Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-21 / 51. szám
új ifjúság 10 „Egy jó lánykollektíva arra lenne kíváncsi, milyen lehetőségünk van az ismerkedésre.“ Szimpatikus vonás, hogy kollektív problémát csináltatok e kérdésből. Ha mindegylkőtőket Izgat a téma, és osztálytársak vagytok, kérjétek meg az osztályfőnököt vagy a SZISZ-vezetőséget, hogy rendezhessetek ilyen tárgyú beszélgetést, amelyre szakembert is meghívtok. A járási székhelyen két tanácsadó is működik, az egyik a házasság előtti és házassági, a másik a pedagógiai-pszichológiai tanácsadó, ahol a szakemberek egyik munkaköri feladata a felvilágosítás, vagyis előadásokat, beszélgetéseket tartanak az iskolásoknak, alap- és középiskolásoknak egyaránt. Ha úgy érzitek, hogy nem tudnátok a kérdéseket feltenni szóban, készítsétek elő írásiban, így várjatok rájuk választ. A személyes, kötetlen beszélgetés mindig többet ad, mint egy újságban közölt válasz. Ugyanez vonatkozik az ismerkedési lehetőségek megítélésére is. A helyzet adja a lehetőségeket. Például iskolai szünetben, büfében, kiránduláson, moziban, autóbuszban kínálkozik erre alkalom, de még sok más olyan hely létezik, amelyet felhasználhattok az ismerkedésre is. Az ismerkedést ti kezdeményeztétek, hiszen már nem azon proMőmáztok, hogy illik-e ezt megtenni lányoknak. Előny számotokra, hogy közösen beszélitek meg a kérdést, de ez ne tévesz- szen meg benneteket, mert együtt erősebbeknek érzitek magatokat, mintha egyedül kéne lennetek az adott helyzetben. Tehát, amit eldöntőtök együtt, nem biztos, hogy képesek lesztek külön- külön is megoldani. Az ismerkedés helye többféle lehet, így tehát a módja is. A banális „hány óra van?“ kérdéstől egész a komoly meghívásig lehet elmenni. A megszólításhoz ne felejtsétek el hozzátenni, hogy miért teszitek, tehát hogy szeretnétek megismerkedni. Ha ez a közlés nem okoz feszültséget bennetek, legjobb humorosra fordítani a dolgot, de ezt csak módján, mert a leszólított félt is meghökkentheti a váratlan helyzet. A félszegebbek válasszák a könnyebb megoldást, a levélírást. A levelet vagy személyesen átadhatják, vagy elküldik. Amit nem szabad az ismerkedésnél elkövetni: utólag megbánni a lépést, gúnyt űzni a. leszólított félből, ok nélkül dobni őt, vagy magyarázat nélkül félbehagyni az ismerkedést. Ebből adódik, hogy jobb alaposan megfontolni a leszólítást, mint utólag problémáz- ni miatta. „Milyen könyvvel lephetném meg a testvéremet, aki tizenhét éves? Ajánlj valamit, amit a mi könyvesboltjainkban is megvehetek.“ Örömmel tapasztaltam, hogy könyvesboltjainkban jelenleg szolid választék van a kamaszoknak szóló könyvekből. Hasznosnak találom a felvilágosító könyveket, mivel segítenek mind problémáink megoldásában, mind az elhatározásunk helyességének utólagos elbírálásában. Ajánlatom a kínálati lehetőségeinkhez mérten: Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül; Lux Elvira: Lépéspróbák egymás felé; Klaus Pleissner: Fiatalság, szerelem; Buda Béla — Szilágyi Vilmos: Párválasztás. Az utóbbi két könyv megfelelőbb testvéred korához mérten, a két első inkább a fiatalabb olvasóknak ajánlatos. Mind a négy mű a kamaszkor körüli problémákat, feszültségeket tárgyalja, megoldásokhoz útmutatást is ad. Jobb lapozni őket, mint megoldatlannak, kilátástalannak hinni egy olyan helyzetet, amellyel meg • lehet birkózni. Jobb felkészülve várni és elhárítani a problémákat, mint megfutamodni előlük. Jobb előre látni az élet buktatóit, mint az első akadálynál elveszteni türelmünket, kitartásunkat. Remélem, testvérednek, örömet szerzel e könyvek valamelyikével. „A téli szünidő alatt szeretném meglátogatni az osztálytársnőmet, de a szüleim nem akarnak elengedni. Hogyan győzhetném meg őket?“ Szülőknek nagy gondot okoz gyermekük önállósodása. Egyrészt szeretnék maguk mellett tartani őt, másrészt tudatosítják, szükség van arra, hogy saját lábára álljon. Ha gyermekük sokáig nem megy sehová sem, szinte küldik őt. Ez a kettős bizonytalanság — gondolok itt a szülők és a gyermek határozatlanságára is — számos konfliktushelyzetet teremt, sőt odáig éleződhet, hogy válságot is okozhat a gyermek—szülő között, jóllehet azok érzelmileg erősen kötődnek egymáshoz. A hangulatváltás ebben a helyzetben az ellenkező érzelmeket is mobilizálja. A megoldást abban látnám, ha az osztálytársnőd szülei elkérnének otthonról, így igazolva azt, hogy a felügyeletet is vállalják. Szüleidnek gondot okoz az is, hogy hová mész. Ismerős környezetbe hamarabb elengednének, de mivel ^nost nem olyan helyre készülsz, próbáld őket meggyőzni az elkéréssel. Ha nem megy így, hagyd meg a pontos címed, hogy ott felkereshessenek, ha úgy érzik, erre szükség van. VERONIKA Átugrani az ünnepeket Napló, 1987 karácsonya „Összevissza keverednek a gondolataim. Karácsony este van, és nem érzem az ünnepet. Már rég nem érzem, tizenkét éves koromtól nem volt igazi szép karácsonyom. Ma sincs más óhajom, mint tavaly meg tavalyelőtt, még még az előtt volt, hogy együtt legyen a család és éljünk normálisan!“ — Milyen a valóság, Mónika? — Siralmas, megalázó, elviselhetetlen. Persze nem volt mindig ilyen. Normális és Irigyelt család voltunk addig a percig, míg apám el nem hagyott minket. Még magában ez sem lett volna nagy tragédia, hogy az apám elment tőlünk, ha mi gyerekek tudtunk volna az anyánkra támaszkodni. De ez nem így történt. Anyám súlyos Ideg-összeroppanást kapott. Ö szorult volna a család támogatására. Idősebbik nővérem azonban nem volt hajlandó átvenni a családfő szerepét, és a tornyosuló gondok elöl inkább elszökött tőlünk jő messzire, és élettársa lett egy kétes egzisztenclájú férfinak. Bátyám már nős volt, amikor széthullott a családunk, de ő sem fordult segítőkézzel felénk Még mindig nem tudta megbocsátani, hogy annak idején szüleim ellenezték házasságát. Mi továbbra sem léteztünk számára. Tizenkét éves koromra magamra maradtam. Anyámra nem támaszkodhattam, beszámíthatatlan volt. Ügy tudtuk fenntartani magunkat, hogy elmentem az apám után könyörögni, hogy vásároljon be nekünk, mert éheztünk Kegyetlen időszak volt ez, és borzasztóan hosszú, ünnepek nélküli. Tizenhat éves voltam, amikor ott kellett hagynom a szakközépiskolát, mert tovább nem voltam hajlandó pénzért könyörögni az apámnak. Dolgozni mentem, de ez még egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden jóra fordult volna. Semmi sem fordult jóra. — Pedig hát Időközben te Is felnőttél. Húszéves vagy, pénzt keresel... Kezedben van a sorsod és az anyád sorsa Is. — Ez nem olyan egyszerű. Én sem vagyok az, akinek lennem kéne. Belőlem már kihaltak az érzések. Azt soha senki nem fogja megérteni, mit éltem át az elmúlt évek alatt. Mindenki magamra hagyott egy elmebeteg anyával, aki sokszor nem tudja, hogy mit csinál. Azt a kis nyugdíjat Is, amit kap, öt perc alatt képes elkölteni fölösleges tárgyakra. Most megint odáig jutottunk, hogy nem tudtuk kifizetni a villanyszámlát, és kikapcsolták az áramot. Tudod milyen karácsonyunk lesz? Sötét! Volt már Ilyen két évvel ezelőtt. Akkor azt mondtam, soha többé Ilyet. Kölcsönt vettem fel, és kifizettem az elmaradt pénzösszeget. Tavaly ünnepekkor már volt villanyunk. El Is határoztam, hogy rendes karácsonyt csinálok. Megvettem a fenyőfát, az ajándékokat, Szépen megterítettem, de az anyám sírt. Azt kérdezte, hol vannak a többiek, hol van a családja. Nem tudtam végignézni anyám kínlódását. Elmentem aludni. Magamra húztam a takarót. Nagyon félek az ünnepektől. 0- lyankor minden rossz duplán előjön, és gondolkodnom kell. Én meg nem ■akarok gondolni semmire. Elegem van már az egészből. Idegileg teljesen kivagyok. Attól félek, egyszer csak megőrülök. Tisztára eltompultam. Nem izgat már semmi. Az sem, hogy milyen karácsonyunk lesz. Én már igazából semmit sem tudok. Vagy ha igen, akkor lenyelni a gondokat, és tetézni a bajt. — Ez utóbbit, hogy érted? — Kihasználnak az emberek, és A karácsonyi vacsora étrendjét minden családban a hagyományok szabják meg: rendszerint nem hiányzik az asztalról a hal, a pulyka vagy más szárnyas és a régi receptek szerint készült sütemény. Nagyanyáink receptkönyvét lapozzuk tel erre az alkalomra, hogy a régi > gyerekkori ízekre emlékezzünk. Mi is ilyen régi ízeket idézünk és érdemes ezek receptjeit elkészíteni, hogy szép, gazdag karácsonyunk legyen. A hajdanában csak sebes hegyi patakból horgászható pisztrángot napjainkban már tenyésztik, ezért könnyebben kapható. Érdemes belőle mandulás pisztrángot sütni, nincs sok munka vele, mégis különleges és finom. Személyenként egy kis pisztrángot vásárolunk (kibelezve, megtisztítva árusítják nálunk). A halat kívül-belül besőzzuk. Egy tűzálló tálat hajszálvékony szalonnaszeletekkel kibéleljük, erre fektetjük sorba a halakat, és tetejükre öt deka vajat morzsolunk. Közben öt deka mandulát meleg vízben megáztatunk, lehéjazunk, és lapokká vágjuk, úgy hintjük a pisztrángok tetejére. Előmelegített sütőbe toljuk, és kb. 30 percig sütjük. Akkor jó, ha szép rózsaszínbarna lesz a mandula. Tálaláskor citromkarikákkal díszítjük. Ananászos csirke: 1,20 kilónyi csirkét vásárolunk hozzá, ez lehet egész csirke, vagy csak mell és comb. Az egész csirkét nyolc darabba vágjuk, ha mellből-combból készítjük, akkor azokat 2—2 darabra osztjuk. Egy félkilós, darabos ananászkonzervet veszünk, a gyümölcsöt kisebb darabokra vágjuk. Három evőkanál ananászlevet egy kupica szójamártással, csapott kiskanálnyi liszttel, két gerezd tört fokhagymával, pár csepp borecettel, sóval, őrölt borssal meg egy csipetnyi cukorral simára keverünk, és kevergetve pár percig forraljuk. A húsdarabokat bőrös felükkel lefelé, két deka vajjal kikent tűzálló tálba vagy zomán- cos lábasba egymás mellé fektetjük, és három deka vajat rámorzsolunk. A forró sütőbe toljuk, és erős lángon 20 percig sütjük. Ekkor a húst megfordítjuk — most már a bőrös felük kerül felfelé —, és a mártás felével megkenjük. Még 20 percre a sütőbe visszatoljuk, ha kell, a tüzet közben mérsékeljük, mert a csirkének nem szabad megpirulni, csak párolódjék. Végül a mártás maradékát ráöntjük, az ananászdarabokat is hozzáadjuk, és még legalább tíz percig sütjük. Sós vízben főtt rizs illik hozzá. Az ünnepi salátához lobogva forró, sós vízbe dobjuk a mélyhűtött zöldborsót, 5—6 percig főzzük, majd lecsepegtetjük. Összekeverjük egy fej leveleire szedett, megmosott, megszikkasztott, majd széles laskára váebből mindig baj van. Észreveszik, hogy mennyire egyedül vagyok, és mennyire szükségem van valakire. Kihasználnak. — A fiúk Is kihasználnak? — Igen. Több kapcsolatom volt, és én mindig abban reménykedtem, hogy eljön az a srác, aki majd kihúz a bajból, aki új otthont teremt nekem, de eddig nem találtam ilyet, ilyen önzetlen és kitartó embert. — Kapcsolataid felbomlásába belejátszott a családi helyzeted? — Nagymértékben. A legutóbbi fiúm azt vágta a fejemhez, hogy „te is olyan bolond vagy, mint a családod“. Ebben az volt sértő, hogy egy olyasvalaki mondta, akinek a családját inkább szégyellni kellene, mint dicsekedni vele. Én tudom, milyen rendes család volt a miénk, és akkor jön egy ilyen senki, és lenéz minket. — Voltál szerelmes? — Kislánykoromban, de az utóbbi időkben úgy vagyok a szerelemmel, hogy rákényszerítem magam, és ami az érdekes, el is hiszem, hogy az vagyok, holott ez nem igaz. Én nagyon akarok szeretni, és végre egy megértő srácra találni, de ez nekem nem úgy megy, mint másoknak. Sok mindent megtanultam az életből, de sok mindent nem tanítottak meg velem. Én úgy maradtam kamaszfejjel magamra, hogy nem volt, aki neveljen, irányítson. — Haragszol az életre? — Nem az életre haragszom, csak arra a pár emberre, akt elvette tőlem a gyerekkoromat, és akik egyedül hagytak a gondokkal. Nem akarok szembenézni a gondokkal és önmagámmal sem. Ez a beszélgetés is nehezemre esik, mert szembesít a helyzettel. — Milyennek látod a helyzetet? — Rosszabbnak nem tudom elképzelni, miközben jobbá se tudom csinálni. Nem szoktam megtervezni a jövőt. De most meg fogom, nincs más kiút. El akarok innen menni jő messzire. Tiszta lappal akarok kezdeni mindent, ott, ahol nem ismernek. — Anyáddal mi lesz? — Megszokta már, hogy gondolok egyet, és nem megyek haza. Hozzászoktam a-magányhoz. Ha sikerülne máshol, messzebb munkahelyet találnom, természetesen a hétvégén hazajárnék, úgy mint mások. — Ha. most jő tündér lennék, és teljesíthetném a kívánságodat, mit kívánnál karácsonyra? — Szeretném, ha együtt lenne a család. Úgy érzem, meg tudnék bocsátani az apámnak és a testvéreimnek is. —bzs— gott salátával, és tálba öntjük. Tetejére laskára vágott marinált paprikát, közepére egy halom leszűrt konzervkukoricát, köré cikkekre vágott kemény tojást fektetünk, és körülrakjuk egy csomó megtisztított, karikára vágott piros retekkel is. Tálalásig jégbe hűtjük, és külön kanoséban adjuk hozzá a mártást, hogy kl-ki saját ízlésének megfelelő mennyiséggel locsolja majd meg a tányérján ezeket a zöldféléket. A mártás lehet például sima tartár- mártás, vagy hagymamértás, amelyhez két deci tejfölt simára keverünk két deci joghurttal és annyi reszelt hagymával és sóval ízesítjük, hogy zamatos legyen. Valódi nagymamarecept a diós lepény. összegyúrunk 40 deka finomlisztet 25 deka margarinnal, egy e- vökanál porcukorral, egy tojássárgával, egy csipetnyi sóval meg három evőkanál tejföllel, és a hűtőszekrényben legalább egy óráig, de még jobb, ha egy éjjelen át pihentetjük. Ezután kétfelé osztjuk, és az egyik részét kinyújtva, kibélelünk vele egy közepes nagyságú tepsit. Hét tojás- sárgáját habosra keverünk hét evő* kanál cukorral, belereszeljük egy nagy citrom héját, belecsavarjuk a levét, majd hozzáadunk 20 deka darált diót, végül a tojások kemény habbá vert fehérjét. Egyenletesen beterítjük a tésztával bélelt tepsid be, és ráborítjuk a tészta másik, szintén tepsi nagyságúra nyújtott felét. A tetejét villával megszurkáljuk, és előmelegített sütőbe toljuk, öt perc múlva a tüzet mérsékeljük, és addig hagyjuk a sütőben, amíg a beleszúrt tűre már nem tapad ragacsos massza. A tészta teteje ne piruljon meg, ha úgy látjuk, hogy színesedik, borítsunk rá egy papírlapot. A megsült tésztát még melegen porcukorral meghintjük, a tepsiben hagyjuk kihűlni, kockákra vágva rakjuk tálra. Sokáig eláll frissen.
