Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-05 / 14. szám
Töprengések mindennapi agresszivitásainkról ® Töprengések mindennapi agresszivitásainkról ® Töprengések Játékpisztollyal hadonászó pöttömnyi fekete fiúcska ugrik elém a járda széléről: — Pénzt vagy életet! — selypíti felém parancsát, aztán még hozzáteszi, hogy ie vagyuk iőve. Nem megyek bele a játékba. A kis Rózsa Sándor (vagy talán amerikai gengszter) el- szomorodik, hisz ő ezt a tévében nem fgy látta. Akit lelőnek, az vagy csendes hörgéssel, vagy velőtrázó iialálor- dítással, de „feldobja a talpát“. A legvadabb állat az ember? Túlzottan sok az erőszakot ábrázoló vagy éppen azzal szimpatizáló film a mozikban, televízióban és a videokazettákon. Mentségként az ilyeneket terjesztők azt szokták felhozni, hogy az erőszakos cselekedetek, gyilkosságok nézése a tévében nagymértékben elősegíti az ember erőszakos energiáinak levezetését. Pedig a valóság — a szakemberek kutatásai — arra utal, hogy az erőszak látványának veszélye éppen az: modellt nyújt a viselkedéshez, különösen gyermekek számára. Akármeny- nyire is tiltakozunk azonban ellene, a tény, tény marad: az erőszakot ábrázoló filmeknek van piaca. Az is tény, hogy (hazánkban is] nő a fiatalkorúak által elkövetett erőszakos cselekedetek száma. Azt jelentené ez, hogy az ember eredendően agresszív lény? Fajtánk kegyetlenségének legvlsszataszí- tóbb megnyilvánulásait általában vadállatinak nevezzük A zoológusok azonban tiltakoznak ez ellen a minősítés ellen, mert az az igazság, hogy a „vadállati“ viselkedés szélsőségei az -emberre korlátozódnak. Sehol a természetben nincs példája annak, amilyen kegyetlenül bánunk ml egymással. A társadalomtudósok, pszichológusok, pszichiáterek nem tudtak és nem tudnak megegyezni abban, hogy vajon az ember eredendően agresszív, erőszakos lény-e. Vannak, olyanok, akik azt állítják (mint például Jean-Jacques Rousseau A társadalmi szerződésben), hogy az ember természetes állapotában jóindulatú, boldog és barátságos lény, csak a korlátokat állító társadalom kényszeríti ki belőle az agresz- szlvitást és az aljasságot. Mások azt tartják, hogy az ember éppenhogy vadállat, és csak a társadalom adta rend és törvény tudja lefékezni eredendően agresszív ösztöneit. Ennek az álláspontnak Sigmund Freud az egyik legnevesebb képviselője. De ezen a véleményen vannak a darwinisták is, akik szerint az agresszivitás elősegíti a legalkalmasabb egyed fennmaradását, a természetes kiválasztódást, a fajfenntartást. Sőt, egyes kutatók egészen addig a megállapításig is elmentek, hogy azt állítják; ugyanaz a mechanizmus, amely arra készteti az egyik embert, hogy megölje felebarátját, a másikat arra ösztönzi, hogy „meghódítsa“ a világűrt, ,,belevágjon“ egy nehéz (matematikai) feladatba, „uralkodjon“ a világegyetem felett stb. Elliot Aronson neves amerikai szociálpszichológus a- zonban nem ért egyet ezekkel a véleményekkel. Szerinte a nyílt agresz- szló többé nem szükséges az emberi nem túléléséhez, továbbá az alkotó tevékenység sem azonos az agresszivitással, mert egy probléma uralható, egy készség elsajátítható anélkül is, hogy bárkiben kárt okoznánk, s Darwin elméletének leegyszerűsítése az, ami az átlagember számára azt sugallja, hogy az élet elkerülhetetlen törvénye a konfliktus, Korjelenség Hogy a fiatalok hogyan vélekednek e témáról, azt nehéz kideríteni. Azt azonban, hogy a csehszlovákiai magyar fiatalok egy csoportja mit tart az agresszivitásról, meg tudtam állapítani, hiszen erről beszélgettem a minap a füleki (Fifakovo) gimnázium negyedikes diákjaival. Első kérdésem az volt hozzájuk, hogy koríelenség-e az emberi agresszivitás iiyen nagymértékű elterjedése, vagyis hogy a mi korunkban lényegesen több erőszakossággal találkozni, mint az elmúlt korokban, vagy csak — mivel ma élünk — úgv érezzük, hogy ez a történelem ..leg- agresszívebb“ ideje. A népes diákcsoportból valamennyien úgy tartották, hogy a ml korunkban több az agresi- szivitás az emberi kapcsolatokban, mint korábban. Nézzünk néhányat a válaszokból: Barta Agnes: Ilyen fajta bűnözés régebben nem volt Melyek az okai? Tár- sadalmaiak: a rohanó világ, melyben nincs idő semmire, hiányzik az őszinteség, az emberek nem tudnak magukkal mit kezdeni, mivel megvan mindenük és nincs hitük. Pelle Judit: E rohanó, elgépiesült világban az emberek nem figyelnek egymásra, És hogy a fiatalok volnának erőszakosabbak? És a felnőttek milyenek? Szerintem ők is hibásak, mert amilyen az alap, olyan az építmény is. Bujha Gita: Régebben az emberek a vallás révén hittek az emberfeletti lényekben, ezért féltek a büntetéstől is. Ma már a vallás visszavonulóban van, az embereknek nincs mitől félniük. A fiatalok többsége még a saját szüleit is megveti, mert azok nem értenek egyet velük. Sokszor viszont a felnőttek kényszerítik a gyerekeket, 111. a fiatalokat bizonyos dolgokra, így azok alárendeltnek érzik magukat, ki szeretnének törni, meg akarják mutatni, hogy ők is lehetnek valakik. És ha ez másképp nem megy, akkor kisebb csínyeket követnek el, hogy ezzel tűnjenek ki a többiek közül. Ezek a csínyek később bűnökké fajulhatnak, s az illető olyan helyzetbe kerül, hogy már nincs visszaút. Kiből lesz a forradalmár? KI ne ismerné szürke, sivár lakótelepeinket? Azt a lehangoló „levegőt“, amely ezekből a lakótelepekből árad, azt a sarat, port, úttalan utakat, a- melyek elmaradhatatlan velejárói az Ilyen telepeknek. Biztos, hogy e durva környezet valamiképpen az ott élő emberek lelkét is eldurvítja; érzéketlenebbé, agresszívabbá teszi az ott élőket, az ott felnövekvő generációkat. Tehetetlenül dühöt vált ki azokból, akik tudják, lehetne ez máskép is. Ki ne élt volna át nálunk olyan helyzetet (a bürokrácia útvesztőit járva, valamilyen hiánycikkért sorban állva, a fél órát késő autóbuszra várakozva), amikor dühében talán ütni is tudott volna? Agresszióhoz vezethet bármilyen taszító helyzet, mint például a fájdalom, az unalom stb. A taszító helyzetek közül a frusztráció az, amely leginkább kiváltja az agresszivitást. Mi is a frusztráció? Az, ha valakit megakadályoznak abban, hogy célját elérje. Külső vagy belső akadályok gátolják a cselekedeteiben. Ez azonban csak akkor érvényes, ha az emberek tudják, hogy mi az, amit el lehet, 111. el kell érniük. Ha vannak céljaik. Elliot Aronson írja: „A forradalmat rendszerint nem olyanok kezdik, akiknek az arca a porban van. A forradalmárok többnyire olyan emberekből lesznek, akik nemrégiben felemelték az arcukat a porból, körülnéztek és észrevették, hogy mások jobban élnek, mint ők, és a rendszer igazságtalanul bánik velük.“ — Vannak-e, átéltetek-e társadalmi életünkben olyan helyzeteket, amelyek ingerültté, agresszívvá tettek titeket? — kérdeztem a füleki gimnazistáktól. Tóth Éva: A jelenlegi helyzetben az emberek nundig várnak valamire, és ettől sokan idegesek lesznek. Balogh Hedvig: Természetesen van. Például ami engem „dühít“, hogy a rádióban és a tévében miért „kell“ szlovákul használni a helységneveket. Ez szerintem nevetséges, hiszen például a riportalany magyarul használja ezeket. Ardamica Zorán: Szerintem minden társadalomnak vannak ilyen élethelyzetei. Talán csak a Kánaánban nem lesz ilyen, de az még messze van. Barta Ágnes: A Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskolára jelentkeztem. Elküldtem a jelentkezési papírt, már javában készülök a felvételire, a minap azonban kaptam egy levelet a főiskoláról, hogy az a szak nem nyílik. Ha akarok, válasszak egy másikat, ha meg nem, akkor nagyon sajnálják. Hát nem dühítő?! Ezenkívül az is igaz. hogy nemzetiségiként is érnek pofonok. Szlobodník Gyöngyi; Vannak olyan tényezők, amelyek Idegességet, agresz- szivitást váltanak ki. Például a pályakezdők alacsony bére, az áruhiány, a rossz minőségű áruk stb. Tóth Mária; Azt nem állítom, hogy nélkülözünk, de látjuk, hogy akadnak, akik jobban élnek. Hiába szeretnénk elérni azt az életszínvonalat, nincs meg rá a lehetőségünk. Például ha mi lányok egy külföldi divatlapot összeha- sonlítünk egy belföldivel, elszorul a torkunk. Talán ezért van, hogy mindenki rohan, többet akar elérni, mert nem azt nézi, hányán vannak mögötte, hanem azt, hányán állnak előtte. Van-e „erkölcsös“ erőszak? Nemrégiben vetítették a mozikban a Mohándász Karamcsahd Gandhi életéről készült angol filmet. Az indiai nép nagy vezére és gondolkodója — ahogy ez a filmből is kitűnt — a függetlenségi harc egy új formáját „találta ki“ és valósította meg. A szátjágraha mozgalom az erőszakmentességet hirdette, a passzív rezisztenciát: „tagadd meg az engedelmességet, de a gyarmatosítók agresszivitására ne erőszakkal válaszolj! Ezzel is nyilvánvalóbbá teszed a világ előtt az ő erőszakosságukat.“ Mint tudjuk, Gandhi harcát siker koronázta, s ez elméletét igazolná. De a felszabadult India későbbi széthullása, a fel-fellobbanó belharcok és polgárháborúk mégis megkérdőjelezik Gandhi igazát. Vajon soha, semmilyen emberi társadalomban nem érvényesíthető az üjtestamentumi szállóige: Ha kővel dobnak, dobd vissza kenyérrel? Vagy talán van Igazságos, erkölcsileg igazolható agresszivitás is? Nézzük, mit tartanak erről a füleki gimnazisták! Tóth Mária: Szerintem a legbutább mondata az emberiségnek: Harc a békéért! Szerintem igazságos háború nincs. De a mai világban inkább ez az elv érvényesül: a legjobb védekezés a támadás. És az; aki nem üt visz- sza, az elveszett. Durica Anikó: Van e.gy bizonyos határ, amelynek az átlépése után az ember már nem tudja a mérgét magába fojtani, és a kapott pofonokat visszaadja vagy megkétszerezi a számukat. Én inkább ezt a szólást tartom igazságosnak: Kölcsönkenyér visszajár. Barta Agnes: Lehet, hogy kissé naiv vagyok, de én egyetértek azzal a mondással: Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Igaz, napjainkban egyre inkább ennek az ellenkezője a jellemző, egyre szélesebb körben. Valahogy be kellene bizonvítani, hogy ennek nem szabad tovább folytatódnia. Úgy tanultuk, hogy van Igazságos meg igazságtalan háború. De ha én már azt a szót hallom, háború, akkor nem hiszem el, hogy igazság lehet benne. Ardamica Zorán: A hippi-korszakban pofonért virágot adtak. Azután ezt a generációt a punkok váltották fel. Ök duplán vágtak vissza. Balogh Hedvig: Szerintem kell egy egészséges erőszakosság, hiszen az embernek ki kell állnia a saját nézetei mellett. Gandhi is erőszakos volt. Például azzal próbált hatni a tömegekre, hogy éhségsztrájkot kezdett. Pelle Judit: Igen, van igazságos agresszivitás, mint ahogy van igazságos háború is. Van olyan pont, amikor egyszerűen betelik a pohár, s megköny- nyebbül az ember, ha kitörhet. Bujha Gita: Szerintem, ha valaki ma komolyan venné is ezt az elvet, előbb- utóbb megunná, hogy csak ő legyen a „jólélek“. Egy ember egyedül nem válthatja meg a világot. Kinevethetik, esetleg bolondnak tarthatják. Lehet-e mérsékelni az erőszakot? Az emberi társadalom ezzel többféleképpen próbálkozott. Mindenekelőtt különféle büntetéseket talált ki, amelyekkel egyrészt a már elkövetett erőszakot büntette, másrészt megfélemlítette azokat, akik agresszív cselekedeteket követhetnének el. Csakhogy a történelem bebizonyította azt is, hogy a büntetés nem mindig hatékony és nem Is mindig alkalmazható. Hiszen nemegyszer előfordult már az emberiség évszázadai során, hogy a törvény eszközei éppenhogy a leggátlástalanabb, (talán legagresszívebb) emberek rendelkezésére álltak. Van-e hát lehetőség az emberi erőszak visszaszorítására? Egy olyan társadalmat kellene felépítenünk, amely visszaállítja az ember méltóságát, amely meggátolja a kölcsönös elidegenedést. Ez az egész emberiség feladata: hogy eltűnjenek az előítéletek, hogy belénk nevelt klisék alapján ne nézzünk le más népeket és csoportokat. Hogy nagyobb legyen bennünk az empátia mások iránt, a feltétlen szeretet és megértés. Hogy az ember fölül tudjon emelkedni „állati“ ml- voltán. Klinko Róbert
