Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-09 / 45. szám
Nguyen Cong Hoan: SZÉPSÉGES VIRÁGSZÁL A szomorúbbnál szomorúbb hírek felhalmozódtak a fiatalasszony fejében. Még ha háromszor keményebb lenne Is, mint a kő, ez a bánat akkor Is letört ű pedig csak egy egyszerű asszony volt. Egyik nap megtudta, hogy a japánok elfoglalták Kantont, másnap pedig sürgönyt kapott, amelyben az állt, hogy férje elesett a harctéren. Szépséges Vlrágszál gyászruhát öltött. Fájdalmában a gyékényen fetrengett, hol görcsösen megmerevedett, hol pedig hangosan felzokogott. Férjétől még az ősz elején búcsút vett. Akkor senkinek sem hitte volna el, hogy már sohasem adatik meg találkozniuk. Most csak az a tudat vigasztalta, hogy a férje nem hiába, hanem a hazájáért áldozta fel az életét. Ez erőt adott neki és büszkeséggel töltötte el. Eszébe jutottak az utolsó közös órák. Még forrón sütött akkor az őszi nap. A behlvottak puskaporos füstfelhőben meneteltek — mintha porral töltött elnyúzott porolók robbantak volna fel egymás után, egész köteg poroló a rudakhoz feszítve. A zaj órákig nem ült el. Aztán a helybeliek a katonákkal együtt ré^zt vettek a japán megszállók ellen szervezett nagygyűlésen. A keskeny utcákon emberek tízezrei meneteltek. A diákok énekeltek. Időről időre a kereszteződésekben énekük elhalkult, s megszólalt egy fiatal, csengő hang, a- melyre jelszavak skandálása és ökölbe szorított kezek hullámzása volt a válasz. Ezen a napon Szépséges Virágszál hol örült, hol szomorkodott. Legszívesebben sírt volna, de összeszedte magát, hiszen körülötte az emberek lelkesen nézték a fiatal katonákat. A férje mellett lépkedett, és mosolyt erőltetett az arcára. Nem árnyékolhatta be szomorúsággal az ellenség ellen harcba induló katonák lelkét. Virágszál férje felemelő hangulatban volt. A felvonulók soraiban menetelt, s időnként mosolyogva fogadta el az út szélén álló kereskedők aprócska ajándékait — zsebkendőt, tűt, ecsetet — figyelmességük apró megnyilvánulásait. Másnap reggel a férje elment a frontra. Ki gondolta volna akkor, hogy örökre el-, búcsúztak egymástól? A történtek után Szépséges Vlrágszálból megtört özvegy lett. A rokonai megpróbálták/ rábeszélni, hogy menjen el Vietnamba, és ott várja ki, míg véget nem érnek a nehéz idők, de főleg hogy megszabaduljon attól az iszonytól, a- melyet alacsonyan húzó repülőgépek — francia, japán vagy kínai gépek — hangja keltett benne. S amikor kiadták a parancsot, hogy minden ház mellett legyen kikészítve egy vízzel teli nagy korsó, vödör homokkal a gyújtőbombák eloltására, meg két kanna benzin, hogy meg tudják gyújtani a házat, ha az ellenség közeleg, megértette, hogy hajszálon múlik minden ember élete — természetesen az övé is. Mindezek ellenére Szépséges Virágszál nem akarta elhagyni a várost. Megvetette azokat a gazdagokat, akik ff felkelés jóvoltából elmenekültek a hazafiúi kötelességük elől, s valahol Halphongban vagy Saigonban átadták magukat a féktelen mulatozás és dorbézolás örömeinek, és behízelgő ünnepségeket rendeztek a kínaiaknak. A fiatalasszony maradt. A japán áruk bojkottja mellett agitált, pénzt gyűjtött a haza védelmére, röpcédulákat osztogatott, amelyek a hadsereg megsegítésére szólították fel. örömmel nézte a falra ragasztott plakátokat, Kína árulóit ábrázolták, ahogy elnyerik méltó büntetésüket. Elhatározta, hogy 6 is kimegy a frontra harcolni. Nem vették fel, és ez a törékeny, gyenge asszony véget akart vetni az életének. Megmentették. Egy nap az utca arra ébredt, hogy a fiatal özvegy elhagyta a házát, és eltűnt. Engedett volna a rábeszélésnek, és beállt a kínai szökevények közé, akik ellepték a vietnami városokat? Nem! Még a rokonai sem tudták, hogy hol van, és keresni kezdték. Talán elment Kuej-Lin- be, hogy ott még egyszer megpróbáljon bejutni a hadseregbe? Nem, ezt a törékeny teremtést mindenütt elutasították volna. Az is meglehet, hogy áruló lett, és átállt a japánokhoz. De ugyan ki hitte volna, hogy árulóvá legyen egy olyan asszony, mint Szépséges Virágszál? Nem, a családja, amely ennyi hű fiat adott a hazának, nem nevelhetett fel áruló leányt. Biztosan nem. Szépséges Virágszál müveit, értelmes, nemes lelkű asszony volt. Ráadásul az, ahogy a férje halála után viselkedett, kizárta ezt a fel- tételezést. Mégis mi késztette arra, hogy a Japánokat szolgálja? Egyesek többször is látták őt Kantonban, s ez adott okot a pletykára. Miért ment el a fiatal özvegy a kisvárosból a nagyvárosba, miért hagyta el a rokonait és a hazát, ha nem azért, hogy elárulja magát a japánoknak? Valóban, a fiatal özvegy Kantonban kibérelt egy fényűző lakást, és barátokat kezdett fogadni — kizárólag japánokat. Pazarló élete, nyílt bomlása ámulatba ejtett mindenkit. Beszélték, hogy a japán generálisok és tisztek, aki-* két gyakran megajándékozott szerelmével, titokban lenézték fit is, és egész Kínát is. Egy idő múlva meghívót kapott Monso generálistól. Mikor megtudta, hogy az előkelő generális vele akarja tölteni az éjszakát, Szépséges Virágszál egész magán kívül lett a boldogságtól. Egész nap énekelt és táncolt. Végre eljött az ideje. Azon az éjszakán végre elhagyja az egész unalmas világot, és elmegy oda, ahol már régóta várja őt a férje... De mielőtt a szeme örökre lecsukódna, még megnézi, hogyan döglik meg a keze közt ez a vadállat — Monso generális. Este megigazította, bepúderozta, kifestette magát, az öve alá kis női revolvert rejtett, és várt. Egy alacsony termetű Japán katona Jött érte, és elvezette a generális rezidenciájába. Az úton mosolygott, oldottan köszöntötte az ismerőseit. Kedélyes és vidám volt, mint az a merész katona, aki meghallja a harsona harcba hívó szavát. De a rezidencia kapujánál váratlanul kellemetlen meglepetés érte. Abban a pillanatban gondosan kiagyalt terve, minden elképzelése szertefoszlott, mint füstfelhő. A katona, aki a kapu előtt őrködött, keményen és kímélet nélkül megmotozta. Végül nemcsak a revolvert vette el, hanem azokat a tárgyakat is, amelyekkel aligha lehetne megsérteni a testet. Nem hagyta nála a tükrét meg az ezüstgyürűjét sem. Szépséges Vírágszál csalódott volt, de i- gyekezett uralkodni magán. — Tudja, én kínai vagyok, de kizárólag a Japánhoz .vagyok hű odaadással. Fegyver nélkül ez sehogy sem megy. De ítélje meg saját maga, az én honfitársaim között igen sok olyan van, aki le akar számolni velem. A katona határozottan rázta a fejét: — Kínainak szigorúan tilos bemenni ezen a kapun, ha valamilyen kemény tárgy van nála. A biztonságáért pedig ne aggódjék. Itt a megbízható japán hadsereg védelme alatt van. A fiatalasszony kifújta magát, világos volt, hogy kicsúszott kezéből ez a kivételes alkalom. A felfuvalkodott Japán generális e mondatát Szépséges Virágszál élete végéig emlékezetében tartotta: — Jegyezd meg, ha a nagy Mikádok utóda néhány percre elfeledve saját nagyságát közeledik hozzád, szánalomraméltó lényhez, kínai asszonyhoz, ritka, megismételhetetlen lehetőség adódott előtted. Ezt az egész tirádát a generális megvető hangsúllyal és hideg, közömbös arckifejezéssel mondta. Ezen a mondaton kívül nem mondott semmit. Fél óráig volt a hálószobájában. A vereség és a keserű könnycseppek gyászba borították. Kénytelen volt magát odaadni ennek a gyűlölt férfinak. Egy hét múlva ismét megjelent nála a katona a generális parancsával. Kiment és odaszólt a japán katonához: — Hazaértemig szavatolnia kell a biztonságomat. Ezúttal semmilyen fegyvert nem viszek magammal. — Nincs mitől félnie. Mindenütt, ahol a japán hadsereg megjelenik, rend és nyugalom van. Ráadásul, biztosítom magát, hogyha a sors törne is az életére, a japán katona kötelessége ellenállni és megvédeni önt. A katona minden szavából maró gúny áradt. Szépséges Virágszál nem folytatta a beszélgetést, így a katona is elhallgatott. A rezidencia bejáratánál újra megmotozták, de ezúttal nem találtak nála semmit. — Ez a galambocska szófogadóbb, mint a kínai kormány. Szépséges Virágszál beleharapott az ajkába. Mint az előző látogatáskor, a katona, aki bevezette, megállt a váróterem előtt és bekopogott. Aztán vigyázzba vágta magát, és várta, hogy kinyissák az ajtót. A kapu sarkig kitárult. A generális szárnysegédje a dolgozószobájához vezette az asszonyt. Bekopogtatott és szintén várt. Mikor meghallotta a generális hangját, kinyitotta az ajtót. A generális az íróasztalánál ült és feszült arccal nézte az asztalán kiterített térképet. Szépséges Virágszál meghajolt. A generális figyelemre sem méltatta. Az asszony állt és várt. Jó öt perc múlva felemelte a fejét. Eltolta a széket és felállt. Az arca, mint az első alkalommal, közömbös és hideg volt. Az ujjával az asszonyra mutatott, és gyors léptekkel bement a szobájába. Szépséges Virágszál tisztelettudő képpel, alázatosan betipegett utána. Mikor beért a szobába, a generális hidegen ránézett, és várakozóan harapdálta az ajkát. A nő megértette a feladatát, és levetkőzött, a táskáját letette az ágyra, és kitárta karját, hogy átölelje őnagyságát. A nagy Mikádók utóda ezúttal sem üdvözölte az asszonyt egy szóval sem. Minek a szavakat pazarolni a kis szerelem-gépre. Szépséges Virágszál megvárta, míg a kimerült generális átfordult a hátára, a táskájáért nyúlt, kinyitotta, kivette selyemkendőjét, és gondosan törölgetni kezdte az lzzadságcseppeket a generális homlokáról, és arcáról. Amikor kendőjével akaratlanul önagysága orrához ért, az rögtön elbágyadt és elvesztette az eszméletét. Ebben a pillanatban Szépséges Virágszál kirántott a harisnyájából egy éles kést, és beledöfte a gyűlölt mellkasába ... A hazánkért! — kiáltotta. Egy pillanat múlva lövés hallatszott. Szépséges Virágszál a melléhez kapott, és az ágyra rogyott. A szíve megszűnt dobogni. Juhász Jáuos fordítása (A rádió helyszíni közvetítésének rendezője a szolgálati vonalon: Készen vagytok? Indul!) Kellemes délutánt, kedves hallgatóim! A Goddard Űrközpontból jelentkezem. Kis idő múlva itt landol a Terra űrhajó, amely nyolc évig tartó útja során bejárta a naprendszerünkön túli tartományokat. Nyolc év után megpillantjuk majd a kozmosz hőseit, a legbátrabb férfiakat, akiket valaha az emberiség követségbe küldött a távoli fagyos galaktikai ürességbe. Igen, kedves hallgatóim, éppen ebben a pillanatban Jelent meg a fejünk fölött egy fénylő pont. Rohamosan növekszik, és már hallják is a Terra űrhajó motorjainak dübörgését. (A rádió helyszíni közvetítésének rendezője a szolgálati vonalon: Hozzátok ki jól azt az átkozott dübörgést, hadd élvezzék a hallgatók is!) dübörgés (A rádió helyszíni közvetítésének rendezője a szolgálati vonalon: Az áldóját, micsoda zaj, halkítsátok le egy kicsit azt a nagy ricsajt!) GYENGÜL A DÜBÖRGÉS, MÄR ÜJBÖL HALLANI A RIPORTERT, A ZAJ ELÜL, AZ ÖSSZEGYŰLT TÖMEG ÜNNEPEL. Kedves hallgatóim, a nézők tízezrei, igen, több tízezren gyűltek össze itt a Goddard Űrközpontban, hogy üdvözöljék a kozmosz hőseit. Sok közöttük a gyengébb nem képviselője, igen, tisztelt hallgatóim, valóban sok Itt a nő, talán a túlnyomó többség. Nem is csoda! Hiszen már nyolc esztendeje díszíti sok lány szobájának falát a Terra űrhajó nyolctagú személyzetének a képe, és szimpatikus, férfias arcvonásaik a legsóvárgóbb álmaikban is megjelennek. Az űrhajó már itt van, a tisztelt hallgatók is megbocsátják tán nekem, hogy remeg a hangom a meghatódottságtól. A galaktika cirkálójának hatalmas teste eltakarja szinte a fél égboltot, a beálló félhomályt reflektorok fénye hasítja át, mindegyikük egyetlen pontra irányul, ahol néhány másodperc múlva megáll a felvonó a kozmosz hőseivel. A feszültség a tetőfokára hágott. A közvetítőfülkém előtt valami nyüzsgés támadt. Már tájékozódtunk is. Igen, kedves barátaim, egyik kislány nem bírta tovább elviselni az izgalmakat, és elájult. Hasonló eset lesz itt bizonyára több Is, de most nincs idő arra, hogy valaki Is közelebbről foglalkozzék velük, mert a felvonó fülkéje már méltóságteljesen ereszkedik alá a kijelölt helyre, egy hatalmas ezüstbuborékhoz hasonlít, még néhány méter választja el a kozmosz hőseit a földtől, a szülőföldjüktől. Most! Megtörtént, bekövetkezett a történelmi pillanat! Máris nyílik a felvonó fülkéjének ajtaja, a vakító fényben alig látszanak az emberi alakok, éppen üvöltenl akarom a többiekkel: „Üdvözöljük itthon a Ondrej Neff: A kozmosz hősei kozmosz hőseit!“ A fülkém ablaka előtt női karok hullámzanak, mint a fiatal vetés, és most... CSEND (A rádió helyszíni közvetítésének rendezője a szolgálati vonalon: A fenébe is, mi történik ott? A mikrofon? Vagy tán ez a férfi is lerobbant, mint az előbb az a lányka?) Elnézést a pillanatnyi hallgatásért, kedves hallgatóim ... Messzelátómmal figyelem és követem, ki lép elsőként az anyaföldre. A kozmosz hőse Itt van a látómezőmben, rózsaszínű zakó van rajta, hozzá fehér nadrág, a nyakán halványkék sál... A férfi arcvonásait azonban... nem sikerült felismernem... a vastag púderréteg miatt. Az ajakrúzs... úgy, ahogy mondom... tulajdonképpen megváltoztatja az arckifejezést, meg a felragasztott hosszú müszempillák beárnyékolják az acélszürke szemeket... Két hősünk már kilépett a fülkéből, mögöttük a harmadik, a további kettő még vonakodik, valami történhetett... Kedves hallgatóim, már látom is, pontosan látom. Azok ketten egy táskáért viaskodnak! (A rádió helyszíni közvetítésének rendezője a szolgálati vonalon: Mit gagyog az a hülye? Azonnal vágják ki, és vigyék ki azt a mikrofont a helyszínre. A fenébe is, vigyék már ki azt a mikrofont!) Add ide a táskámat, te undok, elvetted az én táskámat! Ez az én táskám! Uramisten, Tiiszen ez nem az én táskám, ez nem Illik az arcom színéhez. De hát... istenkém ... mit keres itt ez a sok nőszemély? Én egy tapodtat se megyek innen, küldjék el innen tüstént ezt a sok némhert! Jaj, a migrénem! Mindjárt elbőgöm magam ...I (A rádió helyszíni közvetítésének rendezője a szolgálati vonalon: Állj! Vágjátok ki az egészet! látsszátok be a zenét, az áldóját, gyerünk azzal a zenével!) (A rádió helyszíni közvetítésének rendezője a szolgálati vonalon: Kapcsoljátok a stúdióba!) A stúdió bemondónője: Tisztelt hallgatóink, a stúdióból jelentkezünk, felolvassuk a Világűr és űrhajózási Világügynökség hivatalos jelentését: „A városon keresztül tervezett nyilvános bevonulás elmarad. A Terra űrhajó legénységét egészségügyi megfigyelés alá helyezték. Az előzetes vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a csillagközi utazás során olyan mértékű megterhelés érte a férfiszemélyzetet, hogy részben elhasználódtak. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy az expedíció teljesítette kitűzött feladatát.“ A következő másodpercekben a népszerű Hastrman-zenekar szórakoztatja önöket. Kellemes vételt klvánunkl Vércse Miklós fordítása f1
