Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-29 / 13. szám
113 fa 71 i i i i K I -úlós-szürkővé formáljéfi a ref" IN y galt az ónosan csillogő esőcsep- ' pék. Levélerekröl gurulva tocs* csan a víz az ablakpárkányon, onnan veti alá magát — ezernyi apró kalapács — földruhájuktól megfosztott kavicsokra. Keskeny üllősávként tűnnek ki a fehér-szürke kövecskék, nagyot szippantanak a békaszagú levegőből, mielőtt a tócsává gyűlő cseppek ú], átlátszó takarót húznak rájuk. A nehéz felhők árnya behúzódik a szobába, rátelepszik a bútorokra, a zugokat sötét paonlkká mossa össze. A felhők hullámzó vonulását utánozCoupling a tekercsek bonyolult mechanizmusa és F. Gábor a mozgástér stabilitása voltrakötött optimum vagy a kétes összeg (zés) kérdése: intarzia — a ragasztó kéjelgése a plakát és a fal között Az első H. Orsolik Gizella: BALLÄBAS REGGEL ' I za a megmozduló kis paplan. Két púpocska — lányom térde — Jár le-föl. A csemete hasra fordul, hanyatt fekszik. Jobb oldalra, majd bal oldalra dobja magát. Még meghempereg az álomban, de már dUnnyög a takaró alatt Kidugja a fejét, csukott szemmel ásít, öklével hessegetl el az álomfátylat. Csodálkozva nézi a szürke foltos szobát. Hova lett a tegnapi verőfény, a sárga sugárköteg, amibe mosolyát akaszthatná? Támaszték nélkül legörbült az ajka: nyafog, pltyereg. Osalogatnám ki az ágyból: nem akar felkelni: marasztalnám; nem akar feküdni; csitítgatnám: nem akar hallgatni; szóra bírnám: nem akar beszélni; öltöztetném: le akar vetkőzni; vetkőztetném: fel akar öltözni. Mérgesen föUdhöz vágom az ügyben ártatlan gumibabát, az fájdalmas nyak- kenéssel gurul az ágy alá. Napsugár s türelem híján me^ndul a bánat- könnyáradat: jaj, szegény Julcsa baba, biztosan megütötte magáti jaj, szegény Julcsa, ml lesz vele az ágy alatt? jaj, szegény Julcsa... Kétségbeesése láttán mélységesen bá" nőm tettemet. A Javaslat, amelyet Julcsa felkutatására — két zokogásroham közt — nyújtottam be, elfogadtatott A „Julcsa, ha kimegyen a piacra“ kezdetű dalocska szövegére (és dallamára) közös erővel töröljük fel hálólngüniklkel az ágy alatti port. Nem árt ez — a parkettnek. Julcsán kívül megtaláljuk a tegnapelőtt eltűnt plűsskutyát. Ez alkalomból először halk vakikantások, majd ugatás és végül csaholás hagyja el frissen formálódott kutyapofánkat. A vonítást mellőzzük, mivel klszemlél- ve sebtiben kinevezett kutyaöilunkiból sem a napszakot, sem a csillagok, s főként a hold állását nem találjuk megfelelőnek. Két ugatás között együtt mondjuk az ismert verset: „Harap utca három alatt megnyflott a kutyatár ...“ Figyelmeztetem csemetémet, ne lepődjék meg, ha a szomszédok Jóvoltából kivetik ránk az ehadót, esetleg kósza hírek terjednek el megkutyulá- sunkról. Mindketten vállaljuk a zugikutyatartást. „így tedd rá, úgy tedd rá, Rozllka, Terika, Marcsa, lompos, kócos, lassan billeg öreg kutya farka“. Ólunkból kimászva járjuk az ugrótáncot Ugrótánc után békatánc következik: „Brekeke,brekekeksz, brekekeksz, gyere, buJJ víz alá, ha szeretsz!“ — Brekekeszk, brekekeszk — ismétli utánam összegabalyodott nyelvvel. ' — Brekekeksz, brekekeksz — nyomom meg a hangsúlyt a szó végén. >— Keksz? KekszI — Keksz, keksz, keksz! gurgulázza, s látja, ahogy legyeket, szúnyogokat lekörözve e csemege ugrik be a bókák ifcltátott szájába. " „Ez a béka leveli, ki a lányát nevein“ Megigazítja koronámat, amely a kecskebékából levelibékává átváltoztató bukfenc közben,félrecsúszott. És voltunk ebihalak, unkák, varangyok. Úsztunk víz alatt, fölmásztunk sásra, megbújtunk az orgonabo®oron,s téglák alatt, ugrottunk fcicsdt, ugrottunk nagyot, és rágtuk a kekszet minden bufcfencszünetben. ÚJalblb átváltozás. — „Hová mész, te, kisnyulacska? In- gyom-blngyom tállber, tutállber, máU- ber, az erdőbe.“ ■I A dal végén összesöpörjűk az előbb elhullajtott könnyeket és„ fslíűzzittk: egy könnycsepp, egy gyöngy, egy göröngy, egy varangy. — Art r-il Még belepusztulna! Osak kapaszkodj üli a zsinórba, amíg bírja, utána elmeheti .. . Egy hössizú sző, egy rövid, egy elősző (rövidre fogva], három ugrás, most valami, más (én nem tudom, ml, ő tudja), kukorica, műlégy, ponty (ebédre túl kevés!), mars vissza, poronty!,- egy ócska műkonty, egy félkész sámli, ákombákom (most Jönne, de osak egy van, s nem hagyom) a nagy kabátom,- egy láda arany, festék kellene még, Micimackó szintén kapaszkodik, a toronyóra, a hang, a gong, egy tucat gomb, szög, kalapács, cső, csepp int ez e^, már nem maradt más, csa. a mosoly, ami felfűzhetetlen (mindig vlszaszökllk arcunkra), és kész. Mire felsorakoztattunk mindenkit és mindent, hálőlngfodrainkkal áttereltük a perceket a reggelből a délelőttbe, és a beszökkent napsugár sárga nyomot hagyott kék képek kecses keretén. Jókedvünk határtalan, mert ml ilyen hangulatemberek vagyunk. Bíró Mónika versei: Memento: Dúdor Lombját vesztett fa áll a padra hajolva. Barnára pácolt leveleivel könnyeit is hullatja. A pad néma szégyenében egyre mélyebb gödröt váj magának, egyszer eltűnik — egy folt marad utána. A fa Jövőre Is könnyeit hullatja — színét veszti. Nem feledheti, ml történt akkor éjszakai Dilemma Ml tart még össze? Nem Jó veled, nem Jó nélküled se. Felejtés Azt hiszitek, a felejtés gyógyít? Nemi Csupán Jégbe foglalt szívünket védi a felolvadástól, az újabb bukástóll Fehér Sándor versei: Biba Biba szép Blba Jó Biba buta liba és 1 falira szögezett szavak mozdulatlansága mint a Nap-tő vizére fagyott képmásunk a létkérdést megoldani összeölelkezne szentimentális Tersem kéztördelve magam, szexi sapkámban hazakisérem lelklismeret-furdalásom Szfics Enikő versel: Távolodás Belenéztem a lelkem mélyére és nem találtam helyet benne neked a vörösbe Játszó nappal elhldegült arccdl fújja belém az életet most van a koszív ód ás a gumi koptatta aszfaltba letűnt macskakövek kora nézd milyen egyedül vagyok összetapos az a rothadt magány Beleégtem Beleégtem a mába a tegnap virágába lassan lehullnak szirmai és Itt az este te máshol lecsöpögnek a falról az idők és a percek én tudom Jó elaludni felejteni te is erre gondolsz osak máshol Telepátia ott turkálok a koponyád falán belül látom az Idegdúcokat meg az ide tartozó véres masszát amire azt mondják gondolkodik P. I.: Első Jelentkezése rovatunlkhan kellemes meglepetés, mind a négy verse tetszett. Idővel közöljük őket. Addig is várjuk újabb verselt, s velük együtt néhány sort önmagáról. A. Z.: Prózai Írása — bár mozaikszerű szerkesztésmódját nem tartjuk a legszerencsésebbnek — Jól érzékelteti korosztálya érzés- és gondolatvilágát. Az írást rövidesen közöljük, örülnénk, ha versfordításokkal Is Jelentkezne rovatunkban. Gabika: Újabb versel sem érik el a közölhetőség szintjét. Versel csak első látszatra tűnnek „moderneknek“, valójában keveredik bennük a szentlmen- tallzmus és a képzavar. Ez utóbbiból néhányat idézünk: „ ... irtom a gazt kertem / lelki mélyedéseiből“, „márványfalakat / emel a távolság / szíveink fémsínpárjalin“, „ha megtépett a sorsok / véres keze“ stb. Több szakismeretre, alaposabb tájékozódásra és szigorúbb önfegyelemre lenne szükségeSz. E.: Három beküldött verse nem érett a közlésre. Kötött formájú próbálkozása talán a leggyengébb, tele van rag- rímekkel. A levelében ígért újabb verselt mielőbb küldje el. Evelin: Két rövid verse biztató kísérlet, de közlésre nem érett, a Holnap című tetszett Jobban. Küldje el a kísérőlevelében ígért újabb verseit. Zsa-zsa: Újabb verselt, valamint a kiigazítást kérő későbbi leyelét Is megkaptuk. Versei közül egyet' találtunk közlésre alkálmaisnalc. Küldjön újabbakat, prőzaii írásait Is várjuk. F. K.: Újabb versel közül különösen az első kettő tetszett, rövidesen közöljük őket. Küldjön újabbakat. K. F.: Újabb versel semmivel sem Jobbak a korábbiaknál, írásai mesterkéltek, unalmasak, szürkék. Stílusa, sőt helyesírása is gyenge. További próbálkozásának így nem sok értelmét látjuk. B. B.: Mindkét prózai írása elsősorban azért tetszett, mert nem csupán a cselekmény elmondására szorítkozik, a Jellemábrázolásra és a szerkesztésre Is kellő figyelmet fordít. Nyelvi és stilisztikai szempontból viszont legyen igényesebb önmagához. Egyik elbeszélését valószínűleg a nyári hónapokban közöljük. F. F.: Három beküldött verse Sözűl á Ha megelégszel című tetszett. Kár, hogy a befejező sorai a legerőtlenebbek. Másik két verse tartalmaz szép részeket, sorokat, de túlírtnak, mesterkéltnek hatnak. Nyelvi és stilisztikai fésületlenségek Is akadnak verseiben, pl. Az elmaradt találkozás címűben ilyenek: „úgy gyakorolta mint színész / a gesztikulál“. Csak gesztus vagy geszttkulálás létezik nyelvünkben, a „gesztlkula“ torzszülött. Inkább nyelvi tájékozatlanság, mint a költői szabadság vadhajtása. Z. N. I.: Örömmel olvastuk verselt az említett lapban. Kilenc új versét megkaptuk, egy kivételével a következő számainkban közöljük őket. Prózai írását s új verselt Is várjuk.
