Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-17 / 7. szám

új ifjúság 10

i*r »~t • számítástechnikai labors tórium

a szlovákiai versenyt Is ml rendezhetjük.

— Ezt a nagyszerű pályát tehát ti készítettétek. Hogyan sikerült ez, hiszen nem voltak tapasztalataitok?

— Ez Igaz, de volt egy szilárd elhatározás és hozzá vasakarat. Valamicske tapasztalatom azért volt a főiskolás éveimből, a kollégiumban annak Idején foglalkoztam egy hasonló autópálya elektronizálásával. A ml pályánk merőben eltér a kerület hasonló pályáitól. Sokkal progresszívabb a miénk, elektronikus kijelzővel és fotocellás számlálóval van ellátva, és teljesen automatikus vezérlésű. A másutt használatos reléket ml Integrált áramkörökkel helyettesítettük. Több mint két évig tartott az építés. Mint már említettem, négy ember megfeszített, önfeláldozó munkájának, egy szocialista kötelezettségvállalás eredménye ez az autópálya, értéke pedig több mint százezer korona.

— Látva a mai helyzetet, a ptoníAx SRC antöpAlye Iránt nagy aa árdeklődáa

A XXI. századra készülnek

ŐK MÁR TOVÁBBLÉPTEK

„Egységes szervezetünk feladatainak a teljesítéséhez hozzájárul a pionír- és Ifjúsági házak hálózata. Ezek jelentős eszközökkel rendelkeznek, és a káderek létszáma Is figyelemreméltó. Hasznos munkát végeztek az elmúlt időszaktan. A tevékenységük tartalmát, befolyásuk elmélyítését illetően azonban tovább kell lépniük.“

Részlet Jaroslav Jenerálnak, a

SZISZ IV. kongresszusán elhangzott beszédéből

Frissen éltek emlékezetemben a Rozsnyói (RoZfiava) Járási Pionlrház Ifjú technikusainak állomásán tett utolsó látogatásom élményei. A történelmi főtér „csucsorai sarkában“ megbúvó épület kívülről semmit sem sejtetett. Bent azonban folyt az átalakítás, festés, csinosítás, de közben a szakkörök tevékenysége sem szakadt meg. Akkor — és ennek idestova három éve — nagy fába vágták fejszéjüket. Rajzolgattak, azon törték a fejüket, hogyan kiépíteni egy legalább négysávos, automata vezérlésű 24 méteres SRC autópályát, hogyan átalakítani és berendezni a modellezők műhelyét, hogyan közelebb jutni a számítás- technikához és a mikroelektronika sejtelmes, miniatűr világához. Egykét személy mikroszámítógép már ott várakozott a kis helyiségben, de nem volt nehéz felismerni az oktatás kezdetlegességét és azt, hogy az egész még csak gyermekcipőben jár.

Közben eltelt három év, lezajlott a SZISZ IV, kongresszusa, amelyen ugyan elismerően szóltak a pionírok szakköri munkájának és oktatásának' színvonaláról, a plonfrházak tevékenységéről, de bizonyos területeken elmarasztalták őket, főleg „A gyerekeknek és a fiatalságnak a tudományos-műszaki forradalomba való bekapcsolódásának programjáét nem teljesítették maradéktalanul.

A továbblépés, az oktatás formai

és tartalmi átépítése érdekelt akkor, amikor újból ellátogattam ebbe a bányászvárosba.

Délután lévén már nagyüzem van az SRC pályán. A pionírok élvezik a kis autómodellek száguldását.

— Elkészült tehát a nagy mű, Szlovákia egyik legszebb és legmodernebb pályája? Ha jól emlékszem, akkor önerőből fogtak hozzá az építéshez — fordulok Ignát István mérnökhöz, a modellező részleg vezetőjéhez, aki szinte beleéli magát a gyerekek önfeledt szórakozásába.

— Ezt a 24 méteres pályát négyen készítettük el. Rajtam kívül még Bubenko János igazgató, Szalay László és Ladislav Benő vette ki részét a munkáből. És hogy mit ér ez számunkra? Az érdeklődés óriási. Vonzóbbá vált a pionírok benti foglalkozása, és végre kipróbálhatják a maguk készítette modelleket. Mivel járásunkban olyanok a természeti adottságok, hogy kilométereket kellene utazniuk a repülő-, hajó- vagy rakétamodellezőknek, hogy kedvtelésüknek hódolhassanak, ezért döntöttünk a benti autópálya mellett. Nyolc modellezőszakkör működik, továbbá két modellezőklub, a- melyeket már a középiskolások és a munkásfiatalok Is látogatják. Különböző kategóriájú és szintű versenyeket rendezünk, illetve felkészítjük fiainkat a további magasabb szintű versenyekre. Ml vezettük be például a Fegueot 205T A3/24 autő- modellek kerületi versenyét, az Idén pedig az a megtiszteltetés ért, hogy

rok lelkesedését és határtalan őrömét, az erkölcsi érték még ennél is nagyobb, és azt hiszem, megérte a fáradságot.

A fiatal mérnök beleegyezően bólogat.

A számítógépek birodalmába lépve új kép fogad. Nemcsak nagyobb lett, gazdagodott is a számítástechnika Itteni központja, ezt a katonás rendben sorakozó ZX spectrumok, Didaktik alfák, PMD-85-ök, magnók, színes és fekete-fehér tévékészülékek is bizonyítják.

— A fokozott érdeklődés szükségessé tette a fejlesztést — mondja dr. Jaroslav StankoviC, a- kibernetikai részleg vezetője —, Jelenleg egy- egy rádiótechnikai és elektrotechnikai, valamint négy számítástechnikai szakkör működik itt. Tizenhárom önálló és jól felszerelt munkahelyünk van, ahol nemcsak a hatvan pionír és középiskolás talál ■ magának hasznos szórakozásra lehetőséget és szerez ú] ismereteket, de a járási pedagógiai központtal együttműködve itt képezzük majd tovább az alap- és középiskolák pedagógusait is.

— A színvonalas oktatás anyagi feltételei tehát megvannak. Engem viszont az érdekelne, milyen a .módszertan, mennyire értenek ezek a gyerekek a számítástechnikához, az önálló programkészítéshez, és milyen minőségi változásokat hozott az

eltelt három év.

— Még visszatérnék az anyagi feltételekhez. Igaz, hogy a munkahelyek már elkészültek, fel vannak szerelve, de még szeretnénk egy közös hálózatot is létesíteni, vagyis összekapcsolni egymással a számítógépeket. Didaktikai szempontból egy vldeolánc is szerepel a tervünkben. Mindezzel csak hatékonyabbá, jobbá tesszük az oktatást. Az oktatás tartalmi átépítése már megtörtént. A legfiatalabbak a Logo és Zsofka egyszerű programnyelveken sajátítják el a strukturális programozás alapjait. A középiskolások már a Beta-Basic és a Pasoal programnyelvet használják, a legügyesebbek pedig már gépi kódban programoznak. Nem lehet azt mondani, hogy szigorúan körvonalazott tanrend szerint haladunk, mert egyénileg is foglalkozok azokkal, akik többre Is képesek, vagy gyorsabban fejlődnek. Az itt tanulóknak, de más állomásoknak is módszertani segédanyagokat bocsátunk a rendelkezésére. Ez például, amelyet éppen a kezemben tartok, a legújabb, amely Prolog 80 címen a ZX spectrum, PP-01 és PMD-85-2-es számítógépekkel Ismertet meg, illetve segíti a velük való munkát.

A teljesség kedvéért az állomás vezetője, Bubenko János még a további körök munkájába Is beavat. A technikai részlegen dolgozik még fotó- és politechnikai kör, az ügyes kezek körében pedig a cigánygyerekek, főleg lányok tanulnak kézimunkázni. jelenleg 17 szakkör működik,

de ez a szám nem sokáig lesz érvényben, ugyanis « közeljövőben egy új mikroelektronikai szakkör kezdi meg a munkát. A belső szerkezet tehát még mindig változik, állandóan alkalmazkodva a kor követelményeihez, az élet diktálta feladatokhoz. A vezető erről Így vélekedik:

— A fejlődés nem áll meg, ezért nekünk is lépnünk kell. Fő feladatunknak tekintjük segíteni az Iskolákat az oktató-nevelő célok elérésében. Ez így egyszerűen hangzik, de valójában sokrétű és igényes feladat. Tudatában vagyunk annak, hogy csak jő felszereltséggel és rátermett szakoktatókkal tudunk eredményeket elérni. Közben állandóan figyelnünk kell az új Irányzatokat, a nevelő-oktatQ munka új elemeit Is.

— Az új Ismereteket tovább is kell adni, és módszertani központ lévén támogatniuk, segíteniük kell a hasonló intézményeket. Vagy más feladatai is vannak még az itteni állomásnak?

— A mi tevékenységünk sok egyébre is kiterjed. Ott vagyunk egy- egy állomás létrehozásánál, tehát a kezdet kezdetétől szemmel tartjuk a munkáját. A káderek nevelése, továbbképzése 'is a mi feladatunk, módszertani segédanyagokkal látjuk el őket. Pontos nyilvántartásunk van az egész járásról, tudjuk, hol mi van, hány kör létezik, hány tag dolgozik bennük és mivel foglalkoznak. Versenyeket, vetélkedőket és felméréseket szervezünk, a felettes szervek előtt pedig képviseljük a járást. Érdeklődésünk kiterjed a pionírcsapatokra Is, látogatjuk az Iskolákat. Mindamellett, hogy hasznos tanácsokkal látjuk el őket, tagtoborzást is végzünk, ügyelve arra, hogy a tehetséges, a technika lránt fogékony gyerekek véletlenül se kallódjanak el. Polgári László

A szerző felvételei

EIZENSTEIN IVÁNJA

Negyven éve halt meg Szergej Elzensteln.

Az évforduló alkalmából a Magyar Tv a Rettegett Iván című filmjét sugározta. Valamikor régen láttam már az első részt, de akkor még túl fiatal voltam, hogy ne csak megnézzek egy filmet, hanem lássam Is mindazt, amit a zseniális rendező mutat, mond. Persze érdemes az összefüggéseket Is ismerni.

Elzensteln abba a generációba tartozik, amelynek több tagja is jeleskedett a század elején az Ifjú Szovjetoroszországban. 1958-ban Brüsszelben a filmtörténet legjobb filmjeként Ismerték el a Patyomkln páncélost. E müvével Eizenstein úgyszólván műfajt teremtett, amely már nem irodalom, s nem színház.

Csakhogy Eizenstein montázsesztétikája olyan formai megoldásokat eredményezett, amelyek az akkori kor a szocialista realizmusról alkotott fölfogásában formalizmusnak tűntek. Nehéz egy művésznek úgy dolgozni, ha éppen azt támadják, ami szerves része és ami jellemző rá.

A történelmi események újra remekművet sugalltak. A Jégmezők lovagja (Alek- szandr Nyevszklj) című filmjében (1938) „nem nehéz fölismerni a történelmi párhuzam mozgósító szándékát“ (Világirodalmi lexikon). Ez elmondható a Rettegett Ivánról Is, amelynek első része 1944-ben készült el, a második 1947-ben. Az első részért Sztálin-díjat kapott, a másodikért oftciáltsan korholták, s művét csak az ötvenes évek végén mutatták be. Georges Sadoul A filmművészet történetében még úgy tudja, hogy a második rész befejezetlen maradt (nyilván ezzel Indokolták, hogy nem mutatták be).

Furcsamód — az akkori korra való tekintettel — nagyon Is érthető, miért díjazták az első, s miért kritizálták a második részt. Iván Elzensteln filmjében

bölcs, előrelátó, népe s hazája érdekében a hont egyesítő centralista uralkodóvá dicsőül. A történelmi párhuzam nyilvánvaló. Rettegettsége viszont szóba se kerül — ha csak nem úgy értelmezzük, hogy ret- tenthetetlenül kitart eszméje mellett, amely a szükségből eredt. Miután minden Oroszok cárjává nyilvánítja magát, egyre csak az áruló, hazát veszélyeztető bojárok ellen küzd védelmi pozícióban, jobban mondva vívódik, hiszen a film lényegében Iván cár belső tusé járói számol be nagy célja felé vezető útján.

Mindezt Elzensteln nagy felületeken mutatja be. A film számára kétdimenziós jelenség (a harmadik — a hang — nagyon Is különös szimbiózisban él az előző kettővel). A filmben alig akad párbeszéd; amit a színészek mondanak, azok inkább jelszavak (Sadoul szavaival: ősi zengésű, nemes szavakat váltanak egymással), egy- egy közbeiktatott feliraton Is elférnének, mint annak idején, a némafilm korában csinálták. Mintha Eizenstein még nem lőtt volna rá arra, ml Is a hangosfilm. S bár valóban némafilmként hat a mü (mert tagadhatatlan, hogy nem használja ki a hangosfilm lehetőségeit), az Is felötlik az emberben, hogy ezt készakarva csinálta így Eizenstein. A nagy felületeket metaforákkal, szimbólumokkal népesíti be a legutolsó apróságra kiterjedő figyelemmel. Elzensteln jó rajzoló volt, és minden alakot, jelenetet gondosan megtervezett. Mindez helyenként elég statikusan hat, mintha nem is film volna, hanem fényképek, Jobban mondva festmények sorozata. Gondos

kompozíciók ezek, az elő. és háttérnek egyaránt fontos szerepe van, lényeges kifejezőeszköz egyúttal a profil, az alak, az árny.

A harmadik dimenzió Prokofjev műve. Végigkíséri a filmet, de az ember csak a vég felé veszi észre, mennyire finoman hangolódik össze a kép és a hang. S lévén a zene önmagában elvont művészet, csak fokozza a látvány nyújtotta poetlkus absztrakciót. Sadoult Idézve: „... e formai törekvések bizonyos fokig feledtetik magát a témát.“ A szerepek elvont figurákká absztrahálődnak — már nem Is emberek, hanem egy tölmagasztosult eszmét ábrázoló típusok. Annyira magasztos mindez, hogy már-már romantikus, átszellemült eszmék komtrapunktlkus csatáját látjuk, s a pozitív erő előrevetíti árnyékát — nyilvánvaló: 6 fog győzedelmeskedni.

Különös és nagyszerű alkotás a Rettegett Iván első része. A következetesen ál- némafllm nézőjét a hang (a zene) hátba támadja, kikezdi zstgerelt, s bár szinte külön él a filmtől, csak vele együtt (általa) létezik.

A második rész mintha teljesen más film volna, az elsőnek legföljebb szabad változata, rá hivatkozva, ám egyúttal azt továbbfejlesztve is. És egyúttal más eszközökkel megteremtett mü. Amolyan barokkos változat, amelyben a típusok megalkotójukkal együtt vajúdnak, mivel az új és új kérdésekét tesz föl magának. Meg aztán más is összezsúfolódik. A kép és annak formai megszerkesztése (megalkotása) még domináns marad, de a harmadik dimenzióban már lényegesen több szerepet kap a verbális mondanivaló. Az első rész koncepciója ezáltal tulajdonképpen tarthatatlanná válik, Elzensteln mégis továbbfejleszti azt. Az „absztrakciók montázsa“ (ahogy Eizenstein poétikáját jellemezte) újabb kifejezőeszközzel bővül: a szín lehetőségével. Ott, ahol a kompozícióé az elsőség, s ahol továbbra is oly fontos az árnyék, a profilban kulmináló térviszonyok. Logikus és ellentmondásos továbbfejlesztés ez. Az elmozduló foltokat nagyon hatásosan tudta Eizenstein kihasználni (elforduló szemgolyók, a merev. Illetve tragikumot sejtető fölnagyuló árnyfoltok stb.). A grafikai fekete és fehér, s a köztük rejlő milliónyi árnyalat látásmódja szempontjából a szín Idegen elem, de a térrendezés újabb lehetőségeit kf- nálja. Eme hatások' túl bonyolulttá teszik Iván cárt, s formailag sem olyan áttetsző (közérthető), mint az első rész. A formalizmus vádja akkor tehát (mai szemmel) nem is olyan meglepő. Végül Is közben véget ért a háború, megváltoztak a körülmények és a viszonyok, elmúlt a minden erőt a győzelemért egyszerű stratégiájának kora. S ez a filmen is meglátszik.

Mindent összevetve az első részt kompaktabb, egységesebb, letisztultabb, míg a második bizonyos értelemben túlzsúfolt, kísérletnek Is fölfogható, hiszen a szín is megjelenik már. S bár Elzensteln elsősorban önmagának tett föl kérdéseket, a nézőt sem hagyja ki e „játékból“: megmozgatja minden Idegszálát, szive akár a művel egy ritmusban, akár aritmiában dobban, állásfoglalásra, s minden kifogása ellenére elismerésre is készteti.

Nagy művészek végül Is mindig ezt tették.

Alch Péter