Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-03 / 18. szám

Fejezetek a VIT történetéből • Fejezetek a VIT történetéből • Fejezetek a VIT történetéből • Fejezetek a VIT történetéből A vietnanii szolidaritás iegvében ix ^ Szokatlanul sokáig kellett várni a IX. VIT megnyitására. A burzsoá sajtó kom­mentárjait olvasva, már-már úgy tűnt, hogy Helsinki után kudarcba fulladt a fesztivál! eszme, pedig éppen az ellen­kezőjéről volt szó. Hat szocialista és két semleges tőkésország után a függet­lenség útjára lépett egykori francia gyarmat, Algéria kapta meg a rendezés jogát. Az észak-afrikai arab országban az 1963. szeptember 8-án 99 százalékos többséggel megszavazott alkotmány szerint, a Nemzeti Felszabadítás! Front­nak mint „Algéria egyetlen élcsapat­pártjának“ kellett megvalósítania „a de­mokratikus népi forradalom céljait“ és a „ szocialista rendszer felépítését“. Ez­zel a programmal választották elnökké Ben Bellát. Hibáit, tévedéseit kihasznál­va megbuktatták őt, s az adott helyzet­ben a Forradalmi Tanács és Huarl Bu- medien elnök nem vállalhatta a VIT megrendezését. így esett a választás az ugyancsak afrikai Ghánára, a hajdani Aranypartra, amely Kwame Nkrumah vezetésével a gazdasági függetlenség kivívását és egy nem kapitalista társadalom fel­építését tűzte ki célul. Az egykori brit gyarmaton az aranybányászatban, a ka- kaóbab-termesztésben szerzett pozíciói­kat ettől a programtól joggal féltő an­gol és amerikai tőke ghanal kiszolgálói — az elnök politikájának hibáit kihasz­nálva —- támadásba lendültek. Annak ellenére, hogy 1966 végéig Afrika 38 országa nyerte el vagy vívta ki függet­lenségét. Nkrumah óva intett az elhlza- kodottságtöl. „A politikai függetlenség — mondta több esetben Is — nem von­ja maga után szükségszerűen sem a ko­lonializmus, sem az imperializmus vé­gét, a politikai szabadság előrelépés, de csak az első lépés...“. Ezért igye­kezett szolidaritást kiváltani forradal­ma iránt, társakat keresett, felkérte a világ ifjúságát, hogy Accrában rendezze meg a fesztivált... De erre már nem jutott idő. Egy évvel Ben Bella bukása után reakciós katonai puccs számolta fel Nkrumah kormányát. S ezzel már négy év telt el a Helsin­kiben rendezett VIII. VIT óta. S micso­da négy év! Az USA-ban, alighogy 1963. augusztus 15-én az amerikaiak aláírták a moszkvai atomcsendegyezményt, 1963. november 22-én Dallasban meggyilkol­ták John Kennedy elnököt. Utóda, John­son megnyerte a választást ugyan a szélsőjobboldali Goldwaterrel szemben, de a „globális stratégia“ jegyében 1964 augusztusában nyílt intervenciót kez­dett a Vietnami Demokratikus Köztár­saság ellen. Egy évvel később az USA-államház- tartás minden dollárjából 57 centet köl­töttek katonai célokra, s 1966-ban már 300 ezer amerikai katona harcolt Viet­namban! Az amerikai katonai költség- vetésnek csaknem egyharmada szolgál­ta közvetlenül a háború céljait, mérhe­tetlen szenvedést zúdítva Délkelet-Azsia népeire. Ezekben az években a Szovjet­unió következetesen továbbhaladt a vi­lágűrkutatás programjának teljesíté­sében (1962: az első páros űrrepülés, 1963: az első nő a világűrben, 1964: az első háromszemélyes űrhajó felbocsá­tása, 1965: az első űrséta, 1968: a Luna- 14 leszáll a Holdon, 1969: A Venyera űrállomás a Vénuszon landol — ugyan­csak elsőként). A világ és egyre inkább az Egyesült Államok közvéleménye is, a vietnami háború ellen tiltakozott. A fesztiválon is ennek kellett fórumot biztosítani. Al­géria és Ghana után két szocialista or­szág: Kuba és Bulgária jelentkezett, hogy kész fogadni a világ Ifjúságának küldötteit. A választás a bolgár fővá­rosra esett, mert a Kuba elleni ameri­kai blokád miatt akkor csak a szovjet és a csehszlovák légitársaság gépein lehetett eljutni Havannába — még La- tln-Amerlkából Is csak Európán át... így Kubában akkor nem jöhetett szóba egy tömegméretű fesztivál megrende­zése. Szófia viszont alkalmas volt erre. Szófiában 139 ország 20 ezer küldöt­te kiáltott együtt nemet a háborúra, a szenvedésre, a gyűlöletre és a félelem­re. A burzsoá sajtó, amely már eltemet­te a szolidaritás fesztiválját, most hall­Branimira Antonova 17 éves bolgár lány, akit 1968. augusztus 3-án válasz­tottak a IX. VIT szépévé. gatott. Jorge Amado világhírű brazil író viszont örömmel írta üzenetében: „A fesztivál... kifejezi az emberiségnek a jobb jövőbe vetett örök hitét.“ U Thant ENSZ-főtitkár is teljes tekintélyével a fiatalok mellé állt, akik egy emberként követelték: vessenek véget a népirtás­nak Délkelet-Azsiában! Szófiában Vietnam volt az egyetértés első számú forrása. Ha róla volt szó. elhalványultak a nézetkülönbségek, el­csendesedtek az egyébként heves viták. A küldöttek, bárhonnan is jöttek, bár­milyen istenben Is hittek, s bármilyen politika hívei is voltak, ezer formában fejezték ki szolidaritásukat a harcoló vietnami nép küldötteivel. Minden fel­értékelődött, aminek köze volt a távoli ország népéhez. Éjjel-nappal zsúfolt volt a Vietnami Szolidaritási Centrum, tömegek tapsoltak a vietnami dalnak, táncnak, boldog volt, aki egy szalma­kalapot vagy zöld trópusi sisakot tu­dott cserélni. Vietnam mellett persze sok szó esett a világ ifjúságának egyéb bajairól is: a szegénységről, az elmaradottságról, a jogfosztottságról, a tudatlanságról. Elítélték az arab országok ellen elkö­vetett 1967-es izraeli agressziót. Szoli­daritásukról biztosították a gyarmato­sítás, az Imperializmus, a fajüldözés és a kizsákmányolás ellen küzdőket. No és szokás szerint táncoltak, dalol­tak, barátkoztak, versenyeztek. Mint már arról lapunk hasábjain hírt adtunk, a szófiai VIT-en rendezték az első fesztivál! szépségkirálynő-vá- lasztást, de hogy a bolgár fővárosban, a IX. VIT-en nehéz dolga volt a zsűri­nek, az nem vitás. Gyönyörű vietnami, kubai, olasz — elnézést, hogy a többieket nem sorol­juk fel — lányok vonultak fel, csoda­szép ruhákban és nemzeti viseletben. Az első díjat mégis egy bolgár kislány, a tizenhét esztendős Branimlra Anto­nova nyerte — a lányok bálján. Ügy tudjuk, hogy már azon a bálon, illetve azon az estén tucatnyi kérője akadt a sok nemzetiségű találkozón. Branimira azonban elhárította magától az ajánla­tokat: ő még diák, tanulnia kell... Amikor véget ért a szófiai VIT, húsz­ezer résztvevő vitte haza a rengeteg élményt. A IX. VIT teljesítette küldeté­sét, és a fesztivál központi jelszavat „Béke, barátság, szolidaritás!“ — gaz­dag tartalommal telítődött meg. c*. A Rajkó Zenekar prímása is játszott a dél-vietnami felszabadító hadsereg harcosainak. Fejezetek a VIT történetéből • Fejezetek a VIT történetéből • Fejezetek a VIT történetéből • Fejezetek a VIT történetéből Mennyire tiszteli Fülöp herceg kirá­lyi hitvesét. II. Erzsébetet? Vajon a ma­gánéletben is annyira alázatos vele szemben, mint a nagy nyilvánosság előtt? Megszólal-e belőle is olykor a tapintatlan és faragatlan férj, megfe­ledkezve arról, hogy az etikett szerint ö a házaséletben is csak közönséges alattvaló? Hogy így áll a dolog, vagyis hogy FO- löp herceg is néha megfeledkezik a formaságokról, azt az alábbi eset is bi­zonyítja. A Newburyban levő süketnéma intézetben tett látogatásuk során a her­ceg odalépett a szemlátomást kedvet­len feleségéhez, és valamit a fülébe sú­gott. Csak arra nem gondolt, hogy sü­ketnémák szájról is tudnak olvasni... Amit mondott, akár felségsértésnek is beillik, mert hogy szó szerint ezt mond­ta: „Mosolyogj, te tökfejű!“ A tudósítás arról nem számol be, hogy hazatérésük után hogyan és mi­lyen témákkal folytatódott a párbeszéd, ám az valószínű, hogy anyagi kérdések nem kerültek szóba. A Sunday; Times legfrissebb kimutatása szerint ugyanis II. Erzsébet változatlanul a szigetor­szág leggazdagabb embere, vagyonát 5.2 milliárd fontra becsülik. így ő a lis­tavezető a 200 legvagyonosabb brit pol­gár lajstromán, és jócskán megelőzi a westminsterl herceget, akinek „csak“ 3.2 milliárdja van. Különben az Iparál­lamok közül Nagy-Britannla az egyet­len, ahol a többség örökség útján jut hatalmas vagyonhoz — és viszonylag csekély azoknak a száma, akik a That- cher-kormányzat gazdaságpolitikájának köszönhetik, hogy megtollasodtak. A szóban forgó kimutatás szerint Nagy- Britanniában csaknem 20 000 a „sima“ milliomosok száma, ami ha Jól belegon­dolunk, nem Is túl nagy egy fejlett or­szágban. Ha angol állampolgár lenne, Ronald Reagan is felkerülne a listára, hiszen éppen a napokban írt alá szerződést egy kiadóval emlékiratainak öt millió dollár ellenében való kiadásáról. Emel­lett egy tekintélyes napilap is beválasz tóttá szerkesztő bzottságába, ami szin­tén hoz némi pénzmagot. Nem biztos azonban, hogy Nancy Reagan nem csekély jövedelmük mellett megengedheti magának azt a fényűző fürdőszoba-berendezést, amelyet Eliza­beth Taylor vett magának. Mint az ame­rikai lapok beszámoltak róla, az Ismert filmdíva 65 000 dollárt fizetett a leg­újabb típusú fürdőkádért és egyéb für­dőszobai kellékekért. Noha egy jó ideig nem is dolgozott idült derékfájása miatt. A mindenre kí­váncsi bulvárlapok azt Is kifürkészték, hogy a berendezés azért ilyen méreg­drága, mert bonyolult elektronika is tartozik hozzá, amely lehetővé teszi, hogy a fürdőkádból is kezelhető a ház összes elektromos és vldeokészüléke. Egy másik híres Elizabethről, a ga­zella termetű Bagaya ugandai herceg­nőről is olvashattunk a napokban. An­nak Idején azzal szerzett eléggé kétes hírnevet magának, hogy Idl Amin dik­tátor külügyminisztert csinált belőle, holott mindenki tudta róla, hogy sok­kal jobban ért például a divathoz, mint a diplomáciához. ígéretes politikai pá­lyafutása gyámolítójának csúfos bukása vetett véget, ezután Bagaya hercegnő emlékiratai írásával volt elfoglalva. A legfrissebb hír szerint ismét a nyilvá­nosság elé lép, de egy volt külügymi­niszterhez meglehetősen szokatlan sze­repben, manökénként egy olasz divat­cég termékeit fogja bemutatni. Jól Is teszi — mondják, akik közelebbről is­merik —, őt úgyis inkább nézni kell, mint az írásait olvasni.

Next

/
Thumbnails
Contents