Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-03 / 18. szám
új ifjÚ3::g 7 W duna kimaradt. Mint már annyiszor, ezúttal Is kimaradt az elszállásoláskor. Hátizsákját az ablak melletti szalmazsákra tette az egykori istállóban, amelyet szálláshelyül alakították át a komlószüretelő diákoknak. Már éppen kezdte kicsomagolni a holmiját, amikor odavihar- zott Tesaf iszákos társaságával, és megmagyarázták, hogy neki, Meduná- nak tökmindegy, hol fog aludnt számukra azonban az ablak melletti hely stratégiai fontosságú, mivel onnan észrevétlenül Indulhatnak éjszakai portyáikra a postoloprtl kocsmába. Meduna ellenkezett, kijelentette, hogy esze ágában sincs saját testével fedezni visszatéréseiket a portyákról. Tesaf elnevette magát és ráhagyta: — Rendben van, Mede! — Ledobta csomagját a prlccsről. Meduna felvette és körülnézett, hogy a húsz szalmazsák közül melyiken nem lesz senkinek az útjában. De csakhamar rájött, hogy Ilyen hely már nincs. Ugyanis az osztályban huszonegyen voltak. Ezért elment szétnézni, nem talál-e még üres helyet legalább a B osztályban. Itt sem lárt szerencsével. Ezért a tényállást közölte a felügyelő pedagógussal. Mérlegelték a problémát és megoldást Is találtak, méghozzá olyat, hogy Meduna választhatott is. Vagy hoz magának egy ágyat a szemben lévő épületből, ahol a köz- gazdasági Iskola tanulói vannak elszállásolva. vagy velük fog aludni. Meduna megköszönte, és az Idegeneknél hajtotta fejét nyugovóra. Ugyanis mérlegelve a helyzetet, belátta, hogy senki sem lesz hajlandó vele átcipel- nl a vaságyat az udvaron. Nem mintha az osztályban ellenségei lennének, de népszerű sem volt, nem voltak barátai és ráadásul nem volt semmije sem, amit felkínálhatott volna ellenszolgáltatásul. Nem volt felkapott kapus a focicsapatban, nem szervezett bulikat, nem volt a tanárok kedvence. aki elodázhatta a rajtaütésszerű dolgozatírásokat. Egészen egyszerű átlagos fiú volt, olyan, aki ha egy .szép napon többé nem menne Iskolába, talán észre se vennék. Lényegében senki sem érdekelte öt és ö sem számított senkinek. Csupán Éva tetszett neki, mivelhogy ebben a korban mindenkinek tetszik valaki. De aztán higgadtan mérlegelte esélyeit, és belátta, hogy a lány. akit a legjobban körülrajonganak évfolyamtársai. nem az ö nevét suttogva hajtja álomra a fejét. Soha nem került az érdeklődés középpontjába, de nem bánkódott miatta. Reggel elindult szálláshelvéröl. csatlakozott osztálvához és egész nap rakta az acéldrótból készült horgokat a két oszlop között kifeszltett kötélre. Váltogatta a munkában elkopott kesztyűket. Nem bánta, hogy megelőzik az ételre sorakozök Műszak után pedig a vele párban dolgozd MaSkovával tlz-tlzenöt horoggal többet jelentettek a tényleges teljesítménynél. Ez egészen normális volt, mindenki ezt csinálta, és senkit sem Izgatott. A munka lassan, eredménytelenül folyt a normát teljesítették és túlteljesítették. Tesaft és haverjait rajtakapták az éjszakai kiruccanáson és a legszigorúbb büntetéssel fenyegették meg. Visszhangtalan maradt a pedagógusok felhívása egy presztízs röplabdamérkőzésre, noha a győztesnek egy láda sört ígértek. Tesaf haverjaitól kegyetlenül kikaptak a pedagógusok, de az ígért jutalom elmaradt. Tesaf és társai amnesztiát kaptak elkövetett vétségeiért, a földművesek elégedettek velünk, másnap Indulás hazafelé. A sorakozón közölték velük, hogy bármennyire hisszük Is, az utolsó éjszakán elkövetett kihágásokat nem nézik el, sőt még szigorúbban veszik. Mindkét Iskola és védnökeik Is jól tudták, hogy a buzgó fenyegetések senkit sem Ijesztenek meg, és ha csak nem okoznak tűzvészt, elnézik csínytevéselket. Meduna lefeküdt a szálláshelyén, de senkivel sem kötött barátságot. Jól tudta, nem fog sokat aludni, az éjszakai bolondozások miatt őt vagy a holmiját bemázolják fogkrémmel. Éjjel ellenőrzésként, ha benéznek Is hozzájuk, és a szobájukról kiderülne, valamennyi csínytevés. rá senki sem foghatja, hogy ö a szervező, legfeljebb passzív résztvevőként büntethetik meg. Tanári ellenőrzés, rendreutasítás, aztán lámpaoltás. Ezután titokban az ablakon át elszelelés a postoloprtl kocsmába. A legnagyobb öröm az Idegen osztály visszatérése után várható. Megjöttek. Fogkrémmel csúfosan bemázolták többek fehérneműjét, a szalmazsákból kihúztak egv maréknyit, meggyúj- tották és a lángot véglghúzták az alvó Marek meztelen talpán mire a fiú felugrott az ágyban, és elkláltotta magát: — Görcs! ■— aztán aludt to- váblj. Hatalmas hahota követte. Tanári ellenőrzés. Nyugodt horkolás. Az a vélemény, hogy mindez borzai' másán unalmas és elcsépelt, ki kellene találni valami újdonságot. Beleegyezés. Aztán elkezdtek suttogni Meduna körül. Vészjóslóan, veszedelmesen. Mint leölése előtt a disznó, Meduna Is sejtette, hogy a titkos előkészületek az ö tiszteletére folynak és azon törte a fejét, hogy milyen szokatlan hecc készül ellene. A cipőjét használják vécé helyett? Bekötik a nadrágja szárát, hogy reggel ne tudja felvenni? Ügy tegyen, mintha aludna, vagy ellenkezőleg, adja tudtukra, hogy ébren van? Vajon mivel bosszanthatná fel vagy csillapíthatná le őket? Még mielőtt dönthetett volna, valaki a fejére nyomott egv párnát, és több pár kar lefogta. Hiába próbált kiszabadulni. Nem kapott levegőt, érezte, hogy lehúzzák róla a melegítőt, amelyben aludt, utána pedig a trikót és a tornanadrágot. Szent ég! Talán csak van eszük, talán csak nem akarják, hiszen ez borzasztó! Tehetetlenül rángatózott, de aztán ütést kapott a gyomrába. Amikor a fejéről eltávolították a párnát, levegő után kapkodott, de valaki öreg zoknit tömött a szájába, aztán vasalódeszkára kötözték öt, amely ismeretlen célból a szoba berendezéséhez tartozott. Ezután felemelték és kivltték. Abban a pillanatban felfogta, hogy ml készül és ösztönös, hihetetlen félelem kerítette hatalmába, mint amikor álmában egv csontváz közeleg felé lassan, és ő moccanni Is képtelen. A menet elérte a lányok szálláshelyét. Benyitottak az egyik terembe, letették a terhet és csendben kiosontak. Azt szerette volna, ha a föld alá süllyed, vagy meghal. Először az ébredő lányok hangját hallotta, aztán meggyújtották a villanyt. Egy pillanatnyi csönd után kitört a nevetés, és Izgatott kiáltozások hallatszottak. Meduna ott feküdt a terem közepén az asztalon, és rátapadt húsz komlószüretelő lány tekintete. Úgy érezte, hogy megállt az Idő, hogy már örökkévalóság óta tart az egész, hogy ott fekszik arra Ítélve, hogy bámulják, figyeljék, megsaccolják és megvessék. Megpróbálta feldobni magát és hasra fordulni, amit újabb nevetés fogadott, mire Ismét úgv érezte, jobb lenne meghalnia. Aztán szemérmesen lepedőt dobtak rá. Valaki kiment, és a terembe a többi szobából is özön- lenl kezdtek a lányok és bámulták a lepedőt amely alatt egy meztelen fiú fekszik. Érdeklődtek, hogy ki az, és Meduna hallotta a nevét, mire gyűlöletet érzett mindenki, még önmaga Iránt Is. Odarohant az ügyeletes pedagógus. Medunát elvitték a tanárok lakrészébe, rendet teremtettek, valakit elküldték a fiú ruhájáért. Kivizsgálás, a szervezőkkel közük, hogy kizárják őket a brigádból. A maradék átvirrasztott éjszaka után, amikor akarata ellenére híressé vált, reggel érezte, hogy mindenki őt bámulja, még akkor Is, ha háttal állnak neki, és nem akad egy lélek sem, aki ne tudna meggyalázásáról. Osztálya talán először döbbent rá. hogy ö is Itt van. hogy ö Is létezik, és kénytelenek voltak gondolni rá. Eleinte az éjszakai akció miatt feszültség uralkodott. mivel a közgazdasági Iskola diákjai lebőgették az építészeket. De aztán visszatértek az Iskolába, és Meduna már nem Iparista volt. hanem egyszerűen csak Meduna a III. B-ből, aki meztelenül feküdt a lányok szállásán, ami csak tréfa, ezért hagyni kell az egészet. Meduna körül életében először csoportosultak a szünetben a többiek, először álltak vele szóba, mint egv rendkívüli különös egyénnel. — Mede. szombaton bulit rendezünk, de légy tartózkodó, mert csak három lány lesz ott. Eleinte védekezett. Igyekezett elhárítani a megjegyzéseket, de annál jobban bosszantották. Lassan azonban beletörődött sorsába, és a végén már tetszett Is neki. Előtte soha nem társaloghatott a többiekkel, mint egyenlő az egyenlővel, nem merészelt tisztességtelen tanácsokat adni kétségbe vonni állításaikat és saját véleményt mondani. Népszerűségének köszönhette sérthetetlenségét, Meduna végül Is arra a megállapításra jutott, hogy hírnevére rászolgált, és az kikezdhetetlen. Ugyan ki mondhatja el magáról. hogy meztelenül egy éjszakát a lányok szállásán töltött, ki állíthatja, hogy néhány pillanatig a vágy és a férfiasság szimbóluma lett? Senki. Csak ő. • Erre csak 6 volt képes, ezért ô áll az események középnontjában még a megközelíthetetlen Éva Is másképp néz rá, mióta ruhátlanul látta. Igen, 6 Meduna biztosan úgy festett, mint Apolló. A többieknek ezért tisztelniük kell. Ezután Vondrák öngyilkosságot kísérelt meg. A kegyetlen tanárok belehajszolták. hogy megvárja, míg a fiúk öt percre elugranak a szobából az uzsonnáért, ekkor kinyitotta az ablakot és félig a gázcsapot, aztán kezét mellén összekulcsolva az ágvra feküdt és az asztalon búcsúlevelet hagyott hátra, amelyben mindenkinek megbocsátott. Mentők, visszarántották öt a halál kapujából. Vondrák újra iskolában. Vondrákoť dédelgetik. Vondrákot óvják védnökséget szerveznek Vondrák felett, Medunát pedig elfelejtik. Megnróbált véleményt mondani az esetről, azonban lehurrogták, férfias álláspontját meg sem hallgatták. Egyszerre közönséges. átlagdiák lett. semmi érdekességet nem nyújtó Meduna. aki még csak nem Is kapus, bulikat sem szervez, nem osztályelső, és még öngyilkosságot sem kísérelt meg. Ameddig senki sem ismerte, ameddig senki sem beszélt róla. nem bántotta, de mrst. hogy ezt átélte, képtelen volt róla leszokni. Ha dicsősége legalább lassacskán aludna ki, napról napra, valahogy belenyugodna azonban nem adtak neki lehetőséget, hogy fokozatosan változzék át Apollóból, egyszerűen megfosztották Apollótól, és odavetették neki Medunát, minden figyelmeztetés nélkül, kegyetlenül. Meduna az autóiskola ajtajának a kulcslyukán leste a szemben lévő házat. Életében legalább még egyszer szeretett volna híres lenni, legalább még egyszer vágyott arra, hogy suttogjanak róla. hogy titokban lessenek rá. Tompa csengetést hallott. Kisvártatva kitárult a szemben lévő közgazdasági iskola kapuja, és özönlöttek kifelé a diákok. Mintha véletlenül hagyta volna el az autóiskolát, kilépett az utcára, azt hitte, hogy valaki észreveszi. Azonban senki sem figyelt rá, közömbösen elhaladtak mellette. Valaki beleütközött, és Meduna arcába nézett. Arra vágyott, hoey felismerjék. felfigyeljenek rá barátai, akik biztosan kuncogtak, suttogtak volna, de semmi nem történt, a fiú még csak meg se fordult. Ekkor megpillantotta Évát. kissé befordult, hogy feltétlenül észrevegye a lány. Meg Is látta, egy picit, alig észrevehetően biccentett a fejével, mintha olyasvalakivel találkozott volna, akit már két éve nem látott, és nem tudja köszönjön-e neki. Egyáltalán nem vette észre, hogy ő, Meduna. farmerban és trikóban ma utoljára lépked itt mint Apolló. Már semmit nem látott ígv nem vehette észre, hogy az a közgazdász fiú. akivel összeütközött, mégis visszafordult. mert felismerte, és azt latolgatta. hogy szól a többieknek, de aztán legyintett, mivel sietett az ebédre. OREL ÉVA fordítása Megjelent a szerző »Červená slzICka« című elbeszéléskötetében (Československý spisovateľ, 19881 Apróhirdetés Alig huszonkilenc éves, Jó karban lévő belső akarat, korban hozzá illő, kifejező nyelv Ismeretségét keresi. Jelige: Kalandorok kíméljenek! Mámorítottan Belészerettem a tetők rózsaszín cserepeibe, először csak a színükért, aztán a formájukért, később a hullámzásukért, majd a lejtésükért, de ugyanúgy emelkedésükért, mert szememet vezetik a világon túli világ felé. Belészerettem a tetők rózsaszín cserepeibe, mert töretlenül állják a fényt, bírják a terhet, zokszó nélkül viselik ágak csapásait. A rózsaszín cserepek Izzanak. Kettészakadtam. Evvlk felem térdre esett, elterült. Kábulatában simogatni kezdte a hűvös, sima, friss kötésű betont. Másik felem rájött, a kerítésről elérem. Együtt Izzunk. Szerelmes cserepeim meztelen testébe, szerelemtől fűtött meztelen testem, belé Hodossy Gyula versei Kinyilatkoztatás Hatalmammal sokra nem mégy, pedig ami földöntúli, mind az^ enyém. Temetők és utópiák, mind, mind. csak éppen testőröm nincsen. Amikor valahol egyszeriben sokan vannak ÄZ asztalnál mindenki ott ült, aki számított. _ Az asztaltól mindenki felállt, aki számított. így most, hogyan férbetnének el? Az emberek szeretik elveszejteni magukat Kifürkészhetetlen lelkek takarta sivár, ötlettelen szajhák szeretnéd? nagyon szeretnéd úgysem mondod ki mit szeretnél kisváros rendje senki senkivel sem őszinte nézd, még a madár Is egymagában száll nézd, milyen szomorú látvány mennyi gazdátlan kóbor eb rühes dögök, volt gazdátok árvább mint magatok ó ti rideg háztömbök, mit csináltatok az utcán fagyosabbnál fagyosabb tekintetek nem haragosok ők nem ellenségek ők nem Is léteznek egymásnak ők még a szomszédod Is csak az ajtójáig enged de te viselkedsz _ már a levegőt sem úgy szeded mint ahogy az természetes lenne tart még e szertartás: ezek ugyanolyanok, mint azok így aztán vagy ezek vagy azok mindenki annyiban különbözik a másiktól amennyiben a másik egyezik mindenkivel vagytok mint istállóban a hízók csupán kilókkal mérve nyomtok többet elődeiteknél sivár ötlettelen szajhák unalmas a test unalmas a csók unalmas a szó ha most te valaki valaki lennél enyém lennél enyém lehetnél %
