Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-08 / 10. szám
Hízsnyai Zoltán versei Agg költő memoárja Semmi sem maradt meg az évekbSl, amikor mint vérvörös keménygallért, dobtam óda nyakam, az élet sötétre cserzett, karmos kesztyűinek, a disznóbőr szuszogásából sllablzálva testemet Láttam alakomat pultok aljába gyűrten, hol az egyensúlyt porclözzák a bádogasztaáon« s minden csöpp mámor lejjebb tekeri a lámpást, mígnem a szemben sötétség korog, és fényre éhes az elcslppentett csonka kanóc — bánatában magára gyújtja a burát s az Qveg folyékonyan hazudja a csillagok távoli csillogását az égre feszQlt szemre. Ölelések tekeredtek felém sötét szobák nehéz szagú könnyelműségeiből és mllMÓ gyermekem Istené szemének ruganyos pilláin hintázott lábatlanul, keze, feje nélkül, gúzsba kötve, s mint koravén ebihal, fájdalmasan kuruttyolt a prémes éjszakában. A szorítás lábain nyargalt el mindahány, szaguk, szavuk sem kísért — tovalllant Maradtam ón, s maradt a tOlkorbácsolt Idegek i hurrikánja bennem, melyen, mint plllaszálon, úsztatok a lélegzetvételnyi Jövőbe, s billent lélekvesztőmtól fehér hajammal Intek: egy kancsó Jó szót ne sajnálj tőlem, testvér >— vlsszaöklendezem én azt lelked üdvébe úgyis, mint ahogy visszaszármazik az Őrhöz az erő, ami szolgaságunk eltűréséhez adatott Fekete fehér alapon Már-már színtelen fehérrel mázolok már-már színtelen fehéret, nagy üres táblákat kenek halványfehérrel áttetszőekké, habcsontúakká^kevert színeket visszatartott lélegzetű vásznat egymás nyakába akasztok, 8 roppant fekete ménnel belegázolok. Ä legeslegmélyebb feketével rovom a még nagyobb sötétet zsúfolt, bugyogó mellű Ikonok harcsa szivébe é|szakát rakok, fekete lóval feketénél feketébb táblán kerítem a sötétnél sötétebb királynőt s halványfehérre] plngálom bele magamat a mattba. Agg szaiír utolsó levele Zsuzsannához Persze szerettelek, de inkább azt szerettem, mit általad magamból láttam — soha másképp nem lestem volna meg a vágyadi Nem adtam volna ki magam — még soha senki se látott — de ahogy kerekded kebled a víz markában hintázott: összezagyvultak az érvek« vén arcom görcse lemáilott, s mit rég nem hoztak az évek, beléd ugrottam, mint a látott ^ halál — az Ismétlődés — ^ prémes sebébe ugrik a gyermek — mint tigris tüzes karikán — édes kínnal Oklelve a vermet — a halált sokszorozva, csigolyáig csalva az élet súlyát, ml agg nyakamban már csak kölönc; a végzet szétköhögi a dallamot, mit melled kelt a vized, s már csak álmodban hallhatod az összehangzatot, hogy: éltem. Elhúzódó emésztés Agyamban megvetően és IdegentU dúvassztják mellüket a dunyhák. Emésztek évek óta és mind kevesebb reménnyel. Velem emészt ez az egész város, melynek minden kOvét kitépte már i izmos szemem, és vtrrasztott I valahány ágya van, mindnek a partján, j Ott ültem hajnalig mindahány emlékem I kacatokba fúrt vackán és dideregtem, I látván a pucér Illúziókat j kibontott mellel, vicsorogva, ! beesett szemmel és szívvel. Sötét lett, mint amilyen a sötét az embriók szivében napfogyatkozáskor. I EjJel fekete dunyhát tapogatok I és fehér ólmot foijnóvók belőle. Anton Marec; ELÉG HiVNI... N éhány perc múlva négy éra. Egymás után érkeznek a szolgálati helyiségbe az ügyeletesek. A sfzésrfil folyik a sz6, s mindegyikük azt várja, mtkor telik le a szolgálat. Cseng a telefon. A szolgálatos a megszokott, százszor ismételt mozdulattal nyúl a kagylóért;-— Hegyi szolgálati A zöld-tavl-menedékház vezetője jelentkezett a telefonban. A Karbun- kulus-torony csúcs délnyugati falánál vezető négyes ösvényen rekedt két hegymászó kér segítséget. Egy fiú meg egy lány. — Kiment legalább valaki a fal alá? A szolgálatos ismeri ez útvonalat, tudja, hogy nem túlságosan Igényes. Tapasztalt hegymászóknak nem okozhat különösebb gondot, hogy feljussanak a bajba jutottakhoz, elsősegélyben, részesítsék őket, meleg ruhával és teával lássák el őket. Ráadásul felmérnék a helyzetet Is, és pontos jelentést adhatnának róla. — Itt a menedékházban vannak a hegymászó csoportjuk többi tagjai — mondta a vezető. — Ölnek és várnak. — Grtettem — mondta a szolgálatos. — Irány a Karbunkulus-torony délnyugati falai Indulunk. összeszámolja a mentőszolgálat rendelkezésére álló tagjait. Hat fó. A teljes osztag munkájához ez elegendő. — Tizenöt perc múlva Indulási — mondja végezetül. A fiúk mennek, hogy felkészüljenek. Az akció eltarthat egész élszaka, tán még tovább Is. De hát nem ez az első eset, se nem az utolsó, ezért nem Is nagyon gondolnak rá. Gyakorlott mozdulatokkal szedik el6 a szekrényekból a meleg ruhákat, a kampókat, tartőgyűrflket. lámpákat és az élelmiszert. Hozzá a mentőfel- szorelést; négy köteg acélkötelet, Gramlnger-féle ülőkét és még további köteleket, amelyekkel biztosítják a feljutást a lebocsátásl művelet színhelyére, meg síket és kapaszkodókat. Két napja havazik, a völgyekben több mint télméternyi a hö. Ilyesmik nélkül nem jutnak fel a menedékházig. Az óra pontosan 16 óra 20 percet mutat.'A csoport tagjai beszállnak az autóba. Egy óra múlva a Salva- forrásnál szállnak ki. Felcsatolják a sfket, a feszes kapaszkodókat, hátukra veszik a nagy nehezen becsomagolt cókmókot, és lassan nekivágnak az emelkedőnek. Sötét van. A sűrű erdőben még Inkább. A homlokukra szerelt lámpák csak homályosan mutatják előttük az utat. A porbanyós hó süpped, mélyen gázolnak benne. Rendszeresen cserélkeznek elöl. Végre elérik az erdő szélét. Váratlanul erős szél tör rájuk, a széllökések csaknem térdre kényszerítik őket. Az arcukba végje a fagyos hópelyheket. Ok csak mennek tovább, csaknem a sfléc orráig dőlve. Nehezen szedik a lélegzetet. Hét órára a menedékházhoz ér-' nek. Gpp hogy csak megisszák a teát, és kifújják magukat egy kicsit, aztán majd folytatják útjukat. Az ebédlőben meleg és kényelem. A sarokban 01 a hegymászók csoportja. Gitároznak és dúdolgatnak. Két társuk meg a Karbunkulus-torony falában várja a segítséget. — Az emberélet mentése a hegyekben a Hegyi Mentőszolgálat dolga ^ mondja egyikük. Hermann Buhl túlélte ez éjszakét nyolcezer méter magasban minden tábori felszerelés nélkül. A mentőszolgálat tagjai szótlanul bólogatnak. Ez fgy Igaz. Látszik, hogy a fiúk eleget olvastak, mielőtt a Tátrába főttek volna. Megisszák a ' teát, és felkelenek az asztaluktól. A folyosón megállapodnak a mentés további lefolyásában, aztán eltűnnek a koromsötét förgetegben. Kétörás keserves törtetés a feneketlen hóban, az egyre vaduló orkánban — ennyi kellett, hogy elérjék a Karbunkulus-torony gerincét. Csaknem ötven kiló mentöfelszere- lést hoztak fel magukkal. Gs csak most kezdődik az Igazi munka a sziklafalban. Mindaz, mint annyiszor ezelőtt. Most a száz kilométeres óránkénti sebességet Is meghaladó szélviharban. Hat férfi, mindegyikük pontosan tudja a helyét és kötelességét. A dobról lassan teke- redlk le a hat milliméteres acéldrót. A társuk, akit a Gramlnger-féle ülőkében engednek le, lassan ereszkedik alá a fal mentén. Nem Ismeri pontosan a helyet, ahol a kárvallottak lehetnek. De öt évvel ezelőtt már megtette ezt az utat, és halványan emlékszik néhány támpontra. Azokhoz fog Igazodni. Fent a gerincen elfogyott az első száz méter acéldrót, ó marad az ülőkében függve és várja, hogy rákapcsolják a második tekercset. Sejti, hogy néhány méterrel alatta kell lennie egy. hatalmas, négy méter széles kiugrásnak. Ha azon túljut, széles kürtőbe ér, amelyen le kell ereszkednie a zárásig. A fiúk fönt föltették a második tekercset. Az ereszkedés folytatódik. A kiugrás széléhez ér, és függve marad a levegőben. A fal mintegy három méternyire lehet töla Lassan, szabadon ereszkedik tovább. Sejti, hogy valahol Itt, ezen a helyen lehetnek a bajba jutottak. Hangosan szólítja ókét. Néhány méterrel alatta válaszol egy rekedtes hang. Ott vannaki Rádión tudatja a többiekkel a gerincen. Még hat méter. Így. Az acéldrót nem ereszkedik tovább. Ebben a pillanatban két méternyire lehet a padkától, amelyen egymáshoz bújva lapul a fiú meg a lány. Feléjük dobja az Oló- kéttez csatolt mentőkötél végét, és felszólítja ókét, hogy húzzák magukhoz. Nem reagálnak. Bizonyára — a sokk hatása, meg gémbere- dettek. erőtlenek. A mentő hlmbálódznl próbál, egyre erősebben, hogy megkapaszkodhasson a sziklafal valamelyik kiugró csúcsában, amott jobbra a szerencsétlenektől. Nem sIkerQl neki. A j sziklát vastag jégréteg borítja. Ojra i megpróbálja. Nem sikerül. Kétség- beesetten próbálkozik tovább. Az | ülőkéből szabadon csüngő lába zsibbadt. A testét átjárja a hideg. Az ereje Is fogytán. De neki valamiképp mégiscsak el kell jutnia ezekhez a szerencsétlenül járt hegymá- szőkhozl Ojből rájuk ordít. Így próbálja őket észhez téríteni fásuUsé- gukböl. Ez sem segít. A segédkOtél- bői egy méteres hurkot csinál, és újból meghlntézza magát. Másodszori próbálkozásra sikerül megakasztania a hurkot egy kiálló szíriben, és a falhoz vonja magát. Sem a fiú, sem a lány nem reagál rá. RévOit tekintettel bámulnak a semmibe. Elhangzik néhány kemény szó, parancs. Kényszeríti őket, hogy megmozduljanak, mér amennyire a sebesülésük engedi. BekOtOzl őket, a lányt a hátára veszi, a fiút meg a rögtönzött I fllésba helyezi, amelyet a segédkötél- böl csinált, és a forgökapocsra csatolja. — KészI — jelenti a rádión. Nagy nehezen elszakad a faltól. A hátát nyomja a lány súlya. Kezével az ülőkében levő fiút Irányítja. Eléri a zárást. Itt megpihen. Addig a fiúk újabb tekercs acéldrótot kapcsolnak a többihez. 0 meg Ismét megpróbál tájékozódni. Ebben a viharos szélben, hófúvásban szinte lehetetlen, de aztán rájön, hogy körülbelül a zárás felénél állhat. Ezután meredeken fog aláereszkedni a sima fal mentén egészen a tövéig. Ott már várnia kellene őket az alsó csoportnak, amelyik biztosítja a sebesült hegymászók továbbszállítását. Lassan ereszkedik alá. Húsz perc múltán a fal tóvében áll, ás megál- lapftja, hogy egyedül van. A fal alatti meredek lejtő hótakarója fagyos, a kanadai szánkókkal felszerelt másik mentóosztag útja nagyon keserves ás veszedelmes lenne. A rádión keresztül tájékoztatja minderről a mentés irényftóját. A legjobb lesz, ha folytatja a leereszkedést egészen a vOlgy aljáig. A gerincen tanyázó fiúk azonban mér felhasználták az Összes acáldrötot. A menedékházban van még két tekercs, csak valakinek el kell ugomla érte. Megtarthat jó kőt órányit. Várni kell. Várni — száz méter acéldrótra. A mentő valahogy magára clbélja a meleg ruhát meg a steppelt viharkabátot A tartalék ruhaneműt a sebesülteknek adja. Mindhárman a helyükön kucorngnak és hallgatnak. Aztán elhangzik az első szó, majd a második, az'én már néhány mondat Is, A lány azt mesélt, miként jutottak el a kiugró sziklapa- dlg, 6 hallgatja. Semmi új. Rendszerint csaknem ugyanaz az eset. A fagy egyre erősödik. A velőkig hat, az tzmok merevednek, a mozdulat egyre fájdalmasabb. A szél csendesedik. a havazás eláll. Lassan ritkul a sötétség. A keleti hegycsúcsok felett világosodik az égbolt. A rádtö recsegni kezd, megszölal egy hang: — Az ereszkedés folytatódik. A fagyos havon alig látszanak á bakancsok homályos nyomai. A sérültek halkan nyögnek. A kábultság enged, jelentkeznek a sebesülés okozta fájdalmak. 0 egyszerűen nem veszi tudomásul. Nem veheti tudomásul. Mire eléri azt a helyet, ahol • völgy a tó felé törik, megvlrrad. Körös-körül világosan látszanak a kiálló hegycsúcsok, az égbolt tiszta, egyetlen telhöcskét *e látni. Leül a hóba. A völgyben várakozó csoport tagjai segítik ki a sebesülteket az ülőkékből, és helyezik őket fl szánokffi A sziklás hegycsúcs fölött kibukkan 8 nap. Sugarai bearanyozzák az egész völgyet. A mentó leveti a steppelt viharkabátot, a melegítőt, t az ülőkével meg a tartalékkötéllel együtt begyömöszöli az egészei a hátizsákba. Aztán 6 la Indul a többiek után, akik a szánkókon szállítják a két sebesült hegymászót. A mentőakció véget ért. Megmosakodva, jóllakva, fáradtan és álmosan üldögélnek a szolgálati helyiségben. Fél egy van. Cseng a telefon. Három percen belül minden világos. A Martlnovkára vivő ösvényen megcsúszott egy német hegymászó, vagy száz méternyit zuhant a hegyoldalon. Még él. Néhány mondat arról, miként Járjanak el 8 mentés során, és tíz perc múlva becsomagolva foglalnak helyet az autóban. Némelyik szunyókál, mások szótlanul bámulnak maguk elé, csak a kormánynál ülő férfi éber, figyelme a vezetésre összpontosul, és szedi a kanyart kanyar után. A menedékházban megtudják a részleteket. Ellenőrzik a mentófel- szerelést, egyikük hátára veszt a kanadai szánt, megkerülik a tavat, és a meredek emelkedőn felkapaszkodnak a völgy fölé. Mennek egész t végéig, ott balra fordulnak. A hegyfok fala, alól hangos kiáltásokkal figyelmeztetik ókpt a sebesült hegymászó társat; — Ott vani A hegyfok tetejére meredek, hólepte mélyedés vezet. A mentők fel- csatolják a kapaszkodókat és Indulnak fOIfelé. Néhány méterrel az alatt, ahol a sebesült fekszik, a mélyedés még meredekebb, s jeges sziklákban vágzódlk. A mentők ezeken kapaszkodnak fölfelé, és kötelekkel biztosítják magukat. A hegymászónak bezúzódott a koponyája, eltörött 8 lába és belső sérülései vannak. Az esésbe? képest még jól megúszta. Szánra rakják, és engedni kezdik lefelé, miközben a kiálló sziklákat biztosító pontként használják. A sebesült egy óra múlva a völgyben van. Rudat szerelnek a szánra, úgy folytatják az utat lefelé. A nap már lebukott a Nyugati-Gerlach gerince mögött. Erősödik a hideg. A völgyre fokozatosan árnyék borul, egyre terjeszkedik, sűrűsödik. Mire a mentők a menedékházhoz érnek a völgyet elnyeli a sötétség. A kandallóban ropognak a fenv hasábok, a készülő forralt bor' árad a faháj édeskés Illata, balllk szó, de még arra se na ügyelnek. Fél tizenegykor oszlik ■ ség. Lassacskán, komótosan, nem ts nagyon akarnának r Ahogy távoznak. elkószOnnel gálatostól. ö visszaköszön, ■ ók már az ajtón túl vann jöl, otthon találja ókat. ' lenne, elég hívni,.. Véresé Mik' T m
