Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-10-26 / 43. szám
Jelentkezünk, szót kapunk A legtöbb diáklapnak évente kettő- három, legfeljebb négy száma jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a bennük levő írások átfutási ideje nagyon hosz- szfi. S mire ezek a számok eljutnak szerkesztőségünkbe, az írások már azt a kis aktualitásukat is elvesztik, amely addig megvolt bennük. Ezért rovatunkban olyan írások is megjelennek, amelyek mondjuk egy tavalyi eseményről szólnak, mégis közöljük őket, mert célunk nem elsősorban az időszerűség, hanem egy-egy diáklap bemutatása. így van ez most is, mert mindkét lap, amelyből válogatást közlünk, még a múlt tanév végén jelent meg. Az egyik, a Komáromi (Komárno) Magyar Tannyelvű Gimnázium Diáktükör című lapja már szerepelt ebben a rovatban, és reméljük, nem ez az utolsó szereplésük. Hasonlóképpen várjuk az Aratásnak, a Somorjai (Samorín) Mezőgazdasági Szaktanintézet diáklapjának újabb jelentkezését is. Ez a lap most kap először szót nálunk. Bízunk abban, hogy a többi diáklap szerkesztői is kedvet kapnak az Üj Ifjúságban való szerepléshez, és elküldik lapjuk megjelent példányait. Vysoké Myto - 1987 Diákotthon a város szélén... Már messziről kitűnik a lakótelep háztömbjei közül ez az aránylag alacsony, ám nagy kiterjedésű épület. Aki ránéz, már első pillantásra rájön, hogy mi a rendeltetése. Reggeltől estig nyüzsög az egész környék, mint a hangya- boly. Fejek látszanak itt is, ott is az ablakokban; zsivaj, visszhangzik a térség. Ez a kollégium a Somorjai Mező- gazdasági Szaktanintézet tanulói számára épült, ám ők csak három emeletet népesítenek be, a negyediket meghagyva nekünk, gimnazistáknak. Amikor idekerül az ember, nehéz beilleszkednie új környezetébe — hacsak nincs jó érzéke a közösségi élethez. A bentlakóknak nehéz megszokniuk a napirendet, még akkor is, ha második vagy harmadik éve tartózkodnak itt. A lusta nyarak után a „hajnali“ hatkor felhangzó ébresztő mint fülrepesztő harsonaszó űzi ki az ember szeméből az álmot. Vannak azonban olyan hétálvók is, akik minden erejüket, tudásukat latba vetve nyújtják meg az éjszakai pihenést. Ám a reggelire és a gyakorlatra hivő sző egyre gyakoribb felhangzása még az alvás szerelmeseit is kiűzi az ágyból. Suli után, az idegeket kínzó órák végeztével, visszaballagunk az „intri- be“, és hullafáradtan esünk be a szobába. De csodák csodája, ez a fáradtság percek alatt eltűnik: rohanás a városba, könyvtárba vagy netalántán még valamilyen órára. Délutánra marad a tanulás, bújjuk a könyveket és megpróbáljuk összeszedni minden erőnket, hogy a következő napon helytálljunk. De korgó gyomrunk jelzi: azonnal befejezni a tanulást, és irány az ebédlő. A vacsoraidei ebédlő- látogatás után felmászunk a negyedik emeletre (79 lépcső), miközben a mozgólépcsőről álmodozunk. A szobán megkezdődik a vacsora második felvonása. Az asztalaink ilyenkor megtelnek mindenféle finomsággal. Havonta többször részt veszünk So- morja kulturális rendezvényein, amelyeken a részvétel nem kötelező, de muszáj. . Amikor a kollégium falai között töltjük egyhangú estéinket, tévét nézünk, rádiót hallgatunk, asztaliteniszezüok, könyvet, újságot olvasunk és őrökké veszekszünk. Örömünkre az ünnepi diszkók zűrzavara feloldja bennünk a napi fáradalmainkat, de ha egyszer véget ér, akkor érezzük igazán csak a fáradtságot. A takarodó után beszédelgünk szobáinkba, szinte ájultan esünk az ágyba, amit hallomásunk szerint az alsóbb emeleteken is észlelnek, de a napi események tárgyalása késő éjszakába nyúlik. Olykor-olykor az éjszakás nevelő azzal riogat bennünket, hogy ha nem teszünk lakatot a szánkra, a másnapot reggeli tornával kezdjük, de hál’isten- nek, ez idáig elmaradt. Ez a diákotthon a második otthonunk szinte egész éven keresztül, jólesik hazatérni hétvégén, de visszajönni is jó ide, a sok kedves, ismerős arc közé, ahol ifjúságunk egyik legszebb korszakát éljük. Nagy Anikó (Aratás) Egyik nap véletlenül meghallottuk, hogy építőtáborba megyünk, a Vysoké M?tó-i buszgyárban fogunk dolgozni. Ez a hír Igaznak bizonyult, és nagyon megörültünk, hogy legalább egy hetet megúszunk tanulás nélkül. Elérkezett az Indulás napja, szeptember 13-a, vasárnap. Volt, aki örömmel, mások szorongással hagyták el járásunkat. Az út körülbelül öt óráig tartott. A busz egy stadion előtt állt meg, amely két hétre a szállásunk lett. A megérkezés után sokan fáradtan dőltek le az ágyra, de a többség felkerekedett, hogy felderítse a várost. Hétfőn reggel kipihenten érkeztünk a gyárba. Először minden nagyon Idegennek tűnt, de fokozatosan beilleszkedtünk. Nemcsak mi voltunk Itt Idegenek, sok kubai és vietnami Is dolgozott velünk. Ml, akik az iskolánkból mentünk, nem együtt dolgoztunk, sőt nem is egy műszakban. Kisebb csoportokban kerültünk a festőműhelybe, a hegesztőműhelybe és a szerelőszalaghoz. Itt a padlóburkolatok, a Martos története „Kismartos Ja), de szép helyen van, A Zsltva, a Nyitra között van, A Zsltva, a Nyitra között lakom én, Beteg a szeretőm, szegény.“ Martoson (Martovce) élek. Ez a község Komáromtól (Komárno) északnyugatra, a Zsltva és a Nyitra folyók összefolyásánál található. A falu krónikája szerint a XII. század őta lakott ez a terület. Mivel a falu a természet által védett helyen van, Így minden időben nehezen volt megközelíthető. A zárt község lakosat meg tudták őrizni népviseletüket, szokásaikat, dalaikat, táncaikat. Martos régi honfoglaláskori település. Nem a mai helyén állt a falu eredetileg, hanem a határában levő Aba nevű homokdombon, amelyen a legenda szerint Aba vezér serege telepedett le. Később az elcsomagtér, az üvegek, az ütközők szerelésében vettünk részt. Munka közben tízórai-, ebéd- és áramszünet is volt. Péntekig egyformán 'teltek a napok. Ml igazából a szombatot vártuk, amikor megtekinthettük a brnói gépipari kiállítást. Legjobban az ű] Skoda kocsi érdekelt bennünket, de azért a traktorokat Is megnéztük. A hétvége gyorsan eltelt, újra jöttek a munkanapok Sokunknak gondot okozott a kaja. Az ebédnél ugyan egyszerűbb volt, mert háromféle étel közül lehetett választani, de a vacsora nem nagyon ízlett. Ugyanúgy nehezen szoktuk meg az emeletes ágyakat is. Eleinte voltak nyelvi nehézségeink, de azután )ól szót értettünk a cseh munkásokkal meg a kubaiakkal és a vietnamiakkal is. Az egész két hetünknek az egyetlen fájó pontja az volt, hogy noha munkánkkal meg voltak elégedve, anyagilag nem értékelték eléggé. Többen közülünk Indokolatlanul álacsóny fizetést kaptak. Dobsa János (Aratás) lenség, a tatárok, a törökök elől a nép beköltözött a mocsaras vidékekre, ahol csak a helyi emberek tudtak közlekedni. A falu legmagasabb részét Hatházának nevezik. A legenda szerint a török pusztítás eredményeként csak hat ház maradt épen a községben, ezen a helyen. Ahogy a mocsár fokozatosan kezdett visszahúzódni, úgy kezdett terjeszkedni Martos. A falu lakossága a múlt század végéig (amikor a folyókat szabályozták) halászatból, vadászatból, állattenyésztésből élt. Falunk határában van a Kingyes-tanya, amely egykor az ógyallal Feszty-birtokhoz tartozott. Ez volt a századfordulón Feszty Árpád festőművésznek afféle kis műterme — mulatőháza. Az épület fagerendáját a Duna Menti Múzeum őrzi, még most ts láthatók rajta ugyanis az egykori vendégek, Gárdonyi Géza, Pósa Lajos, Rákosi Viktor, DankÓ Pista, Jókai Mór által írt ötletes strófák. Feszty híres körképének a- lakjait is a martos! emberekről mintázta. Szúnyog Jolán (Diáktükör] Életem feledhetetlen emléke ________ Hát igen! Dolgozni — az szép dolog. No de nem zuhogó esőben. Pedig mi valamilyen véletlen vagy félreértés folytán állunk a szétszaggatott fóliasátor alatt, és nézzük a jókorára nőtt paprikákat Csak nézzük, mert arra nincs lelkierőnk, hogy kivegyük a kezünket a zsebünkből megfogjuk a nyirkos, csúszós paprikát, erőt fejtsünk ki a leszakításhoz, aztán megcélozva a ládát, beletaláljunk. Reggel még volt némi remény, hogy nem jön értünk a busz, és mi mehetünk haza csicsikálni. De mindez szertefoszlott. Valaki azért megjegyezte, hogy még mindig jobb, mint tanulni. Lehet, hogy igaza van! Most hirtelen megjelenik a Tanár! Persze munkamorálunk grafikonja rögtön a tetőpontra hág. Boldogan, mosolyogva nyúlunk a legközelebbi paprika felé, mintha csupán ez lenne életünk célja, hogy így segítsünk az emberiségen. Hiszen a paprika egészséges, annyi vitamint tartalmaz. A Tanár leáll a fóliasátor szélén, büszkén nézi munkánkat. Mi rámosolygunk, segítőkészen belerakjuk a paprikát a ládába, ha a másik mellé találta volna dobni, mert fő a barátság. Mindenki mindenkit szeret, mindenki mindenkivel jóban van. A Tanár megunja, és odébb megy. Gyökeresen megváltozik a hangulat. Mindenkiből felszabadul a düh, a nem- akarás, az egymás iránt érzett ellenszenv. Lenyúlok egy rohadt paprikáért, és megdobom vele a szomszédomat. Ez nem tudja, hogy ki volt, és megdob valaki mást. Ez a valaki megdob egy másvalakit: és pillanatok alatt szárnyra kel szinte az összes paprika. Egy tompa, loccsanó hangot hallok. Homlokomról csöpögni kezd a jól ismert barna lé. Közben eláll az eső. Kiáltás hallatszik, amely a kaja megérkezését jelzi. Aztán még két óra. Ezt még fejen állva is kibírom. Szedem a paprikát, ezt a furcsa zöld valamit, amelyről most el sem tudom képzelni, hogy ehető. Lassan már se lehajolni, se felegyenesedni nem tudok. Elképzelem magam, amint az olasz Riviérán a napsütésben fürdők, puha pázsit a lábam alatt, körülöttem langyos szellő mozgatja a pálmafák lombjait. Itt a busz! Ez a rövid mondat mintha az égből szólna. Végre megállunk a gimi előtt. Koszosán, de megkönnyebbülten megyünk ebédelni. Még ehető is az étel! Konczer Andrea (Diáktükör) Az órákon hallottuk Zrínyi Miklósnak leáldozott a nagyapja. Izsán 92 °C-ot is mértek fazékban.-------\ Moszkva a szerelmi (helyesen: szellemi) élet központja. Tanár: Meg tudnád nevezni Marx fő- művét? Diák: Döntsd a tőikét! Tanár: Na, vigyázz, gondolkozz! Diák: Ja, azt Petőfi írta. (Polgári neveléstan órán hallottuk.) Tanár: Hogyan lehet párhuzamosat húzni egy vonalzóval? Diák: Eltörjük a vonalzót. Tanár: Mi az opportunizmus? Diák: Derűlátás. Tanár: Mikor jelentek meg a véglények a Földön? Diák: Krisztus születése előtt. Tanár: Ml jellemző a klasszicista művészetre? Diák: Az, hogy rendkívül magas házakat építettek. (DiáktUkör)
