Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-03 / 5. szám

mtm W!KT}t#MWB „Elsős középiskolás lány vagyok. Nagyon tetszik egy volt osztálytár* * sam, nem bírom őt elfelejteni. Ogy érzem, ha volna fiúbarátom, köny- nyebben menne, de eddig csak lá­nyokkal barátkoztam Hogyan ismer­kedhetnék meg fiúkkal?“ Nagyon szimpatikus volt a leve­led, amely az érzelmek végletessé­gét mutatta be. Egyszer úgy érzed, nagyon szereted a fiút, máskor meg haragszol rá. Hidd el, ha ez a só­várgás együttjárással folytatódna, na­gyon gyorsan vége szakadna. Te nem a fiút szereted, hanem az emléke­ket, amelyek még az alapiskolából kötnek hozzá. Szeptembertől új kör­nyezetben élsz, új barátokat szerez­tél, s a benyomásaid, élményeid, má. sok mint a régiek. Az alkalmazkodás az új iskolához megviselt, ezért tértél vissza állan­dóan a régi kipróbált „dolgokhoz“. Bizonyosan rossz napod volt, ezért sírtál este a fiú után. Próbáld ele­mezni lelki állapotod, azt, mikor gondolsz rá legtöbbet. Igazad van, az új barátság elhomályosítaná a régit, sót feledtetné is. Csak az ilyen barátság nem megrendelésre jön. Ezért nehéz tanácsot is adni. A fiúnak nem szükséges elmonda­nod érzelmeidet, tartsd meg őket ma­gadnak. És ne kezdeményezz! Várd meg, hogy észre vegyenek téged. Nincs igazad, hogy a diákévek csak úgy elfutnak. Ezek nem üres évek lesznek. Élményben, szellemiekben gazdag időszaka lesz az életednek. Leköti figyelmed a sok új tantárgy, a szórakozás (iskolai ismerkedő, tánciskola, szalagavató, bankett), az iskolai kirándulások, a divat és ter­mészetesen az új barátok is. Lehet, utazás közben fogsz ismerkedni, vagy a könyvtárban, moziban, de az is lehet, hogy építőtáborban. „Huszonegy éves lány vagyok, a fiúm tizenkilenc. Már többször sza­kítottunk, de mindig újrakezdtük. Most úgy érzem, hogy a fiút vég­leg elveszítem. Terhes vagyok, és kijelentette, hogy nem ő a gyerek apja. Megtartom a gyermeket, de nem tudom, mitévő legyek. Mit ta­nácsolsz?“ A HÁTFÁJÁS Kettőtök között a kapcsolat még tinikorban kezdődött, ezért voltak a hullámvölgyek. A fiú is, te is pró­bálkoztatok más ismeretséggel is, de mindig visszataláltatok egymáshoz, a fiút visszafogadtad, pedig elég nyers természet (ha pofonok csattan­tak, ezek meg is ismétlődhetnek). Ragaszkodásodon nem csodálkozom, mert őszintén szereted. Te már ér­zelmileg kiegyensúlyozott vagy, tu­dod, hogy őt szereted, és elég erős­nek, érettnek érzed magad ahhoz, hogy gyermeket szül). Egyelőre a kapcsolat felbomlóban van, s ezt az érzelmi feszültséget már a magzat is észleli. Gondolnod kell tehát rá is, kíméld magad! A fiú a kétévi katonai szolgálat alatt biztosan mérlegeli majd a hozzád fűződő érzelmeit, erkölcsi, sőt anya­gi kötelességeit. Ha nem jelentkezik a terhesség alatt, életed nagy ese­ményekor, a szüléskor, vagy amikor hazalátogat, jobb lesz életedet úgy berendezni, hogy majd egyedül ne­veled a gyermeked. Már a szülésze­ten kérni fogják a gyermek apjának az adatait, te az övét diktáld be. Utána a gyermekvédelem fogja tör­vényes úton követelni a gyermektar­tást tőle. Ha ebbe nem egyezik bele, neki kell apasági pert indítania a bíróságon. Ott majd téged is felvi­lágosítanak a teendőkről. Addig is segítséget, Jogi és anyagi támoga­tást a járási nemzeti bizottság gyer­mekvédelmi osztálya (oddelenie sta- rostllvostl o deti, ONV) nyújt. Ha munkaviszonyban vagy, a gyermek- gondozási segélyt a munkáltatód fo­lyósítja majd hosszított időtartamra. „Megismerkedtem egy huszonnégy éves férfival, én tizennyolc éves lány vagyok. Megtudtam róla, hogy el­vált, egy gyermeke van, és szereit a futó kalandokat. Szeretem őt, de félek a csalódástól. Mit tegyek?“ Helyeseltem, hogy a fiú ajánlatát visszautasítottad. Nem vagy még fel­készülve a szoros kapcsolatra, főleg ha még kételkedsz is benne. Okkal tartasz a csalódástól, habár ez meg­eshet veled más partner miatt is. Ha érzelmileg még kötődsz hozzá, csupán barátként fogadd el, és légy határozott, következetes az egyezség betartásában. A korkülönbség nem nagy, csak amit életiskolának mon­danak, abból jutott más és más adag nektek. A férfi már sohasem gondolkod­hat egyes szám első személyében, mert ha a válással lemondott is a feleségéről, a gyermekéről nem. Ne­ki továbbra is apja maradt. És te még arra, hogy ilyen felelősséget vállalj, tapasztalatlan vagy. Lebeszéllek erről a kapcsolatról. Számodra sorsdöntőbb most az is­kola sikeres befejezése, meg az, hogy Jó munkahelyet talál] magadnak, és ott sikerüljön beilleszkednek. Erre összpontosítsd erődet, eszedeti „Gimnazista vagyok és főiskolára akarok jelentkezni. Alsótagozatos pe­dagógus szeretnék lenni. Milyen tan­tárgyak képezik a felvételi vizsgát?“ Választható tantárgyként dönt he tsz a történelem (segíti az általános át­tekintésed elmélyítését), a matema­tika mellett (könnyebb lesz a ma­tematikai módszertani vizsga), de számításba jöhet a testnevelés is (fel­tétel a Jő mozgás, erőnlét). Szintén jól jön, ha valamilyen hangszeren tudsz játszani, mivel a zeneoktatás része ezen a tagozaton az oktatás­nak, sőt a rajzkészség is hasznos. Amiből úgy érzed, hogy gyenge vagy, pótold szakköri foglalkozáson, vagy végy magánórákat. &lég van időd alaposan felkészülni. A pontos tájé­koztatót megkapod a felvételi vizs­ga előtt, így módod lesz tételesen is készülnöd. Ne hanyagold el a szlo- —vák nyelvet sem, főleg a nyelvi tár­salgást. v VERONIKA A nőknél négyszer gyakoribb A hátfájásra panaszkodó pácien­sek csak mintegy öt százalékánál mutatható ki szervi elváltozás: csi­golyakopás, reumatikus artritisz, eset­leg gerincvelő-gyulladás. Az összes többi esetben a panaszoknak a hely­telen testtartás, ülés, állás, emelés az oka. Ez pedig azt jelenti, hogy mi magunk is sokat tehetünk a hát­fájás megelőzéséért. Mégpedig: # Ne emeljünk s ne cipeljünk túl nagy terhet. A súlyt mindkét ka­runkra egyenlően osszuk el. Eme­lésnél hátunkat görbítsük előre, fe­szítsük meg has- és felsőcomb-izma- inkat, s a súlyt magunkhoz minél közelebb emeljük vagy tegyük le. # A válltáskákat lehetőleg ne pa­koljuk degeszre. Az ilyen táskákat felváltva hordjuk bal, illetve jobb váltunkon. Ilyen esetekben ugyanis a vállunkat önkéntelenül Is egy ki­csit megemeljük, hogy a táska ne csússzon le. Ez idővel fájdalmas fe­szültségérzést vált ki a hát izmai­ban. • Soha ne görnyedjünk előre a széken. A szék magassága akkor megfelelő, hogyha az asztallapra he­lyezve a könyökünket, a felső és az alsó karunk derékszöget zár be. • Ügyeljünk arra, hogy az ott­honi kedvenc ülőhelyünk kényelmes legyen, támlája kövesse a gerinc ter­mészetes gördületét. • Ha például a konyhában állunk, akkor ügyeljünk arra, hogy ne min­dig csak az egyik lábunkra támasz­kodjunk, hanem felváltva mindket­tőre, mert ez Is gerinc deformálő- dáshoz vezet. Igyekezzünk úgy áll­ni, hogy közben testsúlyunk a talp külső felére nehezedjék. • Járás közben húzzuk ki magun­kat, feszítsük meg hasizmainkat, vál­lunkat húzzuk hátra. • Ágyunk ne legyen se túl pu­ha, se túl kemény. Legalkalmasab­bak a középkemény matracok. A gyakori hátfájás megfelelő tor­nagyakorlatokkal Is enyhíthető. A masszázsok is mérséklik a fájdalma­kat, igaz, hogy csak meghatározott esetekben, s rövid ideig tartó eny­hülést hoznak. A leghatékonyabb a szakember felügyelete alatt végzett gyógytorna. Rendkívül Jótékony ha­tású az úszás, különösen a hátúszás. Négyzet A terítő mérete: 18X18 cm. Hozzávalók: 80-as horgolócér­na; 10-es horgolótű. A recemintás négyzet egyik ol­dalán kezdjük, 61 láncszemmel. 1. sor: 5 láncszem után 1—1 egy- hajtásos pálcát öltünk minden 3. láncszembe, közöttük 2—2 lánc­szem, 5 láncszemmel fordulunk. 2—20. sor: minden pálcába 1—1 pálca, közöttük 2 láncszem. • »liftmen If wiövMpáka \f m egyrálujtásM pákt m kctráfcaJtMM patai ^ m ttrosráhajíúos fiiét m itiáKSZUttf P&9 Rövidpálcákkal körülhorgoljuk a négyzetet, minden kétláncsze- mes ívbe 3—3, a sarokívbe pedig 7 rövidpálcát öltünk. A leszámol­ható rajz szerint körben horgo­lunk tovább. Az első sort úgy osztjuk be, hogy a sarkoknál 4—4, az egyráhajtásos pálcacsoportok között pedig 2—2 rövidpálcát ha­gyunk ki. „Nem segít a gyerekem../' ... hallani gyakran a szülő panaszát. „Már isko­lás, mégsem kapok tőle semmi segítséget a háztar­tásban vagy a kertbenl Nem érdekli, hogy az anyuja, apja győzi-e a munkát, még azt Is elvárja, hogy ki­szolgálják.“ A panasz orvoslására, természetesen, nincs recept, annyi azonban az ilyen kesergésbő] is kide­rül, hogy a baj előidézői nagyobb részben a szülők, nem pedig a gyerekek. Mindnyájan tapasztalhatjuk, hogy a gyerekek már egész kicsi korukban szeretnének a körülöttük zajló élet tevékeny részesei lenni. Anyjukhoz hasonlóan akarnának mosogatni, konyhát felmosni, kuktáskodnl. A szüleik kezében gyakran látott háztartási eszközök különösen vonzzák őket, és képességeikről, valami­lyen önállóan végzett munkával szeretnének bizony­ságot adni. Ha a szülők kellő Időben felismerik e pillanatot, és türelmük van az első próbálkozások já­tékos segítéséhez, később nem kerül sor az idézett­hez hasonló panaszokra. A természeti népeknél a gyerekek már egészen kicsi kortól részt vesznek valamilyen formában a család munkájában. És ez nem azért van így, mert a család rászorul a segítségre, hanem mert ez az alapja aiyiak, hogy a gyerekek a család és a társa­dalom egészséges tagjaivá fejlődjenek. Apjuktól, any­juktól lesik el a viselkedésformákat, és amit így el­tanulnak, begyakorolnak, azt már tudni fogják önálló életükben Is. Azok a szülők, akik türelmellenül elhárítják kisebb gyermekeik segítő ajánlatait, nincsenek tudatában, mi­lyen kárt okoznak ezzel családjuknak s közvetve a társadalomnak is. Csak a pillanatnyi időhiányt érzé­kelik vagy a várható teljesítmény „haszontalanságát“, pedig nagyo^ is érdemes időt szánni, lehetőséget te­remteni arra, hogy a gyermekek — érdeklődésük je­lentkezésekor — próbálkozhassanak megbirkózni bi­zonyos munkákkal. A gyermekükkel otthon levő kis­mamáknak sokkalta nagyobb lehetőségük van a ke­zükben, mint amennyiről általában tudomást vesznek. Sokan közülük — sajnos — ldegesítőnek, fárasztónak, céltalannak találják a kicsi Ilyen irányú neveléséti A három-négyéves gyermek már képes egyszerű fel­adatok rendszeres ellátására; asztalra, abroszt teríte­ni, a papírkosarat kiüríteni, a szobanövényt, háziálla­tot gondozni. Ez mind rábízható tennivaló. Az el- végzett munka értékének sokszorosát teszi ki az a haszon, amihez az önállósodás során jut Így a gye­rek. Arról nem is szólva, hogy ezen az úton ráérez a családhoz tartozására Is, s élvezi a közösség éle­tében betöltött szerepéből származó jó közérzetet. A nagyobbacskák természetesen még inkább bevon­hatók a közös munkába. Már ügyesebbek, gyorsabbak, több a belátásuk is. Nem nehéz rászoktatni őket arra, hogy az iskolából hazaérve ne dobálják szét ruhái­kat, tanszereiket, hiszen már maguk is tudják, hogy a rendetlenségben bonyolultabb az élet. Arról nem is szólva, hogy előbb-utóbb mégiscsak el kell majd ra­kodniuk, talán épp akkor, amikor már belefeledkez­hetnének a Játékba. Jó hangulatú családban rá lehet bízni a nagyobb testvérekre a kisebbeket, szívesen törődnek velük, miközben öntudatlanul saját majdani szülői szerepüket gyakorolják. Mint mondtuk, nincs recept az elrontott nevelés kor­rigálására, de van a megelőzésre jő tanács: minél korábban szoktassuk — játékos formában — munkára a gyermekeinket, s akkor fokozatosan erősödő önálló­ságuk és felelősségérzetük fölöslegessé teszi majd ké­sőbbi szigorú szülői parancsainkat éppúgy, mint -a kesergésünket..■ X Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Kiadja A Sména Kiadóvállalat. Szerkesztőség: Leäkova S, 812 84 Bratislava Telefon: 435 79, 468 19 Főszerkesztő: Főszerkesztő helyettes: CSTKMÁK IMRK NESZMÉR1 SÁNDOR Nyomja a Západoslovenské tlafilarne, 812 62 Bratislava, Odborárske nám. 3. Előfizetési díj: egy évre 52,— Kis, fái évre 26,— Kis. Terjeszti ■ Fosta Hírlapszolgálata. Előfizethető minden posta­hivatalnál vagy kézbesftönél. i A lap külföldre a PNS, Ostredná expedlcla a dovoz tlaíe, 81361 Bratislava, Gottwaldovo nám. C. 6 útján rendelheti meg. Kéziratokat nem Srzdnk meg és nem küldünk vissza. Index; 498 02 <

Next

/
Thumbnails
Contents