Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-02 / 44. szám
A házak közt térnyi zöldövezetek a „kövek városában“. Az Üzbég Művészeti Múzeum. Az új épít ményeken orientális díszítőelemeket használnak. Taskentet, akármelyik irányba is indul. A mi csoportunkat Csircsiken keresztül a Tian- san hegyvonalata felé vitték egészen a téli sportok paradicsomáig, Csimganlg. Még el sem hagytuk a várost, még apré házak, gondosan megművelt kertek övezték az utat, amikor a háttérben megjelentek az első kopár, csupasz, szürkésbarna dombok, amelyeken az élet legkisebb Jelét sem lehetett felfedezni. Szinte kép a sci-fiből. Egy másik bolygó ember, élet nélkül, vagy éppen a miénk, önpusztító atomkorszak befejezéseként. Igen, valahogy így képzelhetik el a fantasztikus irodalom művelői az élettelenséget. A közel száz kilométeres út végig ilyen képet mutatott, sőt, amint emelkedtek a hegyek, szaporodtak a szerpentinek, még inkább csodáltuk az embert. Igen, az embert, aki kőkemény harcot vív a természettel, s gyakran kerekedik felül e küzdelemben. Hiszen megépítette az utakat, a parkolókat, ahol ki tudja hány méter mélységből vizet is fakasztott, hogy a turisták felfrissülhessenek. Ahol pedig a hegyoldalak lágyabb vonulattá simulnak, s vizet is fakasztottak, megpróbálja termővé varázsolni a kövek közt megkapaszkodó vékony földréteget. Kertecskének tűnik a hatalmas hegyvonulat árnyékában egy-egy ilyen zöld övezet, pedig lehet, hogy hektárnyi területet gyűrt le az ember, sőt kísérőnk szerint az a néhány oázis több száz hektár földet ölel fel összességében. Igaz is lehet, hiszen láttam a csircslki piacot meg az út menti alkalmi árusok kínálatát. Kert- nyi területen nem teremhet meg az az óriási mennyiségű gyümölcs és zöldség, amit piaci eladásra szánnak, ráadásul — az árusok szerint — ez csak egy kis része a megtermelt árunak, a nagyobb részt állami vállalatokon és üzlethálózatokon keresztül értékesítik. Igaz hát mégis, hogy a kő vidéka Taskent és környéke — csak éppen az ember csodákra képes. Taskent egyébként Közép-Azsla legnagyobb városa, s összszovjet viszonylatban is az öt legnagyobb központ közé tartozik. Természetesen nemcsak a területét és lakosainak a számát, hanem általános fejlettségét tekintve is. Hatalmas Ipari üzemei vannak (különösen fejlett a gép- és élelmiszeripara), szolgáltatóvállalatai is többezer embert foglalkoztatnak. Tizenkét főiskolájával, kilenc színházával, filmstúdiójával, múzeumaival és megszámlálhatatlan mennyiségű könyvtárával pedig olyan kulturális központ, amely kimeríthetetlen lehetőségeket biztosít mind az üzbég, mind pedig az orosz és a közel kétszáz itt élő nemzetiség kulturális fejlődésének. Tudományos akadémiáján különösen a természettudományok, a történelmi és a művészettörténeti tudományok részlege büszkélkedhet nemzetközileg is elismert eredményekkel. Csodálatos a város architektúrája. Az említett földrengés után szinte újjá kellett építefli Taskentet — kettős feladattal. Az egyik cél természetesen az emberek biztonsága, az élet védelme volt: olyan épületeket (lakó- és középületeket, termelőegységeket) kellett felépíteni, amelyek földrengésbiztosak. Másrészt követni kellett azokat az építészeti hagyományokat, amelyek évszázadokon keresztül kialakultak s egyéni arculatot kölcsönöztek a városnak. Mert számtalan keleti építészeti stílusú ház állt ellen a földrengésnek, meghatározva ezzel az új építmények küllemét. Végül szovjet-francia tervek alapján épült újjá a város úgy, hogy a klasszikus panelből készült házakat előregyártott elemekkel burkolták, de ez a burkolat magán viseli az orientális — növényi és geometriai elemekből álló — stílusjegyeket. A burkolat a díszítésen kívül még egy funkciót kapott: árnyékot tart a nyári 40—45 fokos melegben, dé védi a lakást a téli 30 fokos hidegben is. így is szolgálja e tájon önmagát az ember, aki — ugye — csodálatos. Neszméri Sándor T ősként — a kövek városa. Igen, Üzbegisztán fővárosáról, Taskentró! van szó, az előző írásmód pedig az üzbég megnevezés, amelyből a tos jelenti a követ, ebből következik, hogy a kent annyi, mint vidék, város. Gyerekkori emlékként él bennem ez a meghatározás, valamikor 1966-ban tanulgattuk, amikor a Szovjetuniónak ezt a részét hatalmas, közel két és fél miilió négyzetméternyi területet sújtó földrengés rázta meg és pusztította el a város jelentős részét. Többek között ilyen gyerekkori emlékek is hevítettek, amikor az Ifjúsági Utazási Iroda, a CKM szervezte út első állomásán, Taskentben kiléptem a repülőgépből, s a Komszomol utazási irodájának, a Szput- nylknak az autóbuszával szálláshelyünkre hajtottunk. Bár korábban is tudtam, hogy a név nem egy bérházakból álló panelrengeteget takar, a látvány mégis meglepett. önkéntelenül fogalmazódott meg bennem: nem ér a neved, te város. A házak közt térnyi területek — fákkal, virágágyásokkal pompázó pázsittal, sok helyütt szökőkúttal. A hatalmas, széles utcák mindkét oldalán szomorúfüzek, akác- és gesztenyefák övezte sétányok. S hogy a fák Is elegendő fényt kapjanak, a sétányon túl még egy széles füves sáv, ahol a gyerekek kedvükre Játszhatnak, rohangálhatnak. Mindez egy városban, ahol évszázadokon keresztül a víz volt a legnagyobb kincs, s aki a forrásokat uralta, a hatalmat is megkaparintotta! Évszázadokat írtam, pedig évezredeket is írhattam volna, hiszen az archeológia! ásatások, kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a ma mintegy kétmilliós város területén már az időszámításunk előtti kétezredik évben is éltek emberek. Városként viszont csak az időszámításunk szerinti 7. századtól emlegetik, és mint a szovjet Közép Ázsia többi városa, Taskent is akkor indult virágzásnak. Igaz, végig Szamar- kand árnyékéban maradt, s fejlődése attól függött, mennyire virágzott a kereskedelem az említett város és Peking között. Így volt ez a nyolcadik századtól tartó arab uralom idején is, de Dzsingisz kán hadai is úgy foglalták el Taskentet a 13. században, mint fontos stratégiai pontot. Akkor már Taskentban is fejlett Ipar volt, a kézművesek és a kereskedők nyugalmát pedig erődítmény és négyezer méternyi városfal, sánc óvta. A gazdag történelmi múlt nagyon rövid áttekintéséből sem maradhat ki az 1361. év, amikor a várost Timur, azaz Tamerlán foglalja el. ö és leszármazottjainak uralkodása idején a művészetek és a tudományok is gyökeret vernek a városban, ennek az időszaknak a nyomait a mai látogató is megcsodálhatja. Igazi központtá Taskent mégiscsak a 19, században vált. Ekkor kebelezte be az orosz cár a Turkesztánként is ismert hatalmas közép-ázsiai területe- ^ két, s úgy csatolta az orosz birodalomhoz, hogy 1865 tői Taskentet tette meg Tur- kesztán fővárosának. Ebben az Időben is az ipar és a kereskedelem fejlettsége volt a legjellemzőbb a városra. A cári uralom idején eléggé elhanyagolták a fejlesztést, erősödött az elnyomás, a sarcok és különböző adók formájában a kizsákmányolás, aminek természetes és logikus következménye az lett, hogy Taskentban a nagylétszámú munkásság az elsők között reagált a szocialista forradalomra, s már 1917 novemberében a városban és környékén a szovjetek vették kezükbe a hatalmat. Igaz, ezt követően még hosszú, véres harcok következtek a forradalom végső győzelméért, mert. az eszerek és a fehérgárdisták végső mentsvárként tartották ezt a területet, ám a harcok során eszmeileg is beérett és egységessé vált munkásság a Vörös Hadsereg hathatós segítségével végül megvédte forradalmát. Taskent természetesen megtartotta fővárosi rangját, a szovjet Turkesztán fővárosa maradt mindaddig, amíg 1925-ben megalakult az öt közép-ázsiai szovjet köztársaság, köztük az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság is, amelynek a mai napig igpzl társadalmi, gazdasági és kulturális központja, fővárosa a kövek városa. Nem ér a neve — mondtam az első benyomások után, s állítom most is. Egyszer Kijevben Járva az ottlakóktól hallottam, zöld város is lehetne a neve az ukrán fővárosnak. Aztán bejártam néhány közép- és nyugat-európai várost, és való igaz, Ki- jevhez hasonló „zöldet“ nem találtam — mígnem láthattam Taskentet. Szinte minden házat egy-egy park vesz körül. Ez a szellős építkezési torma egyébként is lenyűgözi a hazai lakótelepekhez szokott embert, aki szinte félelemtől hajtva siet, rohan az egymásra tapadó, sokemeletes panelóriások között naponta. A taskenti lakótelepen, ha leállítanák a forgalmat, s az autózúgást, -tülkölést ki lehetne iktatni, akár kellemes, rendezett parkerdőben is érezhetnénk magunkat. A város megnevezése azonban történelmi, s a történelemnek Igaza van. Rögtön kiderül ez, amint elhagyhatja a látogató Nemcsak dinnyéből van ilyen bű kínálat a piacon... Emil Semanco felvételei Nem ér a neve Könnyfakasztó bombát dobtak egy moziba Nemrég egy francia moziban Claude Chabrol, Női ügyek című filmjének per- getése közben könnyfakasztó bombát dobtak a nézőtérre A zűrzavarban egy 60 éves ember infarktust kapott és meghalt. A film egy nőről szól, aki a második világháború idején illegális abortuszokat hajtott végre. A főszereplőnő. akit Isabelle Hupert alakít, az egyik jelenetben elmondja az Üdvöz- légy Mária kezdetű imát, s ezzel a katolikusok szerint a film sérti Szűz Máriát. Egy francia katolikus egyesület követelte, hogy a jelenetet vágják ki a filmből. Aranycsempészés Indiában Kerala indiai államban, a.Trivandrum repülőtéren a vámtisztviselők egy hónap alatt 3,5 kg aranyat kobozta ír el. A csempészek különböző módon rejtik el az aranyat. Az egyik nő például egy resó belsejében 5 kg aranyat helyezett el. A másik csempésznek pedig a járása keltett gyanút, ö ugyanis 2,7 kg aranyat rejtett el cipőtalpában. Növekszik az átlagéletkor az USA-ban Amerikában jelenleg 2,4 millió 85 éven felüli ember él. A számítások szerint az elkövetkező 50 évben számuk el fogja érni a 24 miliőt. A 65 évesek száma 2040-ig 87 millióra fog növekedni, ami háromszor annyi, mint a jelenlegi szám. A jövő század közepén a férfiak átlagéletkora Amerikában 87 év lesz, a nőké 92 év. Egy körkérdés lesújtó eredményei Nagy-Brltanniában egy körkérdést végeztek, a feltett kérdésekre ezer ember válaszolt minden korosztályból. Megállapították, hogy a megkérdezettek fele nem tudja még az egyszerű összeadást sem, és minden hatodik nem tudja megmutatni a térképen, hol van Nagy-Brltannla. A leggyengébb e- redményeket a 15 és 24 év közöttiek érték el. A nők átlag kevesebbet tudtak a férfiaknál. Öragyárat vásárolt a sejk Ahmed Zaki sejk, Szaúd-Arábla volt kőolajügyi minisztere megvásárolta a legrégibb genfi óragyárat, a Vacheron Constantint, amelyben kizárólag luxus- órákat készítenek. A sejk a cég részvényeinek 85 százalékával rendelkezik, ezenkívül megvette az óragyár két épületét Genf belvárosában, s ezzel a kantom törvények szerint ő a gyár tulajdonosa. A Vacheron Constantint 1755- ben alapították, 70 munkás dolgozik benne és évente 8000 órát készítenek. Az őrák ára 8000—600 000 svájci frank. Ferrarik kalapács alatt Másfél millió dollárt adtak egy monacói árverésen egy 1953-as Ferrari 375-MM sportkocsiért, amilyenből 18 darab létezik a világon. A nagyszabású aukción még 23 Ferrari került kalapács alá, a legöregebb 1950-es, a legfiatalabb 1974-es évjáratú. A bevétel rekordösszegű volt: a 24 kocsiból ösz- szesen 14 millió dollár folyt be. A legolcsóbb egy 1972-es Ferrairi Dlna 246 GT volt — ez 76 200 dollárért talált gazdára.
