Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-24 / 8. szám
iúiiWságlI I A KEHEK VILAGA Hanzsér Árpád nevével zenei munkatársként találkozunk a színházi plakátokon. Több mint egytucat mű színpadi megvalósításánál működött közre. Foglalkozása: zenész. Pop- és beatzenekarokban Játszik orgonán. Pályáján neves kollégákkal zenélt együtt Itthon, de külföldön Is képviselte a hazai popzenét. Külső munkatársa ugyan a színháznak, munkájának mégis — a saját megítélése szerint Is — jelentés és fontos tartozéka lett a színpadi zene komponálása. — Kezdjük a kezdetek kezdeténél, és az valamikor a hatvanas években volt... — Várjál csakl Hatvanktlencben a Handa basát csináltuk, egy amatőr csoporttal, de már azt megelőzően is voltak színházi munkáim. Nem tudom most már pontosan megmondani ... Vagyis idestova húszéves színházi „múlttal“ rendelkezem. — Fontosnak tartod ezt a munkát? — Nézd, tudatosítani kell, hogy ez háttérmunka, de nagyon fontos tartozéka a színháznak. Eddig is szükség volt rá, és szükség lesz rá ezután Is. — Bizonyára kialakult benned egy álláspont, nevezzük ars poeticának, amely számodra kifejezi, hogy mit jelent a Jé színpadi muzsika ... — Szerintem akkor jő a szcenikai tőén új feladatok állnak előttünk, hogy realizálásuk során a történelmi hagyatéknak csupán egy részét hasznosíthatjuk. A Jelen értékmérője egyre inkább a jövő lesz, nem pedig a múlt. Ennek ellenére: a történelem, a múlt logikus értékelése, számbavétele nélkül lehetetlen a Jövőre vonatkozó döntések és prognózisok felvázolása. S éppen ebben látjuk Rácz Olivér müvének Jelentőségét az olvasóközönség, a Csemadok- tagság és a széles nyilvánosság számára.“ E gondolatokat JuraJ Zvara professzor, a tudományok doktora írja A fáklya Jegyében című könyv Előszavában, de talán pontosabb, ha bevezető tanulmánynak nevezzük a nemzetiségi kérdés kiváló szlovák tudósának Írását a könyv elején. Hiszen kiemel és megmagyaráz bizonyos, a könyvben tárgyalt gondolatokat, egy-egy kevésbé feldolgozott részt összefüggésbe hoz a szlovákiai magyarság múltjával és Jelenével foglalkozó más alkotásokkal, további dokumentumokat Idéz, amelyek közvetlenül befolyásolják a nemzetiségi kérdés megoldását Csehszlovákiában. A kiragadott Idézettel pedig tökéletesen egyet kell érteni, hiszen nemzetiségi önismeretünk még távolról setn annyira gazdag, hogy mellőzni lehetne az olyan ú] történelmi, szociográfiai és szépirodalmi alkotásokat, amelyek velünk foglalkoznak, rólunk — múltunkról, Jelezene, amikor „nem veszik észre“. i— Igen, amikor szervesen beolvad az előadás egészébe. Tehát nem lég kJ. — így van. Ez a lényeges. De fon. tos tudatosítani azt is, mi motiválta az embert arra, hogy éppen ezt vagy azt a zenét komponálja az adott helyzethez. — Ki szeretnék térni popzenei működésedre is... — Hát akkor kezdjük ott, hogy már 1959-ben Játszottam. Akkor még mint iskolás. Akkor a hatvanas évek elején a Combó 63 nevű együttesben működtem. Esztrádféle műsorokat csináltunk, s ez tartott körülbelül négy évig. — A színház mikor is került sorra? — Azt hiszem, először Konrád Józseffel volt az első közös munkám. Neki volt egy sajátos rendezői elképzelése. Ennek ellenére szabad kezet adott nekem ahhoz, hogy önmagamat teltessem hozzá a végső produktumhoz. „Megfogott“ ez a munka. — Ha sarkítani akarok, akkor szerintem kétféle út lehetséges: az e- gyik az, amikor a rendezőnek egy előre „lekottézoüt“ elképzelése van, és azt mondja: „Kérem szépen, én ide és Ide ilyen és Ilyen zenét akarok“, a másik út pedig az, amikor a rendező azt mondja: „Nézd meg a próbát, és gondolkozz el azon, mit nünkről szólnak, vagy éppen cseh- szlovák-magyar-ukrán összefüggések, ben adnak számot országépítő tegnapról és máról. Ezzel együtt azonban a Jövőt nem a múltban való turkálódás-furkálódás dönti el, hanem a ma emberének öntudatos, a társadalmi szempontokat felismerő és értő gondolkodás- és cselekvésmódja. És éppen ebből a szempontbői értékes Rácz Olivér alkotása: az első rész viszonylag hosszan foglalkozik a múlttal, több olyan dokumentumot és eseményt felsorolva, elemezve, a- melyek hozzájárulhatnak önismeretünk gazdagításához, míg a második részben a Csemadok-mumka sokrétűségét és sikereit sorojla fel a szerző — a helyes cselekvésmódokat Igenlően. A könyv hasznosságát fokozza, hogy párhuzamosan halad a magyarszlovák szöveg, s a képaláírások Is kótnyelvüek, hiszen önismeretünk gazdagodásán kívül az is fontos, hogy munkásságunkat egyre Jobban megismerjék, lényegét megértsék a közös hazában élő nemzetek és nemzetiségek, hogy az internacionalista egység erősödése többirányú legyen. E sorok Írója (szerencséjére vagy szerencsétlenségére?) ismeri a könyv megszületésének előzményeit, és körülményeit, ezért nem kéri számon az átfogó értékelést az alkotástól, de talán a mű alcíme Is arra kényszerít, hogy ezt a szempontot hagyja figyelmen kívül, hiszen amit az olvasó kézhoz kap, az „Képek a Cse- madok életébél“. Ennek ellenére — vagy éppen ezért — kifogásolom, hogy a folklór-, a néprajzi tevékenység és az ének-zenei mozgalom csupán képekben és képaláírásokban van Jelen a könyvben. Köztudott tény hová, milyen zenét tennél Ide vagy amoda“. Természetesen mindkét esetben még mindig számolni kell az alkotói szabadság lehetőségével. Számodra melyik a kedvezőbb út? — Mindkettőnek megvan a maga érdekessége. Én úgy vagyok, hogy már a szövegkönyv elolvasása után kialakul bennem egy elképzelés. Be- jegyzem a könyvbe, mit hova szeretnék. Ezután következik a megbeszélés a rendezővel. Ekkor Jön az, hogy ó mit képzelt el és én mit képzelek el. Ebből közösen kiszűrjük azt, ami maradhat. Mert végül mégiscsak 6 a „karmester“. Egymásra vagyunk utalva. Van aztán olyan is, amikor a rendező konkrétan akar valamilyen zenei hatást. — Szintetizátorral dolgozol. A gépből ki tudsz csalni mindenféle színeket...' — Igen, a színskála majdnem végtelen. A zenei anyag felvétele stúdióban történik, de a színház nem rendelkezik olyan helyiséggel, ahol a zenei anyagot felvehetném. A bemutató előtt egy-két héttel leadom a kész anyagot, a szalagot, amely otthon, a lakásban készül. Átrendezzük az ebédlőt, s három napig stúdió van nálunk. — Milyenek a színház reprodukciós lehetőségei? Megcsinálod az otthonodban a kábeterdő és szlntetizá- torváros közepén a zenét, de csak akkor van értelme ennek a munkának, amikor a színpadról hallatszik ... Az általiad megalkotott effektus-sor a színház reprodukciós műszerein Jut el a közönséghez... — Tulajdonképpen kissé hiányos. Hiányolom a többsávú megoldást, mert én hiába csinálom meg a szalagot három sávon otthon — hangzásban gondolom —, ha ez univerzális megoldásokkal jön vissza. Óhatatlanul mattabb lesz az egész. Büszkén vállalom például a Corlolanus- hoz készített zenémet. — Legutóbb min dolgoztál? — A Bánk bán zenéjét csináltam. Remélem, sikerült jól megvalósítani Takáts Ernőd rendezővel azokat az elképzeléseinket, hogy helyenként a szöveg alatt is megy a zene. •— Megtartod magadnak ezeket a zenéket? — Nem. Sajnos nem tudom archiválni őket. Egészen más pályán dolgozom főállásban, annak a munkámnak az archívumanyagát sem tudóm teljes egészében megtartani. Esetleg egy-két évig. — Lényegében műszerekkel dolgozol. Szintetizátorokkal kell életre keltened korok hangulatát, emberi érzéseket, helyzetek Jelentését hangsúlyoznod ... — Éppen ez a legérdekesebb ebben a munkában. Alkalmazkodni kell, mégis belecsempészni önma- gunskbőil is valamit... Kiss Péntek József ugyanis, hogy az aktív Csemadok- tagok legnagyobb része éppen a népművészet különböző műfajait ápolja és az ének-zenei mozgalomba kapcsolódik be, de látványosságuk révén a „passzív tagokat“, azaz a nézőket is leginkább ezek a műfajok mozgatják meg. Ráadásul országosan, de nemzetközi szinten is éppen a népművészet ápolásában érte el nem. zetlségünk legnagyobb kulturális sikereit. A könyv a Csemadok reprezentatív célkiadványa, vagyis a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában 2000 példányban megjelent művet nem árusítják. Kár, mert bizonyára sokan megvették volna hazai és külföldi barátaiknak ajándékként vagy emlékként, na meg azért is, mert a könyv olyan eredményekrál számol be, amelyekre méltán lehet büszke a csehszlováklat magyarság, de kommunista pártunk és szocialista államunk is. És ezzel összefüggésben: kár az Is, hogy nem került a könyv végére még néhány nyelven egy rövid tartalmi kivonat, ami tovább emelte volna a kiadvány értékét. írtam már, hogy ismerem a könyv megszületésének előzményeit, azt is tudom tehát, hogy korábban kellett volna megjelennie. A szerencsés véletlen hozta úgy, hogy akkor vehetik kezükbe az olvasók, amikor társadalmunk a dolgozó nép februári győzelmének 40. évfordulóját ünnepli, azét a forradalomét, amely többek között a Csemadok munkájának a feltételeit is megteremtette. A könyv Ilyen vonatkozásban is értékes adaléka nemzetiségünk szellemi életének. N. S. Kocsis Ernő A Duna mente és a Csallóköz festőjeként tartja számon a képzőművészek tábora és a mflvé- szetkedvelő közvélemény is a stúrovól születésű, de már idestova negyedszázada Komáromban (Komárno) élő/Kocsis Ernőt, aki tavaly októberben múlt ötvenéves. A Komárom környéki képzőművészeire oly Jellemző pedagógus képzőművészek számát gyarapítja ő Is. A Nyitral (Nitra.) Pedagógiai Főiskolán végzett képző- művészeti nevelés — orosz nyelv szakon. Egy ideig alapiskolai pedagógusként dolgozott, most pedig már másfél évtizede Nyitrán a képzőművészeti tanszék tanársegéde. Prágában a Károly Egyetemen megszerezte a bölcsész- doktori címet. Tényleges képző- művészeti munkásságán túl foglalkozásából és a különböző társadalmi megbízásokból eredően Is Jelentős szerepet vállal az esztétikai tudatformálás, valamint a képzőművészeti élet szervezéséből. Alkotói munkásságában a festészetnek van domináns szerepe, de foglalkoztatja a rajz és a grafika is, az utóbbi időben pedig a monumentális, murális alkotások világába is tett már néhány kiruccanást. A festészeten belül a tájfestészet áll hozzá a legközelebb, de nem idegen tőle a portré és a csendélet sem. Tájfestészete tán másokénál Is szorosabban kötődik egy adott tájegységhez, egy számára meghatározó szereppel bíró régióhoz. A három nagy folyóval, a Dunával, a Vággal és a Garammal átszőtt és behatárolt régióról, a Csallóköz keleti szegletéről és Komáromról van szó. „A természettel és az emberi munkával lélegző táj válik művészetének tartós fundamentumává..." — írja róla nagyon találóan egyik méltatója legutóbbi tárlata kapcsán. A realitások festője, az adott téma reális megközelítésének hive formában, színekkel való fogalmazásában egyaránt, esetenként bizonyos expre9szív vonásokkal. Az előbb említett tájegységek szolgálnak műterméül; ebben az óriási műteremben készülnek bizonyos lírai ihletéssel tájképei. E táj örökös változásainak, a benne észlelhető állapotoknak, hangulatoknak válik hű és őszinte krónikásává. Persze nemcsak, sőt, elsősorban nem a külsőségek érdeklik, képein épp ezért nem is nagyon találkozhatunk a táj fényképszerű részletezésével. A mélyebb, érzelmi megközelítést helyezi előtérbe, az adott táj atmoszféráját, az ahhoz való kötődését, illetve tágabb értelemben a táj és az ember, Illetve az ember és a természet bonyolult viszonyát fogalmazza meg alkotásaiban. És ebben a viszonyításban helyet kap természetesen az iparosított táj megjelenítése is. Külön említést érdemelnek Kocsis Ernő komáromi tematikájú képei. Bár eddigi életének „csak“ a felét töltötte e nagy múltú városban, teljesen magáénak érzi már, s ezernyi szál köti hozzá. Köti őt többek között e város szellemi múltja, Jókainak, Steiner Gábornak, Lehárnak, Klapkának és másoknak nagysága és szelleme. Megfogta őt ez a yáros, s hogy mindez tényleg így igaz, mindennél jobban bizonyítják a várost megörökítő alkotásai. A sajátjaként látja, érzékeli és ábrázolja az egykor volt Komáromból máig megmaradt történelmi városrész patináját, sajátos, ódon, romantikus hangulatát. De érzi, látja és láttatja az ódon városrészhez szervesen kapcsolódó, a fejlődéssel törvényszerűen kialakuló új, modern Komáromot is, lakótelepeivel, ipari üzemeivel és hatalmas folyami kikötőjével. És tudja, láttatja Is, hogy a fejlődésnek elsőszámú és legfontosabb hordozója az emberi munka, az alkotó emberi tevékenység. Említést érdemel ezen túl még egy műfaj, amelyet előszeretettel művel Kocsis Ernő. Az irodalomból kölcsönvett és kicsit átértél* mezett meghatározással tán „útirajzaként határozhatnák meg a legpontosabban. Lényegében vázlatokról, főleg portrévázlatokról van szó, amelyek főleg utazás közben kerülnek a füzetébe ismeretlen útitársakról. Tudni kell, hogy Kocsis Ernő rengeteget utazik (naponta ingázik például komáromi lakhelye és nyitral munkahelye között), így vázlatfüzetei sorra telnek ezekkel a rajzokkal. Egy-egy vázlat esetleg eljut később az igényesebb feldolgozásig, de a legtöbbjük a füzetben maradva gyűlik, lassan szinte különálló műfajt teremtve Kocsis Ernő művészetében. Németh Gyula Fotó: a szerző Hasznos publikáció „Napjainkban — s ez vonatkozik a Csemadok tevékenységére is — olyan alapvet
