Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-05 / 14. szám

ájifiúsáflä Fejezetek a VIT történetéből • Fejezetek a VIT történetéből # Fejezetek a VIT történetéből • Fejezetek a VIT történetéből # Először kapitalista országban vn. Ä világ Ifjúsága 1959-ben lelkesen készült a VII. Világifjúsági és Diákta­lálkozóra, ment az Ifjúsági fesztiválok történetében először volt kapitalista ország a színhelye. A fesztivál házi­gazdája ugyanis Ausztria fővárosa, Bécs volt. Ä fesztivál éve a technika újabb si­kerét hozta magával: 1959. január 2-án a Szovjetunió űrrakétát bocsátott fel a Holdra. Hatalmas tiltakozást váltott ki az Ifjúság körében a nagy görög hazafinak, Manolisz Glezosznak és har­costársainak bebörtönzése. Az athéni hadbíróság és a görög kormány a til­takozó üzenetek tömegét kapta, ame- '' lyefcben a fiatalok a görög hazaílk szabadon eresztését követelték. Jelentős részét kéjwzte a fesztlváll előkészületeknek az ázsiai és afrikai országok fiataljainak első konferenciá­ja, amelyet 1959. február 2—8-án tar­tottak Kairóban. A konferencia hang­súlyozta a fiatalok békés Jövő feletti felelősségét. A burzsoá országokban a reakciós erők az 1959-es esztendő küszöbét az­zal az egyértelmű szándékkal lépték át,, hogy a bécsi világifjúságl találko­zót a fesztlváll eszme széttlprására használják fel. Ezért Ausztria, de más nyugati államok is, elsősorban az NSZK rekaclós erői igyekeztek meggátolni vagy legalább veszélyeztetni a bécsi ifjúsági seregszemlét. E szándékuk megvalósításához pedig mecénásaikra találtak a reakciós ipari körökben és részben a katolikus szervezetekben. A dollár és a nyugatnémet márka ezrei özönlöttek Bécsbe, hogy az ifjúság nemzetközi egyetértését ellenző szer­vezetek mesterkedései lehetővé válja­nak. Ausztria-szerte revanslszta talál­kozókra készültek. Salzburgban Július­ban megrendezték a dunai svábok nap­jait, amely akció a szudétanémetek napjaival részét képezte az európai népi demokratikus országok ellen indí­tott hatalmas revanslszta és propa­ganda kampánynak. A csehszlovák ifjúság a CSISZ III. kongresszusán hozott határozatainak szellemében a fesztivált előkészületek során sok olyan munkamódszert és formát alkalmazott, amelyek már a moszkvai fesztivál előtt is beváltak. Széles körű szocialista versenyt indí­tottak, új felajánlásokat tettek a fela­datok túlszárnyalására, a termelékeny­ség fokozására, a termékek minőségé­nek Javítására stb. Üj vonás volt a kol­lektívák szocialista versenyében az, hogy eredményeikkel megszerezzék a „Szocialista munkabrigád“ dicső címet. Szlovákiában az első szocialista mun­kabrigád a novákyl Béke bánya tizen­két tagú ifjúsági csoportja lett 1959. március 3-án. A Nltral Mezőgazdasági Főiskola Zootechnikai és Agronómia! Karának ötödéves diákjai a fesztivál előtti kezdeményezések keretében 1959- ben 127 egységes földműves szövetke­zetnek segítettek kidolgozni az évi ter­vet. Sok ifjúsági csoport és szervezet alakított munkabrigádot, -csoportot a lakásépítés megsegítésére, mások pedig az ifjúsági építkezéseken teljesítették becsülettel feladataikat. A detval gép­gyár két ifjúsági kollektívájának kez­deményezésére 1959. februárjától a VII. VIT tiszteletére sikeresen kezdett kibontakozni az „Irány a fesztivál“ el­nevezésű építöverseny. A CSISZ-alapszervezetek eszmei és szakköri tevékenységében is megnyil­vánult, hogy a fiatalok készülnek a fesztiválra. Fesztivál! estéket, beszél­getéseket szerveztek a VIT-ről és arról, milyen szerep hárul Csehszlovákiára a béke megőrzéséért vívott harcban. Az előkészületek részét képezte a II. or­szágos spartakiád. A csehszlovák fiatalok fesztivál előt­ti kampányának klcsűcsosodása volt az országos ifjúsági találkozó, amelyet 1959. június 29 — július 5-e között rendeztek meg Brnóban vagy 100 000 résztvevővel. E találkozó keretében bo­nyolították le az ifjúsági alkotóver­seny országos fordulóját is. A talál­kozó résztvevői üzenetet intéztek a fesztivál előkészítő bizottságához Bécs­be, egyebek között ezt írva: „Sok or­szágban a fiatalok a békemozgalom él­vonalába tartoznak. Vágyaink közösek a világ fiataljainak vágyával. Mi is valljuk a fesztivál eszmélt, a béke és az együttműködés eszmélt. Közös vá­gyunk és igyekezetünk győzedelmeske­dik azok fölött, akik meg akarták hiú­sítani a bécsi fesztivált, s győzedel­meskedik azok fölött is, akik le akar­ják tiporni a haladó fesztiváll hagyo­mányokat.“ Bécsben a júliusi napoS lázas készü­lődés jegyében teltek el. Az osztrák burzsoá lapok a főszerkesztő utasítá­sára úgy határoztak, hogy a VII. VIT előkészületeit és eseményeit elhallgat­ják. Ennek dacára az ünnepélyes meg­nyitó előtti napokban a fesztlválblzott- ságnak sok bécsi polgár felajánlotta ingyenes segítségét. Családok a küldöt­teknek szállást kínáltak és az önkén­tesek százai segédkeztek a vásárköz­ponton a részevevők szálláshelyévé át­alakításában. Nőtt az érdeklődés az ünnepélyes megnyitóra és a fesztivál többi műsorára szóló jegyek iránt. A világ sok neves személyisége levélben vagy táviratban buzdította az előkészí­tő bizottságot. Mindez pedig érthetően egyre in­kább nyugtalanította azokat, akik a bécsi fesztivál meghiúsításán vagy leg­alább veszélyeztetésén mesterkedtek. Hogy céljaikat elérjék, nem átallották a személyi terror alkalmazását sem. A nemzetközi előkészítő bizottság tag­jainak szinte naponta érkeztek .a név­telen fenyegető levelek. Ezek a fesz­tivál ellenes akciók már olyan mére­teket öltöttek, hogy 1959. július 1-én az előkészítő bizottság kérelmére e bi­zottság képviselői és az osztrák bél­és külügyminisztérium valamint a bé­csi rendőrigazgatóság között tárgya­lásra került sor. A megannyi rágalmazás és támadás dacára 1959. július 28-án a bécsi Prá­terben ünnepélyesen megnyitották a VII. világlfjúsági és diáktalálkozót, a- melyen a csehszlovák fiatalokat ötszáz­tagú küldöttség képviselte. Az ünnepé­lyes megnyitón valamennyi ország zász­laját összetekerve vitték, így tiltakoz­va az osztrák kormány azon tilalma ellen, hogy Algéria küldöttei vihessék zászlajukat. Az ünnepélyen 1200 tagú spartakládcšapatunk fellépése óriási si­kert aratott. A fesztlváll eszme a találkozó során is vonzotta a fiatalokat, úgyhogy az utolsó napokban a résztvevők száma 15 500-ról 18 364-re emelkedett. A se­regszemle előkészületeiből és lebonyo­lításából 112 ország 1200 ifjúsági szer­vezete vette ki aktívan részét. A leg­hatalmasabb megmozdulás a fesztivál- tüntetés volt, amelyen 100 000-en gyűl­tek össze, hogy a békéért, a nemzetek I ■ 1 barátságáért, a leszerelésért és a bé­kés együttműködésért emeljenek szót Ezen a felvonuláson hatalmas ünneplés közepette fellépett Paul Robeson. A bécsiek egymilliós főnyi részvé­tele is bizonyítja, mekkora visszhangot váltott ki a fesztivál a helybeliek kö­rében. Jóllehet, a bécsi fesztlváll küldöt­tek száma nem haladta túl a moszkvai VIT résztvevőit, politika! Jelentőség® semmivel sem kisebb. A VIT-ek gazdag történelmébe pedig úgy vonul be, hogy az első olyan fesztivál, amelyet kapi­talista országban rendeztek meg, még­pedig a reakciós szervezetek, a burzsoá sajtó támadásai és a legkülönbözőbb provokációk dacára. A fesztivál magas színvonala élő bizonyítéka volt az if­júsági mozgalom előrelépésének, s az egész világ előtt bebizonyította a fesz- tlváll eszme életképességét. A számta­lan beszélgetés, találkozó, sportver­seny konkrét eredménye az, hogy meg­szilárdult a világ nemzeteinek Ifjúsá­ga közötti barátság. Valamennyi küldött és a bécsiek ez­reinek részvételével ért véget a VII. Világifjúsági és Diáktalálkozó 1959. au­gusztus 4-én. Az ifjú nemzedék erejé­nek és akaratának bizonyítéka volt ez a találkozó. Megmutatta azon szerve­zetek erejét, amelyek támogatták „A békéért és barátságért!“ Jelszó szelle­mében megrendezett találkozót. Karol Jnritt Fejezetek a VIT történetéből • Fejezetek a VIT történetéből # Fejezetek a VIT történetéből # Fejezetek a VIT történetéből # NÉGERNEK LENNI AMERIKÁBAN Az Amerikai Egyesült Államokban meg­közelítőleg 29 millió színes bőrűt, pon­tosabban négert tartanak számon. Ezek között természetesen vannak gazdag és szegény emberek is, az arány megosz­lása azonban sokat elárul a faji disz­kriminációs polltdkáról. 12 millió u- gyanis a hivatalosan megszabott sze­génységi szint alatt él — az egész or­szágban a szegények száma 41 mil­lió —, ami azt jelenti, hogy minden harmadik néger állampolgár a társa­dalom perifériájára szorult. Az USA- beli színes bőrűek szervezete, a Nem­zeti Városi Liga egy nemrég közzétett Jelentése szerint e népcsoport helyzete a második világháború óta még nem volt Ilyen súlyos, ami egyértelműen úgy is kifejezhető, hogy a négerek­nek az utóbbi esztendőkben azon Jo­gaik megvédéséért kell harcolniuk, a- melyeket évtizedekkel ezelőtt vívtak ki. Súlyosbodó helyzetüket mindenek­előtt a munkaelosztók statisztikái tük­rözik: 1981—1985 között körükben a munkanélküliek száma érezhetően gya­rapodott, jelenleg a színes bőrű mun­kaerő mintegy 15 százalékát érintve, míg a fehér lakosság körében ez az arány több mint kétszer alacsonyabb. Jelenleg tehát több mint 2 millió szí­nes bőrű amerikai állampolgár kilin­csel reménytelenül állás után, s ez csak a hivatalosan nyilvántartottak szá­ma. Különösen drámai helyzetben van­nak a színes bőrű nők és fiatalok, akik mindig elsőként szerepelnek az elbocsátottak listáján, s utolsóként az alkalmazottakén. A munkahelyhiány százezreket sodor nyomorba, de az ál­lással rendelkezők családja is igen szűkös körülmények között él. Egy né­ger család átlagjövedelme 43-szor ala­csonyabb, mint egy fehér család átlag- keresete — « riasztó szlntkülönljség- hez nincs is szükség kommentárra. A faji megkülönböztetés az élet min­den területére kiterjed. A szegénység, a munkanélküliség egyenes következ­ménye az orvosi ellátás teljes hiányá­nak. A tuberkulózis, a rák, az. asztma, az AIDS stb. lényegesen gyakoribb a színes bőrűek körében, s pontos ada­tok mutatják fcl, hogy átlagéletkoruk 6 évvel alacsonyabb a fehér bőrű ame­rikaiakénál. Hasonló állapotok uralkodnak az ok­tatás területén is. Csupán New York­ban több mint 200 000 néger gyerek csatangol az utcán, ahelyett, hogy Is­kolába Járna, ahhoz azonban ételemre és nem utolsósorban hajlékra , lenne szükségük. A Manhattan negyedl, szí­nes bőrű gyerekek 91 százaléka a gyen­gébb képesítést nyújtó állami Iskolá­ban tanul, a magániskolákban néger gyerek csak elvétve kerül. A felsőfokú oktatásban is csökkenőben a színes bőrű diákok száma, s a növekvő tan­díjak eredményeként a beiratkozottak több mint fele abbahagyja a tanulást. Nem is beszélve a nyílt rasszista ak­ciók elharapódzásárél. Az állampolgári jogokért, a haladó eszmék érvényesü­léséért folyó küzdelem élcsapataként egykor számon tartott főiskolások kö­rében egyre gyakoribbá váltak az ilyen megnyilvánulások.

Next

/
Thumbnails
Contents