Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-03 / 5. szám

új ifjúság 6 ■■a Ä prágai műkorcsolyázó és jégtánc Európa-bajnokság után .világ- és olimpiai bajnokság előtt kkorlban, amikor megpályáztuk az EB megren­A dezésénfek jogát, Jozet Sabovőík még tündö­költ. Két európai aranyérem és egy olimpiai bronzérem ékesítette. Néhányszoros térdműtéte után nem tért vissza a jégre, de a nemzetközi jégsportszö­vetség közben Prágát jelölte a 79. Európa-bajnokság színhelyéül. Prága díszbe öltözött, 2300 lux fényerősség világí­totta meg a jégtükröt, amely fölött húsz ország zász­laja lengedezett. Egy héten keresztül 112 versenyző gyűjtögette a pontokat. A műkorcsolyázás Idegölő sport. Nemcsak azért, mert Igényes, hanem azért Is, mert hosszadalmas. Először a kötelező gyakorlatokat kell letudni, azután a két és fél perces rövid műsor következik, majd a négy, Illetve a négy és fél per­ces szabadon választott gyakorlat, amelyet Inkább körnek nevezünk. Közben állandóan változik a sor­rend. Sok függ a szerencsétől, no meg a bíráktól, akik elég gyakran másképpen látják a jégen a tör­ténteket, mint ami a valóság. így volt. ez Prágában is. Döntésük hozott örömöt, de bánatot Is. rágában leesett az első hó, amikor a 10 éves P Jekatyerina Gorgyejeva lépett a jégre, hogy be­mutassa rövid programját. Akkor még senki sem sejtette, hogy a végén megsiratja aranyérmét. Szergej Grinykovval már két világbajnoki címet tud­hattak magukénak, s ennek köszönhette, hogy most Is első helyezett lett. De nagyon érezte, hogy ez a poszt nem illeti meg, hogy a babér a leningrádi La- rissza Szeleznyevának és Oleg Makarovnak járt volna. — Bánt, és mindig is bántott az igazságtalanság — szipogta Jeka.tyerina. — Valójában nekik kellett vol­na állniuk a dobogó legmagasabb fokán. Egyáltalán nem örülök ennek a győzelemnek. — Te csak számláld az érmeket, és ne lelkizz! — szólt rá a négy évvel Idősebb Szergej. — Hogy lehetsz ilyen elvakult — gurult dühbe a kislány. — Lehet, hogy a programunk jobb volt, de Katarina Witt ők ezúttal többet nyújtottak. Bár a verseny még a legelején tartott, a bírák mun­káját máris többféléi bírálták — jogosan. Rosszul „látták“ a férfiak, sőt a táncosok produkcióját Is, csupán a nők rangsorolásánál nem tudtak elrontani semmit, mert ott csak egy valaki Jöhetett számítás­ba az első helyre. öbb mint háromszázötven újságíró nyüzsgött a 1* sajtóközpontban. Huszonegy tévétársaság közve- I títette az egyes programokat. Ez az érdeklődés érthető: Prága az idény küszöbét jelentette, követ ke zik a budapesti világbajnokság és a versenyek ver senye, az olimpiai játékok Calgaryban. Sokan a volt nagy korcsolyázók közül ma tollfor gatók, rádió- vagy tévékommentátorok. Ott volt pél dául Toller Cranston, aki bár sohasem lett 'vllágbaj nők, művészi felfogásával forradalmasította a műkor csolyázást. Most a CBC kommentátora, de ír és ba lettel is foglalkozik, ruhatervező és koreográfus, azon kívül sikeres képfestő. Mellékesen ő a küszöbön álló olimpia megnyttóünnepe forgatókönyvének a szerzője, amelyen háromszáz műkorcsolyázó lép fel. Eljött Prá gába Szergej Csetveruhin is, Nepela mögött az örö kös második, aki a szovjet televíziónak dolgozott Riválisa, Ondrej viszont az NSZK-beli Leistner edző jeként tartózkodott Prágában. A még régebbiek közül a fiatalos Ingrid Wendl és Dick Button közvetítettek az éteren keresztül, de említhetnénk Emerlch Danzer, Gennagyij Karponoszov, Christine Errath, Anett Pötzsch nevét, Éz utóbbi Katarina Witt sógornője, és Prágából Katarina hatodik európai aranyérmének megszerzését közvetítette. Különben az egész Witt család Itt druk­kolt: mama, papa, testvér, sógornő, unokafivérek, sőt még a barátok is. És volt mihez gratulálniuk. atarina tündökölt. Kűrjének Carmenje „felforró­i£ sította a jeget“. Vörös-fekete ruhája, mozdula- tál, ugrásai, koreográfiája, mind-mind összhang­ban volt a figurával. Witt még sohasem futott Ilyen jól. Az egészben az a pikantéria, * hogy az amerikai Debi Thomas, aki két évvel ezelőtt Genfben a világ- bajnokságon megelőzte Wittet, és aranyérmes lett, ugyancsak erre a zenére mutatja be szabadgyakorla­tát. Micsoda összecsapás lesz CalgarybanI — Mit szől ehhez? — kérdeztem Katarinát. — Mit szólnék? Majd meglátjuk, melyikünk jobb. Amikor megtudtam, hogy ő Is erre a zenére fut, jót nevettem. Az idő rövidsége miatt változtatni már nem lehet. Katarina. Wittet a világ legjobb edzője vezeti — Jutta Müller asszony, aki több mint ötven érmet szer­zett tanítványaival. Mestere a szakmának, és jól me­nedzsel. Amikor Witt lefutotta kttrjét, és kitört a hatalmas taps, nem vonult vissza a kulisszák mögé, ott maradt a jég mellett, és mutogatta tanítványát, így azután az utolsó két lányra, Kira Ivanovára és Anna Kondrasevára — kik különben a második és a harmadik helyen végeztek — senki sem figyelt oda. Nem jeleskedtek a bírák a férfiak esetében. — Megvédte Európa-bajnoki címét, elégedett? —■ kérdeztük Alekszandr Fagyejevtől. A kevésbeszédű, zárkózott, kétgyermekes sportold nemmel válaszolt. A szovjetek úgy tartották, hogy végül Is mindegy, mert a dobogó mindhárom fokára válogatottuk került, és a himnuszt mindhármuknak Játszották. Nem ez volt azonban a véleménye Vlagyi­mir Kotylnnak, aki szintén örökös második, és most úgy érezte, hogy Fagyejevnél jobb volt, de mint mon­dotta: — Viktor Petrenko mindkettőnknél jobb. Sze­rintem ő érdemelte volna meg az aranyérmet. Ebben a kategóriában ml is érdekeltek voltunk. Az országos bajnokságon, amely tavaly december utolsó napjaiban Nltrában zajlott, sokan mondogatták, hogy Petr Barna megszerezhetné a bronzérmet. Hát, na­gyon messze maradt tőle. Végül Is a hetedik hely jutott neki. A meglepő csak az volt, hogy edzője, Fran- ti§ek Pechar, és maga Barna "Is elégedett volt a he­lyezéssel. Na talán Calgaryban jobban megy... táncban forradalom szemtanúi lehettünk. Ez a A kategória a múltban is gyakran vitatott volt, de mostl A francia testvérpár, amely különben nemrégen költözött Kanadából a szülők őshazájába, Isabell és Paul Duchesnay eleve újat hoztak. Vissza a természetbe — ezt választották mottójukká és Tar- zanná változva, tökéletesen alakították a dzsungel ritmusát. Kreációjuk megragadó, lélegzetvisszafojtó volt. Tíz percig tapsolták. Ilyen éljenzést még a híres Torvill — Dean kettős sem ért meg soha. Harmadi­kok lettek, de ez érthető, mivel technikájuk az előző számokban nem volt a legtökéletesebb. Natalija Besztyemjanova és Andrej Bukin a trónon, maradtak. Mutatványuk kevésbé volt hatásos, de tech­nikailag tökéletesnek bizonyultak, és ez is elég volt az aranyéremhez. Prága felejthetetlen marad — rendezésben, de sok más vonatkozásban Is. Csupán azt sajnálhatjuk, hogy műkorcsolyázóink nem produkáltak jobbat, és jövőre nézve sem ígérnek jóformán semmit. Horváth Katalin örzsik felvételei Besztyemjanova — Bukln Én vagyok a világ legszerencsé­sebb nője. Három csodálatos ember határozta meg eddigi életemet: Ma­ry, az anyám, Al, a bátyám és Bob Kersee, az edzőm, aki Immár két éve a férjem. Nélkülük nemhogy so­ha nem lettem volna két számban világcsúcstartő, de talán még köze­pes atléta sem — mondta Jackie Joyner-Kersee, akit a tekintélyes In­ternationale Sport Korrespodenz ha­gyományos szavazásán a. napokban 1987 legjobb sportolónőjévé nyilvá­nították. Mary Joyner Olyan környéken születtem 1962- ben, ahol a lakosságnak majdnem a fele nyomorgott. A gyökerek East Saint Loulsban (Illinois állam) egy zömében négerek lakta városkában nyúlnak vissza Apám, akit Alfred- nak hívtak, és Mary, az anyám még szinte gyermekek voltak, amikor ösz- szeházasodtak. Ketten együtt voltak 30 évesek . A korai házasság meg­határozta az egész- Joyner család éle­tét. Apám nagyon keveset volt ott­hon, szinte állandóan úton volt, hogy munkát találjon magának. A régi fa­házban négy éhes gyerekszáj várta őt mindig haza. Al, a bátyám után következtem én, majd két húgom, Angela és Debra. A mama nagyon sokat segített pá­lyafutásunk kezdetén. Lelket vert be­lénk, ha elcsüggedtünk, s szó sze­rint elzavart az edzésre, ha bele­fáradtunk már a mindennapos gya­korlásba Igazából nem értett a sporthoz, de még a kezdet kezdetén megjö­vendölte: Jackie csillaga mindig ra­gyogni fog. de lesz olyan nap, ami­kor a fiamé még fényesebb lesz ... Otthon szinte minden percet e­A világ legjobb sportolónője gytttt töltöttem az anyámmal. Így tö­rést Jelentett életemben, amikor 1980- ban Los Angelesbe, az UCLA-Kollé- giumba kerültem. Hiányzott az anyám, hiányzott Al, az egész csa. Iád. Válságban voltam, s nem Is tudtam, milyen közel van életem iga­zi válsága. 1981 januárjában kaptam egy borzasztó táviratot, hogy azon­nal rohanjak haza, mert anyát meg­támadta egy különleges vírus, agy- hártyagyulladást kapott, és kómába esett. Életem legszörnyűbb családi találkozója volt a kórházban. Apa, a nagynéném s a négy testvér a fo­lyosón, anyám az ágyon, de már csak mütüdővel tudott élni. Agymű­ködése a minimálisra csökkent. Az orvosok ránk bízták a döntést, med­dig hagyjuk őt így szenvedni a gé­peken. Könnyezve bár, de megkértük az orvosokat, hogy kapcsolják ki. a gé­peket. Anyám két órával később már nem szenvedett, 38 éves volt. AlJoyner A bátyám valahogy mindig köze­lebb állt hozzám, mint a két hú­gom. Gyermekkorunkban szinte el­választhatatlanok voltunk. Nagyon sokat jelentett nekem. Amikor eltör­tem a bokámat egy röplabdamérkő­zésen, — igen, szinte valamennyi sportágba belekóstoltam —, bár az egész családom, s a barátaim Is ott álltak körülöttem, én mégis a bá­tyám után sírtam. Sokáig külön vágányokon haladt pályafutásunk. Álra hamarabb felfi­gyeltek, s talán hamarabb is kö­vetkeztek az eredményei. Mikor úgy- ahogy túljutottunk azon a sokkon, amit anyánk elvesztése okozott, mind­ketten bekerültünk a helsinki világ- bajnokságon részt vevő csapatba, 1983-ban. Röviddel ezután, döntő lépésre szánta el magát AJ. Átköltözött Los Angelesbe, s ettől kezdve ő is Bob Kersee irányításával edzett. Óriási lelkesedéssel készültünk az olimpiá­ra, hazai közönség előtt, semmikép. pen nem akartunk leégni. A verse­nyek nyolcadik estéjén, 1984. augusz­tus 4-én jött el a mi napunk. A véletlen ugyanis úgy hozta, hogy egyldöben volt a hármasugrás dön­tője és a hétprőba befejező 800 mé­teres futószáma. Két testvér ugyan­abban az. órában szerezhet hazájá­nak olimpiai aranyérmet? Erre na­gyon kevés példa volt eddig a sport- történetében. Nem csoda, hogy — mint később megtudtuk — East Saint Loulsban aznap néptelenek voltak az utcák. Al rettenetesen izgult értem. Még csak a negyedik sorozatnál tartott a hármasugrás, amikor látta, indul a 800 méteres futam. Ha csak 2,13 másodperccel kapok ki az ausztrál Clynis Nunntól, én vagyok az olim­piai bajnok. AI végig futott velem a füvön. Nem törődött már a hátra­levő ugrásaival, engem hajtott, biz­tatott: „Szedd a lábad, Jackiel Ez azl“ Még ma Is fülemben csengenek a szaval. De nem sikerült... Ha csak öt ponttal Is, de kikaptam. Al odajött hozzám az eredmény­hirdetés után. Látta, hogy folynak a könnyeim:. „Nincs semmi baj, ez nagyszerű eredmény“ — vigasztalt. De most az egyszer talán először életében félreértett. Nem azért sír­tam, mert csak második lettem, ha­nem mert ő olimpiai bajnok lett. Bob Kersee Nem sokkal anyám halála után visszamentem Los Angelesbe. Semmi­hez sem volt kedvem, s ez meglát­szott edzéseimen is. Egyszer odajött hozzám egy jóképű fiatalember, akit már ismertem, de nem tudtam róla, hogy edző. Azt mondta, ha bármi­lyen segítségre szorulok, vagy egy­szerűen úgy érzem, jő lenne be­szélgetni valakivel, keressem meg. Majd halkan hozzátette, hogy tudja, most mit érzek. Tizennyolc éves volt, amikor elveszítette az anyját. Ö volt Bob Kersee. Nem sokkal később föl­kerestem, sőt adott néhány szakmai tanácsot. De igazság szerint még mindig nem tudtam eldönteni, hogy kosárlabdázó legyek vagy atléta. A Bruins csapatában játszottam, s min. dig sok pontot dobtam. Együttműködésünk már a kezdet kezdetén sikeres volt. Akkor ugyan Jane Frederick (az elmúlt évtized legjobb amerikai hétprőbása) két számban 400 pontot vert rám, de 200-on és a, távolban mindenkinél jobb voltam.’ Bob 1982-ben mondta először, hogy egyszer vllágcsúcstar- tó leszek. Utólag visszagondolva én magam nehezítettem meg a munká­ját azzal, hogy a lelkem mélyén nem hittem az általa kijelölt célban. Sz olimpiai ezüstérem, s persze Aí sikere nagyon feldobott, De a kosár­labdázással még mindig nem tudtam szakítani. Olyan volt nekem, mint egy régi szerető, akivel az ember néha a házastársa tudta nélkül ki­tombolhatja magát. Azért a hétprő- bát sem hanyagoltam el. Legerősebb számomban, a távolban új amerikai csúcsot ugrottam 1985-ben Zürichben. Végre a saját sikereimnek is szív­ből tudtam örülni. Újra kinyíltam, talán ekkor múlt el végleg az a súlyos letargia, amit anyám elvesz- ' tése okozott. Bobbal sokáig kizárólag az edzé­seken találkoztunk. Ö mondott vala­mit, és hol szívesen, hol elhúzva a számat, de megcsináltam. Később rá­jöttünk mind a ketten, hogy a dől- gok többségéről ugyanúgy gondolko­dunk. Aztán 1986 elején, január 11- én házasodtunk össze. Amióta összeházasodtunk, életein kiegyensúlyozottabbá vált, s az e- redményeim sokat javultak. Még csak 5 hónapos asszony voltam, amikor Ausztriában hódítottam az Egyesült Államok hétpróbacsúcsát. Majd kö­vetkeztek a moszkvai jóakarat Játé­kok, ahol végre világcsúcstartó let­tem. Hat számban sikerült egyéni csúcsot felállítanom, de ennél sok- kai fontosabb, hogy teljesíteni tud- tarp a Bob által megálmodott szin­teket. Sokan bolondnak tartottak minket, a várt eredmények miatt, de láthatták, stkerültl Dwight Stones, az egykori kitűnő magasugró azt mondta, nem léte­zik, hogy én még egyszer megismé­teljem ezeket az eredményeket. Nem sokkal később Houstonban, az Egye­sült Államok ' olimpiai fesztiválján nemcsak megismételtem, hanem 10 ponttal túl Is szárnyaltam moszkvai teljesítményemet: 7185 ponti ?

Next

/
Thumbnails
Contents