek és az értelmiségiek. — Helyes-e, ha a párt és álla­mi szervek kádereinek és káder­tartalékainak, valamint az appa­rátus dolgozóinak a rétegét osz­tálynak nevezzük? — Ez a réteg hordozza azt a három jellemvonást, amelyet Le­nin az osztály jellemzésére so­rolt fel. Specifikus a viszonya a termelőeszközökhöz (szinte kor­látlanul rendelkezhet ezekkel), specifikus helyet foglal el továb­bá a társadalmi munka megszer­vezésében (irányítja azt), és spe­cifikusan részesül a társadalmi vagyonból (mely a többi réteg­hez hasonlítva nagyságával és forrásmódjával különbözik). Ezek a jellemvonások azonban még mindig nem merítik ki az osztály fogalmát, hiszen az osz­tálytársadalom legfontosabb is­mérvének Lenin az osztálynak osztály által való kizsákmányo­lását tartotta. Abból, amit ma a szovjet társadalom peresztrojka előtti szerkezetéről és működé­séről tudunk, nézetem szerint in­dokoltan mondhatjuk, hogy az említett péteg, legalább közvet­ve, kizsákmányolta a lakosság többi rétegét. (Hangsúlyozom, hogy rétegről van szó.) Figye­lembe kell venni, hogy ennek a rétegnek nem volt Ideje osztállyá fejlődni, mindenesetre ebbe az irányba haladt. Azt hiszem, ez a kérdés külön gazdasági-társadal­mi elemzést érdemelne. Jellemző, hogy a nép tudata nem a kolhozparasztokat, a mun­kásokat és az értelmiségieket ál­lítja szembe egymással, hanem az „Irányítottakat“ az „irányítókkal“. — Hogyan jellemezné az új forradalmat az osztályelmélet szaktermínológiójával? — Nincs kétségem afelől, hogy ez egy szocialista típusú második forradalom. És ez törvényszerű, történelmileg Indokolt. Az átme­net a feudalizmusból a kaplta- llzmusba—nem történt egyszerre, hanem hosszú évtizedekig tartott Néhány ország több burzsoá for­radalmat ért meg. Az átépítés szociális lényege a lenini pozíciók felújításában rej­lik. Abban, hogy a Lenin által felvázolt módon biztosítsuk a fel- emelkedést a demokratikus szo­cializmushoz. — Ha az átépítést forradalom­nak nevezzük, akkor honnan in­dul és hová tart most a szovjet társadalom? Hogyan lehet jelle­mezni a fejlődés jelenlegi szaka­szát? — A jelenlegi szakaszt úgy jellemezném, hogy ez a szocia­lizmus átépítése „alapjaiban“. Hi­szen a szocializmusnak sok alap­vető vonásáról csak az SZKP programjában olvashatunk, meg­valósításukhoz még hosszú az út. Az ezen a téren táplált illúziók nagy hibákhoz vezethetnének. Még sokan nem értették meg, hogy az átépítés végső célja ép­pen a minőségileg megváltozott szocializmushoz vezető fejlődés radikális felgyorsítása. Feladata pedig biztosítani a társadalmi erők olyan átcsoportosítását, a hatalom, a jogok, a szabadság és a társadalmi közkincs olyan újraelosztását a különböző réte­gek és csoportok között, amely átvezeti a szovjet társadalmat a megújított szocializmus útjára. Ezeknek a feladatoknak a telje­sítésével az átépítés bizonyíthat­ja a szociális forradalom elne­vezés létjogosultságát. — Hogyan lehetne eltávolítani az átépítést fékező mechanizmu­sokat? — Ahhoz, hogy az átépítés szo­ciális forradalommá változzék, az szükséges, hogy a nép a lehető legnagyobb mértékben vegyen részt a folyamatok Irányításában. Az átépítés sikerességét a töme­ges társadalmi csoportok részvé­tele szabja meg. A helyzetet bonyolítja, hogy mára ördögi kör alakult ki. Ah­hoz, hogy a reformok hatéko­nyak legyenek, és ennek követ­keztében Javuljon a szovjet em­berek helyzete, szükség van a tö­megek aktív bekapcsolódására az átépítésbe. De ahhoz, hogy a tö­megek aktivizálódjanak, a gya­korlatban kellene meggyőződniük arról, hogy helyzetük javul. Hol keressük hát a kiutat ebből a körből? Én a társadalmi kapcso­latok demokratizálásában, a glasz- noszty további fejlesztésében lá­tom a kiutat. Nézetem szerint szükség van a közélet feljes nyitottságára, az emberek tökéletes informáltságá­ra, az égető kérdések közös meg­tárgyalására a sajtó, a rádió és a televízió segítségével, fel kell fedni az irányítás minden „tit­kát“. Ez érdekli az embereket A glasznoszty még nem teljes, habár erősödik, mélyül, és állan­dóan újabb és újabb területekre hatol be. Ennek folytán a külön­böző társadalmi erők fokozatosan konszolidálódnak, szerveződnek, és világosabban tudatosítják, ak­tívabban védik saját érdekeiket Több tízezer informális szervezet, mozgalom, egyesülés keletkezett és tevékenykedik, és sok közülük már fokozatosan politikai jelle­get ölt Az átépítés támogatására a balti köztársaságokban, az 0- rosz Föderációban, Moszkvában, Lenlngrádban és más szovjet vá­rosokban népfrontok keletkez­nek, ezek átfogó programokat dolgoznak ki, amelyeknek néha politikai árnyalatuk is van. Ed­dig szokatlan módon növekedett a tömeggyűlések, felvonulások, demonstrációk száma. Széles kö­rű viták folynak a nemzetiségi, a környezetvédelmi és más tár­sadalmi problémákról. Ezek aze­lőtt mélyen el voltak rejtve a társadalom legbensőjében. A nézeteik szabad kifejezéséért folytatott harcban, sajnos, liéhány csoport szélsőséges módszereket kezdett használni (sztrájkok, éh­ségsztrájkok), s ez új helyzet elé állítja a szovjet társadalmat, jel­zi a széles tömegek társadalmi és politikai aktivitásának növe­kedését és Igyekezetét részt ven­ni a közéletben. — Minden forradalom nehéa időszak egy-egy állam életében. Ez a mostani nem fenyeget vér­fürdővel? — Az emberek gyakran kérde­zik, nem jelent-e vérfürdőt már maga a forradalom szó Is. Sze­rintem nem, hiszen a történelem bizonyítja, hogy voltak nyugodt, vértelen forradalmak is. Hogy ez a forradalom Is ilyen lesz, erre több dolog utal. Elsősorban az, hogy a Szovjetunióban nincs egy, olyan társadalmi csoport sem, a- melynek ez érdeke lenne. Máa az, hogy a változások a legfel­sőbb szintről Indultak, kizárja, hogy szül^ség lenne a hatalonf erőszakos gyakorlására. A végrehajtó szervek appará­tusának kezében összpontosított hatalom viszont, ahogy az má nálunk van, alkotmányellenes. Ez azt jelenti, hogy a forradalom­nak nem az alaptörvény, az al­kotmány megváltoztatása a fela­data, hanem az, hogy a politikai gyakorlatot összhangba hozza az érvényben levő alkotmánnyal és a belőle eredő törvényekkel Az apparátusi réteget nem támogat­ják a társadalom tömegei. Ha i dolgozók határozott állást foglal­nak, a bürokrácia kénytelen lesz visszavonulni, de nem hallgathat­juk el, hogy kilátások vannak éles politikai, társadalmi és nem­zetiségi konfliktusokra. A szociá­lis feszültség láthatóan növek­szik. Egyelőre ebből A helyzetből kell kiindulnunk. Ez a helyzet k párt és az állam ellenőrzését in­dokolja. Olyan politikára van md szükségünk, amely ésszerű komp­romisszumot teremt a politikai aktivitás további növekedése és a közrend megtartása, valamint a konfliktusok erőszakos megol­dásának kiküszöbölése között A mostani helyzet bonyolult, de to­vább kell menni ezen az útoní Ez az út jelenti ugyanis a jö­vőnket Az AFN nyomán -hl I 7 Beírható és újraírható Egy texasi cég bejelentette, hogy 1990-ra oWan kompaktlemezes készüléket hoz for­galomba, amellyel otthon Is készíthető le­mezfelvétel, mégpedig nem Is csak egy­szer, hanem többször, újra meg újra El­lentétben a letörölhető és újraírható op­tikai lemezek eddigi változataival, az új berendezés előnye, hogy a beleírt lemez bármelyik kompaktlemez-lejátszón (vagy számítógéphez csatlakoztatható rokonán] lejátszható. Némely szakember úgy véli, hogy ha ez a termék piacra kerül, a digi­tális kazettás magnó erősen a háttérbe szorul. Kihsverhetik-e a madarak az olajszennyeződést? A hajókról a tengerbe beengedett olaj számos madárnak a tollazatát erősen be­szennyezi, sőt a gyomrukba és a belükbe Is jut kőolaj. A kimentett madarak tápcsator­nájából a kőolajat búzacslraolajjal távollt- ják el, míg a tollazatukat semleges szap­pannal tisztítják meg. A szakemberek kö­zött vita támadt arról, hogy az így meg­mentett madaraknak mennyi esélyük van a túlélésre. A müncheni állatkertben több madarat vizsgáltak meg ebből a szempont­ból. Megállapították, hogy a madarak tol­lal elveszítették vízlepergető képességüket. A kőolajjal szennyezett fekete récéken pe­dig azt Is megfigyelték, hogy természetes úton többé nem vetik le régi tollazatukat: ahhoz mesterséges beavatkozásra van szük­ség. A kutatók szerint a madarak tolla ak­kor válik Ismét vlzállékonnyá, ha módjuk van rá, hogy sokszor kirepüljenek nagy tiszta vízfelületekre. Ez esetben az olaj- szennyezést nagy valószínűséggel túlélhetik. A világ legidősebb emberei Nemrég ülte 114. születésnapját Jeanne Kalman. A franciaországi Arles-ban lakó asszony nevét tavaly beírták a híres Guln- nes-bookba, a rekordok könyvébe, mint a világ legidősebb asszonyáét. A matuzsále­meknek feltett klasszikus kérdésre — Ml a hosszú élet titka? — Jeanne Kalman így válaszolt: A legfontosabb, hogy mindig op­timista legyen az ember. A világ legidő­sebb férfija Marokkóban él, Mbarek Riói­nak hívják és már túllépett a 140. életévén — legalábbis ezt állítja. Az ország egyik leghidegebb vidékén,’ az Atlasz-hegység központi vonulatán levő Azru városban la­kik. Saját bevallása szerint Rlul soha sem diétázott, csupán a jellegzetes helyi elede­lekkel élt. A marokkói matuzsálem jó egészségnek örvend, csupán annyi a pana­sza, hogy hét éve nem bírja a nagy me­leget és a nagy hideget. Növekvő szintkülönbségek Olaszországban Az ország legnagyobb pénzügyi Intézete, a Banka d'Italla nemrég nyilvánosságra hozott jelentése szerint tovább növekedtek a szintkülönbségek a jövedelmek tekinte­tében. A gazdagok még gazdagabbakká, a szegények még szegényebbekké váltak. Az olasz családok 3,5 százalékának a kezében a -gazdaság egyharmada összpontosul, mi­közben a családok tíz százaléka szegény­ségben él — állapítja meg a jelentéssel kapcsolatban a La Republlca című lap. A dokumentum szerint nem változott az im­már hagyományossá vált szintkülönbség az ország északi és déli övezetei között. A Mezzoglorno néven ismert délvidéken az emberek jövedelme 30 százalékkal kisebb, mint északon. E jelenséggel kapcsolatban az Avanti című lap megjegyezte: A műsza­ki-gazdasági haladás az Iparosított észak és a gyengén fejlett dél közötti szakadék növekedéséhez vezetett. Hasonlóképpen nagy eltérések mutatkoz­nak a jövedelmek tekintetében a nemek között Is. A nők fizetése és jövedelme átlagosan 48 százalékkal kisebb, mint ha­sonló munkát végző férfi kollégáiké. A RAI-2 televízióállomás e szintkülönbsé­gekhez fűzött kommentárjában rámutatott, hogy a Banca d’Italla adatai sajátos módon tükrözik, milyen mesze van az olasz társa­dalom az egyenlőség eszméjétől. £let a bid alatt.,. Az est közeledtével Londonban sok em­ber az elszállásolás gondjával küzd. A me­nedékhelyeken nem mindenkinek jut hely, 8 a klvfllrekedők számára a metróállomá­sok eldugottabb részel, a híd alatti üre­gek maradnak. Ezek az emberek előbb a munkahelyüket vesztették el, aztán a laká­sukat Is. Napközben munkát és élelmet ke­resnek, ez utóbbit olykor a szemétládák­ban turkálva, az üzletek, - vendéglők és templomok előtt kéregetve próbálják meg­szerezni. A jelenséggel kapcsolatban a The Guardian az alábbiakat írta: „öt évvel ezelőtt szokatlan volt, hogy valaki az ut­cán kéregessen, ma már mindennapos je­lenség.“ A lakáshlvatal szerint Londonban 1988- ban 64 500 fiatalkorú hajléktalant tartottak nyilván. Hasonló a helyzet Liverpoolban és Manchesterben is. Nagy-Brltannlában min­denhol sok a hajléktalan. Ä hivatalos sta­tisztikai adatok 370 000 lakásnélkOIlrőI beszélnek. Ez a szám kétszerese a tíz év­vel ezelőttinek. Ennek dacára ez csupán a „jéghegy“ teteje — amint Loralnne Thomp­son Irta a lakáshiányról szóló tanulmá­nyában. A lakás elvesztése a krónikus munkanél­küliség miatt e társadalmi problémának csupán az egyik vetolete. A jelenséget sú­lyosbítja a Nagy-Brltannlában tapasztalható lakáshiány és ebből adódóan a lakbérek állandó emelkedése. Hivatalos adatok sze­rint az egész országban egymillió lakrész­re lenne égető szükség. A városi tulajdonban lévő lakásállományt a kormány magánkézbe juttatta, aminek folytán bár 2,8 millióval növekedett a ház- tulajdonosok száma, egymillióval csökkent a bérbe vehető lakrészek száma. A lelki- ismeretlen lakástulajdonosok kihasználják a jelenlegi helyzetet, s szüntelenül emelik a bázbéreket. A pótkiadások 100 millió font sterlinggel terhelik az Idén a londoni vá­rosi költségvetést. 3918 elnapolt per Ludwlgsburgban (NSZK) tanulmányt tet­tek kjözzá a náci háborús bűnösökről. Ez a tónulmány leírja, hogy 44 évvel a máso­dik világháború befejezése után az NSZK- ban még több mint 3918 elnapolt perről tudnak, amelyeket a náci háborús bűnösök ellen Indítottak. A még élő náci háborús bűnösök száma jóval meghaladja azokét, akik ellen pert is Indítottak; a törvény elé vitt 91 756 eset közül 8X326 alkalommal az ügyet tárgyalás és Itéletmondás nélkül le­zárták. Csupán néhány ezer náci háborús bflnöet ítéltek el, s közülük Is sokan csu­pán pénzbírságot fizettek. ,3K&(a

Next

/
Thumbnails
Contents