Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-15 / 11. szám
A DUX STÍLUSAI valamit, de úgy ís mondhatnám^ Valamennyi rooklexikonban szerepel, hogy Gordon Mathew Summer néven láttad meg a napvilágot Newcastle-ban. De hogyan lett belőled Sting? Milyen volt a társadalmi háttér, a család és a gyermekkor számodra? Vagy túl messzire nyúlok vissza? — Nem, egyáltalán nem, ezek nélkül képtelenség megérteni az életemet és a zenémet. Igazi me- lóscsaládből származom, apám tejesember volt és aktív szak- szervezeti tisztségviselő, mindig magával cipelt a hajógyárakba és a dokkokra a munkásgyűlésekre. Én hittem benne, hogy a világháború elsöpörte az angol uralkodó osztályt, mint ahogy elsöpörte az egész birodalmat Is, és hittem abban is, hogy a munkásoké a jövő. Ezt apámtól tanultam, mondhatnám, ez a gondolat. a véremmé vált, ezért is léptem be az angol kommunista pártba. Anyám egészen más volt; hallgatag, visszahúzódó és mélyen katolikus. Tőle a miszticizmus, az irracionalitásba menekülés vágya ragadt rám ... — Már kezdem érteni, miért neveznek Janus-arcúnak és a Rombolás Hercegének. — Nézd, van egy dátumokkal és eseményekkel meghatározható élettörténetem és van egy belső élettörténetem is, amit le sem tagadhatnék, hiszen valamennyi Police-számban és minden szólólemezemen erről énekelek. — Akkor előbb halljuk a dokumentálható történetet,.. — Ez semmi különös. Mint mondtad, Newcastle-ban születtem, nem messze a kikötőtől, egy csatorna partján, ahová éjjel-nappal odahallatszott a hajóépítők kopácsolása, és néha egy-egy megrakott uszály húzott el az ablakunk előtt. Szegényen éltünk, de nem rosszul, én mégis menekülni akartam a városból, ezért is fogadtam el Ronnie Pierson ajánlatát, hogy legyek triójának tagja és lépjünk fel a kikötőkből Induló sétahajókon. A tenger belém oltotta a szabadságvágyat. Azután apám kérésére mégis gyári munkásnak álltam, de ezt fizikai erővel nem nagyon bírtam, úgyhogy könyvelő lettem ugyanannál a vállalatnál, az Inland Revenue-nél. Ez dögunalmas meló volt, így elmentem angolt tanítani, de ez sem elégített ki igazán, sőt, még az sem, hogy a St. Catherine színházhoz szerződtem basszusgitárosnak a zenekarba. Talán ma ís a zenekari árokban ülök, ha az amerikai Stewart Copeland, akinek egyébként az apja CIA-ügynök volt, fel nem ajánl egy lehetőséget a zenekarában. Londonba utaztam, jő Edzőből lett popsztár ideig egy barátomnál laktam, egy fűtetlen szobában, ahol a földön kellett aludni. Ez 1977-ben volt, a többi már Ismert: a Police sikere, meg az én sikerem, erről nem szívesen beszélek. — Miért éppen a sikerekről nem? — A siker nem meghatározó számomra. Az önkifejezés a lényeg és ez szorosan összefügg azzal a belső életemmel, amit említettem. — Volt gyermekkoromban egy kedvenc olvasmányom. Mervyn Peake háború utáni író „Gor- mengast“-ja. A több részes -történet egy kastélyban játszódik, mely maga a zárt mlkrotársada- lom, ahol mindenki éli a maga életét. Az író az eseményeket a hatalmas konyhából ábrázolja, ahol tizennyolc szolga tartja fenn a tisztaságot és a rendet, mígnem az egyik konyhasegéd főszereplővé nem válik, legyilkolva a kastély uralt és ezzel fölborítva a belső rendet. Ez a fiatal konyhasegéd, Steerpike volt sokáig az eszményképem. — Ennyire szereted a rombolást? — Alapvetően romboló természetű vagyok, de sohasem önromboló. Éppen ellenkezőleg, számomra a kreativitás a fontos, a rombolásra azért van szükség, hogy valami szebbet-jobbat építhessünk. így van ez a társadalmi életben is. Igaz, ott különböző erőhatások folytán sohasem valósulhat meg a tökéletes társadalom — én erről az álomról le is tettem —, de ha nem találnék a magam számára szabadságot az önkifejezéshez, talán már megőrültem volna. — Úgy tudom, hogy ebből a könyvből magad írtál filmforgatókönyvet. — így igaz. Voltak más meghatározó olvasmányaim is, mint Orwelltől az 1984 vagy az Állat- farm. Ezek a maguk idejében még sci-fi-nek számítottak, mára azonban a létező társadalmak hétköznapi történetei lettek. Napjaink történelméhez hozzátartozik az erőszak, a gyilkolás, a terrorizmus, a gyűlölködés. Én a valóság alól hosszú ideig a pszichológiába menekültem, különösen a magyar származású Arthur Koestler viselkedéselmélete volt rám nagy hatással. A megoldásokat az emberi agyban kerestem, ami Koestler szerint a külső erők ellentmondásának hatására tragikusan paranoiássá vált, kettészakadva a „hűség“ és az „ésszerűség“ házára. A Police Szellem a gépezetben című 1981-es albuma csak erről szól, ha figyelmesen meghallgatod. A másik pszichológus, akinek az írásait és gondolatait behatóan tanulmányoztam, Jung volt, aki megkísérelte szinkronelméletével megmagyarázni a profetikus álom és ennek életben való megvalósulásának összefüggéseit. Erről egy másik Police-album, a Synchro- nlclty szól. Uram atyám, az a lemez valóságos méreg! Még szerencse, hogy senki nem tudja, miről szól. — Ügy látom, kiábrándultál a mély-pszichológiából, — Jung 1961-ben, nyolcvanöt éves korában halt meg svájci otthonában, miközben odakint eszeveszett vihar tombolt és egy villám kettéhasította kedvenc fáját a kertben. Arthur Koestler hetvenhét éves korában, 1983-ban öngyilkos lett feleségével együtt londoni lakásán. A tetemek mellett egy cédula feküdt, mely a bejárónőnek szólt: „Hívja a rendőrséget!“ Én egy reggel arra ébredtem, hogy vissza kell térnem a valóságba, fel kell nevelnem a kamasz fiamat. Az ő szemrehányásaival kell naponta szembenéznem. Ö tőlem kéri számon, hogy miért ilyen a világ. Ezért próbálok meg a magam erejéből mindent megtenni, hogy a világ — ami nekem se nagyon tetszik — megváltozzék. Ma már nincs szükségem sem párt, sem pszichológusok közreműködésére. Tudom, hogy mit akarok. A Polip nyomán -m Amikor úgy három éve Martin Koubek megalakította a Duxot, sokan felkapták fejüket, hiszen Koubek akkor már olyan együtteseket tudott maga mögött, mint a Vybér, a Modrý efekt, a Framus 5, de játszott a Milan Chladili kísérő csapatban is. De mert ezek a beat-nemzedékek ő- selnek számítanak, nem sokan bíztak megújulásában, főleg az egyre keményebb Irányzatok előretörése táplálta ezeket a kételyeket. A Dux, pontosabban a szerző-gltáros-énekes Martin Koubek viszonylag gyorsan rácáfolt a kétkedőkre. A zenekar alapítója pedig higgadtan magyarázza a siker titkát: — Hosszú pályafutásom alatt alakult ki zenei elképzelésem. Olyan rockot akartam játszani, amely egységes és kiforrott zene, hogy ne kelljen megtagadni a ritmikus blues gyökereit, ugyanakkor nyitott legyen még a heavy-metal befogadására Is. Nem igaz, hogy tőlünk oly messze állt a kemény rock, hiszen még a kezdeteknél ott volt Inspirációnak a Led Zeppelin, a Deep Purple, később pedig a Motörhead, a Van Halen vagy a The Cult. Egyébként is az a véleményem, hogy a stílushoz való görcsös ragaszkodás fékezi a szerző szabad szárnyalását, megöli az alkotást. Sokak számára meglepetés volt az együttes összetétele és nagy érdeklődést váltott ki az alkalmazott hangszerek skálája is. Mindenekelőtt Vladimír Padrürték szerepeltetése keltett nagy visszhangot, hiszen Padrúfték a cseh basszusgitárosok atyjának számit, szinte már klasszikus, de klasz- szikus hangzást kölcsönöz muzsikájuknak az orgona. Koubek szerint, természetesen, ez nem véletlen: zeném lényege, mint mondtam, a kiforrott, tökéletes hangzás, egyúttal a nyitottság, a sokszínű ritmus. Nos, Vláda mindig arról volt híres, hogy kiváló a ritmusérzéke, u- gyanakkor kezdeményezően színezi a zenét, állandóan kitalál felfedez. Sajnos, Vláda egészségi állapota miatt meg kellett szakítanunk az együttműködést, de nagyon sokat adott a csapatnak az együtt töltött néhány év. Most Ludék Adámek a basszusgitárosunk, s nem véletlen, hogy a VI- tacit heavy-metal csapatból jött. Ami az orgonahangzást Illeti, bevallom, álmaim álma volt. Elő-* szőr rengeteg utánjárással megszereztük a felszerelést, aztán sokáig keresgéltük azt az embert, aki alképzeléselmnek megfelelően meg is tudja szólaltatni. Végül rátaláltunk Ódon Schleselre. A hangszeren Igazi művészként varázsolja elő a legcsodálatosabb hangokat, természetesen rock- hangzásban. Dobosunkat, Josef NováíSeket kell még megemlítenem, akinek játékát John Bonha-* méhoz vagy Phil Colllnséhoz hasonlíthatnám, ráadásul nagyon a lelkén viseli a csapat sorsát. Á Dux zenei igényességével tűnik ki. De az is feltűnik, hogy, az együttes tagjai a szövegírók, s énekese sincs a kiváló csapatnak. Koubek szerint ennek két oka van: az Igényes szövegírók viszonylag lassan dolgoznak, ráadásul nem szívesen konzultálnak a zeneszerzővel. Ami pedig az énekest illeti — folytatja Koubek —, sokáig kerestük a megfelelőt, s bár Igaz, hogy nagyon sok a jó hangú könnyűzenei é- nekes, de alig akad olyan rockénekes, aki hangszínével, előadói egyéniségével megfelelne a csapat rockzenei Irányzatának. E- gyébként is az a véleményem, hogy egy zeneszerző, aki játszik Is a zenekarban, el kell tudja é- nekelnl dalát, sőt, így őszintébbnek hat.“ Két kis- és egy nagylemez után most albumot készít elő a Dux, annak anyagával készül koncertezni, miközben abban bíznak a; csapat tagjai, hogy a felületes, slágerízű zenét lassan a hallgatóság is kinövi.-cz-a HAZAI £s MAGYARORSZAGI LISTA 1. Miroslav Zbirka: Prvá 2. Michal David; Chcem žiť bez obáv 3. Modus: Ktoré krásne dievCa vie, že som dnes sám? 4. Heidi Jankü: Opine všechno .5. Cézár; Vizitka 6. Modus; Keď sa raz oči dohodnú 7. Richard Ball: Magická flétna 8. Kornel Kadlubiak: Zapni rádio 9. Soňa Horňákovä: Bez slov 10. Iveta Bartošová: Tichá píseň 1. Ncoton: A sárkány éve 2. Kabalababa: Te vagy a mennyország nekem 3. Napóleon BLD: júlia 4. Anita: Maradj még 5. Känguru: Lány a kastélyparkban 6. Első Emelet: A La Carte 7. Pokolgép; Ojra szflletnék 8. Edda: Mindig veletek 9. Step: Igen 10. Zoltán Erika: Túl szexi VILAGLISTA 1. Black: Most, hogy elmentél 2. Sinitta: Összetört szívemen keresztül 3. Breathe: Ne hazudozz nekem 4. Kylie Minogue; Nem tudom, miért 5. Survivor; Nem tudtam, hogy szerelem 8. Edwin Starr: Szerelmesek hosszú sora 7. George Michael; Csókolj meg egy bolondot 8. Willie Nelson: Hold folyó 9. Bad Boys Blue: A világ nélküled 10. Blue System: A bőröm alatt zsAkbamacska Színes posztert nyert: Juhász Ildikó vásárúti (Trhové Mýto), Kollár István galán- tai (Galanta), Brožik Eva štúrovól. Fésűs Katalin losonci (Luúenec) és Fellky Beáta kassai (Košice) olvasónk. POPCSEREBERE Lesnícky Péter (929 01 Dunajská Streda, Nemešsegská č. 132): Adok Jennifer Rush, Rick Astley, Depeche Mode, Michael Jack- san, Pet Shop Boys, George Michael, Black, Tiffany, Sandra, A-Ha, C. C. Catch, Duran Duran, Samantha Fož, Modern Talking, *^Sabrina, U2-képeket, -posztereket. Kérek: London Boys, Kylie Minogue, Depeche Mode, Michael Jackson, Bros, Sabrina, George Mlchael-képeket és -posztereket. Faragős Szonya (049 42, Drnava-Bórka C. 14). Adok: A-Ha, Modern Talking, Falco, Sandra, Iveta Bartošová, Tina Turner, C. C. Catch, Hungária-képeket, -Jelvényeket. Kérek: Beatles, Boy George, Bananarama-képe- ket. Szabó Gábor (935 63 Cata 123/5): Külföldi heavy metál és diszkókazettákat keresek. Ziday Stefan (984 01 Luúenec, námestie 1. mája bl.' 3). Adok: Depeche Mode, Rlck Astley, Bros, Alice Cooper, Robert Smith, Michael Jaskson-posztereket. Kérek R-Go- jelvényeket. AZ OLVASO KERDEZ Don’t worry, be happy — Jeligére: Ostökösl sebességgel foglalta el a slágerlisták első helyét a dzsesszes beütésű, de fantasztikusan egyszerű dallamú, hangulatos nóta előadója. Meglepetést Inkább azoknak szerzett, akik Bobbynak eddig Is barátai voltak. A dzsessz világában ugyan eddig Is jó csengése volt nevének, az elmúlt három év során mindig ő kapta a legjobb férfi dzsesszénekesnek kijáró Grammy-dljat — pop berkekben viszont McFerrln eddig nem volt sztár. Bobby keményen dolgozó, Igen sokoldalú dzsesszmuzsikus. Évente csak az USA-ban 116 koncertet ad(ott), — mostani népszerűsége azonban minden képzeletet íelülmúl. Kiváló előadóművész. Időnként széditöen hangulatos „oneman-show“-val kápráztatja el közönségét; a dobkiséretet oldalához ütött tenyerével adja, a „háromnapos sza- kállához“ dörzsölt mikrofon pedig a zakatoló vonat hangját utánozza, de lüktető szambarltmust is kikever ugyanezzel a „hangszerével“. A sikert sokoldalúsága hozta meg, hiszen szakmai, zenei tudását eddig sem volta kétségbe senki. Persze az sem mellékes, hogy abszolút zenei környezetben nőtt tel. Édesapja volt az első fekete bőrű énekes, aki főszerepben lépett a New York-1 Metropolitan opera színpadára, 1955-ben az Aida egyik főszerepét énekelte. A fiatal Bobby viszont a dzsesszműfajjal kötötte össze életét, s niár egészen fiatalon nevet szerzett magának a Bobby Mack Jazz Quintettei. Amikor ez a banda feloszlott, különféle csapatokkal játszott (például az Ice Follieszal), állandó session-zenész lett, míg végre 1988-ban, 38 éves korában rámo- solygott a szerencse: világhírűvé vált a „Légy boldog“ című dúdolós dallamával. PAPP SÁNDOR