Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-08 / 10. szám
új ifjíjság 4 Volt iskolámban M l tagadás, nem írhatok elfogultság nélkül erről az iskoláról. Hogy miért? Mert magam Is Itt érettségiztem. Ebben a századfordulón felépített gimnáziumi épületben koptattam a padokat, melyben 1906-ban Indították el az oktatást, a jászói (ma Jasov) premontreiek, s melynek falán a régi napóra még akkor Is pontosan mutatta az Időt, amikor a közép-európai Időszámítás már egy órával eltolódott. Az iskola épülete a város szélén, a temető tőszomszédságában áll, ezért nemegyszer előfordult, hogy a matematikadolgozatok írását a nyitott ablakokon beszűrődő halk gyászzene festette alá, már előrevetítve a „tragédiát“. Volt, hogy ez a zene egy-egy felelet közDr. Cerevka Emilné igazgatóhelyettes ben szólalt meg, s ennek hatására a táblánál szenvedő még azokat a képleteket sem tudta felírni, amelyeket az óra előtti szünetben a kezére kapart. Közvetlenül a gimnáziummal szemben áll a közgazdasági szak- középiskola régebbi és újabb épülete, és mivel Rozsnyónak (Rožňava) van még egészségügyi meg építészeti szakközépiskolája is, ezenkívül két szakmunkásképzője, a gimnazista fiúk nagy örömére nagyon sok szép lány vonult fel a város németesen épített, négyszögletű főterén. Csak azt sajnáltuk, hogy iskoláinknak nincsenek közös rendezvényei, s így nincsenek „hivatalos“ alkalmak az ismerkedésre. A Helyzet e téren mára sem változott meg, mert az ilyesfajta rendezvények megtartásának legnagyobb akadálya a megfelelő terem hiánya. A városnak ugyanis — sajnos — még ma sincs művelődési háza, sem olyan nagy ifjúsági klubja, ahol a fiatalok szórakozhatnának, hiszen az ódon városháza nagyterme nem Ilyen célokra építtetett. A kultúrház (pontosabban szakszervezeti művelődési ház) alapjait ugyan már lerakták, de az átadására még jócskán várni kell. A mai rozsnyól középiskolások azonban érthetően türelmetlenek, így az egyes Iskolák SZISZ-szervezetel a nemrégiben felépített presszóban diszkókat, ismerkedési esteket rendeznek a város középiskolásainak. Ezeknek a rendezvényeknek egyik aktív szervezője a gimnázium SZISZ szervezete Is, amelynek tevékenysége — az Iskola vezetésének véleménye szerint — az utóbbi években nagyon fellendült, megszabadult a formalizmus sallangjaitól. Ottjártamkor éppen egy általuk rendezett politikai dalversenyre „nyitottam rá“. Az iskola minden osztálya készült egy-egy versenyszámmal, s nagyon tehetséges előadókat is hallhatott az Iskola diáksága, a közönség. A dalverseny kulisszáiként azok a virágcsokrok szolgáltak, amelyek az előző napon rendezett virágkötészeti versenyen születtek. Ez a verseny ugyancsak az iskolai SZISZ-szervezet ötlete volt, melyben együtt dolgoznak a szlovák és a magyar diákok, hiszen ez az Iskola közös Igazgatóság alatt szlovák és magyar tannyelvű osztályokat tömörít. A gimnázium, pontosabb nevén a Pavol Jozef Šafárik Gimnázium ßgyegy évfolyamban két szlovák és egy magyar tannyelvű osztályt nyit. Még emlékszem arra az időszakra (néhány évvel ezelőtt) amikor a magyar osztályok létszámával elég nagy problémák voltak. Kevés magyar diák jelentkezett gimnáziumba, allg-alig jött össze annyi gyerek, hogy osztályt Indíthassanak. Mára, szerencsére, már változott, javult a helyzet. Cerevka Emilné, az iskola egyik, a magyar osztályokért felelős igazgatóhelyettese mondja: — Ha nem válogathatunk is a magyar osztályokba jelentkezők között, azért a létszámmal már nincsenek gondok. Sőt, a minőség Is jelentősen javult. Elmondhatom, hogy valóban a jő képességű magyar gyerekek jönnek hozzánk, jó felkészültséggel és már eleve azzal a céllal, hogy főiskolára Jelentkezzenek. Évekkel ezelőtt más volt a helyzet, gyengébb képességű tanulókat is felvettünk, s csak nehezeh tudtuk meggyőzni a magyar osztályok diákjait, hogy főiskolára jelentkezzenek. Most, mint mondtam, nagyon talpraesett gyerekek jönnek hozzánk, különösen a pel- sőci (Plešivec) alapiskolából. Ez az iskola már évek óta nagyon jól felkészült diákokat küld hozzánk, nemcsak a magyar, hanem a szlovák osztályokba is. Egyébként nagyon jó az együttműködésünk a járási magyar tannyelvű alapiskolával, rendszeresen eljárunk szülői értekezleteikre, elmagyarázzuk a szülőknek a gimnázium előnyeit, s ezek a látogatások nincsenek hatás nélkül. S mivel szlovák szakos vagyok, elmondhatom, azt Is, hogy mai diákjainknak a szlovák nyelvtudása Is jobb, mint a régieknek. A magyar tannyelvű osztályok tanulmányi átlageredményei nem rosszabbak a szlovákokéinál, s mostanában a főiskolára Jelentkezők arányában sincs nagy különbség, sőt, a felvettek arányában sem. A magyar diákok is sikeresen szerepelnek a tanulmányi és a művészeti versenyeken. Közéjük tartozik például Papp Szilárd és Farkas Csaba. Mindketten sikeres résztvevői a fizikai olimpiának, s rendszeresen járnak a kassal (Košice) Šafárik Egyetemre, ahol az egyetem tanárai külön foglalkoznak a tehetséges középiskolás diákokkal. A gimnázium magyar diákjainak legfrissebb jó eredménye az, hogy Kardos Kornélia prózában első helyen végzett a kerületi magyar vers- és prózamondó versenyen, Parti Andrea pedig második lett. Rövid beszélgetés után az Igazgatóhelyettessel megnézzük a közelmúltban átalakított iskolát., Valóban sok minden, megváltozott itt az utóbbi néhány évben. Az iskola a kerület egyik legjobban felszerelt középiskolája lett, modern szaktantermekkel, laboratóriumokkal. Benézünk a fizikai szaktanterembe, ahol éppen óra folyik, s ahol szinte minden — a vetítőtől a vldeómagnóig — egy gombnyomással működtethető a tanári asztal melletti Irányító- pultról. Az emeleti könyvtárat leköltöztették a földszintre, s helyén számítástechnikai szaktan- termet rendeztek be. Az Iskolai műhely alagsori termében írógépek sorakoznak. Itt oktatják a gépírást a gimnázium tanulóinak. — Felszereltségünkre valóban nem panaszkodhatunk — mondja jogos büszkeséggel dr. Ján Barilla, az iskola Igazgatója. — A- mlre szükségünk van, azt megkapjuk fölérendelt szerveinktől. Mindehhez bizonyára az is hozzájárul, hogy az igazgató már hosszú évek óta képviselője a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, és a felsőbb szervek által is elismert vezető. Az iskola folyosóin sétálva egy számomra elszomorító változásra is figyelmes lettem. Arra, hogy a falakról eltűntek a régi diákok tablói, közöttük a miénk Is. Sajnos, a helyettük felkerülő jelszavak nem tudják visszaadni azt az alma materi hangulatot, amely a régi tablókból áradt, így az e- gyébként jól karbantartott, szép épület szegényebb lett egy színfolttal. Klinko Róbert (A szerző felvételei)' Éppen egy dalversenyre toppan tam be — az I. D, azaz a magyar tannyelvű osztály énekesei. Szálkák, fricskák, cikornyák Csak a rosszra emlékeznek A szerelem — állapot. Nem feltétlenül köve,tkezlk belőle az állapotosság. A mai világban legalábbis nem szükséges. Mindent lehet higgadtan, meggondoltan csinálni. A glasznoszty, nyíltság az újságíróknak is szabad kezet adott. Nyíltan beszélünk az adminisztratív bürokratizmusról, Romániáról, a szerelemről. Hogy ml köze van e három dolognak egymáshoz? Igaza van az olvasónak: semmi. Ha csak az nem, hogy az első két témáról megkérdezik a fiatalok véleményét, az utóbbiról nem. S ha netán mégis, akkor sem kérdezik meg tőlünk, hogy: „Na fiacskám, mondd csak. mégis mit gondolsz te arról, hogy egy tizenhat éves lány este kilenckor jön haza a randevúról?!“ S ha netán mégis felteszik nekünk ezt a kérdést, és válasz gyanánt elmondjuk, hogy csodálatos a hold, a csillagok, a délután hihetetlen ' gyorsasággal elszállt, s hogy a fellegekben érezzük magunkat, akkor a szülő tesz arról, hogy ugyanolyan hihetetlen gyorsasággal vlsszaszálljunk a földre. És nem kell más, csak egy jól bevált szöveg: „Bezzeg az én időmben...“ Igen. Megpróbáljuk megérteni, hogy nekünk nem szabad este kilenckor hazajönnünk, mert anyáink és nagymamáink el sem mehettek otthonról, hogy hétre otthon kell lennünk vasárnap, mert készülni kell még a hétfőre, hogy ráérünk még észrevenni a csillagokat, van még időnk bámulni a holdat és álmodozni. Pedig lehet, hogy pár év múlva már nem is lesznek csillagok, nem lesz hold, és a szmog miatt nem lehet sétálni a Duna-parton, de akkor sem szabad este kilenckor hazajönnll Most még nem. Majd egyszer. De mikor? Majd ha elvégeztük az Iskolát. Majd ha önálló életet tudunk élni, és megállunk a saját lábunkon. Majd ha... Addig is járjunk vasárnaponként fél négyre moziba, hogy hétre mindenképpen otthon legyünk. Az Igaz, hogy nyáron hétkor még világos van, és nincsenek csillagok, a napba nézni pedig egészségi okokból sem ajánlatos, de el kell fojtani a vágyainkat, uralkodni kell érzelmeink felett. Persze, minden a szülő-gyerek közti viszonytól függ. Én — ha lesz egyszer egy tinédzser korú gyermekem — talán el fogom engedni hatra moziba. Megengedem neki, hogy bámulja az eget és álmodozzon. Ráér még ráébredni a valóságra. KI tudja, talán ha majd a saját lábán jár már, nem engedheti meg magának, hogy húsz koronát kiadjon egy mozijegyért, és talán felnőttként már nem fogják érdekelni a világűr csodál. Tudom, félteni fogom, hogy hol a csudában van este kilencig, de ha megcsillan a szeme a boldogságtól, és őszintén elmeséli, hogy milyen jó érzés szerelmesnek lenni a csillagokba, a holdba és valakibe, aki egy pompás srác, mert hozott egy szál rózsát, és örök hűséget fogadtak egymásnak, talán mosolyogni fogok a gyermeki naivitáson. De e naivitás nélkül senki sem lehet felnőtt. Ezt talán keserű kiábrándulás követi, de a csillagok, a hold, az emlékek majd balzsamként hatnak a megsebzett gyermekszívre, hogy aztán újból legyen ereje egy romantikus sétára a Duna- parton, 8 újból észrevegye a csillagok, a szerelem varázsát. Vagy netán akkorra én is megfeledkezem minderről? Netán a szülők egyik jellemző vonása lenne elfeledni a ssépet, a jót, s csak a rosszra emlékezni?! Merthogy a szerelem, a romantika nem a peresztrojka szüleménye, az biztos... Bodnár Katalin Mit érdemes csinálni? Rég nem látott ismerősömmel találkoztam a minap. A szokásos „hogy vagy“-ra nagyot legyintve mondta. hogy pocsékul. Az egészségére gondoltam, arra, hogy őt is elérte a járvány, az Influenza, de nem. Letörve kezdte mondókáját, hogy a Csemadok alapszervezetének művelődési klubja Szabó Andrást, a budapesti Forrás Kör tagját kérte meg egy műsoros est megtartására. ö szívesen vállalta, eljött. A „Halotti Beszédtől napjainkig“ című előadással készült szerepelni a klub közönsége előtt. Szép műsor volt, megható. A Halotti Beszédtől napjainkig felidézte a magyar irodalom legszebb verseit, írásos emlékeit. „Annyira meghatott, hogy még a könnyem is kicsordult“ — emlékezett vissza ismerősöm. Akkor meg hol a baj? — gondoltam, az előadás biztosan sikeres volt. ö, mint aki megérezte, mire is gondolok, rögtön kifakadt. Elmondta, hogy e gyönyörű műsorban nem volt kinek gyönyörködni, mert a teremben az előadóval együtt összesen heten voltak. — Néhány éve hosszabb időt töltöttem Budapesten — folytatta panaszát Ismerősöm. — Ott Szabó András fellépésére az Egyetemi Színpadon már „feketén“ sem jutottam jegyhez, itt pedig Ingyen nem jöttek össze többen, mint hatan. Hát, érdemes valamit csinálni?! — ezzel a kérdéssel fejezte be a történetet. őszintén megvallva, nem tudtam neki válaszo'lnl. Varga Béla Fizikaórán — a szaktantermek kiválóan fel vannak szerelve
