Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-10 / 6. szám

Az Ipari robotok és manipulátorok termelésbe állítása és hatékony ki­használása fölötti SZISZ védnökség­nek idestova ötéves múltja van. Gaz­dasági életünk a nyolcadik ötéves tervidőszak derekán fokozott igénye­ket támaszt a termelés robotosítá- sával szemben, s az A—05-ös álla­mi célprogramot teljesítendő, főleg a robotok csoportos beszerelését és a rugalmas automatikus rendszerek kiépítését szorgalmazza. Nem vélet­len, hogy a KGST-országok hosszú távú fejlesztésének, komplex prog­ramjának is egyik kiemelt ágazata az automatizált termelési rendszerek létrehozása és továbbfejlesztése Szlo­vákia üzemeiben, gyáraiban tc-bb mint kétszáz ifjúsági kollektíva, szocialis­ta brigád, ifjúsági ésszerűsítő bri­gád vesz hol kevesebb, hol több si­kerrel részt ezeknek az Igényes fel­adatoknak a teljesítésében, de min­denütt arra törekednek, hogy az if­júság számlája érdemleges tettekkel teljék meg. Hogy milyenek a tapasz­talatok, a valóság és a tervek SZISZ- berkekben? Dél-Szlovákia egyik gyáróriásában, a több mint három­ezer embert foglalkoztató FUleki (Fi- lakovo) Kovosmaltban egyelőre fele­másak. Kettőből csak egy — de miért? Gyárszemlénk első állomása ter­mészetesen a robotokkal fe Iszerelt munkahely. Kísérőm, Tóth Lajos mér­nök, technológus, a műszaki és a beruházási osztály SZISZ-alapszerve- zetének vezetőségi tagja már útköz­ben is felemás érzésekkel Illusztrál­ta a helyzetet. — Egy évvel ezelőtt itt még két robotosított munkahely volt, jelen­leg már csak egy van. Amikor há­rom évvel ezelőtt munkába állítot­tuk az M4-es és az M-5-ös mani­pulátorokat, szebb jövőt jósoltunk magunknak. Az egyik legfontosabb gyártási részlegen, az exportfelada­tokat teljesítő, mélyhúzott kádakat gyártó csarnokban helyeztük el őket. A kádak lábalnak és tartószerkeze­tének gyártásában segédkeztek. Meg­mondom őszintén, kezdetben a véd- nökségvállalásból kifolyólag szinte dédelgettük őket, a felmerülő prob­lémákat igyekeztünk idejében és kel­lő alapossággal orvosolni. Aztán a törődés, a gondoskodás, a rendszeres karbantartás kezdett ellaposodni, a gép pedig egyre gyakrabban szo­rult kényszerpihenőre. Sokak számá­ra idegtépővé váltak az alkatrész- hiány miatti szükségmegoldások, a- melyek csak ideig-óráig tették lehe­tővé az üzemeltetést. Az ilyen üze­melés mellett természetesen a ter­melés sem lehetett folytonos, sőt a Jelen vagyunk Jelen vagyunk EZ A Ml MUNKÁNK=^ preíovi VŰKOV-tól kapott segítség sem biztatott semmi jóval, így az illetékesek jobbnak látták az M4-es manipulátort leszerelni. A másik munkahely, amely szintén a ml véd­nökségünk alatt üzemel, vitathatat­lanul sokat segít a monoton mun­kavégzésben. Az ESTAP zománcozórészleg fölött is a SZISZ vállalt védnökséget. Ez egy új technológiai eljárás, lénye­ge az elektrosztatikus porzománco- zás. E technológiát PleSfanyban a tartós fogyasztási cikkek kutatóin­tézetében fejlesztették ki, és kísér­letképpen Füleken vezették be. S a tapasztala t'ok? — Két munkahelyen van felsze­relve az ESTAP, és az a tapaszta­latunk, hogy a síkfelületek zomán­cozásánál jobban bevált. A kádaknál a színkombinációkkal van baj, vagy­is az egyszeri kiégetés után nem kapunk standard szint, így nem fe­lel meg a csehszlovák szabványok­nak. A zománcfelület minősége vi­szont jó, ezért észrevételünket tol­mácsoltuk a Mélníki Zománcporgyár- nak. Mindezek ellenére az ESTAP bevezetése jelentős előrelépés a gyár műszaki fejlesztésében. £ * % Tóth Ottó mérnök: „A fejlődés nem áll meg.“ A célgépműhelybe azért mentünk be, mert itt — gyakran önerőből — olyan gépeket is képesek elkészíte­ni a gyár ügyes kezű dolgozói, a- melyek egy-egy manipulátorral, eset­leg robottal is felérnek. Az osztály- vezető, Illés József mérnök, elmond­ta, hogy tavaly 27 berendezést ké­szítettek több mint hárommillió ko­rona értékben. Más lapra tartozik, hogy a berendezések némelyike ki­használatlan, ugyanis időközben vagy megváltozott a gyártásprofil, így nincs rá szükség, vagy a kezdeti nehézségektől visszariadva mellőzik az Itt gyártott berendezést, és in­kább a régi módszerrel dolgoznak tovább. Mi tagadás, az idő rövid­sége miatt születnek néha nem a legoptimálisabb megoldások, de eze­ket közös megértéssel és összefogás­sal tovább lehetne finomítani, csi­szolni, hasznossá tenni. A célgép­műhely berendezéseit látva kétségte­len: ők a termelés támaszai, sőt más üzemeknek, gyáraknak ts készí­tettek már atipikus, a sürgős prob­lémákat megoldó elmés berendezé­seket. Tóth Lajos mérnök: „Egy évvel eze­lőtt itt meg két robotosított munka­hely volt.“ A védnök céljai, tervei Ezután találkoztam a SZISZ-véd- nökség irányítójával, a robotosításl szekció vezetőjével, Tóth Ottó mér­nökkel. — A szekció munkáját hárman szervezzük és Irányítjuk, de ez nem jelenti azt, hogy bárkit is kizár­nánk ebből a tevékenységből. Cé­lunk: megismertetni a fiatalokat a robotosítás lehetőségeivel és a vele járó feladatokkal, de arra Is ösztö­kéljük őket, hogy éljenek ezekkel az új lehetőségekkel. Mindenkit tá­mogatunk, aki új technológiák be­vezetését és a termelés korszerűsí­tését szorgalmazza. Gondolok itt el­sősorban az újító- és ésszerűsítő mozgalom tagjaira és a tematikus feladatok megoldóira. Ami a védnökségvállalást illeti, mi a helyzet napjainkban, és mik a szekció tervei? — kérdezem Ottó­tól. — A fejlődés nem áll meg. Kez­deném az ESTAP-technológiával, a- rnely fölött szintén védnökséget vál­laltunk. Itt a megengedett technoló­giai selejtszint tíz százalék, és mi vállaltuk, hogy ezt az értéket öt szá­Budai Zoltán: „A számlánkra ös ze- sen 22 feladat teljesítése Íródik majd.“ zalékra faragjuk le. Az eddigi ta­pasztalatok 'kedvezőek, úgy fest, tel­jesítjük is a vállalásban foglaltakat. Itt kell megemlítenem, hogy két if­júsági munkacsoport alakult. Az e- gyik a termékek felújítására, az in­novációra összpontosítja figyelmét. Az pedig nagyon aktuális, mivel edényprogramunk, a felettes szer­vektől kapott Információk szerint, fokozatosan leépül. A másik az új technológiák bevezetésének lehetősé­geit kutatja. -Ide tartoznak a robot- technológiák is. Talán a jelenlegi állapotban merésznek tűnik, de 1990- ig a gyárban 12 robotosított mun. kahelyet tervezünk 24 ipari robot­tal és manipulátorral felszerelve. Szekciónk ennek a feladatnak meg­különböztetett figyelmet szentel. A termékszerkezetl felépítésből és a je­lenlegi helyzetből adódóan ráfizeté­ses a hőtárolós kályhák gyártása, ugyanis a munkák legtöbbjét egyelő­re kézi erővel végezzük. Látjuk, é- rezzük, hogy Itt helyénvaló lenne az egyes alkatrészek unifikálása, ami lehetővé tenné a gépemberek alkal­mazását a gyártásban. Ha gyártás- profilunk lényegesen nem változik az elkövetkező években, erre égetően szükség lesz. Hogy erőfeszítéseink ne csak elméletben legyenek erőfeszíté. sek, a SZISZ üzemi vezetőségével ml is szorgalmazzuk az Ifjúsági kez­deményezés számlájának bevezetését. A szánnia be van nyújtva — Aláírásra vár a számla alapját képező megegyezés. Eddig azért nem került rá sor, mert két hónapja őr­ségváltás volt a vállalat élén — mondta Budai Zoltán, a SZISZ üze­mi csúcsbizottságának elnöke. — Az új igazgató, Július Durdík mérnök az elődjénél jobban támogatja az ötleteket. Az első lépése­ket már megtettük. Két ifjúsági munkacsoportunk alakult. Az s<yik négy új típusú, szilárd tüzelőanyag!! tűzhely fejlesztésén szorgoskodik, a másik további négy új fejlesztésű termék technológiai megvalósításán dolgozik. Hamarosan egy hattagú kollektíva patronálja a mélyhúzott kádaknál dolgozó ESTAP-gépsort. A napi karbantartás mellett feladata lesz biztosítani a gépsor folytonos üzemelését és azt, hogy selejtszint nem lépheti túl az előirt értéket. A számlánkra összesen 22 feladat tel­jesítése íródik majd. Nagy fába vág­tuk a fejszénket. Valamikor én is a termelésben dolgoztam, és mondha­tom, mi, fiatalok, tudjuk, hol szorít a! cipő. Ismerjük a problémákat, tud­juk, min lehet és kell is javítani Ez — most — a mi munkánk és nem is kevés. Polgári László [A szerző felvételei) Amikor véget ér a Love Story Liv Ullmann világhírű norvég színésznő Választások című könyvében azt mondja a szeretett férfinak: „Szeretlek és bízom benned. S mert szerethetlek, zálogba adom neked a szerelmemet. De ha visszakérem, óvatosan add vissza, hogy ne nagyon fáj­jon.“ Akármilyen óvatosan kapja is vissza bár­ki a szerelmét, utána minimum 168 órára tetszhalottá válik. Ez Idő alatt az „áldo­zat“ nem érzékel semmit a körülötte zajló világból, csak sebével t&rődik. Élettelen rezdülésekkel ébred, még a reggeli ízét 9em érzi. Az iskolában vagy a munkahe­lyén nem képes semmi hasznosat csinálni. Az ablakon kibámulva éli tovább a múlt legszebb perceit. Ügy hiszi, érzi, őnélküle értelmetlen minden. És ez most már így lesz mindig? — teszi fel a kérdést. R. Katalin — Öt éve Ismertem a vőlegényemet. A. mikor 22. születésnapját ünnepeltük, vá­ratlanul bejelentette, hogy elhagy. Elhatá­rozását azzal indokolta, hogy rossz erköl­csű szakmát választottam. Pincérnő vol­tam. Dadogtam, magyarázkodtam, és nsm értettem, mit véthettem. Másnap a barát­nőm elmagyarázta, hogy megunt, és a szakmám csak ürügyül szolgált a szakí­táshoz, Nem tudtam felfogni, hogy elha­gyott. Kétségbeesetten kapaszkodtam a szalmaszálba is. Elhatároztam, hogy ott­hagyom a munkahelyemet. Elmentem bolti eladónak. Reménykedtem, így majd vissza­tér, de tévedtem. Még csak felém sem nézett. Mindezek ellenére továbbra is sze­rettem őt, és nem tudtam más fiúval kap­csolatot teremteni. Remeteéletet éltem. Nem érdekelt a munkám, a barátaim, a diszkók, egyszóval semmi. Mindennap elképzeltem, hogy visszajön hozzám, és belátja téve­dését. Ez nem történt meg. Egy idő után már nem ámítottam magam. Beláttam, hogy azzal nem megyek semmire, ha naponta könnyeket hullatok, és elzárkózom az élet­től. Visszamentem pincérnőnek. Fokozato­san visszaálLt lelki egyensúlyom. Valóban az idő a legjobb gyógyszer; nem a felej­tésre, hanem a megnyugvásra. G. Tamás — Három évig jártam egy lánnyal. A közvetlen környezetem, értsd ezen a szü­léimét, a barátaimat, szóval szerintük mi nem illettünk egymáshoz. S ebben volt is valami. Amíg tartott a kapcsolatunk, mind­ketten éltük a világunkat, külön-külön. Egymás baráti körét soha nem tudtuk el­fogadni. Engem megőrjített barátai felszí­nes locsogása, őt meg az én barátaim ide­gesítették. A baj ott volt, hogy egyik sem tudott lemondani a már megszokott tár­saságról. Végül meguntuk az örökös ve­szekedést, kibékülést. Én kezdeményeztem a szakítást. Ogy hittem, könnyen túlte­szem magam ezen a „baleseten“. Későn jöttem rá, hogy ő minden lánynál és ba­rátnál többet jelent számomra. Addig, míg mellettem volt, nem voltam tisztában az­zal, mit is jelent nekem. Olyan ez, hogy amíg viseled a kopott kis pulóveredet, észre sem veszed, milyen jó meleg, csak ha már nincs, érzed a hiányát. Csalódtam. Nem benne, hanem magam­ban. Hülye voltam és türelmetlen. Tudom, hogy még ő sem felejtett el. Talán nekem kellene újból közelednem? Vagy ez már reménytelen szerelem? F. Attila — Négy éven keresztül az osztálytár­sam volt. Megközelíthetetlen lánynak tar­tottuk. Tartózkodó és komoly volt. Senkit nem engedett közel magához. Ezt elköny­veltük, így egyetlenegy fiú sem közeledett hozzá. Három éven keresztül én sem, bár tetszett és vonzott. A jég akkor olvadt meg némiképp, amikor az Oj Ifjúság ro­vatában ráakadtam egy hasonló zárkózott lány segélykiáltására. Odavittem neki az újságot, és kértem, olvassa el. Azt felelte, te tényleg belém látsz. Először akkor be­szélgettünk el hosszasan. Meghívtam őt moziba. Meglepetésemre nem utasított visz- sza. Suli után is gyakran találkoztunk. Éreztem, én sem vagyok közömbös neki. Azt hittem, minden megy majd a maga útján, ahogy az Ilyenkor lenni szokott, azonban tévedtem. Az intim kapcsolatunk után kijelentette, hogy szüntessük be e- gyüttléteinket, mert fél, hogy belém sze­ret. És ha belém szeret, akkor nem fog tudni az érettségire koncentrálni. Példákat hoztam fel arra, hogyha egy lány sze­relmes, attól még le tud érettségizni. Erre azt mondta, ő maximalista, és ismeri any- nyira önmagát, hogyha szerelmes lesz, ak­kor csak a szerelemnek fog élni, nem a tanulásnak. Szinte könyörgött, hogy te­kintsem őt idegennek, úgy, mint eddig tet­tem, Megpróbáltam, de nem tudtam. Ál­landóan rajta felejtettem a szemem, és nem figyeltem oda az órákra. Egyrs job­ban éreztem, hogy szeretem. Megpróbál­tam más lányokkal kezdeni, nem ment. Ö meg bocsánat-kérőén mindig visszautasított. Az érettségin éppen hogy átbukdácsol­tam. Ö kitűnőre vizsgázott, de továbbra is érzéketlen maradt irántam, úgy hogy nem kezdeményeztem tovább. Nem láttam értelmét. Ö sem adta jelét az újrakezdés lehetőségének. Pánikhangulatomban má­sokkal vigasztalódtam, de értéket egy lány sem jelentett nekem. Ahányszor együtt vol­tam egy lánnyal, mindig őt képzeltem a helyébe. Már pszichológusnál is voltam. Azt mondta, Idővel majd elmúlik. Én is ebben bízom. B. Tamara — Szerencsére már túlvagyok rajta. De amíg eljutottam idáig, nem kis poklot él­tem át. Romantikus szerelemnek indult. Vallomás holdfénynél, rózsák, térdenállés előttem ... Eleinte nem vettem komolyan a fiút, da élveztem a játékot, és szükségem volt a rajongására, meg hát olyan érzésem volt, hogy 6 sem gondolja komolyan. Köztudot­tan nagy nőcsábász hírében állott. Nem akartam újabb skalp lenni, ezért nem hit­tem érzelmeinek, még akkor sem, amikor nyilvánvalónak tűnt, hogy igazak. Egysze­rűen nem tudtam felfogni, hogy ez a skalpvadász valakibe is beleszerethet. Csak azért hagytam, hogy udvaroljon, mert meg akartam ő-t leckéztetni. Sikerült. Belesze­rettem, amit magamnak sem mertem be­vallani, neki meg végképp nem. Egyszerre gyűlöltem és imádtam, kimondhatatlanul szenvedtem. Amikor százszázalékosan meg­győződtem igaz érzelmeiről, s bevallottam neki lángolásomat, rövid időre egymásra találtunk. Boldogok voltunk. Ez az állapot nem tartott soká. Az egyik volt skalp váratlanul felbukkant, és kö­zölte a fiúval és a szüleivel, hogy terhes tőle. A szülök azonnal intézkedtek. Kitűz­ték az esküvő napját. Ö azonban kijelen­tette, hogy nem veszi el a lányt, mert azt szeretné, ha továbbra is én fognám a ke­zét. Megrémültem. Nem tudtam, mit kell ilyenkor csinálni, illetve tudtam. Az eszem azt ismételte folyton: szakítani kell a gye­rek miatt, a szívem pedig azt súgta: sze­retem. Az eszemre hallgattam. Elindultam szakí­tani. Keményen és határozottan kijelentet­tem, hogy hagyjuk abba, mert én mást sze­retek, és szinte könyörögtem neki, hogy vállalja gyerekét, és vegye feleségül azt a lányt. Ö meg nekem könyörgött, hogy ne hagyjam őt cserben. Kemény voltam, és durván elutasítottam szerelmét. Ettől any- nyira kiborult, hogy már nem is magamat féltettem, hanem őt. Önkívületi állapotban hagytam magára. Hazáig sírtam, és majd frászt kaptam a félelemtől, hogy valami őrültséget csinál magával. Otthon a tele­fonja várt. Nyugodt hangon közölte ve­lem, hogy igazam van, és feleségül veszi azt a lányt, lehet, hogy boldog lesz vele. Akkor tudatosítottam, hogy végleg el­veszítettem. Testileg-lelkileg lerobbantam. Majdnem depresszióssá váltam. Ha a barátaim nem segítenek talpra állni, nem tudom, mi tör­ténik velem. Fél év után összefutottunk az utcán, a kisfiával sétált. Egy pillanatra elállt a lélegzetem, nem attól, hogy vi­szontláttam őt, hanem mert éreztem, hogy már nem szeretem. Minden mozdulata ide­gen volt. Az Idő kemény zsarnok, a sze­relmet is felfalja. Kedves Katalinok, Tamások, Aftilák, Ta­marák meg a többiek! Egyet sose felejtse­tek el: ha már meghal a másik szerelme, nem segíthet rajta a mesterséges lélegez­tetés. Meg azt se feledjétek, amit egy fran­cia gondolkodó mondott, hogy az ember akkor igazán nagy, ha újra tudja kezdeni életét. Balázs Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents