Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-16 / 46. szám

Az elvégzett munka a fontos Benyó Mátéval, az SZSZK NF Közpon­ti Bizottságának titkárával Neszméri Sándor beszélgetett — Egyre gyakrabban és egyre hangosabban beszél­nek a demokrácia elmélyítése kapcsán a Nemzeti Frontról, a népfrontos hagyományok folytatásának szükségessségéröl. ön szerint miért? — A Nemzeti Front-mozgalom hazánkban a fasiz­mus elleni harc idején bontakozott ki Csehszlovákia Kommunista Pártjának kezdeményezésére, a későbbiek során pedig az igazságosabb társadalmi rendért vívott -harc platformja lett. Kezdettől fogva a Szovjetunió­hoz fűződő barátságra épített. Fontos szerepet töltött be 1948-ban is, s a . dolgozó nép februári győzelme után a munkásság, a parasztság, és a haladé értel­miség erős szövetségét tudta létrehozni, miközben a szocializmus felépítését tűzte ki célként a társadalom elé. A Nemzeti Front ma Is hatalmas tömegekre van hatással, hiszen tömöríti a politikai pártokat, a tömeg­szervezeteket és az érdekszövetségeket, ezáltal a fel­nőtt lakosság 93 százalékát tudja mozgósítani prog­ramja teljesítésére. — Bevallom, ez a 28 milliós létszám meglep, és nem kételkedem abban, hogy a Nemzeti Front tagszerveze­tei lehetőségeket biztosítanak az egyének személyisége kiteljesedéséhez, de hozzá kell tennem, tapasztalásaim szerint rengeteg a formalizmus a különböző szerve­zetek munkájában. Nem veszik figyelembe saját spe­cifikumaikat, túlgyűlésezlk, túloktatásltják munkájukat, egymást utánozva alkalmazzák ugyanazokat a munka­formákat és -módszereket, a szervezetek Ismétlik ön­magukat, így az emberek olykor azt sem tudják, me­lyik szervezet akcióján vesznek részt és miért. Olykor meg ugyanazt a dolgot egymásra licitálva többször la megszervezik, hogy már az emberek könyökén Jön ki. ön hogy látja ezt? — így igaz, ■ még azt Is hozzáteszem, hogy az a hatalmas szám, amely önt meglepte, távolról sem az aktív tagok számát jelöli. Ha minden statisztikát öss- szegeznénk, az aktív tagok száma is nagyon szép mu­tató lenne, de tudni kell, hogy a kisközösségekben legtöbbször négy-öt ember határozza meg a munka eredményességét több tömegszervezetben is. A társa­dalomnak vannak olyan területei, ahol a statisztika az értékelés alapja lehet. A tömegszervezetekben vi­szont emberekről van szó, ez esetben tehát a döntő a munkához kialakított feltételek minősége és az em­bertől származó, az embert szolgáló alkotás lehető­ségének a megteremtése. Ebből következik, hogy a ml célunk nyilvánvaló: a mlkrostruktúrában kell megte­remteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az alkotó munkát, a kisközösségek Igényeiből szár­mazó feladatok gyors, rugalmas megoldását. Az alap­szervezeti munkára kell fektetni a hangsúlyt, hiszen valós, mindenki által megfigyelhető és értékelhető eredményeket mind gazdasági, mind szociális téren a konkrét munkahelyeken és a falvakban, a lakótelepe­ken lehet elérni. S manapság ez a döntő. — A cél valóban világos és egyértelmű, csakhogy a megvalósításához sok mindennek változnia kell. A gyakorlat manapság ugyanis az — s ez különösen érvényes a kisközösségekre —, hogy a párt- és állami szervek, a munkaadók felettes gazdasági egységei úgy hoznak döntést fontos politikai, gazdasági és széle­sebb tömegeket érintő társadalmi kérdésekben, hogy a Nemzeti Front szerveit meg sem kérdezik, s bár a Nemzeti Frontba tömörülő többi politikai párt, a tö­megszervezetek és érdekszövetségek ezután megsza­vazzák a döntéseket, valójában egyfajta feladatrend­szer tudomásulvételéről van csak szó, s ez nem le­het mobilizáló hatású. — Ezt a helyzetet a Nemzeti Front szervei is bí­rálták már, a CSKP KB 10., majd ezt követően az SZLKP KB ülése is foglalkozott a jelenséggel. Ügy vélem, össztársadalmi véleményt fogalmazok meg ak­kor, amikor elmondom a Nemzeti Front álláspontját azzal kapcsolatban, hogy meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik szerveink és szervezeteink részvételét a politika alakításában, a társadalmi feladatok megfogalmazásában, a gazdasági tervek kidolgozásában. Minden igyekezetünk arra Irá­nyul, minden határozatunk azt szolgálja, hogy a de­mokrácia elmélyítésének a szellemében a döntés joga az alapszervezeteknek jusson, legyen bár szó lakó­vagy munkahelyi szervezetről. Tudatában vagyunk ugyanis annak, hogy a szocialista demokrácia, a nép­hatalom hordozójának kell lennie a Nemzeti Front­nak, ez pedig csak úgy érhető el, ha a Nemzeti Front szervei és szervezetei a legkisebb egységeire támasz­kodva, a mikrostruktúrák Igényeire építve alakítja ki politikáját. S teszi ezt úgy, hogy a kisközösségek föl­fedezik a nagy egészben önmagukat, lehetőséget lát­nak és találnak az önmegvalósításra, a jogos igények kielégítésére. — Szocialista demokrácia, néphatalom. Ragozzák mostanság sokan és gyakran ezeket a kifejezéseket. De ml a biztosíték arra, hogy sikerül tartalommal megtölteni, a gyakorlatban megvalósítani a szocializ­mus megújhodását jelentő munkastílust? — A tudományos műszaki haladás korát éljük, s bár sokan nem értik még az új technika és a modern technológiák bevezetésének fontosságát, ezzel együtt az intenzív gazdálkodás szükségességét sem, az át­alakítás véghezvitelének azonban ezek a fő tényezői, Így törvényszerűen tért kell hódítaniuk. Ugyanígy tör­vényszerű, hogy a tudományos szocializmus tanításai­nak erdeményesebben, hatékonyabban kell kibontakoz­niuk a társadalomtudomány ágazataiban az előrehala­dás érdekében. Céljaink valóraváltását csak nagyobb összhangban, következetesebb együttműködéssel ér­hetjük el. Az emberi cselekvésnek három alapkérdése van: mit, miért, hogyan. Annyiban egyszerű a mi dol­gunk, hogy társadalmunk nagyobbik része a mit és a miért kérdésre egységesen válaszol. Csak a hogyant kell közös erővel, a vélemények egyeztetésével kiala­kítanunk. — Köszönöm a lapunk olvasóira szánt Időt és a válaszait. KÉT FALU - EGY KÖZSÉG Zsitva menti gondoskodások kicsikről és nagyokról Kis- és Nagy- egymás mellett. A kicsi nagyobb, a nagy kisebb. Hív­ják őket együtt, tartják külön. A Nyltral (Nltra) járás két faluja Kls- és Nagyhind (M. a V. Chyndlce) Így alkot látszólag egységes egészet. A két falu házsorai majd egymásba futnak, az utolsó pillanatban meg­torpannak, nyelvhatárok mosódnak el, de még tábla jelzi különállásu­kat. Kicsiből igyekszem Nagyba, a köz­pontiból a magyarba. A távolság macskafarknyi, az ősz sóhaja ott ke- vereg a levegőben. A varjúsereg úgy károg a frissen szántott cukorrépa­földön, mintha utoljára tenné. Bar­nás lankák Indulnak el, hogy egy óvatlan pillanatban övön alul üssék a bámész Zobort. Körben a bírák: Kálaz (Klasov) ős Bábindal (Babln- dol). Tisztul az Idő, lassacskán fel­száll a köd, már látni a hegyet. Az országút kígyóként tekerődzlk a me­zők s a guggoló falvak között. T6- zsér verssorai keringenek a fejem­ben, amelyekben öt kicsiny falu kö­rülüli a hatodikat. Itt a kör köze­pén nincs semmi. A varjúzajos csend akár egy ápp kiürült szentélyben, még hallani a távolodó, tompán kon­gó léptek neszét, mígnem bele-bele- vonít egy unatkozó kutya. Tábla jel­zi, vége a sebességkorlátozásnak. Hátszél fúj, szaporábban lépkedem. Csinos, piros cserepes házak homlo­káról egy-egy Mária szobor szelíd­sége folyik le. Divat vagy kultusz? Kultusz divatból. Látogatóban as elnöknél Beesteledett. Szépen bütorozott szo­bában ülök, mikor belép az elnök. Mikié István dús hajú, bozontos szemöldökű, köpcös fiatalember. Az egyesített nemzeti bizottságot kor­mányozza biztos kézzel már nyolc esztendeje. Megválasztásakor huszon­hét évével ö volt a Járás legfiata­labb hnb-elnöke. Mindkét faluban tisztelik, munkáját eredmények és megbecsülés kíséri. Sorolni kezdi, ml minden készült el, s mi az, ami még hátravan. — A feladatok kilencven száza­lékát megoldottuk. Rendbe hoztuk az utakat, megjavítottuk a hidakat, sze­meteskukákat és konténereket helyez­tünk ki a két faluban. Nagyhinden óvoda épült, a sportegyesület Is építkezik Nagyhinden. Megoldottnak tűnik az autóbuszjárat, amely a mun­kába utazókhoz és az iskolásokhoz van igazítva. Külön büszkeségünk az Idősekről való gondoskodás. A vá­lasztási program keretében négymil­lió koronát fordítunk rájuk. Szenet, fát veszünk a rászorulóknak, a hat­van évnél Idősebbek kerek születés­napjáról, az arany- és ezüstlakodal­makról ajándékokkal emlékezünk meg. Az Idős betegeknek ebédről gondoskodunk, Lapásról (Lapás) hord­ják gépkocsival. Egy ebéd tíz koro­nába kerül, ebből hetet a nemzeti bizottság, egyet a Jednota fizet. A rászorulók ezenkívül nyolcszáz-ezer korona szociális segélyt kapnak é- vente. Ami még megoldásra vár, az a víz bevezetése a temetőkbe, meg a négyosztályos klshlndl alapiskola tornatermének felépítése. Reményke­dünk, hogy sikerül a községbe „be­lopni“ a gázt is, hiszen a szomszé­dos Kálazon van a gázvezeték sza­bályozó állomása. Kétezer alatti lé­lekszámú községbe nem nagyon en­gedélyezik a felső szervek, de majd csak kitalálunk valamti. Mondanom sem kell, hogy ez milyen óriási elő­nyére lenne a falunak. Négymillió korona költségvetéssel tervezünk egy új épületet, amely a tanácsnak, a postának és a kultúrának lenne kö­zös háza. A szövetkezet is beszáll egy millióval. Eredményei alapján a hnb a leg­jobbak közé tartozik a járásban. Ezért külön anyagi juttatásokat nem kapnak, de a járási bizottság még sosem utasította el őket, ha segítsé­gért folyamodtak. Az elnökről, Mikié Istvánról mindenkitől csak jót hal­lok. Meghallgatja a hozzá forduló­kat, ha tud, segít. Kötélldegeit lrlgy- llk. Felesége Is megértó, az esti ki­maradásokat nem rója fel neki. Tud­ja, egy elnöknek nem lehet kötött munkaideje. Két falu — egy község A községnek 940 lakosa van. Ebből Nagyhlndnek kb. 340 vagy még annyi sem. Tizenöt évvel ezelőtt a különb­ségek még nem voltak Ilyen élesek. A hetvenes években sokan elmentek, ki Verebélyre (Vráble), ki Nyitrára, volt, aki messzebb. Akik meg jöttek, nem sokáig maradtak. A faluban nem lehetett építkezni. Ma már lehet, épí­tenek is, sokkal kevesebben hagyják el szülőfalujukat. De még így Is akad jócskán üres ház. A hindi szántóföldeket a zsltvaúj- falul (Zltavská N. Vés) központú, hí­resen jól működő szövetkezet műve­li. Gabona és cukorrépa termesztés­sel foglalkoznak főképpen, no meg szarvasmarha-tenyésztéssel. Viszony­lag Jók Itt a kereseti lehetőségek, mégis a munkaviszonyban lévő lakos­ság nyolcvan százaléka Ingázik. Ve- rebélyen a Tesla és a fékgyár, Nyit- rán számtalan egyéb vállalat nyújt jobb munka- és kereseti lehetőséget. A távolság sem gond. Hindről sok­szor hamarább elérik Nyltra város­szélét, mint aztán onnan a munka­helyüket. Kishlndtől eltérően Nagyhinden majdnem mindenkinek van szőlője, bora. Ezért talán a kocsmába Is ke­vesebbet Járnak, de akad Itt Is sör- párti. Szabadidejüket a kert, a szőlő rabolja el, Igaz, van a falunak könyv­tára is, eljárogatnak oda Is, főleg az Idősebb emberek. A tömegszervezetek közül a sport­nak megy a legjobban. Saját autó­busza van, amellyel a mohi (Mo- chovce) atomerőmű építőit fuvarozza, így gazdaságilag önellátóvá vált. Nem régtől, de a negyventagú SZISZ-szer- vezet Is végre magára talált. Levet­kőzték papíregzlsztenciájukat, s el­kezdtek dolgozni. Ez elsősorban az új gondolkodású elnök, Barát Mi­roslav érdeme, no meg a pártelnök Is besegített. A klub Kishinden van, Idejárnak le a hétvégeken a nagy- hlndiek. Régebben voltak nézetelté­rések, ma már azonban Ismeretlen a viszálykodás közöttük. A fiatalok­kal különben sincs gond. Utoljára három-négy évvel ezelőtt lehetett, a- mlkor a faluban gyakran koncerte­zett a kemény fémzenét Játszó nylt­ral If együttes. Bőrös, szöges srácok jelentek meg a faluban. A tanács megijedt, kitiltották Hindről az If-t, s minden megoldódott. A Csemadok viszont tetszhalottként létezik. Három évvel ezelőtt szervezte az utolsö ak­ciót, majd — tréfásan úgy Is mond­hatnánk — Illegalitásba vonult. Ama­tőr színjátszás már tizenöt esztende­je nem létezik a faluban. Egykor Gombaszögre (Gombasek) Is Jártak az emberek, ma már csak Vjrchod- nára. Azt még van, akt szervezze. Az elnök. Mikié István A lakosság nagy részét Idősek al­kotják. Nagyobb is az elhalálozások aránya a születésekénél. Tavalyelőtt tizenegy halottra nyolc újszülött ju­tott, tavaly pedig tizennégyre mér csak hat. Mégsem hal ki a falu, vigasztalódnak az emberek. A szö­vetkezet jóvoltából hatlakásos bér- házak épülnek, amelyekbe mástájak­ról érkező emberek települnek. Kell a munkaerő tervezett modern marha­farmra. A falu közellátása jő, csak a cu­korral voltak gondok az utóbbi Idő­ben. Elterjedt a híre, hogy emelik az árát, Így sokat felvásároltak be­lőle, no meg így, ősszel, kell a bor­ba Is. Úgy tűnik, minden működik az egyesített faluban. Csak a nemze­tiségi kultúra jelenlétét, hiába keres­tem. A Csemadok formális voltáról már szóltam, a nemzetiségi oktatás­ügyi intézmények pedig formálisan sem léteznek. Az Idősebb nemzedék szerint ők maguk az okozói az álla­potnak. Barát Miklós nyugdíjas: — Okta­lanok az emberek. Saját magukat, tapasztalataikat megtagadva szlová­kul tanítják gyerekeiket, aztán se így, se úgy nem tud az emberke. A ve­gyes házasságok, az más kérdés, de nem azok miatt nincs Itt iskola, óvo­da. Farkas Ilona nyugdíjas: — Azért van ez, mert mind minisztert akart a fiából. Az én gyerekeim 1*. Az unokámmal már alig tudok az anya­nyelvemen beszélni. Pedig ml, öre­gek még régen azt tanultuk, hogy ki hány nyelvet beszél, annyi embert ér.' Hlnden nincsenek bűnözők, nincse­nek alkoholisták, nincs cigánykérdés sem. A szülők, nagyszülők jóakara­tából nincs magyar óvoda, Iskola, de még kétnyelvű feliratok sem. Ez u- többit már a párt járási bizottsága Is kifogásolta, a falubelieknek nem jutott volna eszükbe. Látogatóban egy iskolában A nagyhind 1 gyerekek at alsó ta­gozatot Kishinden, a felsőt Kálazon végzik. Ide járnak a báblndállak Is. Kálazon három éve szűnt meg a ma­gyar tagozat. Az utolsó évben négy osztályban együtt tizenegy gyerek ta­nult. A párhuzamos osztályokba Írat­ták be őket. Ezt Sebők Gáspártól tu­dom, aki a magyar tagozaton taní­tott, s itt maradt továbbra Is. A Zo- boraljáról jár be feleségével.! Aztán végérvényesen megfeledkeztek a szü­lők a Farkas Ilona mondta Igazság­ról, Komenskf Idevágó tanát meg ta­lán nem Is Ismerték. Távolugrást gyakorolnak a torna­órán. Sebők tanító kezében egyágú síp, azzal ad jelt a következő ugró­nak. Bizalmatlanul fogad, de azért beszélgetünk. Udvaron, szertárban, majd újra az udvaron. Egyre több gyerek gyűlik körénk. Értik, mit be­szélünk. — Ennek Is, annak Is tanítottam a szüleit — mutat csillogó szemmel egy-egy buksi fejűre a tanító bácsi. — Ki hallott már Petőfiről? — kér­dezem őket. — Sándor Petőfiről? Én Is. Én Isi Egy nyolcadikos kislány még egy versét is tudja, az ötödiket még magyar tannyelvű osztályban vé­gezte. — Énekelni Is tudtok? — fagga­tom tovább őket. — Valami népdalt. Akad jelentkező, magyar nótába kezd egy hetedikes, majd kicsivel később, mintha csak megbeszélték volna, tizenöt gyerek zúgja a Csipkés komblnét. 0. Kovács József (A szerző felvételei) Régi és új találkozása Nagyhlndra «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents