Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-15 / 11. szám

A DUX STÍLUSAI valamit, de úgy ís mondhatnám^ Valamennyi rooklexikonban szerepel, hogy Gordon Mathew Summer néven láttad meg a nap­világot Newcastle-ban. De ho­gyan lett belőled Sting? Milyen volt a társadalmi háttér, a csa­lád és a gyermekkor számodra? Vagy túl messzire nyúlok vissza? — Nem, egyáltalán nem, ezek nélkül képtelenség megérteni az életemet és a zenémet. Igazi me- lóscsaládből származom, apám tejesember volt és aktív szak- szervezeti tisztségviselő, mindig magával cipelt a hajógyárakba és a dokkokra a munkásgyűlé­sekre. Én hittem benne, hogy a világháború elsöpörte az angol uralkodó osztályt, mint ahogy el­söpörte az egész birodalmat Is, és hittem abban is, hogy a mun­kásoké a jövő. Ezt apámtól ta­nultam, mondhatnám, ez a gon­dolat. a véremmé vált, ezért is léptem be az angol kommunista pártba. Anyám egészen más volt; hallgatag, visszahúzódó és mé­lyen katolikus. Tőle a miszticiz­mus, az irracionalitásba menekü­lés vágya ragadt rám ... — Már kezdem érteni, miért neveznek Janus-arcúnak és a Rombolás Hercegének. — Nézd, van egy dátumokkal és eseményekkel meghatározható élettörténetem és van egy belső élettörténetem is, amit le sem tagadhatnék, hiszen valamennyi Police-számban és minden szóló­lemezemen erről énekelek. — Akkor előbb halljuk a do­kumentálható történetet,.. — Ez semmi különös. Mint mondtad, Newcastle-ban szület­tem, nem messze a kikötőtől, egy csatorna partján, ahová éjjel-nap­pal odahallatszott a hajóépítők kopácsolása, és néha egy-egy megrakott uszály húzott el az ablakunk előtt. Szegényen éltünk, de nem rosszul, én mégis me­nekülni akartam a városból, ezért is fogadtam el Ronnie Pierson ajánlatát, hogy legyek triójának tagja és lépjünk fel a kikötők­ből Induló sétahajókon. A tenger belém oltotta a szabadságvágyat. Azután apám kérésére mégis gyá­ri munkásnak álltam, de ezt fi­zikai erővel nem nagyon bírtam, úgyhogy könyvelő lettem ugyan­annál a vállalatnál, az Inland Revenue-nél. Ez dögunalmas me­ló volt, így elmentem angolt ta­nítani, de ez sem elégített ki iga­zán, sőt, még az sem, hogy a St. Catherine színházhoz szerződ­tem basszusgitárosnak a zenekar­ba. Talán ma ís a zenekari árok­ban ülök, ha az amerikai Stewart Copeland, akinek egyébként az apja CIA-ügynök volt, fel nem ajánl egy lehetőséget a zeneka­rában. Londonba utaztam, jő Edzőből lett popsztár ideig egy barátomnál laktam, egy fűtetlen szobában, ahol a földön kellett aludni. Ez 1977-ben volt, a többi már Ismert: a Police si­kere, meg az én sikerem, erről nem szívesen beszélek. — Miért éppen a sikerekről nem? — A siker nem meghatározó számomra. Az önkifejezés a lé­nyeg és ez szorosan összefügg azzal a belső életemmel, amit em­lítettem. — Volt gyermekkoromban egy kedvenc olvasmányom. Mervyn Peake háború utáni író „Gor- mengast“-ja. A több részes -tör­ténet egy kastélyban játszódik, mely maga a zárt mlkrotársada- lom, ahol mindenki éli a maga életét. Az író az eseményeket a hatalmas konyhából ábrázolja, ahol tizennyolc szolga tartja fenn a tisztaságot és a rendet, míg­nem az egyik konyhasegéd fő­szereplővé nem válik, legyilkolva a kastély uralt és ezzel fölborít­va a belső rendet. Ez a fiatal konyhasegéd, Steerpike volt so­káig az eszményképem. — Ennyire szereted a rombo­lást? — Alapvetően romboló termé­szetű vagyok, de sohasem önrom­boló. Éppen ellenkezőleg, szá­momra a kreativitás a fontos, a rombolásra azért van szükség, hogy valami szebbet-jobbat épít­hessünk. így van ez a társadal­mi életben is. Igaz, ott különböző erőhatások folytán sohasem való­sulhat meg a tökéletes társada­lom — én erről az álomról le is tettem —, de ha nem találnék a magam számára szabadságot az önkifejezéshez, talán már meg­őrültem volna. — Úgy tudom, hogy ebből a könyvből magad írtál filmforga­tókönyvet. — így igaz. Voltak más meg­határozó olvasmányaim is, mint Orwelltől az 1984 vagy az Állat- farm. Ezek a maguk idejében még sci-fi-nek számítottak, mára azon­ban a létező társadalmak hét­köznapi történetei lettek. Nap­jaink történelméhez hozzátarto­zik az erőszak, a gyilkolás, a terrorizmus, a gyűlölködés. Én a valóság alól hosszú ideig a pszi­chológiába menekültem, különö­sen a magyar származású Arthur Koestler viselkedéselmélete volt rám nagy hatással. A megoldáso­kat az emberi agyban kerestem, ami Koestler szerint a külső erők ellentmondásának hatására tra­gikusan paranoiássá vált, ketté­szakadva a „hűség“ és az „éssze­rűség“ házára. A Police Szellem a gépezetben című 1981-es al­buma csak erről szól, ha figyel­mesen meghallgatod. A másik pszichológus, akinek az írásait és gondolatait behatóan tanulmá­nyoztam, Jung volt, aki megkísé­relte szinkronelméletével megma­gyarázni a profetikus álom és ennek életben való megvalósulá­sának összefüggéseit. Erről egy másik Police-album, a Synchro- nlclty szól. Uram atyám, az a le­mez valóságos méreg! Még sze­rencse, hogy senki nem tudja, miről szól. — Ügy látom, kiábrándultál a mély-pszichológiából, — Jung 1961-ben, nyolcvanöt éves korában halt meg svájci ott­honában, miközben odakint esze­veszett vihar tombolt és egy vil­lám kettéhasította kedvenc fáját a kertben. Arthur Koestler het­venhét éves korában, 1983-ban öngyilkos lett feleségével együtt londoni lakásán. A tetemek mel­lett egy cédula feküdt, mely a bejárónőnek szólt: „Hívja a rend­őrséget!“ Én egy reggel arra éb­redtem, hogy vissza kell térnem a valóságba, fel kell nevelnem a kamasz fiamat. Az ő szemre­hányásaival kell naponta szembe­néznem. Ö tőlem kéri számon, hogy miért ilyen a világ. Ezért próbálok meg a magam erejé­ből mindent megtenni, hogy a világ — ami nekem se nagyon tetszik — megváltozzék. Ma már nincs szükségem sem párt, sem pszichológusok közreműködésére. Tudom, hogy mit akarok. A Polip nyomán -m Amikor úgy három éve Mar­tin Koubek megalakította a Duxot, sokan felkapták fejüket, hiszen Koubek akkor már olyan együtteseket tudott maga mögött, mint a Vybér, a Modrý efekt, a Framus 5, de játszott a Milan Chladili kísérő csapatban is. De mert ezek a beat-nemzedékek ő- selnek számítanak, nem sokan bíztak megújulásában, főleg az egyre keményebb Irányzatok elő­retörése táplálta ezeket a kéte­lyeket. A Dux, pontosabban a szerző-gltáros-énekes Martin Kou­bek viszonylag gyorsan rácáfolt a kétkedőkre. A zenekar alapí­tója pedig higgadtan magyarázza a siker titkát: — Hosszú pálya­futásom alatt alakult ki zenei el­képzelésem. Olyan rockot akar­tam játszani, amely egységes és kiforrott zene, hogy ne kelljen megtagadni a ritmikus blues gyö­kereit, ugyanakkor nyitott legyen még a heavy-metal befogadására Is. Nem igaz, hogy tőlünk oly messze állt a kemény rock, hi­szen még a kezdeteknél ott volt Inspirációnak a Led Zeppelin, a Deep Purple, később pedig a Motörhead, a Van Halen vagy a The Cult. Egyébként is az a vé­leményem, hogy a stílushoz való görcsös ragaszkodás fékezi a szerző szabad szárnyalását, meg­öli az alkotást. Sokak számára meglepetés volt az együttes összetétele és nagy érdeklődést váltott ki az alkal­mazott hangszerek skálája is. Mindenekelőtt Vladimír Padrürték szerepeltetése keltett nagy vissz­hangot, hiszen Padrúfték a cseh basszusgitárosok atyjának számit, szinte már klasszikus, de klasz- szikus hangzást kölcsönöz muzsi­kájuknak az orgona. Koubek szerint, természetesen, ez nem véletlen: zeném lényege, mint mondtam, a kiforrott, töké­letes hangzás, egyúttal a nyi­tottság, a sokszínű ritmus. Nos, Vláda mindig arról volt híres, hogy kiváló a ritmusérzéke, u- gyanakkor kezdeményezően szí­nezi a zenét, állandóan kitalál felfedez. Sajnos, Vláda egészsé­gi állapota miatt meg kellett sza­kítanunk az együttműködést, de nagyon sokat adott a csapatnak az együtt töltött néhány év. Most Ludék Adámek a basszusgitáro­sunk, s nem véletlen, hogy a VI- tacit heavy-metal csapatból jött. Ami az orgonahangzást Illeti, be­vallom, álmaim álma volt. Elő-* szőr rengeteg utánjárással meg­szereztük a felszerelést, aztán sokáig keresgéltük azt az embert, aki alképzeléselmnek megfelelő­en meg is tudja szólaltatni. Vé­gül rátaláltunk Ódon Schleselre. A hangszeren Igazi művészként varázsolja elő a legcsodálatosabb hangokat, természetesen rock- hangzásban. Dobosunkat, Josef NováíSeket kell még megemlíte­nem, akinek játékát John Bonha-* méhoz vagy Phil Colllnséhoz ha­sonlíthatnám, ráadásul nagyon a lelkén viseli a csapat sorsát. Á Dux zenei igényességével tű­nik ki. De az is feltűnik, hogy, az együttes tagjai a szövegírók, s énekese sincs a kiváló csapat­nak. Koubek szerint ennek két oka van: az Igényes szövegírók viszonylag lassan dolgoznak, rá­adásul nem szívesen konzultálnak a zeneszerzővel. Ami pedig az énekest illeti — folytatja Kou­bek —, sokáig kerestük a meg­felelőt, s bár Igaz, hogy nagyon sok a jó hangú könnyűzenei é- nekes, de alig akad olyan rock­énekes, aki hangszínével, előadói egyéniségével megfelelne a csa­pat rockzenei Irányzatának. E- gyébként is az a véleményem, hogy egy zeneszerző, aki játszik Is a zenekarban, el kell tudja é- nekelnl dalát, sőt, így őszintébb­nek hat.“ Két kis- és egy nagylemez után most albumot készít elő a Dux, annak anyagával készül koncer­tezni, miközben abban bíznak a; csapat tagjai, hogy a felületes, slágerízű zenét lassan a hallga­tóság is kinövi.-cz-a HAZAI £s MAGYARORSZAGI LISTA 1. Miroslav Zbirka: Prvá 2. Michal David; Chcem žiť bez obáv 3. Modus: Ktoré krásne dievCa vie, že som dnes sám? 4. Heidi Jankü: Opine všechno .5. Cézár; Vizitka 6. Modus; Keď sa raz oči dohodnú 7. Richard Ball: Magická flétna 8. Kornel Kadlubiak: Zapni rádio 9. Soňa Horňákovä: Bez slov 10. Iveta Bartošová: Tichá píseň 1. Ncoton: A sárkány éve 2. Kabalababa: Te vagy a mennyország nekem 3. Napóleon BLD: júlia 4. Anita: Maradj még 5. Känguru: Lány a kastélyparkban 6. Első Emelet: A La Carte 7. Pokolgép; Ojra szflletnék 8. Edda: Mindig veletek 9. Step: Igen 10. Zoltán Erika: Túl szexi VILAGLISTA 1. Black: Most, hogy elmentél 2. Sinitta: Összetört szívemen keresztül 3. Breathe: Ne hazudozz nekem 4. Kylie Minogue; Nem tudom, miért 5. Survivor; Nem tudtam, hogy szerelem 8. Edwin Starr: Szerelmesek hosszú sora 7. George Michael; Csókolj meg egy bolondot 8. Willie Nelson: Hold folyó 9. Bad Boys Blue: A világ nélküled 10. Blue System: A bőröm alatt zsAkbamacska Színes posztert nyert: Juhász Ildikó vá­sárúti (Trhové Mýto), Kollár István galán- tai (Galanta), Brožik Eva štúrovól. Fésűs Katalin losonci (Luúenec) és Fellky Beáta kassai (Košice) olvasónk. POPCSEREBERE Lesnícky Péter (929 01 Dunajská Streda, Nemešsegská č. 132): Adok Jennifer Rush, Rick Astley, Depeche Mode, Michael Jack- san, Pet Shop Boys, George Michael, Black, Tiffany, Sandra, A-Ha, C. C. Catch, Duran Duran, Samantha Fož, Modern Talking, *^Sabrina, U2-képeket, -posztereket. Kérek: London Boys, Kylie Minogue, Depeche Mo­de, Michael Jackson, Bros, Sabrina, George Mlchael-képeket és -posztereket. Faragős Szonya (049 42, Drnava-Bórka C. 14). Adok: A-Ha, Modern Talking, Falco, Sandra, Iveta Bartošová, Tina Turner, C. C. Catch, Hungária-képeket, -Jelvényeket. Ké­rek: Beatles, Boy George, Bananarama-képe- ket. Szabó Gábor (935 63 Cata 123/5): Külföl­di heavy metál és diszkókazettákat kere­sek. Ziday Stefan (984 01 Luúenec, námestie 1. mája bl.' 3). Adok: Depeche Mode, Rlck Astley, Bros, Alice Cooper, Robert Smith, Michael Jaskson-posztereket. Kérek R-Go- jelvényeket. AZ OLVASO KERDEZ Don’t worry, be happy — Jeligére: Ostökösl sebességgel foglalta el a sláger­listák első helyét a dzsesszes beütésű, de fantasztikusan egyszerű dallamú, hangula­tos nóta előadója. Meglepetést Inkább azok­nak szerzett, akik Bobbynak eddig Is bará­tai voltak. A dzsessz világában ugyan ed­dig Is jó csengése volt nevének, az elmúlt három év során mindig ő kapta a legjobb férfi dzsesszénekesnek kijáró Grammy-dljat — pop berkekben viszont McFerrln eddig nem volt sztár. Bobby keményen dolgozó, Igen sokoldalú dzsesszmuzsikus. Évente csak az USA-ban 116 koncertet ad(ott), — mostani népszerűsége azonban minden kép­zeletet íelülmúl. Kiváló előadóművész. Időnként széditöen hangulatos „oneman-show“-val kápráztatja el közönségét; a dobkiséretet oldalához ütött tenyerével adja, a „háromnapos sza- kállához“ dörzsölt mikrofon pedig a zaka­toló vonat hangját utánozza, de lüktető szambarltmust is kikever ugyanezzel a „hangszerével“. A sikert sokoldalúsága hoz­ta meg, hiszen szakmai, zenei tudását ed­dig sem volta kétségbe senki. Persze az sem mellékes, hogy abszolút zenei környezetben nőtt tel. Édesapja volt az első fekete bőrű énekes, aki főszerepben lépett a New York-1 Metropolitan opera színpadára, 1955-ben az Aida egyik főszerepét énekelte. A fiatal Bobby viszont a dzsesszműfajjal kötötte össze életét, s niár egészen fiatalon nevet szerzett magának a Bobby Mack Jazz Quintettei. Amikor ez a banda feloszlott, különféle csapatokkal játszott (például az Ice Follieszal), állandó session-zenész lett, míg végre 1988-ban, 38 éves korában rámo- solygott a szerencse: világhírűvé vált a „Légy boldog“ című dúdolós dallamával. PAPP SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents