Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-10-12 / 41. szám
Az árak szabályozó szerepe Vásár volt a javából 3 Azt mondod nyár... 4 Mlkroiníorm 5 ősbemutató a Mateszban A harisnyás fantom Tunisz — a jelen és a múlt találkozása 10 y Tőzsér Árpád Őszre jár az idő X Krascsenlts Géza felvétele Innen, hát Innen indultam ^ — és csak azért is: virágnak, átélni minden szót, és bejárni minden tájat. Állok most e nikkel őszben, idegen ízekkel számban megéltem a falut, várost, ringyóval s szűzzel is háltam, a színeket is megéltem,. „ a rozsdát, bordót s a kárm^nt, mindent félvállról vettem',v \ s ím, a Csontfehér rám lnt?Nk>v. Vigyázz, a világ nem játék! Gondjaimvországgá nőnek. • viszi a szél a sörényem, hordja a víz az erőmet. Családom: váram is szétdől, hull rólam minden, mi köthe Most jön az igazi vizsga: verseim, fogjatok össze. őszre jár az idő, jaj, őszre, s még nyárról se daloltam. Nincs szükség kerülőre, törökök hevernek holtan. Az őszben megáll a férfi idegen ízekkel ajkán, s hirtelen vad kedve támad sírni saját hatalmán. Szülőföld, de kicsi lettél, már vállig sem ér a templom, törpék a házak, fejemre barackot senki nem nyom. Rokonok, sógorok, ángyok: örökre elváltam tőlük, ök százan élik a múltam, én egyedül a jövőjük. Virágok, ólomszín füvek s fák alá sorba rakottan szétszedik meg összerakják azt, aki valaha voltam. Semmi sem könnyebb, mint kimondani ezt az egyszerű — mondatot: - Elválunk, mert csalódtunk egymásban, mert megváltoztunk,mert valakiben megtaláltuk azt, amit partnerünkben hiába kerestünk (vagy nem vettük észre), mert egyikünk nem lát ki a napi gondók léghegye mögül, míg a másik semmibe veszt a mi lelki problémáinkat, csak a világ dolgai hozzák lázba. Egyre lobban eltávolodunk egymástól, olyannyira. hogy már nem IS emlékszünk egymás kézmelegére. Hát elválunk. v. . ... i ■ Mintha nem is velünk történne, mintha csak álnipdnánk az egészet. Csak a rideg bírói ítélet hoz vissza a ‘földre: „Házasságukat felbontottnak nyilvánítom.“ Ä volt féri még'udvariasan elöreengedl volt feleségét a kapuban, a lépcsők alján már tétován néznek egymásra, hisz ha eddig hosz- szabb időre elváltak, megcsókolták egymást, sőt valamikor még reggelente, munkába menet Is, meg délután, amikor a munkahelyi gondoktól elfáradva leroskadtak a fotelba. Ez is a múlté, nemcsak a volt társ rossz szokásai, bosszantó tula]donságai, botlásai, hirtelen haragla. Pszichológusok véleménye szerint a válás fá irtaimás. de ha már'elkerülhetetlen, nem szabad, hogy megrázzon. Éppen■ ezért lehetőleg kerüljünk minél távolabb partnerünktől. Az ember sok átsírt éjszakától, bánattól kíméli , meg magát,, ha nem vájkál a még saigó sebekben. A gyerekek, a rokonság, a közös dolgok az egymást szerető embereket még közelebb hozzák egymáshoz. Ezért Is nehéz a válás. De akik már minden lehetőséget kipróbáltak, és valóban kt- úttalannak látják kapcsolatukat, és úgy döntöttek, hogy elválnak, hagyják, hogy a múltat benője a fű. Sőt, az a legoptimálisabb. ha a hajdani partnerek barátok maradnak, pontosabban, igyekeznek baráti kapcsolatot kialakítani. Az expartnerek barátsága nagyon szép kapcsolattá válhat. Gyakran hangoztatják az egykori házastársak, hogy lobban megértik egvmást. mint a házasságban. A növekvő távolság, a válás okozta traumából való felépülés megtanítja az embereket arra, hogy felismerjék a másik szimpatikus vonásait, újra értékeljék azokat, és ismét nyitottak legyenek egykori élettársuk felé. ’Sok veszély leselkedik ránk. Van, amelyik globális méretekben mérgezi vagy teszi kétségessé az emberiség létét, az atomháború, a környezetszennyezés; van, ami regionális probléma — éhínség, gazdasági válság és így tovább. S van, amelyik — bár sok országban társadalmi méretekben is kritikus helyzetet teremt — mégis naponta és közvetlenül egyéni problémaként merül fel. Igen, a családról, a család helyzetéről, szerepéről, sajnálatos leértékelődéséről van sző. Korábbi számainkban — amikor társadalmi szempontból diszharmonikus jelenségekkel foglalkoztunk — szinte mindig egyazon okra bukkantunk: a családra. Pontosabban a család hiányára, a családi élet zavaraira, a családi nevelés elképesztő hiányosságaira — lett légyen írásaink fő témája az állami gondozás, a fiatalkori szerelmi kapcsolatok, a divat vadhajtásai vagy a serdülők, kamaszok körében elburjánző bűnözés. Leszögezzük — családpártiak vagyunk. Nem tudjuk elképzelni az egészséges társadalmat egészségesen funkcionáló alapegységei nélkül. S bár korszerű gondolkodásúnak hisszük, valljuk magunkat, az olyas-- fajta „korszerűséggel", amely a család intézményét elavultnak tekinti, s helyébe mást, valami XXI. századit, kíván, a legkisebb mértékben sem tudunk és akarunk azonosulni. Az a meggyőződésünk, hogy nem a család, mint olyan avult el, hanem a harmonikus családi élet társadalmi feltételei rosz- szabbodtak. Ogy véljük, hogy a családi élet „modellezése“ mai viszonyainkra nem történt meg. Az kétségtelen, hogy. a régi normák mechanikus továbbvitele, mostani körülményeink közepette ném megoldás. Ám az sem vitatható, hogy rengeteg feszültség oldásában, számos probléma tisztázásában segít a követhető minta, a minták sora. Gyakoriak az olyan tanulmányok, publikációk, amelyek a családdal kapcsolatos nega'ív jelenségekre összpontosítanak Szükség van rájuk, őst Igazság, hogy valamely probléma megoldásához vezető úton a probléma felismerése az első állomás. Joggal érezheti viszont a közvélemény — benne mi Is —, hogy ennek során a konstruktivitás mintha háttérbe szorulna. A magunk módján segíteni szeretnénk. A‘ jövőben is helyt adunk minden olyan írásnak — hivatalos és magánvéleménynek, megfontolt tanulmánynak és eredeti ötletnek —, amely azt hivatott szolgálni, hogy a család a mai társadalomban az őt megillető helyre kerüljön, értékei ne menjenek veszendőbe, hogy visszanyerje régi rangját — az új viszonyok között. 0. I. A SZJSZSZKt LAPJA r Variációk egy témára
