Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-10 / 6. szám

új ifjúságin Szünidei szórakozás Nincs talán olyan ember, aki egy va­donatúj kocsi volánjához ülve ne érezne valami rendkívülit; hatalmába keríti az üj. Még érezni a ragyogóan fényes lakk Illa­tát... Egyszóval ünnepélyes pillanat ez. Ojra és újra átélik ezt azok is, akik a Mototechna udvarén hivatásból próbálják ki a megvásárolt kocsikat, de nem men­tesek tőle azok sem, akik a teherautókat veszik át a gyártól. Azt a „sofőrt", aki az Avia Letflany nemzeti vállalat udvarán sorakozó Aviák egyikének kormánykerekéhez ült, még in­kább hatalmába kerítette a pillanat izgal­ma. A vadonatúj Avia 31-es kocsit egyéb­ként rendkívüli körülmények között „vette át". 1988. augusztus 31-e volt — már elég­gé sötét ahhoz, hogy valaki esetleg szem­tanúja legyen a szertartásnak. Az esemény rendkívüllségét csak fokozta az, hogy aki a teherautót vezetni akarta, 1971-ben szü­letett, tehát még nem volt hajtási jogosít­ványa. — Ez a fék, ez a gáz... ez meg itt a kuplung... — oktatta Peter Mskovec három évvel fiatalabb testvérét, Pavoit. — Az egyes sebességet így állítod be, no és most lassan engedd fel a kuplungot... Lassabban! — kiáltotta, amikor bedöglött a motor. Nagy nehezen Pavol Lískovecnek mégis­csak szót fogadott a behemót masina, és nekilódult. Egészen megszédülve a száguldás élve­zetétől, furikázott körbe-körbe a hatalmas udvaron, és már nem elégedett meg az eddigi sebességgel, mind gyorsabban akart hajtani. Fékezett és gázt adott.. Foko­zatosan legyőzte magában a motorházban rejlő több tíz lóerő kiváltotta félelmet. Hát lehet enné! szebb szünidő, lehet ennél szebb utolsó napja a szünidőnek?! Másnap reggel, 1986. szeptember 1-én az Avia-gyár alkalmazottai a parkolótelepen megtalálták összetörve az éjszaka megjá­ratott tehergépkocsit. A vezetőfülke tel­jesen deformálódott. Ez még a kisebb baj lett volna. Az első koccanástól előrelen­dült, a másik, és a továbbiak átvéve a lö­kést, úgyszintén, végül is láncreakció ke­letkezett, aminek a vége sorozatos össze­ütközés. A kár pedig két korona híján negyvenezer korona. A bűnügyi szakembereknek nem adott sok munkát a tettesek felderítése. A tér­ségben a kerítéshez támasztott panelfalon át jutottak, és arra is távoztak. Az elszál­lításra váró kocsik kulcsait majdnem ügy tárolták a gyárban, mint a magánlakások kulcsát a lábtörlő alatt. Nem volt nagy mű­vészet megtalálni. — Hát ezeket az autókat senki sem őrizte ...?! — kérdezte jogos felháborodás­sal a törvényszéki szakember. őrizték Is meg nem is — ahogy vesz- szük... — A tehergépkocsikat ellopni nem le­hetett — hajtogatták a vállalat felelős- dolgozói —, hisz ott a portás, a kijáratnál a sorompó, az egész térség be van kerít­ve, tehát minden az előírásoknak megfe­lelően ... Hogy valaki -csak úgy kocsikázzék a gyár raktár parkolójában, az eszükbe sem jutott. Minek is tenné...? Hát csak úgy, szórakozásból! És ezt a felismerést a nyomozók is „bekalkulálták". Az olyan fiatalkorú Hűk felé irányították az érdeklődésüket, akiknek ez-az már szá­rad a lelkiismeretükön. így jutottak el Ro­man Kubához is, akit rossz előmenetel miatt kizártak a szaktaintézetből. Utána a csomagolóvállalat alkalmazottja volt egy évig. Egyébként csak az édesanyja nevel­te. — Együtt csavarogtunk egész nyáron. Én, Peter Lískovec, az öccse. Pavol, azután Roman Vopréal, no meg a Zdeno Svozil. Príma parti voltunk — mondta a kihall­gatáskor. ^ÁBHfÉKftBAH A gyár udvarára szombaton és vasárnap, sötétedés után szöktek be. A kulcsokat végigpróbálták, és amelyik szélső kocsit ki tudták nyitni, azt futtatták. — Ha akkor Pavol Lískovec nem ke­veri össze a féket a gázzal, semmi sem történik ... Akkora csörömpölést csapott, hogy jobbnak láttuk eliszkolni. Arra a kérdésre, hogy először okoztak-e kárt a gyár udvarán parkoló tehergépko­csikban, azt válaszolták, természetesennem, de hát szállítás közben amúgy is annyi karcolás őri még a járművet, hogy arra fel sem figyelt senki. A gyár illetékeseinek az ügyész dön­tése következtében szintén volt mit csi­nálniuk, hogy hasonló az ő felelőtlensé­gük miatt ne fordulhasson elő, de ezzel még az eset nem zárult le. A büntető perrendtartás ugyanis kimondja, hogy a fiatalkorú tetteseknél a bűncselekmény el követésének körülményeit, a kiváltó oko­kat, a hátteret is felül kell vizsgálni. És itt meg kell állni Roman Kubánál, hogy miért is bocsátották el a Balírny obchodu vállalattól. — Hogy volt azzal a kávélopással? — Arra gondoltak, amikor kivágtak a csomagolóból? Hát Igen, elemeltem öt kiló kávét, és a művezető elcsípett az öltö­zőben. A szajrét visszaadtam, és kész. Roman végül bevallotta, hogy a kávét nem magának akarta elvinni, s nem elő­ször csinálta. Ha délutános volt, és a helyzet engedte, elvitt négy-öt kiló kávét. Összesen vagy egy mázsát csempészett így ki, amiből jó­maga elenyésző mennyiséget fogyasztott el. — A többit eladtam Kankovskának, egyik barátom anyjának. Néha a nálam két évvel fiatalabb Jirko jött, máskor meg az apja. Kilóért kilót kaptam, vagyis száz koronát. Persze hogy tudta, honnan a kávé, a ha­verom megmondta az anyjának, utóvégre általa kerültem az ősökkel kapcsolatba, no meg az alacsony ár miatt is tudnia kellett. Nadeída Kaftkovská bevallotta, hogy Ro­man a lakásukra hordta a kávét, ő pedig nem firtatta, honnan van az áru. Azt is belátta, hogy ekkora mennyiséget nem tud­tak volna elfogyasztani, azért a fölösle­gen túladott. A hivatalos becslés szerint ez a mennyiség 89,75 kg kávé, amelyet Kafikovská asszony szintén áron alul, öt dekáját tíz koronáért árusított. Prága IX. kerületében a bíróság előtt nyolc vádlott állt: A Kankovsky házaspár és fiuk a szocialista vagyon megkárosítá­sában való bűnrészességért, amelyet abból a célból követtek el, hogy haszonra te­gyenek szert, továbbá az öt meggondo­latlan fiatalkorúnak kellett felelnie tetté­ért és az okozott kárért, ötük közül Ro­man Kubának még a csomagolóbeli lopása is terhelte a számláját. Valamennyien először álltak a bíróság előtt. Szinte valamennyi fiatalkorú bűnöző csonka családban nőtt fel, csak az anyja nevelte, és ez a ministatisztika megegye­zik a hasonló bűncselekményeket elköve­tők statisztikájával. Ez pedig figyelmez­tető Jel. A városkerületi bíróság Nadezda Kaft- kovskát nyolchónapi feltétel nélküli sza­badságvesztésre Ítélte, a többi vádlott e- gyelőre szabadlábon maradt, de ez a sza­badságuk hajszálon múlik ... Vagy okul­tak a történtekből, vagy legközelebb annál szigorúbban sújt le rájuk az igazságszol­gáltatás. (A fiatalkorúaknál a neveket a szerkesz­tőség megváltoztatta.) A Signál nyomán: -j­Jaeques Prévert: MASZKABAL: Ez a nálunk is kapható kis verses­kötet tulajdonképpen válogatás Prévert három eddig megjelent művéből. Ki is valójában Prévert? Kevesen tudják, hisz olyan korszakban él, al­kot, amikor az embernek nehéz fel­tárni valódi arcát. Egy versében sem szól önmagáról, nyomorúságos vagy éppen bohém életéről, viszont a kötet elolvasása után mégis kirajzolódik előt­tünk a költő lelki és gondolatvilága, egyénisége. Prévert a párizsi nép Költője. A pá­rizsi utcák, hidak, házak, a párizsi nyomor, a boldogtalanság vagy éppen a boldogság kerül felszínre verseiben. Költeményei többnyire humoros beállí­tottságúak, de ha figyelmesen olvas­suk őket, megtaláljuk bennük az igaz­ságot. Sorai nosztalgikusak; ha a sze­relemről beszél, már-már romantiku­sak, viszont súlyos szavakkal vádol, ha az Ínséget, a nyomort ecseteli. Meg­ható, hogy milyen rajongó szeretettel ír a gyermekekről és az állatokról, de gúnyolódik, kipellengérezi a politiku­sokat, kicsúfolja a kispolgárokat. „A háború“ című verséből a költő háborúellenes állásfoglalása tűnik ki; erősen bírálja azt a nemzedéket, amely harcba küldi az ifjakat, pedig előttük még az élet. A harc befejeztével mégis övék, az idősebbeké a dicsőség: „mert ők ott maradtak énekelni, meg felvonulni.“ Ha csak egyszer olvassuk el a kö­tetben megjelent verseket, talán jót nevetünk Prévert humorosságán, egy- egy verset többször elolvasva azonban gondolkodásra kényszerülünk. A Gere- bélyes László, Justus Pál, Tamkó Sirató Károly, Tardos Tibor és Bitter Lajos fordításában közölt verseket Ruzicskay György Párizst ábrázoló rajzai egészí­tik ki. Az olvasók szíves figyelmébe ajánlom tehát Jacques Prévert Maszka­bál című kötetét. Jankulár Iván I SLAGBBtf lM I LISTA ‘ Rovatunk kezdete óta nehéz lenne meg­számolni, hányán kapcsolódtak be a lista összeállításába, hányán írtak róla véle­ményt. Szép számban kaptunk olyan leve­leket is, amelyek írói nemcsak passzív szemlélők, hanem különböző zenekarokban tevékenykednek. Olvasóink között vannak olyanok Is, akik zenét, dalszövegeket ír­nak. Ezek közé tartoznak az U. R. H. együt­tes tagjai is. Űk rendszeres levelezőink. Beszámolnak munkájukról, nehézségeikről, sőt klubjuk Is van. E klub vezetője, Sil­ling István legutóbb a következő kéréssel fordult hozzánk: „A Melódia könnyűzenei fesztiválon szeretnénk ml is indulni saját szerzeménnyel. Egyúttal felkínáljuk segít­ségünket — és örülnénk, ha ezt közölnék az olvasókkal is — olyan előadóknak és zenészeknek, akik szintén részt vennének ezen a versenyen. Zenekarunk — úgy érez­zük — sok mindenben tudna segíteni. Pél­dául vállaljuk az amatőr énekesek zenei kíséretét Is. Bízunk benne, hogy a tapasz­talatcsere mindkét fél számára hasznos lesz. Várjuk tehát az énekesek és zené­szek jelentkezését. Címünk: U. R. H. Club, Silling István, Gemerská 168, 04511 Ple- äivec.“ Az utóbbi időben többen érdeklődtek, hogy hogyan lehet szavazni. A szavazato­kat minden héten, szelvény nélkül elküld- hetltek szerkesztőségünk címére. A leve­lezőlapra írjátok rá az általatok legjobb­nak vélt hazai, magyarországi és más kül­földi dal elmét és előadójának nevét. Sőt mindhárom kategóriában megírhatjátok az általatok legjobbnak tartott 10 dal elmét és előadójának nevét is. A legérdekeseb­beket az összeállító nevével aláírva közöl­jük. A beküldők között posztereket sor­solunk ki. Csalódást kell viszont okoznunk azok­nak, akik tőlünk plakátokat, fényképeket kérnek. Ezeknek a kéréseknek nem tudunk eleget tenni, csak nyerteseknek küldhetünk. HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Banket: Tlaková vy§ 2. Michal David: Discopfíbeh 3. Turbo: Hráő 4. Dalibor Janda: V2dycky jsem to já 5. Peter Nagy: Podme sa zachránif 6. Madam: NemÖiem za to, Ze som taká 7. Stromboli: Ö hory, ő hory 8. Beáta Dubasová: Dievéa z reklamy 8. Marika Gombitová: Koloseum 10. Robo Grignrov: Choem fa nájsf 1. Neoton Família: Latin szerenád 2. V’Moto Rock: Miért? 3. Step: Lépj 4. Zoltán Erika: Madonna 5. Modern Hungária: Csók x csők 6. Fan Fan: Hé, várj, kimaradtam a sze­relemből 7. Bikini: Adj helyet 8. Csepregi — Mándoki: Korea 9. Edda: Fohász 10. Első Emelet: Cs a kazárt is szerelem VILÄGLISTA 1. Pet Shop Boys: Ez bűn 2. Balek: Gyönyörű élet 3. Samantha Fox: Érints meg! 4. Modern Talking: Száz év múlva 5. George Michael: Hit 8. Los Lobos: La Bamba 7. C. C. Catch: A jó fiúk csak a filmeken nyertesek 8. Sabrina: Fiúk 9. Mandy: Pozitív hozzáállás 10. George Harrison: Rád erőltetem a gon­dolataim ZSÄKBAMACSKA Színes posztert nyert: Juhász Tibor bá- torkeszi (Vojnice), Csifáry Norbert rima- szombati (Rimavská Sobota), Ferencz Már­ta nagybalogi (Veiké Blahovo), Bodnár Éva körösi (KruZná) és Labancz Edit vágseliyei (Sala) olvasónk. Nyereményük egy-egy Mo­dern Hungária-poszter. POPCSEREBERE A hirdetéseket a beérkezés sorrendjében közöljük.. Farkas Barnabás (986 01 Filakovo, ul. F. Zupku B 50/1): Adok Queen, Europe, Bru­ce, A-Ha, C. C. Catch, Chris Norman, Mo­dern Talking, Madonna, David Bowie, Du­ran Duran, Kim Wilde, Samantha Fox, Whit­ney Houston-posztereket, -képeket. Kérek Modern Talking, Thomas Anders és Nora- -posztereket, -képeket. Ciferi Mónika (930 39 Zlaté Klasy, Cen- kovee 509): Adok Mick Jagger, Modem Talking, Neoton, Kim Wilde, A-Ha, Jphn Taylor, Samantha Fox, Nixk Rhodes, Jim Kerr, Elvis Presley, Opus, Whitney Hous­ton, Genesis-képeket és -posztereket. Ké­rek Első Emelet, Step-képeket, -posztere­ket. Jnkabsic Vera (935 62 Pohronsk? Ruskov, Gottwaldova 15): Adok George Michael, David Cassidy, Tina Turner, Limahl, Mo­dern Talking, C. C. Catch, Depeche Mode, Sandra, Bikini-képeket, és -posztereket. Ké­rek Michael Jackson, Sabrina, Samantha Fox, Whitney Houston, Pet Shop Boys, Fran­cesco Napoli-képeket és -posztereket. Pogány Magda (935 84 Dőlné Semerovce 23): Adok Marika Gombitová, Peter HeCko, Peter Nagy, Jifí Kom-képeket, Pokolgép, KFT, Beáta Dubasová, Darina Rollncová, HeCko testvérpár, Elán, Dallbor Janda, Z’Zi Labor, GM 49-posztert, Tublatanka-lemezt. Kérek Europe, A-Ha, Sandra, Modern Tal­king, Első Emelet, C. C. Catch,Neoton Fa­mília-képeket, -posztereket, valamint Euro­pe, Napoleon BLD-lemezt. Továbbra Is várjuk leveleiteket. Címünk: 0] Ifjúság, 812 84 Bratislava, Leäkova 5. Papp Sándor Az idő és a könyv párharca Aki szeret olvasni, az órákat tud be­szélni a könyv szépségéről, értékeiről, mert a könyv olyan, mint a jó barát, mindig megnyugtatja az embert. Szívesen beszélünk arról, ki miért szeret olvasni, az ellentáborról már kevesebb szó esik. Nem azért, mert nincs ilyen, hanem érveiket nemcsak nekünk, hanem saját maguknak sem kellene elhinni. Jól ismerjük, azokat a kijelentéseket — akár magunk szájá­ból vagy ismerőseinkéből —, hogy „alig van időm valamire, nem még az ol­vasásra, ha meg művelődni, kikapcso­lódni akarok, ott a tévé, az nem olyan időigényes“. Igen, el kell ismernünk, hogy ma már a tévé az egyedül élők­nek társ tud lenni, az elfoglalt szü­lők gyermekeinek pótszülő, és hadd ne soroljam tovább pótszerepeit. De Vajon ezek a pótcselekvések felérnek-e igazi cselekvéseinkkel? Tudjuk, hogy nem. És ez a könyvre is érvényes. A könyv nem pótolható semmi mással. Ki miért nem olvas? Ha statisztikát készítenek a válaszokról, toronymaga­san vezetne az a válasz, hogy a fel­gyorsult élettempó miatt már nem jut idő a könyvre. Valóban így van ez? Nem hiszem. Mert aki már gyermek­korában megszerette a könyvet, fel­nőttként sem tud róla lemondani. Akár­mennyire időhiányban szenved, bár- menniyre fáradt is már estére, mégis a könyv után kell nyúlnia, hogy lega­lább egy-két oldalt elolvasson. A könyv belső gazdagsága felülmúlja a hétköz­napi életet. Nem lehet, nem szabad kifogások mögé bújni, és elzárkózni a könyvek elől. Ezzel nem a könyveket zárjuk ki életünkből, hanem az embe­reket és a körülöttünk zajló világot. J. C. Powys angol író ezt mondja er­ről: „Az embernek lehet sikere köny­vek nélkül; meggazdagodhat könyvek nélkül, de nem élhet jelenünkben, amely a múltból terhes és méhében hordozza a jövendőt, ha emberi faj­tánk csodálatos naplóit nem ismeri.“ Ki miért nem olvas? Még az anya­giak hiányára sem foghatjuk, hiszen ott vannak a könyvtárak. Higgyünk-e azoknak, akik az időt teszik felelőssé, amiért nem olvasnak? A válasz egy­szerű; nem az a fontos, hogy mi hi­szünk-e az ilyen érvekkel előálló em­bereknek. Az a fontos, hogy ők ne hi­tessék el önmagukkal, hogy nincs ide­jük az olvasásra. Mert nem az Időnek kell uralnia minket, hanem nekünk kell uralni az időt. Balázs Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents