Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-01 / 9. szám

Te mit tettél az AIDS ellen?, S vajon mit tehettél ? Az AIDS-ről szótő újságcikkek, rádió- és tv-raűsorok jobbára még mindig szenzációként hatnak ránk Az Acquired Immune Delicienty Syndrome — magyar nevén szerzett immunhiányos betegség hihetetlenül mozgósította napjaink orvostudományát, azon belül is leginkább az immunológiát és virológiát. Az isme retek pedig más gyógyítási ágazatokat is gazdagíts nak. Az AIDS olyan betegség, amely próbára teszi az emberek etikai és erkillcsi kapcsolatait, az orvo sok és a többi egészségügyi személyzet professzioná­lis hozzáállását, de az élet más területeire is kiha Inak a problémák. A nyilvánosság tájékozottsága e kórról első meg ítélésre kielégítő. A betegek, illetve a fertőzöttek szá ma más főleg nyugati — országok adataival össz ehasonlítva aránylag alacsony. Akár azt is mondhat­nánk, nincs okunk az aggodalomra... De így érvelni módfelett veszélyes. Számolnunk kell ugyanis vele, hogy az AIDS-betegek száma nálunk is növekedni fog. A járványügyi szakemberek már most feltétele­zik, hogy a Hív vírussal fertőzöttek száma legkevs sebb ezerre tehető. Sok ez vagy kevés? És fel va­gyunk készülve a betegség terjedése által ránk le selkedö veszélyre? Ez utóbbi kérdés képezte annak a beszélgetésnek az alapját, amelyet a Rudé právo szerkesztője ké­szített dr. Jaroslav Svobodával, a Prágai 1. sz. Bel gyógyászati Klinika asszisztensével. Svoboda doktor behetóan foglalkozik ezzel az újkori betegséggel, éppan ezért ösztöndíjasként kilenc hónapot tölthetett Párizsban a Claude Bemard Kórházban, ahol értékes tapasztalatokat gyűjtött e betegség gyógyításával kapcsolatban. •— ÄZ orvostudomány fel van-e ná­lunk készülve szembeszegülni az AIDS-szel? — Az AIDS kivetíti ennek vagy an­nak az egészségügynek az aktuális problémáit. Nálunk pedig ezekből a problémákból nagyon is sok van. Vi­szont azt is el kell mondanom, hogy az AIDS elleni harc nemzetközi nap­ja alkalmából tavaly decemberben megrendezett ilyen témájú ken^resz- szuson Párizsban elhangzott az a vé­lemény Is, hogy a szocialista táboron belül Csehszlovákia hozzáállása a leg­aktívabb az AIDS-betegek gyógyítá­sához. Hogy erről a véleményről tu­domásom van, annak köszönhetem, hogy a szocialista országokból egye­dül én voltam jelen ezen a kongresz- szuson. Ettől függetlenül, persze, na­gyon sok bizonyítékot hozhatnék fel a felkészületlenségünkre. A hírközlő szervek nálunk csak periférikusán, mellékesen és rendszertelenül foglal­koznak az AIDS-szel. Semmit sem oldhatunk meg egyszeri, kampánysze­rű nekirugaszkodással. Nyugat-Eurőpá- ban a tévében naponta sugároznak egy rövid műsort, amelynek a végén mindig ott szerepel az AIDS ellenes harc szimbóluma. De ez m.ég nem minden. Ahová néz az ember, minden­hol ilyen témájú plakátok, az újság­ban cikkek, amelyek konkrét rizikós- csoportok viselkedésére hívják fel a figyelmet. Ott állandóan szembe ta­láljuk magunkat ezzel a figyelmez­tetéssel: „AIDS veszély! Légy óva­tos!“ Hogy nem vagyunk kellőképpen felvértezve a kór ellen, bizonyltja az Is, hogy hiányzik a tolerancia a be­tegekkel és a fertőzöttekkel, de még azokkal szemben Is, akik a rizikó- csoportba tartoznak, mondjuk a hcH moszexuálisokkal szemben. Márpedig a rizikófaktor nem a homoszexualitás, ha két ilyen ember megmarad egy­más mellett, nagyobb a veszélye a gyakori szexuális partnercserének, s e veszély pedig a heteroszexuális e- gyéneknél is fennáll. Éltől függetle­nül vlszolyogva közeledik a társada­lom a szilárd érzelmi köitöttségben élő homoszexuálisokhoz is. Hogy ml ennek a következménye? Félelem a felfedezéstől, és az ilyen szexuális érdeklődésű egyén is gyakori part­nercserére kényszerül. — A szakember miben látja a meg­oldást? — A céltudatos és állandó egész­ségügyi felvilágosításban. Ahol ez már megvan, csökken az új fertőzöt­tek száma. — A megelőzés két irányban is folyik,-az egyik az,, hogy az egész­ségesek ne fertőződjenek, a másik pedig az, amikor valaki már a HÍV vírus hordozója, ne terjessze tovább a betegséget. A megelözés.sel szoro­san összefügg a. tolerancia, amelytől függ, hogy a fertőzöttek bizalommal lesznek-e a kezelőszemélyzet iránt. Követelmény, hogy az orvosi titoktar­tással, bizalomkeltéssel olyan feltéte­lek teremtődjenek, hogy az emberek önkéntesen jelentkezzenek szűrővizs­gálatra. Emellett, ha az alanyról ki­derül, hogy a vizsgálat eredménye pozitív, ez szigorúan titkos, csak a kivizsgáló orvos és a paciens magán­ügye marad. Csak ha az érintett em­bereket meggyőzzük a kellő társadal­mi háttérről, lehetünk biztosak abban, hogy maguktól is jelentkeznek a szű­rővizsgálatra, mégpedig saját érde­kükben minden ódzkodás nélkül. — Az egyik lényeges probléma az, hogy vállalják-e az egészségügyben dolgozók a Hív vírussal fertőzöttek gondozását. — Igen. Az egészségügyben dolgo­zókat is nevelni kell. Konkrétan szól­va arra kell őket vezetni, hogy ne féljenek kapcsolatba lépni a HIV- -fertőzöttekkel. Sajnálatos, hogy még a szakemberek nagyon keveset tud­nak az AIDS-ről, inkább előítéletek-' kel vannak a betegek iránt, mert tar­tanak a fertőzés veszélyétől, a köz­vetlen kapcsolattól. Egyébként telje­sen megalapozatlan ez a félelem, a-' melyet sokszor naiv indítékok tánlál- nak. Biológiai szempontból nz AIDS vírus, amolyan gyatra jövevény. Sok­kalta szigorúbb preventív Intézkedé­sek szükségesek például a B tínusú sárgaság megelőzése érdekében. Óriá­si Időveszteséggel jár a meggyőzés —■ az egészségügyi dolgozók és az érin-' tettek oldaláról egyaránt. Ügy is mondhatnám, hogy munkánkhoz a feltételeket magunknak kell megte­remteni, ami a gyakorlatban úgy fest, hogy a szakirodalom tanulmányozá­sa helyett gyógyszerek felhajtásával töltjük az időnket, meg azzal törő­dünk, hogy a páciens az újabb ki­vizsgálásra Is eljöjjön. — ön immunológus? — Igen. Kordáé professzor klini-i káján az immunológiai-patológiai ren­delőt vezetem, és én hozzám tartoz­nak az Immunológiailag pozitív ese­tek is. Emellett a III. sz. fertőző klinikán is dolgozik... — Tavaly a franciaországi ösztön­díjas kint tartózkodásom után Zuz- ková doktornő, a cseh főhigiénikus megkért árra, hogy kamatoztassam párizsi tapasztalataimat ezen a kli­nikán. Logikus kérésének pedig öröm­mel tettem eleget, jőllehet ez a gya­korlatban nem mindig egyszerű. — Eddig még nincs gyógyszerünk az AIDS ellen, de vannak lehetősé­gek, amelyek részben feltartóztathat­ják a terjedését, kifejlődését. — A betegséget egyelőre nem tud­juk gyógyítani, de a beteg állapotát stabilizálni igen. Ogy is mondhatnám, sarokba parancsoljuk a vírust. A Well­come gyár termékei, az AZT és a Retrovir reménykeltő gyógyszerek, de csak időt adnak. Igen, időt nyerünk, hogy a fertőzöttek reménykedjenek, hiszen a kutatás olyan ütemekben fo­lyik, hogy akár már holnap bejelent­hetik a tudósok: feltaláltuk az AIDS gyógyszerét. Ha a most folyó AIDS-kutatásokať összehasonlítjuk a tuberkulózis kuta­tásával, ami annak Idején évekig tar­tott, csak hónapokról beszélhetünk. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy a paciensek életben maradjanak. Megvan ugyanis a reális feltétel ar­ra, hogy holnap vagy holnapután, egy hónap múlva, esetleg egv év múl­va tartósan segíteni tudunk. Nehéz előre megmondani a túlélés esélyét. A Csehszlovák Tudományos Akadé­mia Szerves- és Biokémiai Intézete feltalált egy gyógyszert, amelyet, saj­nos, eddig még nem gv'ártanak. Ha-i sonié hatású készítményt bár alkal­maznak nálunk, de korlátozott meny-' nytséghen, mert külföldről származik. A további behozatal pedig az anyagia­kon múlik. Az AZT-vel kezeitekkel a legjobbak a tapasztalataink. — És miért nem gyártják az AZT hazai változatát? — Ezt is elsősorban anyag! okok­ból. A Brnói Lacliema hajlandó gyár­tani, de csak a következő év felétől, és a betegek csak 1990-ben kapnak belőle. Az anyagiakon túl probléma még a hosszadalmas klinikai kísér­letezés. Az illetékes szervek valóban: mindent megtesznek azért, hogy a kí­sérleti stádiumot a minimumra csök­kentsék. A gyógyszer ugyanolyan ha­tású lesz mint nyugati társa. — A Hív vírust diagnosztizáló be­rendezést is Brnőban gyártják? '— Igen, ott gyártják, és ezzel nagy segítséget nyújtanak egészségügyünk­nek, mert kevésbé v.agvunk rászorul­va a behozatalra. Sajnos, anyagiak híján bármikor abbahagyhatja a Brnói Lachema az említett kellékek előállí­tását. Jóllehet van egy nemzeti pro­gram, amely az AIDS ellenes harcot tűzte céljául, s ennek 8. fejezete az anyagiakról szól. A gyakorlatban ez az egyedüli kérdéses pont... — Csak a gyógyszerek tekinteté­ben? — Dehogy! Nagycbli mennyiségben: kéne gyártani gumióvszert, jö minő­ségű gumikesztyűket, amelyekre nem­csak az egészségügyben dolgozóknak van szükségük, hanem bárkinek, aki ki van téve a fertőzés veszélyének. Egyelőre azonban ez Irreális elvárás. Persze gyógyszerekre is szükségünk van, mégpedig speciális készítmények­re, amelyeket egyelőre külföldről kell beszerezni. Az AIDS sok más beteg­ség klinikai képét is megváltoztatja, ami által újabb szövődményekkel ta­láljuk magunkat szembe, tehát a gyógymódnak is másnak kell lennie. A szó szoros értelmében ampullán­ként hajtjuk fel a szükséges gyógy­szereket. E téren nagyon segítenek a külföldi gyógyszertárak prágai kép­viseletei, köztük is leginkább a Mack és a Clba-Gelgy gyár. No de ez nem megoldás. Az AIDS olyan betegség, amely sok pénzt felemészt. — Rendelőjét csak olyan pacién^ sek keresik fel, akik megfertőződtek a HÍV vírussal? •— Tudom, hogy ha ma immunolő- giáról beszélünk, mindenki az AIDS- re gondol. Pácienseink elsöprő több­sége egész biztosan nem fertőzött. Ettől függetlenül rengeteg szervezési nehézség fékezi munkánkat. Eze­ket pedig sürgősen meg kell oldani. — Olyan nézet ts kezd terjedni, hogy aki a HÍV vírussal fertőződik vagy AIDS beteg, azt el kell különí­teni egészséges társaitól. Ml erről a szakember véleménye?. Ismét eljutottunk az etika, a< erkölcs kérdéséhez. Az AIDS betege­ket egyáltalán nem kell elkülöníteni, orvosi szempontból Indokolatlan len­ne, társadalmilag pedig káros. A tör­vényes felelősségre vonás túlzott hangsúlyozása Is felesleges, mert csak bizonytalanságot vált ki. — Mi a legnehezebb egy orvos szá­mára, aki az AIDS-szel foglalkozik, talán a fertőzéstől való félelem? — Az alapvető higiéniai szabályok megtartása esetén nincs ok a féle­lemre. Nehezebb számunkra az, ho­gyan mondjuk meg a paciensnek a le­hető legkíméletesebben, hogy AIDS vírussal fertőzött. E beszélgetés után a lap munka­társa feltett két kérdést dr. Václav Kordaö prolesszornak, a tudományok doktorának is, aki az említett prágai belgyógyászati klinika főorvosa. — Miért fordítanak klinikájukon ekkora figyelmet a HfV vírussal fer­tőzötteknek? — Először is hadd Jelentsem ki, hogy klinikánkon egyetlen AfDS-beteg sincs. Ettől függetlenül foglalkozni kell ezekkel a betegekkel. Az AIDS pontosan meghatározott módon ter­jed: nemi érintkezés és a vér útján, illetve magzati korban az anyától. Lehet, képtelenségnek tűnik, de e be­tegség, nemi úton való terjedését te­kintve, inkább a nemi betegségek ka­tegóriájába tartozik. Abszurdum as is, hogy az AIDS-et a fertőző beteg­ségek közé sorolták. Azt viszont ha­tározottan állíthatom, hogy belgyó­gyászati kór, mivel a vírus a szerve­zet immunrendszerét támadja meg, és következménye egész sor belső szerv megbetegedése. Az immunológia pedig a belgyógyászat része. Ezért foglalkozónk hát mi az AIDS-szel. Hogy azonban őszinte legyek, minit nálunk, mind külföldön egyetlen mun­kahely sem kapkod ezek után a be­tegek után. Hálátlan munka a miénk, amelynek eredménye kétséges, amel­lett hogy végezhessük, még pénz, na­gyon sok pénz is kell hozzá. '— Nem lenne célszerűbb bizonyos központot létesíteni a betegek szá­mára, ahol meglennének a szakmai, anyagi, gyógyszeres és laboratórinml feltételek is. — Megoldás lenne, már csak azért is, mert napjainkban még senki sem tudja megmondani, hogy a későbbiek­ben hogyan alakul az AIDS. Azt vi­szont nem lehet elvárni, hogy egy ilyen központ létrehozásához lentről jöjjön a kezdeményezés. Az kéne, hogy a központi tervek sürgessék, mert anyagi befektetés nélkül azt le­hetetlen megvalősítani. A szükséges pénzt pedig az egészségügynek elő­irányzott kereten beiül kell előterem­teni. — Ami az AIDS-et illeti, aránylag nyugodt állapotok uralkodnak nálunk. A fertőzöttek száma csak lassú iram­ban emelkedik, de ettől fűggetlenfil a szerzett immunhiányos betegség mint Időzitett bomba jelentkezhet. Te­hát egyáltalán nincs okunk a nyuga­lomra, arra, hogy altassuk magnnkat. A Rudé právo nyomán féld.: — j -* STABILIZÁLNI A KLUBOKAT Beszélgetés Jozef Ostrihoňnyal, a SZISZ Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságának titkárával — Végre elértünk ahhoz a ponthoz, a- mikor a kerületben már minden járásnak van járási műszaki ifjúsági klubja. Visz- szatekintve az alakítás körüli huzavona két évére, mik voltak azok a fékező té­nyezők, amelyek nehezítették a kibonta­kozást? — Én nem tartom ezt hosszú Időnek, hiszen nem egész két év alatt sikerült mind a tizenhárom járásban megkezdeni a klubtevékenységet. Más kérdés az, hogy hol hogyan működik ez a klub, és meny­nyire vagyunk velük elégedettek. Hogy mik a fékező tényezők? Először is hely­telenül értelmezték, pontosabban szólva tu­domásul sem akarták venni a nemzeti bi­zottságok a' 233/84-es kormányrendeletet, amely a fiatalságnak egyértelműen a tu­dományos-műszaki forradalomba való gyors bekapcsolását tűzte ki fő célul. Sokan ezt tévesen úgy magyarázták, hogy ez csak az ifjúsági szövetség feladata, így kezdet­ben a hozzáállásuk sem volt megértő, segítőkész. A tizenhárom klubból nyolc je­lenleg is csak átmeneti otthont kapott. A helyíséggondokon túl a klub üzemelteté­sének elintézése és a megfelelő szakem­berek beszervezése Igényelt hosszabb ügy­intézést. — Sokan megkérdőjelezik e klubok lét­fontosságát, azzal érvelve, hogy a külön­böző Ifjúsági klubokban, szakálloraásokon, pionlrházakban, sőt az Iskolákban Is folyik számítástechnikai, műszaki nevelés. Mi er­ről a véleményed? — Nem ilyen egyértelmű a kérdés. Így csak az érvelhet, aki nem ismeri a Járási klubok küldetését. A számítástechnika csak az egyik, azt sem mondhatnám, hogy a legfontosabb területe az Itt folyó munká­nak. Ezen kívül a robotok és robottech­nológiák, az audiovizuális technika, a nem klasszikus energiaforrások megismerésére és gyakorlati kihasználására Is tanítjuk a fiatalokat. Nagy hangsúlyt helyezünk a fiatal műszaki értelmiség és a kreatív em­berek összetartására, illetve alkotó kezde­ményezéseik elmélyítésére, a komplex ész- szerűsltö brigádok, újító kollektívák és más alkotócsoportok létrehozására, de a különböző üzemek fiataljainak közös te­vékenységét Is szorgalmazzuk. További cé­lunk mentesíteni a járási és kerületi SZISZ- szervek titkárait. Instruktorait, akik csak ^muszájból végezték ezt a munkát, és sok esetben még szakértelmük sem volt hozzá. — Anyagi gondokról nem beszéltél, ez azt Jelenti, hogy nincsenek? Milyen a klu­bok ellátottsága, műszaki felszereltsége? — Véleményem szerint jó. Mindenütt vannak perifériális berendezésekkel is el­látott személyi mikroszámítógépek, elek­tronikái alkatrészraktár, mérőműszerek, sok helyen már az audiovizuális technika is megtalálható. Játékrobotok, szakkönyvek, folyóiratok és még sok egyéb. Minden klubnak három állandó alkalmazottja van, de járásonként százezer koronát Irányoz­tunk elő a külső munkatársak honorálá­sára. Természetesen sok minden hiányzik még, sok mindenen szeretnénk változtatni Jelenleg például fokozatosan videomagnó­val látjuk el a klubokat, tfz Járás pedig 16 bites számítógépet Is kap. — Mit kell tenni a műszaki klubtsvé- kenység további felemelkedéséért? — Mindenekelőtt a kluboknak állandó helyet kell biztosítanunk, továbbá olyan anyagi bázist teremteni, amely majd sza­vatolja a fennakadások nélküli munkát. A klubokat szeretnénk szakosítani, ennek megfelelően például a martini és zvolení klubot Fischer márkájú oktatórobotokkal látjuk el, s mivel Zillnában bevált és Igen népszerű a* alternatív mozi, Itt az audio­vizuális stúdiónak adunk tágabb teret. Žiar nad Hronomban az ökológiai védelem a sürgető, így ebben a járásban, pontosab­ban Banská Stiavnicában lesz az ifjúsági természetvédelmi és ö>kol6glai centrum. A déli járásokban, ahol inkább a mezőgaz­dasági termelés dominál. Ifjúsági biotech­nológiai laboratóriumok létesítésével pró­bálkozunk. De ezt ne értse senki úgy, hogy a fiatalok tevékenységét behatároljuk. Minden valamirevaló ötletet felkarolunk és támogatunk. Mível a járási klubevezetök a kulcsembereink, képzésüknek nagy figyel­met szentelünk járási módszertani klu­bunkban. A különböző anyagi megszorítá­sok minket is a gazdasági érdekeltségre kényszerítenek. Vannak már Ilyen kezde­ményezések a helyi PC klub részéről, és szeretnénk, ha ez Járásainkban Is köve­tőkre találna, de hangsúlyozom, nem ez a fő célunk. Polgári László (A szerző felvétele) t 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents