Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-09 / 45. szám

Bisovecék fegyverténye • Megszületett az olaszországi labdarúgó VB esélyese?

KÉTSZER A SlRBÖL

Jegyzetünk

fi proliikról ne csal beszeljünk

Tíz éve már, hogy mint tisztségviselő dolgozni kezdtem a Csehszlovák Test- nevelési Szövetség Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága politikai-nevelő ko- mlssziójában. Azt, hogy aktív funkcionárius lettem, elsősorban labdarúgóválogatottunk jelenlegi edzőjének, Józef Vengloänak köszönhetem, aki akkoriban a Műszaki Egyetem Vegyészeti Kara testnevelési tanszékének vezetője volt. Tőle tanultam a sport szeretetőt, szervezését és irányítását.

Ez alatt az idő alatt amellett, hogy aktivan is sportoltam — fociztam és hosszútávot futottam —, részt vettem a politikai névelő munka fejlesztésében és irányításában. E téren járásunkban sok volt a fogyatékosság, formalitás; úgy, mint sok helyütt másutt. Időközben sok mindenen sikerült javítanunk, úgyhogy tavaly, amikor a felsőbb szerveink felmérést végeztek, kitűnőnek minősítették munkánkat. Ez biztató, de mégsem lehetünk teljesen elégedettek, vannak még problémák.

A közelmúltban a járási testnevelési szervezet küldötteként és a CSSZTSZ SZLKB tagjaként részt vehettem a szövetség szlovákiai kongresszusán,^ ott, főleg a gazdag vitában, az átalakítás szellemében nyíltan beszéltek a gondokról. Nincs kellőképpen értékelve és megbecsülve a testnevelési kádereik munkája. Sajnos, mint azt Ernest De- metroviő is hangsúlyozta, egyre nehezebb új, odaadó, alkalmas és főleg fiatal önkéntes funkcionáriusokat megnyerni a testnevelési mozgalomnak, ezért a kádermunka elmélyítése egyike a fontos feladatoknak. Sajnos, nem tudjuk még az aktív munkát kellőképpen értékelni. Aktívákon nemegyszer megkérdezték, hogy emez vagy amaz miért kapta az elismerést vagy kitüntetést, amikor olyanok, akik igazán sokat tettek, nem kapnak semmit. Ezért szükséges e téren megváltoztatni az előírásokat, és reálisan értékelni a szorgos munkát

Az irányításban is szükség van a változásokra, elsősorban az egyesületek és szakosztályok munkáját illetően. Jól tudjuk, hogy ezeket elsősorban az önkéntes funkcionáriusok irányítják, de munkájuk nem hogy könnyebb lett volna az elmúlt évek folyamán, hanem fordítva. Ojabb és újabb jelentési formákkal, a megannyi papírmunkával már olyan méreteket öltött a bürokrácia,- hogy nehéz találni tisztségviselőket, akik ezt szívesen végeznék. A javítanivalókról lehetne tovább Is beszélni, pl. már évek óta probléma az árban megfelelő és jó minőségű sportöltözék és -felszerelés beszerzése, ami pedig a tömegsportot illeti, ott elsősorban szabadidős sportlétesímények, kis sportpályák és mlkrotornatermek még hiányoznak lakótelepeinkről.

Az említett és más problémákról nyíltan beszéltek a szlovákiai kongresszuson, s nem hiányzott a kritikus hangnem Ivan Knotek és Jindfich Poledník elvtársak vitafelszólalásaiból sem. Ezért az elkövetkező időszakban azon kell lenni, hogy a feltárt problémákat meg is oldjuk. Ehhez pedig szükséges, hogy a felsőbb szervektől egészen az egyesületekig mindenki tudatosítsa a teendőket.

Oláh Gyula,

a CSSZTSZ Szlovákiai Központi

Bizottságának tagja

Nyilván senki sem vonta kétségbe, hogy a szöuli nyári olimpiai játékok labdarúgótornájának legjobb csapata a szovjet válogatott volt, és megérdemelten nyerte az aranyérmet. Viszont az az igazság, hogy a „szborna“ kétszer is a „sírból hozta fel“ az aranyérmet. Akárhogy is volt, erre csak egy remek csapat képes.

Az elődöntőben az olaszok ellen az utolsó percben egyenlített l:l-re, hogy azután a hosszabbításban biztosan nyerjen. A döntőben a brazilok ellen megismétlődött a helyzet, ismét a meghosszabbításban nyert a csapat. Szerencséjük volt Mihajlicsenkóéknak? Lehet, de a szerencse mindig a jobbik mellé szegődik. És hogy a szovjet válogatott ezúttal Jobb volt bármelyik másiknál, az kétségtelen. Megkockáztathatjuk azt a véleményt is, hogy a szovjet olimpiai csapat semmivel sem képviselt gyengébb játékerőt, mint az a „szborna“, amelyet a közelmúltban az Európa-bajnokságon láttunk, és a- melyet a diadal küszöbén állított meg a kitűnő napot kifogó, magából a maximumot kipréselő holland együttes.

Legjobban mégis az imponált, hogy a szovjet gárda egy pillanatra sem veszítette el a fejét. Ámulatba ejtő lelki nyugalommal, kitartással, tántoríthatat- lanul küzdött a számára válságos időszakokban is. Ez a hit, önbizalom meghozta a legfényesebb érmet. Sokan úgy vélik, hogy a csapat nagy eséllyel veheti fel a versenyt az 1990. évi világ- bajnoki címért, vagy legalábbis gerince lehet a leendő nagy szovjet válogatottnak.

Szöulban ismét bebizonyosodott, hogy a labda gömbölyű, és útjai kiszámíthatatlanok. A tunéziaiak könnyen elvettek egy pontot az utóbbi időben egyre Jobb svédektől, a dél-koreaiak azzal büszkélkedhetnek, hogy döntetlent értek el a későbbi olimpiai bajnokkal. Ez azonban semmit sem vesz el a szovjet válogatott sikeréből.

Sokan vannak, és nemcsak nálunk, akik a válogatott eredményességét az edző, Anatolij Bisovec nevével hozzák összefüggésbe. Az idősebb, sőt a középkorosztály is bizonyára emlékezik még erre a névre. De ha nem, akkor hamarosan megjegyzi magának. Ma még ugyan nincs olyan csengése, mint Lóba no vszkij nevének, de már most is méltó lenne rá, hogy vele egy napom említsék.

Hogy miért? Ki is ez a Bisovec? Hadd áruljuk el róla, hogy mielőtt az olimpiai csapathoz került volna szakvezetőnek, a kijevi Dinamóban ténykedett. Éppen azokat a gyerekeket készítette fel serdülőkorban, akik aztán Loba- novszkij keze alatt „csillaggá“ értek. Vagy ki tudja? A szovjet labdarúgás értői azt mondják, hogy a mindenkori „szborna“ sikereinek titkát éppen az utánpótlás nevelésében kell keresni. Hatalmas hátországa van ebben az óriási államban a labdarúgásnak. Milliók kergetik a labdát abban a hitben, hogy egyszer olyan művészei lesznek, mint Blohin, Protaszov vagy éppen Bisovec. S hogy miért hajlandóak vállalni a kemény „kiképzést“? Többek között azért, mert olyan mesterekre vannak bízva, akiket eszményképüknek tartanak, S essek közé tartozik Bisovec is.

Bizonyára még sokunk emlékezetében élnek a XXIV. Nyári Olimpiai Játékok eseményei, sikerei, kudarcai és nem utolsósorban a doppingbotrány. Az olimpiai éremtáblázatot bizonyára sokan még mindig betéve tudják, s elkönyvelték a Szovjetunió, az NDK és az Amerikai Egyesült Államok döntő fölényét mind a pontversenyben, mind az éremtáblázaton. A Szovjetunió 55 arany-, 31 ezüst- és 40 bronzérme olyan teljesítmény, amit nem hiszem, hogy más ország egyhamar meg tudna ismételni, még talán a kővetkező olimpiai Játékokon sem, amely verseny 1992-ban lesz Barcelonában.

Hogy mennyit ér a kis, kevés lakosú államok teljesítménye egy ilyen világméretű sportrendezvényen, arról már kevesebbet hallani. A 60 pontszerző ország között 5 van olyan, amelyek lakosságának a száma nem éri el a félmilliót. Mit ér tehát a kitűnő suriname-i úszó aranyérme, a két jamaicai ezüstérem vagy az alig ismert Hol- land-Antillák és Vlrgin-szigetek versenyzőinek teljesítménye, a dzsibutl maratoni futó bronza, és Így sorolhatnám tovább. Menynyit nyom a latban a kisebb szocialista

Ánatóllj Bisovec valamikor a Dinamó Kijev kiváló középcsatára volt. Száz- huszonöt mérkőzést játszott, és ez alatt 45 gólt szerzett. Többször nyert csapatával országos bajnokságot, és úgyszintén a válogatott erősségei közé tartozott. Részt vett az 1970. évi mexikói világbajnokságon, 1963-ban és 1972-ben pedig az Európa-bajnokságon. Aktív pályafutását befejezve főiskolai edzői képesítést szerzett, de sokáig nem hallottunk róla, mert mint mondtuk, az ifjúság nevelésével foglalkozott, és az Ifiedzők rendszerint „névtelenül“ a háttérben maradnak.

Vjacseszlav Kolosznyikov, a Szovjetunió állami sportbizottsága labdarúgó- szekciójának az elnöke felkínálta neki az olimpiai válogatott edzői tisztét. Sokan nem értettek vele egyet, hogy egy névtelen edzőt tesz erre a fontos posztra. Ma azonban már senki sem vonja kétségbe a döntés helyességét. Annál is inkább, mert Bisovec ezenkívül időállamok, köztük hazánk, Bulgária vagy Magyarország ' teljesítménye? Mennyire volt sikeres a svédek szereplése, akiknek „csak“ 4 ezüst- és 7 bronzérem jutott? Hogyan szerepelt a többi északi állam, a- melyek Inkább a téli olimpián sikeresebbek? További kérdések is felvetődhetnek még, az olimpiai szereplés sikeressége vagy sikertelensége sok szempontból vizsgálható és értékelhető. Én most, matematika — földrajzos szakos középiskolai tanár lévén, olyan táblázatot adok közre, amely Inkább „matematikai okoskodás“, vagy mondhatnám, játék a számokkal, de azért valamit mégiscsak elárul, történetesen azt, hogy milyen volt az egyes államok szereplése az egymillió lakosra eső pontszámok alapján.

íme a sorrend: 7. Vlrgln-szigetek 51,55*,

2. NDK 38,08; 3. Bermuda-szigetek 36,6*;

4. Holland-Antillák 29,07*; 5. Bulgária 27,29;

0. ÜJ-Zéland 23,28; 7. Suriname 19.89*;

8. Magyarország 19,39; 9. Dzsibuti 12,Í2*;

10. Jamaica 10,76; 11. Norvégia 8,47; 12. Ausztrália 8,33; 13. Svédország 8,16; 14. Dánia 7,63; 15. Románia 7,18; 10. Finnorközben a moszkvai Dinamóhoz szerződött, és ezzel a csapattad is kiválóan szerepel a szovjet bajnokságban.

Tudásához, tehetségéhez nem fér kétség. Erényei közül azt kell kiemelni, hogy módszeresen látott hozzá a csapatépítéshez. Ahogy mondani szokás,- jó orra van, ki tudja választani a legmegfelelőbb játékosokat az egyes posztokra. Csapatából, a moszkvai Dinamóból habozás nélkül beállította például a kapuba az alig 19 éves Harint. A fiú kiváló teljesítménnyel hálálta meg a bizalmat. Egyébként is ennek a csapatnak az a legnagyobb erénye, hogy fiatal. A játékosok legfeljebb 20—25 évesek, de némelyiküket már most a világ csillagai között tartják számon, hogy csak Mihajllcsenko, Dobrovolszkij vagy Jarovenko nevét említsük. Mindennél- többet mond, hogy ValeriJ Lo- banovszkij szinte az egész olimpiai keret tagjainak játékára igényt tart a nagyválogatottban.

Ezt az együttest Anatoll] Bisovec a- ránylag rövid idő alatt kovácsolta ösz- sze. Azt hisszük, nem ártana tőlük csapatépítést tanulni. (mész)

szág 6,85; 17. Mongólia 5,81; 18. Csehszlovákia 5,06; 19. Dél-Korea 4,78; 20. NSZK 4,69; 21. Svájc 4,45; 22. Hollandia 4,52; 23. Kanada 3,66; 24. Nagy-Brltannla 3,35; 25. Costa Rica 3,25; 26. Szovjetunió 3,18; 27. Lengyelország 3,14; 28. Jugoszlávia 3,11; 29. Kenya 2,69; 30. USA 2,67; 31. Franciaország 2,60; 32. Olaszország 2,01; 33. Belgium 1,98; 34. Ausztria 1,40; 35. Portugália 0,99; 36. Spanyolország 0,90; 37. Japán 0,81; 38. Szenegál 0,79; 39. Izrael 0,73; 40. Marokkó 0,68; 41. Görögország 0,51; 42.

Chile 0,50; 43. Peru 0,41; 44, Törökország 0,39; 45. Argentína 0,37; 46. Brazília 0,29; 47. Irán 0,22; 48. Szíria 0,21; 49. Kína 0,18; 50. Kolumbia 0,17; 51. Mexikó 0,15; 52. Egyiptom 0,09; 53-54. Irak, Thaiföld 0,07; .55—56. Pakisztán, Fülőp-szigetek 0,06; 57. Indonézia 0,05; 58. Nigéria 0,02; 59. India 0,003; pontszerző volt még Tajvan Is, de lakosságának a számát a hivatalos források nem közük, ezért nem volt rangsorolható.

A *-gal Jelöt országok lakosainak a száma nem éri el a félmilliót.

Doró György

Már itt alakulóban volt az aranyérmes szovjet csapat. 1987-ben az olimpiai válogatott elnyerte a Nehru Kupát, megelőzve sok nagyválogatottat. Jobbról Viktor Loszev csapatkapitány az értékes trófeával.

Olimpiai sorrend - egy kicsit másképpen