Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-12-21 / 51. szám

■pnoH A Stadion című képes sporthetilapban negyedik éve szavazhattak a sport­ág szakírói és a labdarúgó-szövetség vezetői, hogy kit tartanak az év leg­jobb edzőjének. A szavazatok alapján magasan Václav Jezek, a Sparta Praha edzője, jozef Venglos válogatott edző segítőtársa győzött, a második helyre pedig Pecze Károlyt, a DAC mesterét rangsorolták. Tavaly harmadik, idén második — nem rossz sorozat. Nagy elismerés ez a mindössze negyvenhá­rom éves edzőnek, és nemcsak neki. Ezért az „ezüstérem“ és az idényzárás ürügyén beszélgettünk vele pályafutásáról, elképzeléseiről, céljairól s nem utolsósorban a DAC-ról. Beszélgetés Pecze Károllyal, az év második legjobb edzőjével 0 Hogy érintett a hír, hogy Csehszlo­vákia második legjobb edzőjének tarta­nak? — Mit tagadjam? Kellemesen. Azt hi­szem, minden edző így lenne vele. Min­denkinek Jólesik, ha elismerik a munká­ját, a ml szakmánkban pedig különösen fontos az elismerés, mert a labdarúgás állandóan a figyelem középpontjában áll. Igazságtalan lennék azonban, ha azt hin­ném, hogy ez a siker csak engem illet. Ez a DAC játékának, az egész dunaszerda- helyl (Dunajská Streda) labdarúgásnak, a szakosztály, az egyesület tisztségviselői munkájának az elismerése. A játékosok és a funkcionáriusok közismerten nagyszerű közreműködése és együttműködése nélkül aligha vittem volna ennyire, és aligha len­ne ilyen színvonalon a dunaszerdahelyi labdarúgás. Végső soron az elismerés tehát nekik Is szól, és ezen az úton is szeret­nék köszönetét mondani nekik. A szava­zásnál nyilván sokat nyomott a latban, hogy a „huszonegyes“ válogatottal Is, ahol Karol Brückner segítőtársa vagyok, tovább­jutottunk az Európa-bajnokságra. 0 Mi a véleményed az év edzőjéről, Václav Jegekről? — Ma kétségtelenül ő nálunk a legjobb, a csúcs. Mellette szól a sokévi gazdag tapasztalat, meg az, hogy a Sparta ma valóban kiváló játékerőt képvisel. Mert mint mondtam, az edzőt mindig az ered­mények minősítik, az eredményeket pedig mindig a játékosok hozzák, vagy ha úgy tetszik: a játékosok — edző — funkcio­náriusok klasszikus háromszög. 0 Hogy válik valaki kiváló edzővé? — Először Is szenvedélyesen kell sze­retnie a futballt, másodszor szüntelenül képeznie kell magát, lépést kell tartania a világgal, figyelnie és követnie kell a fejlődést. Nyugodt szívvel elmondhatom, hogy ma is szenvedélyesen szeretem a futballt. Miatta képes vagyok naponta 10 — 12 órát dolgozni, mert én az edzés után sohasem rohanok el a stadionból. Legtöbb­ször még este Is ott találhatnak a szak­osztály vezetőivel. Meg aztán szüntelenül képezem magam, figyelem a szakirodalmat és a szaksajtót. Ha otthon vagyok Bra- tislavában, megnézek akár egy második vagy egy nemzeti ligás találkozót is. 0 Kevesen tudják, hogyan jutottál idáig. Ha futballoztál, hol futballoztál, és hol edzösködtél azelőtt? — Kassán (Koäice) születtem, Szepsiben (Moldava nad Bodvou) nőttem fel, a szü­leim ma is ott élnek. Gyerekkoromtól szen­vedélyesen szerettem a labdát, és ne vedd nagyképűségnek, ha azt mondom, hogy én soha semmi más nem akartam lenni, mint focista vagy edző. Jó felépítésű, na­gyon jó mozgáskultúrájú gyerek voltam, szinte minden sportágban kitűntem. A Ke­let-szlovákiai kerület korosztályos bajnoka voltam például asztaliteniszben. Sosem fe­lejtem el, hogy egyszer kaptam a nagy­bácsimtól karácsonyra pingpongasztalt, ja­nuárban, a legnagyobb hidegben az ud­varon ütöttük a kaucsuklabdát megállás nélkül. Érettségi után természetesen jelent­keztem a testnevelési főiskolára. Helyhiány miatt nem vettek fel. Ez nagyon letört, akkor azt hittem, hogy mindennek vége, számomra összedőlt a világ. A Kelet-szlo­vákiai Vasműben helyezkedtem el, és úgy gondoltam, nekem már minden mindegy. Hegesztői képesítést szereztem, majd kons­truktőr lettem. Később jelentkeztem a Mű­szaki Fűiskola Kohászati Karára, de ha­mar rájöttem, hogy ehhez én nem értek. Közben benőtt a fejem lágya, rájöttem, hogy egy kis kudarc miatt mégsem dől össze a világ. Újra jelentkeztem a test- nevelési főiskolára, és felvettek. A bal- szerencse még mindig nem hagyott el, fertőző sárgaságot kaptam, fél évig voltam kórházban. Ennek tulajdonítható, hogy já­tékosként nem vittem sokra. Otthon diví­ziót játszottam, ami megfelel a mai II. Szlovák Nemzeti Ligának. Bratislavába ér­kezve az Interbe kerültem, a betegség után azonban világossá vált, hogy az élvonal­ban egészségi okokból nem maradhatok. Trnávkán játszottam tovább divíziót. Be­fejeztem a főiskolát, első osztályú edzői képesítést szereztem, a diplomamunkát a következő témára írtam: A labdarúgó tak­tikai gondolkodásának értékelése játék közben. Edzői pályafutásomat Zilinában kezdtem pályaedzőként, majd előléptem első edzővé. Utána a Slovan következett, ahol akkoriban már egyre romlott az e- gyesületl munka. Sok volt a civakodás, kölcsönös vádaskodás. Amikor felkerestek a DAC-ból, hogy vállaljam el az edzői posztot a távozó Szikora után, habozás nélkül vállaltam. Imponált nekem, hogy megbíztak bennem, hogy tőlem várták azt, ami elődömnek kötszerre sem sikerült. Ezt nem Is rejtették véka alá. Weisz Mihály, az akkori egyesületi elnök, és Sánta Imre szakosztályelnök kertelés nélkül megmond­ta nekem, hogy semmi más nem jöhet számításba, csakis a feljutás a legfelsőbb osztályba. Tetszett nekem ez a konokság, hogy a kétszeri kudarc sem szegte ked­vüket. Egyesületi funkcionáriusoknál ilyen célratörő felfogással addig nem találkoz­tam, gondoltam, ezekkel érdemes belekez­deni valamibe. Azóta sem csalódtam ben­nük. Az egyesület és a szakosztály mun­kája Dunaszerdahelyen valóban majdnem ideális. Hát így kerültem Szerdahelyre, és a feljutás is azon nyomban sikerült. 0 Ezt a szurkolók nagyjából tudják, vi­szont annál kevesebben ismerik Peczét a magánéletében. Nős vagy, család van? — Nős vagyok, feleségem szintén szepsi, de bolgár származású. Gyermekkorunktól ismerjük egymást, a Közgazdasági Főisko­lán nyelvtanárnő. Nagyon megértő, nélküle aligha láthatnám el a folytonos utazás mellett a kötelességemet. Vállalja a csa­lád gondjait, a gyerekeket. Van két fiam. Az idősebb, Károly, a Slovan diákcsapatá­nak kapusa, tizennégy éves lesz. A kiseb­bik, Péter, tízéves, és már ő is bejelen­tette, hogy komolyan akar foglalkozni a focival. Mindketten kitűnő tanulók, nincs velük sok baj, de erről a feleségem tudna többet mondani. 0 Hogyan telik el az edző egy hétköz­napja? — Reggel általában fél hétkor kelünk. Valamelyik fiú leszalad újságokért, és leg­alább fél óráig a sajtó alapján elemezzük a sportvilág híreit. Utána a fiúk iskolába mennek, én lehajtok Dunaszerdahelyre. Fél tízkor edzés, aztán ebéd, papírmunka, a csapat ügySs-bajos dolgainak Intézése, háromkor ismét edzés, utána megbeszélé­sek a funkcionáriusokkal. Leghamarabb este hétkor fél nyolckor érek ismét haza. 0 Van valamilyen kedvtelésed a szabad idődben? — Nincs szabad időm. Este jóformán csak arra futja, hogy áttekintem a család napi dolgait, elolvasok valamit. Kedvtelé­sem a zene, jól zongorázok, elvégre nyolc évig jártam zeneiskolába, s a szüleim mindenáron zenészt akartak belőlem ne­velni. Sajnos, nincs zongorám, így csak akkor zongorázok, ha a szüléimét meg­látogatom Szepsiben. 0 A családnak nem sok öröme van be­lőled. Hol töltitek a szabadságot? — Ez már együtt jár a szakmával, és megint csak azt mondhatom, hogy nagyon sokat köszönhetek megértő feleségemnek, aki együtt örül velem a sikernek, de meg­ért, ha gondban vagyok, s elfogadta azt, hogy olyan keveset lehetünk együtt. Klasz- szikus nyári szabadságról a mi esetünk­ben szó sem lehet. Elvégre akkor folyik az előkészület, kupameccsek, előkészületi mérkőzések. Annál jobban várjuk azonban minden évben a karácsonyt. Karácsony este mindig együtt a család. Aztán más­nap felkerekedünk, és irány a Tátra. Az év utolsó napjait minden évben a Tátrá­ban töltjük, a Slovan Szállóban lakunk, és sokat sízünk. Valóságos örömünnep ez számunkra. Talán csak ilyenkor fordul ve­lem elő, hogy néhány napig nem is gon­dolok a futballra, mert egyébként minden percemet kitölti. 0 A kispadról, úgy tűnik, nyugodtan, látszólag szenvtelenül követed a mérkő­zések lefolyását. Milyen természete van az edzőnek? — Valóban -nem vagyok robbanékony, hirtelen természetű. Nem kiabálok, nem szidok senkit, nem ugrálok fel a kispad­ról, de azért a lelkem mélyén eléggé iz­gulok. Még ha indulatba jövök is, igyek­szem elnyomni azt, nehogy még rosszabb hatással legyek a játékosokra, amikor amúgy sincs valami rendben. Általában szi­gorú edzőnek tartanak.^Az edzéseken nem ismerek pardont. Szigorú vagyok magam­mal szemben, és ezt a játékosoktól is meg­követelem. Ezzel szemben meg tudom ér­teni a játékosok kisebb csínytevéseit is, anélkül, hogy támogatnám őket ebben. Azt hiszem, elég jó pedagógus és pszicholó­gus vagyok ahhoz, hogy egyensúlyban tud­jak tartani egy ilyen heterogén együttest, mint amilyent húsz labdarúgó képvisel. Ezt egyébként az eredményeink is bizo­nyítják. Ha széthúzás, bizalmatlanság és rossz légkör uralkodna a csapatban, alig­ha értünk volna el ekkora sikereket. 0 Amikor öt évvel ezelőtt Dunaszerda­helyre szerződtél, gondoltad, hogy ilyen kimagasló sikereket érsz el a csapattal? — Álmomban sem gondoltam volna. A feljutást reálisnak tartottam, mert lénye­gében egy kiválóan felkészített csapatot örököltem, amely szintén már izzott a vágytól, hogy felsőbb osztályba kerüljön, de hogy olyan jól szerepel majd, hogy Csehszlovák Kupát nyer, meg KEK-et vagy UEFA-kupát játszik, azt akkor enyhén szól­va túlzásnak tartottam volna. Megint csak azt kell mondanom, hogy Dunaszerdahe­lyen minden szerencsésen összejött. Külö­nösen nagyra becsülöm a vezetőség mun­káját, az olyan szív-lélek embereket, mint korábban Weisz Mihály volt, vagy ma Sán­ta Imre, Nagy István, Nagy József és a többiek. Olyan ideális légkört teremtettek az együttesnek, hogy egyszerűen kezdett minden sikerülni, amibe belefogtunk. Anél­kül, hogy bárkinek is udvarolnék, el kell mondanom: ilyen lelkes egyesületi munká­val még sehol sem találkoztam. Dunaszer­dahelyen és általában a Csallóközben a labdarúgás közügy, mindenki ügye. Élvezi a politikai és közigazgatási szervek teljes támogatását. A közönség is csodálatos. A kezdeti két-háromezer helyett idővel hét­nyolcezer néző jött ki a mérkőzéseinkre. Nagyon sokan elkísérnek bennünket az el­lenfél pályájára. Ez mind olyan hátország, amelyre lehet építeni, erkölcsi tényező, amely erőt ad a munkához. így fogtam ezt fel, és így fogták fel a játékosok is. Nem véletlen, hogy itt a máshol már le­írt játékosok is szárnyakat kaptak. Gon­dolok itt a korábbiak közül Kristófra, Ma­jorosra, Tóth Lacira vagy a maiak közül Kapkóra, Kasparra, Hodúrra. 0 Kiket tartasz a DAC legjobb játéko­sainak, és élveznek-e ebből kifolyólag bi­zonyos előnyöket? — Előnyöket nem, legfeljebb azt, hogy tőlük még többet megkövetelek, mint a többiektől. A mérkőzéseken az ő dolguk kedvezőtlen körülmények között is maguk­kal ragadni társaikat, példát mutatni, vál­lalni a nagyobb tehertételt. Ez az edzésre is vonatkozik. Bár a DAC eredményeinek titka a jó csapatmunka, a kollektív telje­sítmény, azért vitathatatlan, hogy kima­gaslik a mezőnyből Miőinec, valamint a válogatottak, Fieber, Pavlik, Kapko és Va- hala. 0 Ha már itt tartunk: jellemeznéd rö­viden a csapat játékosait? — Vahala rendkívül megbízható, hig­gadt kapus, nem véletlenül került be a huszonegyes válogatottba és a nagyválo­gatott tágabb keretébe. A védők közül Kapkót sorozatos sérülések üldözték, gyen­gébb idényt zárt. Az őszi idény elején Zsákovics egymás után nyolc mérkőzést lejátszott. Hosszú idő után az első saját neveltünk, nagyon ígéretesen fejlődött, kár, hogy közben be kellett vonulnia katonai szolgálatra. Hurbanovóban játszik és onnan Is jó hírek jönnek róla. Liba volt vál­tozatlanul a védelem oszlopa, de a tava­szi Idényben jobban játszott. Igaz, társai gyakran cserélődtek mellette, nem tudott velük igazán összeszokni, talán ez is be­folyásolta a teljesítményét. Fieber az egyik legjobb védőnk, aki mind a védelem szér lén, mind a közepén megállta a helyét. Az idény elején gyengébb formában ját­szott, de fokozatosan javult. Szaban a vé­delem mindkét oldalán játszott, nem oko­zott csalódást, de még sok tartaléka van. A Bayern elleni kupameccsek pozitív és negatív értelemben is sorsdöntőek voltak a számára. Münchenben lőtt egy ragyogó gólt, itthon kiállították, bár a videófelvé­tel szerint nem rúgta meg a kapust, csak tett egy olyan értelmetlen lábmozdulatot, amelyet a játékvezető a maga módján ér­telmezett. Medgyes Jóska formája folyton ingadozott. Nagyon sokat kell edzenie, hogy technikáját, fordulékonyságát javítsa, biztosabb legyen a küzdelmekben, az egy az egy ellen párharcokban. Néha nem ér­tem, miért reagál olyan ingerülten. A bí­rók nem is igen kedvelik érte. Pavlíkon nagy teher nyugodott, nem csoda, hogy az idény végére elfáradt. Kiváló játékos, de ezúttal adós maradt a gólokkal. Ha fi­gyelembe veszem, hogy korábban elég gyakran és pontosan célzott, akkor az őszi két gólt vajmi kevésnek tartom. Ho- dúr az egyik legtapasztaltabb játékosunk, ez akkor mutatkozott meg leginkább, ami­kor egyéb választás híján kénytelen vol­tam a beállós posztján szerepeltetni, ahol azelőtt sohasem játszott, de helytállt. Kár, hogy sokáig sérüléssel bajlódott. Kaäpar a legmegbízhatóbbak közé tartozott, majd­nem minden mérkőzésen óriási teherbírás­sal küzdött, szinte keresztül-kasul besza­ladgálta a pályát, de a góllövés ezúttal neki sem ment. Simon beépítése a csa­patba sokáig tartott, de már kezd magára találni. Nagyon tehetséges játékos, csupán rajta múlik, hogy mire viszi. Miöinec hat góljával a leggólképesebb csatárunk. De még hány helyzetet kihagyott! Többre képes, mint amit mutatott, mentségére szol­gál, hogy szinte minden mérkőzésen má­sokkal játszott egy sorban. Többet vártam Soltéstól, aki egy-egy felvillanás után csa­lódást okozott, és Takáőtól, aki azonban még mindig nem épült be a csapatba, még mindig keresi a helyét. Medgyes Pé­ternél és Kulichnál az agresszivitást be­csülöm a legtöbbre. Cserejátékosként mind­ketten bizonyították, hogy kemény edzés­munkával idővel lehet rájuk számítani. 0 A szurkolókat bizonyára érdekli, kik mennek el, kik jönnek. Milyen változások állnak be a közeli átigazolási időszak­ban? — Teljesen bizonyos, hogy külföldre tá­vozik Miőinec. Öt nehéz lesz egyelőre pó­tolni. A szurkolók körében Libáról is el­terjedt, hogy szintén külföldre megy, de ez csak a tavaszi idény után Jön számí­tásba. Viszont a miénk lesz Lieskovsk?, aki az egész őszi idényben velünk edzett. Távlatilag Miőinecet Luhovy helyettesíthet­né, és a vezetőség meg is próbálkozik a megszerzésével. 0 Meddig marad az edző, mert vele kapcsolatban is elterjedt, hogy túl sokáig van már egyhuzamban a csapatnál, s ta­lán már nem is tud újítani? — Egy edzőnek a modern labdarúgás­ban mindig kell tudnia újítani. Elég gyak­ran változik a játékstílus, új taktikai és játékfelfogások kerülnek színre, s ezeket követni kell. Viszont ezekhez játékosok is kellenek. A legjobb taktikai elképzelés sem ér egy fabatkát sem, ha nincs, aki meg­valósítsa. A játékosállományt is újítani kell azért, ez- a helyes út. Nem titok azon­ban, hogy a szerződésem jövő év júniusá­ig szól, és aztán valóban megválók a csapattól. Nagyon fogom sajnálni, mert eddigi pályafutásom legnagyobb sikereit értem el vele. Egy olyan korszak volt az életemben, amelyet nem lehet elfelejteni. Remélem, hogy a vezetőség olyan emberre talál, aki jó utódom lesz, és továbbviszi a dunaszerdahelyi labdarúgást. S ki tud­ja? Lehet hogy évek múltán egyszer majd újra visszatérek ide. 0 Elégedett vagy a csapat őszi telje­sítményével, a hatodik hellyel? Van még ilyen körülmények között remény a kupa­szereplésre? — Nem vagyok elégedett. A fiúk néha bosszantó dolgokat műveltek. Legjobb pél­da erre az idényzáró mérkőzés Prágában a Slávia ellen: a 83. percig csak 0:l-re veszítünk úgy, hogy az egész második fél­időt végigtámadjuk. Belanszky egy méter­ről az üres kapu mellé rúgja a labdát, aztán a lehető 1:1-ből 0:4 arányú vere­ség lesz. Ez csak egy példa, hogy a fiúk nem mindig koncentráltak kellően, és az irányzékuk nagyon rossz volt ezúttal. Ezt bizonyítja egyébként a passzív gólarány. Eredetileg úgy terveztük, hogy a csapat­átépítés miatt idén legfeljebb a hatodik helyig végzünk. Mielőtt még bárki is el- parentálna bennünket, hogy ilyen kis célt tűztünk ki magunk elé, el kell mondanom, hogy azért a kupahelyezést is megpályáz­zuk. Mellettünk szól, hogy tavaszkor több mérkőzést játszunk itthon. Palágyi Lajos A szerző felvételei 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents