Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-14 / 50. szám
A Honvédelmi Szövetség VIII. kongresszusa után Használjuk ki a természetes vonzalmat Több mint egymillió tag nevében hétszáz küldött tanácskozott a Honvédelmi Szövetség VIII. kongresszusán a szervezet munkájának hogyanjáról és mikéntjéről. Kétségtelen, hogy a szövetségnek sajátos és pótolhatatlan szerepe van a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szervezeteink struktúrájában. Azzal, hogy magára vállalja a hadköteles fiatalok előzetes kiképzését, jelentős mértékben hozzájárul hazánk védelmi képességének szilárdításához. Ugyanakkor számtalan, elsősorban műszaki jellegű sportág pártfogo- lásával a lakosság legszélesebb rétegeinek lehetővé teszi a szabadidő hasznos eltöltését. A Honvédelmi Szövetség legutóbbi kongresszusa óta végzett munkáról szóló jelentést Václav Horáöek altábornagy, a HSZ Központi Bizottságának elnöke terjesztette elő. Hangsúlyozta, hogy a napjainkban végbemenő gazdasági és szociális átalakítás, a fejlődés meggyorsítása és a társadalmi élet demokratizálása a szövetség munkájában is tükröződik. Mint ahogy azt a CSKP KB nemrégen lezajlott 10. ülése Is kiemelte, az egész folyamat sikere attól függ, hogy képesek leszünk-e újszerűén gondolkodni, az új feladatokat új módon megoldani. Ez az emberektől függ, az emberek hozzáállása és cselekvése pedig attól függ, hogy menynyire értetjük meg velük az átalakítás fontosságát. Nagy feladat hárul e téren a Honvédelmi Szövetségre, amely már eddig is sokat tett a párt honvédelmi politikája feladatainak és követelményeinek megvilágosítása érdekében. Jobb lett a sorkötelesek nevelése és kiképzése, valamint a polgári lakosság honvédelmi nevelése és a civilvédelemre való felkészítése. Szépen fejlődik a szakköri munka, aminek eredményeként a szövetség sportolói világviszonylatban is kimagasló eredményeket érnek el Nem kis büszkeséggel említette az elnök, hogy a HSZ lövészei például olimpiai különítményünk legeredményesebb sportolói voltak. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a szakkörökben olyan vonzó munkaformákat találtak, amelyek lekötik a fiatalok figyelmét. A fiatalokat mágnesként vonzza az olyan sport, mint a céllövészet, a motorsport, a modellezés, búvárkodás, kinológia és egyebek. Ezt a természetes vonzalmat kell még jobban kihasználni a honvédelmi kiképzés minőségének javítására, a hazafias nevelésre, az ifjúság fizikai képességeinek fejlesztésére, a szövetség befolyásának kiterjesztésére. A kongresszus zárónapján részt vett Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára is, aki elismeréssel szólt a szövetség munkájáról. „Nagyra értékeljük a Honvédelmi Szövetség tevékenységét, a tisztségviselők munkáját, azokét, akik hozzájárulnak a honvédelmi szervezetek sajátos tevékenységformáinak szélesítéséhez. Fontos az is, hogy az önök szervezete segíti nemcsak fejleszteni a honvédelmet, hanem ezzel kapcsolatban tökéletesíti a fizikai és szellemi felkészítést, kielégíti az emberek igényeit“ — mondotta a pártfőtitkár. A lövészet — akárcsak a többi honvédelmi sportág — mágnesként vonzza a fiatalokat. Palágyi felvétele „A sikerért meg kell szenvedni..." beszélgetés Miloslav Mecír olimpiai bajnok teniszezővel Miloslav Meőíft, a szöuli olimpia teniszversenyének győztesét aligha kell bárkinek is bemutatni, hiszen a közelmúltban számtalan nagy diadalt aratott. Mindenkit legyőzött már, aki valamit is jelent a sportágban. A szeptemberi ötkarikás játékokon szenzációs formában volt, és megérdemelten lett aranyérmes. Nemcsak külföldön, hanem idehaza is igen készségesen válaszol a kíváncsiskodó újságírók kérdéseire. • Különleges tehetségnek tartod-e magad, vagy mindent, amit eddig elértél, hangyaszorgalmadnak köszönheted-e? — Is-is. Egyik nélkül sem lehet valaki élvonalbeli teniszező. Ebben a sportágban sem elég csak akarni. • Milyen a kapcsolatod a profi tenisszel? — Amikor először kezembe vettem az ütőt, akkor még semmilyen célom sem volt. Élveztem a tornák különös hangulatát, később nagy örömet szerzett a nemzetközi viadalokon való részvétel. Természetesen idővel rájöttem, hogy profi versenyzőként sok pénzt lehet keresni a tenisszel. Kisgyermekkoromban a wimbledoni versenyt figyeltem a tévében, s mindig megdobbant a szívem. Nem gondoltam volna, hogy egyszer én is ott leszek... Ez az álmom, s nem titkolom, a legnagyobb, már teljesült. Most már az sem számít, ha nem tudok előbbre lépni a ranglistán. Elégedett vagyok azzal, amit elértem. 0 Miért nincs edződ, szaktanács- adód? — Ha lenne, akkor velem kellene, hogy utazzon. Azt pedig nem tűröm, hogy valaki a hátam mögött dirigáljon, mindenbe beleszóljon. Így szabadabbnak, önállóbbnak érzem magam. Mindig is a saját elképzeléseim szerint cselekedtem, nemigen hallgattam másokra. Ha jó formában vagyok, és pszichikailag is minden rendben van, nyugodtan játszom, előre tudom, hová ütöm majd a labdát. • Tavaly megnősültél, milyen érzés apának lenni? — Nagyon jő. Hármunk kapcsolata mindig felfrissít. Többnyire a családom is elkísér a tornákra, így nem érzem magam magányosnak. • Van időd szórakozni, és mi a hobbid? — Nagyon kevés a szabadidőm, ha ráérek, azonnal veszem a horgászbotokat, és Irány a tópart. Ha nem fogok semmit, akkor sem mérgelődöm, mert a jó levegőn eltöltött pár óra új erőt ad. • Szereted az újságírókat? — Eddig még mindenkivel elbeszélgettem! Vannak olyanok is, akiket csak a szenzáció és a bevételem érdekel. Nálunk egy időben keveset írtak a teniszről. Most valamelyest változott a helyzet, de még mindig hiányoznak a részletes beszámolók. • Nem tehetnél valamit te is a sportág népszerűsítése érdekében? — Ez magától jön. Ha megy a játék, és eredményesen szerepelek, akkor elégedettek a szurkolók. Nagyon jólesik, ha azt hallom: én is hozzájárultam a sportág népszerűsítéséhez. • Sokan irigyelnek, hiszen más körülmények között élsz, mint honfitársaid ... — Ez Igaz, ám más a foglalkozásom is! Például a művészek és a tudósok is sokat keresnek. Az előírt szabályok szerint fizetem az adót, s mindent teljesítek, amit tőlem követelnek. • Mekkora adót fizetsz? — A keresetemből 20 százalékot. A' bevételem felét haza kell hoznom. Tehát: nyereségem ötven százalékát otthon kell elhelyeznem, s csak 30 százalékkal csinálhatok azt, amit akarok. 0 Nem furcsaságok ezek? — Minden országban tiszteletben kell tartani az előírásokat. Én ezeket tudomásul veszem. 0 Számodra mennyire fontos a pénz? — A legnagyobb örömöm a tenisz, az csak külön szerencse, hogy ezért jól is fizetnek. 0 Tudnál-e élni máshol? Gondolkodtál már ezen? — Bejártam az egész világot, de legyek bárhol is, igazán jól csak odahaza érzem magam. Máshol nem lennék boldog. • Hol érzed magad a legjobban? — Vitathatatlanul Bratislavában! Itt vannak a barátaim, talán ezért nem tudok megszokni Prágában. 0 Mire gondoltál az olimpia előtt? — Az éremre. Kiegyeztem volna a bronzzal is. Amikor pedig bejutottam a fináléba, mondogattam magamban, itt a nagy lehetőség, nem szabad elszalasztani. 0 ... és utána? — A sok-sok gyilkos edzésre. Nehogy valaki azt gondolja, a tenisz csak utazgatásokból és tornákból áll. A sikerekért nagyon meg kell szenvedni. 0 Megérte? — Igen. 0 Mit gondolsz, teniszező lesz a fiadból? — Ha fog tudni beszélni, akkor megkérdezem tőle. Zsigárdi László HOSSZÚ ÚT AZ ÉJSZAKÁBÓL Nyolc esztendő alatt sem felejtette el a világ Joachim Deckarm tragédiáját. Nemcsak hazája, hanem minden idők egyik legjobb kézilabdázója volt, száznégyszer húzhatta magára az NSZK válogatottjának mezét. A kiváló sportember — hadd idézzük fel a tragikus eseményt — egy magyarországi kupa- mérkőzésen, teljesen véletlenül, olyan súlyos agysérülést szenvedett, hogy sokáig feküdt kómában. Az orvosok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy talpra állítsák, de reménytelen esetnek tartották. A közvélemény is sajnálkozott, de szintén beletörődött a változtathatatlanba. Egyedül egy ma 67 esztendős nyugdíjas rendőrtiszt, Werner Hürter bízott a fel- gyógyulásában. Elhatározta, akármit mondanak az orvosok, ő nem adja fel. S megtörtént a csoda, amit a legkülönbözőbb híres orvosok, intézetek nem tudtak elérni, azt elérte Hürter. Joachim Deckarm ma egyedül eszik, iszik, olvas, televíziót néz, számol, mi több, sakkozik, s egy különleges készülék segítségével írógépen is tud írni. Hürter a gyógyítás bibliájának egy amerikai szerző könyvét tartja. Ez speciális mozgásformákat ajánl az agysérülések gyógyítására, továbbá hitet ad a gyógyuláshoz és a gyógyításhoz. A lényeg: a beteget nem szabad kímélni, dolgoztatni kell! És Hürter naponta nyalc-tiz órát foglalkozik Dec- karmmal. Naplója szerint eddig több mint hatezer órát gyakoroltak együtt. Úszómedencében és tornateremben, az ebédlőasztal mellett vagy éppen magnetofonnal. A gyógytornától még pihe- gő, lihegő Deckarm nagy erőfeszítéssel, de már tisztán, érthetően mondja újra és újra a mondókáját: „Fischers Fritze fischt frischer Fische, frische Fische fischt Fischers Fritz.“ Olyasmi ez, mint a mi nyelvünkben a „Jobb egy lúdnyak, tíz tyúknyaknál“, vagy a „Mit sütsz, kis szűcs, sós húst sütsz, kis szűcs?“ ... Deokarm mosolyog, mert már azt is tud, Hürter pedig boldog. A páciens állapotának fokozatos javulása, amiben azért az orvosok is részesek, őt igazolja. A szerencsétlenség után két esztendővel ugyanis — amikor az orvosok szerint Joachim Deckarmon már állítólag nem lehetett tovább segíteni — Hürter megvizsgálta őt, és arra a következtetésre jutott, hogy a kiváló sportember gerince teljesen megmerevedett, az izmai pedig elsorvadtak a fekvéstől. Abból indult ki, hogy az agysérülések a visszamaradó súlyos következmények ellenére sem teszik lehetetlenné a rehabilitációt. És ekkor kezdett el vele tornászni, úszni, beszélgetni. Akkoriban Deckarmot még úgy etették, hogy gumielőkét kötöttek elé. A nyugalmazott rendőrtiszt először egy darabos dióval teli mély tányért tett elé, és kanalat adott a kezébe. Ezt követte a borsóevésd, majd a vízkana- lazási gyakorlat. Ma Deckarm úgy eszi a levesét, hogy egyetlen csepp sem megy a mindig tiszta ingére, amelyről szintén Hürter gondoskodik. Az „önkéntes szamaritánus“ nemcsak végtelen türelméről, hanem találékonyságáról is tanúbizonyságot tett és tesz. Az egyik gyakorlat során például arra kérte ifjú barátját, hogy úgy fújja a függönyt, mintha huzat lenne a szobában. Tudni kel! ugyanis, hogy a sportoló tüdeje is alaposan megsínylette a hosszú álmot. Deckarm pedig hatalmas erőfeszítéssel, egyre növekvő erővel fújt; ez a gyakorlat sokban növelte egykor hatalmas, de betegsége miatt visszaesett tüdőkapacitását. Hürter meg van győződve arról, hogy a kézilabdázó, aki 131 napig nem nyerte^ vissza az eszméletét, néhány esztendő múlva új életet kezdhet. Nyomorékból dolgozó emberré válhat, aki élni tud, s megtalálhatja az élet örömét is fpij
