Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-08 / 10. szám

f Simon Brown megvédte világba (nokl elmét, és vállon vitték ki ét a szorltöbél Nagy László (elvétele Történelmi mérföldkő Február 18-án este szinte sporttörténelml pillanatnak lehettünk tanúi a Budapest Sportcsarnokban. Először léptek a szárí­tóba hivatásos ökölvívók szocialista állam­ban, hogy megmérkőzzenek a világbajnoki elmért. Simon Brown nem sok esélyt adott Puerto Rlcó-i ellenfelének, és már a har­madik menetben lelépésre kényszsrttette Maysonetet. Ez Ismert tény, olvashattunk róla a napilapokban, láthattuk a tévében. Az egész csata háttere viszont megérde­mel néhány sort. Az ötlet már több éve született, de csak most sikerült megvalósítani. Kellett hozzá vállalkozó szellemű sportegyesület és egy adag szerencse. A vállalkozás szándékáröl tudomást szerzett az Egyesült Államokban éló magyar származású menedzser, Mezey Tamás is. 0 továbbadta az ötletet az IBF- nek (International Box Federation — e- gylke a bárom profi ökölvívó szervezet­nek) és a CBS tévétársaságnak. Az IBF világbajnokát sem kellett sokáig unszolni, hiszen edzője, Ted Atlas szintén magyar származású. A CBS pedig kuriózumnak te­kintette, hogy szocialista országból köz­vetíthet profi bokszot. Az ötlet kivitelezője, az esemény szer­vezője, a Hunyadi SE több milliós hasznot várva vállalkozott és — reménykedett. A jegyek borsos ára miatt (600, 900, 1200 forintba került egy-egy belépő) a lelátók csak félig teltek meg, de az amerikai CBS tévétársaság közvetítési jogdijából és a reklámokból még Így is 5 millió forint lett a tiszta haszon. Megvolt tehát már a menedzser, a szpon­zor, de még Így is nem kevés nehézséget kellett leküzdeni. A szervezők ugyanis nem a Budapest Sportcsarnokban akarták a ta­lálkozót megrendezni, mert ott teljes gőz­zel folyt a fedettpályás atlétikai VB re való (elkészülés. Amikor ennek híre kelt, tiltakozást váltott ki az Egyesült Államok­ban is, meg a magyar sportsajtéban is. Végül óriási erőfeszítéssel, éjt nappallá téve sikerült a pályaépítési munkálatokat a tervezettnél korábban befejezni, az at­létikai pályára védőburkolatot teríteni, és azon felállítani a ringet. Magában a csar­nokban valamivel több mint 5000 néző foglalt helyet, de világszerte mintegy 200 millióan nézték a mérkőzést a tévé kép­ernyője előtt. Az IBF világbajnoka, Simon Brown tíz napot szánt az akklimatizálódásra. Ez alatt az idő alatt naponta kétszer edzett, reg­gelenként 6—10 kilométert futott, délután pedig hatvanperces kesztyűs edzést tar­tott. Hogy minél több hívet szerezzen ma­gának, számtalan egyéb programot szer­vezett. Így többek között ellátogatott, a mozgássérült gyermekek intézetébe is. Brown sokat adott a külsőségekre, szlve- ' sen nyilatkozott, egy másodpercet sem ha- I gyott kétséget afelől, hogy ő a világbaj­nok. Állandóan nagy volt körülötte a sür- I gés-forgás, mindenki leste kívánságát, még a legképtelenebb vágyait is teljesítették. Például Bécsből rendelték számára a szén- savmentes palackos Ivóvizet... A kihívó Jorge Maysonet feltúná sze­rénységével Igyekezett hódítani, mindenki­hez volt egy-egy kedves szava. Maga a mérkőzés talán sokaknak csaló­dást okozott, mert már a harmadik me­netben Rudy Buttler mérkőzésvezetö kilá­tástalannak ítélte meg Maysonet helyze­tét. Abban a menetben egy jobbkezes fel­ütés és balhorog kombináció után a kihívó elvágódott, mint egy Ilszteszsák. Ez volt már a harmadik Ismerkedése a padlóval. Buttlernek teljesen Igaza volt, a további már csak mészárlás lett volna. A belelezés után a profiboksz jellegze­tes látványa következett, pillanatok alatt megtelt a szorító. .Előkerült Brown felesé­ge, egy mosolygós színes bőrű fiatalasszony és egy hat copfot viselő aprócska leány­ka, a bajnok gyermeke. Széher Mátyás «Er.-c.'.-- ■ Télidőben — félidőben Túlteljesítették a tervet Amikor tavaly ősszel slkercsapatnak ne­veztük a Magnezit ŠM Jelšava csapatát, nem tápláltunk vérmes reményeket a szlo­vákiai labdarúgás első vonalába jutott gár­da szerepléséhez. Annak idején az edző, a játékosok és a szakvezetők is úgy nyi­latkoztak: nincs ok különösebb aggoda­lomra, mivel a mezőny „keleti“ csapatait már Ismerik, hiszen többször is megmér­kőztek velük. Az SZNL I-ben először raj­toló M betűs fekete-fehérek végül is nem okoztak csalódást a liga első félidejében. Hurbanovo csapatával megegyező pont­számmal a 7—8. helyen végeztek. A téli felkészülés közepette Itt Is értékelnek, la­tolgatnak, de már minden idegszálukkal a tavaszi folytatásra készülnek A csapat gerincét továbbra is az a 18 játékos képezi, aki már az SZNL Il-ben beérett. Most sem változott lényegesen a keret, mert nem hívei a látványos átiga­zolásoknak. Eliáš fél év elteltével vissza­tért Ružomberokba, a szélesebb keretből Bakos Revúcába távozott, Pazera pedig Lu- benlkban folytatja sportpályafutását. Új szerzeménynek egyedül a Lubenlkból iga­zolt Gallo számit. Viszont az Ificsapatban megint felnőtt három tehetséges labdarú­gó: Klsbandi, Naušel és Urbánlk. Velük már számol az edző. Lényegében tehát húsz játékos kezdte meg a téli felkészü­lést, és Izgatottan várják a március tl- zenkettedlkei ligarajtot. A játékosok ne­vében a hatgólos Mlchlík nyilatkozott: — Bármennyire más ez az első liga, hazai pályán minket sem győzött le sen­ki, sőt Idegenben, Kassán (Košice) és Hu- mennében döntetlenre tudtunk játszani. Sajnos, gölszegények a mérkőzések, ami­ben ml Is ludasak vagyunk. A jövőben jobban ki kell használni a helyzeteket, mert ebben az osztályban vannak olyan csapatok, amelyek kevesebb helyzetből is több gólt képesek rúgni, mint mi. Ilyen csapat például a Považská Bystrica. Még egy valamire kell jobban ügyelnünk: a szándékos kezezésekre. Splšákot és Dzurát ezért állították ki, természetesen már egy- egy sárga lap után. Nem vagyunk ború­látóak, már csak azért sem, mert tavasz- szal nyolc mérkőzést játszunk hazai pá­lyán, és itt a nézők lelkes ovácll^a hat­ványozza a csapat teljesítményét. Örülünk a fiataloknak, habár a megfontoltságot és a rutint még mindig az idősebb labdarú­gók képviselik a csapatban. Gondolok itt Figúrra, Gonoszra, Lukáöra, Splšákra, Gö- mörire és Kováira, Az átlagéletkor nálunk 24,6 év, tehát van még bőven Időnk meg­lepetéseket okozni az első ligában. Szá­munkra a mezőny egyik legszimpatikusabb csapata a másik újonc, a vágsellyel (Sa­la) csapat. A szakvezetésről annyit mindenképpen lilik elmondani, hogy kevesen, de nagy körültekintéssel és odaadással végzik mun­kájukat. Ellentétben más klubokkal, itt csak négy ember „bábáskodik" a futball körül. A két patronáló üzem, a magnezit- gyár és az állami gazdaság Igazgatója, to­vábbá MlloS Gallo, a sportegyesület és a labdarúgó-szakosztály mindenes titkára, va­lamint a csapatvezető, pályagondnok és még sok minden mással foglalkozó Anton Furman szól (szólhat) bele az események alakulásába. Mindenesetre elgondolkodta­Ján Petrák tő, hogy a gömöri város, jolsva (Jelšava) egyre zsugorodik — ennek az ökológiai tényezőkből eredő építkezési zárlat az oka —, így szinte minden labdarúgó, az edző és a szakvezetők is a közeli Revú- cában laknak. Van viszont egy hétezer nézőt befogadó, gyönyörű lelátóval éllátott futballpályájuk, amely 1986-ban az orszá­gos kupaküzdelmek döntőjének is otthont adott, A feljebbjutással a gondok és prob­lémák Is megszaporodtak, a különböző ügyintézés a szakvezetésre is nagyobb ter­heket. ró. Halljuk erről Anton Furmant: — Nemrég fejeztük be az edzőpálya építését, most pedig salakpályát készítünk. Ezzel együtt négy pályánk lesz. Lehetősé­geink szerények, de így Is szeretnénk egy új eredményjelző táblát, a tribünön a szé­keket kényelmesebbekre cserélni, és a gyeppályánk felújítása Is már időszerű. Van munka bőven, s nemcsak a csapat, a pályák körül is. Nálunk mindenki, így én Is, a magnezitüzemben dolgozunk, és a ránk bízott feladatokat ott is el kell végezni. Teherautóparkunk is van, a vele járó feladatok szintén az én hatásköröm­be tartoznak, és egyre jobban érzem, egy ember (él- vagy negyedállásban már ezt képtelen hiánytalanul ellátni. Mindezt nem panaszként mondom, de ha azt akarjuk, Anton Furman hogy eredményes legyen a ligaszereplé­sünk, ezen a jövőben változtatni kell. Bár­mennyire nevetségesen hangzik Is, a je­lenlegi helyzetben a szakvezetés azt sze­retné, ha se a feljebbjutással, se a kiesés­sel ne kellene foglalkoznunk. A csapat irányítója nyolcadik éve Ján Petrák, elsőosztályú edző. Az ö tevékeny­sége Is olyan céltudatos, kitartó és szí­vós, mint az egész csapaté. A sikerek ko­vácsa ma már nemcsak a városban és annak közvetlen' környékén vívott ki ma­gának elismerést és népszerűséget, de honi labdarúgásunk legjobb szakemberei is tisz­telettel ejtik ki a nevét. Amit beszélgető­seink alkalmával is tapasztaltam, nagy erénye a közvetlenség és a szerénység. Á téli felkészülés során Is a hibák kiküszö­bölésére, a csapat játékának csiszolására helyezi a hangsúlyt. Szaval is erről árul­kodnak: — A tervezettnél jobban szerepeltünk, hiszen a 10—12. helyre vártuk a csapatot, de csöppet sem szállt fejünkbe a dicső­ség. Jóformán nincs Is időnk ünnepelni a jolsval labdarúgás sikereit, mert újabb fel­adatok előtt állunk. Ha esetleg nincs elő­készületi mérkőzésünk, akkor a vasárna­pot kivéve naponta edzünk. Hol tornate­remben, hol a közeli erdőben végzünk erőnléti gyakorlatokat, és persze focizunk Is. Zsúfolt a programunk, az erős ellen­felek pedig azért jók, mert csak így tud­juk felmérni a csapat erőnlétét és azt, mennyit sikerült hibáinkból levetkőzni. Fő­leg a védőjátékunkon kell javítani, bele­értve a kapus teljesítményét Is, és az elő­retolt csatáraink egyéni játéka sem a leg- klfogástalanabb. Sokszor előfordul, hogy egy-egy ígéretes átadással nem tudnak mit kezdeni. Szerintem a teremfoci főleg az egyéni kezdeményezések és a dinamikus technikai megoldások begyakorlására jő. Ami a jövőt illeti, június végéig tart a szerződésem, és remélem, az évad végén is ilyen jókedvű lehetek. Polgári László (A szerző felvételei) az Aranyfácán városából Aranylábú gyerekek Foclcsodáról beszéltek a labdarúgó-ra­jongók 1985 nyarán, amikor az Agro Hur­banovo első lett a II. Szlovák Nemzeti Ligában, és kiharcolta az SZNL I-be ju­tást. Rövid idő alatt három (!) osztályt lépett előre, szinte egyik napról a má­sikra robbant be a szlovákiai élmezőnybe. Azóta már nemcsak, Aranyfácán söréről híres ez a dél-szlovákiai kisváros, hanem labdarúgásáról Is. Méltán nevezik a hely­beliek a zöld-sárgákat aranylábú gyere­keknek, akik az utóbbi négy év alatt a hurbanovói futball eddigi legnagyobb si­kerét érték el. Az Agro hazai mérkőzéseire még a szomszédos Érsekújvárból (Nové Zámky) Is jönnek szép számban, ahol bi­zony már évek óta hullámvölgyben van a legnépszerűbb sportág. Átlagban 1000— 1200 néző szurkol az Agro-stadlonban, a- melynek gyepszőnyege a legjobbak közé tartozik Szlovákiában. — Nem csináltunk semmi kilIönSset, csak becsületesen edzettünk. Olyan játé­kosokra építettünk, akiknek nem volt ide­gen a közönségcsalogató támadófocL Az első sikerek, győzelmek aztán szárnyakat adtak a társaságnak. Amikor bejutottunk az SZNL I-be, akkor tudatosítottuk csak Borbély László (Prőnay István felv.) Igazán, mi is vár ránk a magasabb osz­tályban. Az újoncot meghazudtoló önbiza­lommal, bátran kezdtünk, és a középme­zőnyben végeztünk. A következő idényben nem kis meglepetésre ötödikek lettünk — emlékezett vissza a kezdeti sikerekre An­ton Dragún, az Agro egykori mestere, aki jelenleg a Dukla Banská Bystricát Irá­nyítja. Kát évvel ezelőtt a Dušan Radolský — Borbély László edzői páros foglalt helyet a zöld-sárgák kispadján. A tavalyi bajnok­ságban sikerült megismételnie az 1988-87- es Idényben elért várakozáson felüli ered­ményét (5. hely). Ha a hajrában Fortuna kegyeibe fogadja a hurbanovólakat, akkor egészen biztos dobogós helyen végeztek volna. így is teljes volt az elégedettség, hiszen nemcsak odahaza, hanem idegen­ben Is tetszetős, gólra törő játékot produ­káltak. Mindenki derűlátó volt az Idei pontva­dászat előtt, annak ellenére, hogy Hor- nyák és juraöka kapus Is más egyesület­hez igazolt, Lanöariö pedig súlyos sérülést szenvedett, majd megműtötték. Az utóbbi góljai nagyon hiányoztak az őszi Idény­ben! Sokat vártak az űj szerzeményektől, Sazától (Prešov) és Popovectől (Banská Bystrica). — A változások arra késztettek, módo­sítsunk játékfeUogósunkan. Kezdetben ez nehezen ment, több pontunkba került, ám az őszi idény közepén konszoUdélédott a helyzet. Ezt bizonyltja az is, hogy három pontot is szereztünk idegenben, s végül a hetedik helyen kötöttünk ki. Különösebb izgalom nélkül várjuk a március 12-én kez­dődő visszavágó-sorozatot. Mindent össze­vetve: elégedettek lehetünk az őszi telje­sítménnyel. Külön nem emelnék ki sen­kit, inkább a kifogástalan csapatszellemet emliteném. A bírókkal azonban korántsem ez a helyzet. Főleg idegenben tévedtek — elég gyakran — a számlánkra, s ez a „té­vedés“, sajnos, befolyásolta a végered­ményt. Ezeket a furcsa Ítéleteket egy-két játékosunk igen nehezen viseli el. idege­síti őket, nem tudnak a játékra összpon- tositani. Két példa a sok közül: Prievidzá- ban l:2-nél egykapuztunk, a levegőben ló­gott az egyenlitő gól, ám egy ajándék­tizenegyes mindent eldöntött. Sőt, a bíró technikai (aulért Halászt kiállította, pedig ennél sokkal súlyosabb szabálytalanságért még szabadrúgást sem ítélt. Kértük a mér­kőzés videofelvételét, de természetesen nem kaptuk meg... Stropkovban 0:0 lett ugyan az eredmény, de legalább két gól­lal kellett volna nyernünk. A végén azon­ban örülhettünk az egyik pontnak! Itt is volt büntető a házigazdák javára, amit Flšan bravúrosan hárított — emlékezett vissza az őszi idény nem éppen megnyug­tató pillanataira Borbély László. A téli alapozáson a következő játéko­sok vettek részt: Flšan, Győry, Maluniak — Zsákovics, Srňanský, Višúovský, Boj- nák. Halász, Ravasz — Gendiar, Mokroš, Bachratý, Herda — Lanöariö, Saxa, Mé­száros, Farkas, Zácsik, Popovec. A Duna- szerdahelyl (Dunajská Streda) teremtornát követően már január 10-én pályára lépett az Agro a téli torna keretében. Hat hét alatt tizennégy (I) mérkőzést játszott, az utolsó forduló előtt a Senlcával holtver­senyben az élen állt. Közben elsöllgás csapatokkal (Trnava, Vítkovice) is össze­mérte erejét. Január végén egyhetes páti (Patlnce) edzőtáborozás volt műsoron, ahol 3—4 fázisú tréningek vártak a játé­kosokra. — Azért választottuk ezt a sűrített és igen igényes programot, hogy meggyőződ­jünk a csapat tagjainak erőnlétéről. Ot nap alatt négy meccset is játszottunk. Nem az eredmény volt az elsődleges, hanem az egyes játékelemek elsajátítása, valamint a technikai-taktikai variációk begyakorlása. Az időjárás kedvezett, így elképzelésein­ket maradéktalanni valóra tudtuk váltanL Egy valami azonban nagyon nyugtalanít, mégpedig az, hogy a tavaszi Idény nyltá- talélkozójára mindössze 12 labdarúgóval számolhatunk. Az egyetlen tartalék játékos is kapns. A sérülések és a három sárga lap miatti eltiltások Igencsak gyengítették az együttest. Annak ellenére, hogy igen szűk a keretünk, bizakodva várju(( a ta­vaszi idényt A bajnokság második részé­ben egy mérkőzéssel többet játszunk oda­haza, s reméljük, sikerül túlteljesíteni a szakosztály által meghatározott tervet, a 8. helyet. Bízom benne, hogy a játékveze­tők a folytatásban nem adnak okot a szó­beszédre, alaptalan gyanúsitgatásokra. Ogy vezessék a bajnoki meccseket is, mint a téli előkészületi összecsapásokat. Akkor mindenki elégedett lesz — mondta Borbély László. Zslgárdl László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents