Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-10-05 / 40. szám
új ifjúság 9 Teherhordók a Himalájában Mostoha élete van a teherhordónak a nepáli Himalájában. A munka kemény, alig jövedelmez, a teherhordó korán megöregszik. Nepálban a teherhordók alapjában véve földművesek, akik a szűkös betevő falatot megtermelik ugyan de a falvak legszegényebb rétegéhez tartoznak. Egy olyan országban, ahol a munkanélküliség endemikus, a himaláji parasztoknak kevés a lehetőségük arra, hogy némi pénzt keressenek másként, mint a hegyi ösvényeken — többnyire nagy vesszőkosárban — történő teherszállítással: sőt, fűszereket hoznak a falu boltosának, csövet, bádoglemezt a fejlesztési tervek kivitelezéséhez, tüzelőt a hegyvidéki piacokra, takarmányt az állatoknak, élelmet szállítanak az alpinistáknak, hegymászó-felszerelést az expedícióknak. Egyébként az elszórt hegyik tanyák lakói évente egyszer gyalogolnak el a legközelebbi nagyobb településre, hogy beszerezzék a szükséges sót, étolajat, vásznat. Ä teherhordót bhariya, vagy dhakray néven emlegetik. Nem kevés az olyan asz- szony, akik a férfiak mellett a megélhetésnek erre a — korántsem asszonyi munkának nevezhető — formájára fanyalodik. Ä kosarat, melynek neve doko vagy dhakar, egyensúlyozva a hátukon viszik, egy hevedert a homlokukon vetnek át, ide helyezve a megterhelés zömét. A heveder nyomása arra kényszeríti a teherhordót, hogy hegynek fel cikcakkban menjen. A légzésnek egyenletesnek és mélynek kell lennie. Mivel mezítláb járnak, a teherhordók zöme lúdtalpű, talpbőrük keményebb a cipőtalpnál, érintésre teljesen érzéketlen. Egy felnőtt teherhordó 85 kilót, sőt ennél is nagyobb súlyt képes a hátán vinni. Egy jól megtermett európai alpinista képtelen felemelni anélkül, hogy megtántorod- na, egv akkora terhet, amekkorát a mindössze egy méter ötven magas rai vagy ta- mang hegylakó egész napon át cipel. Részben technikai kérdés, részben arra vezethető vissza, hogy ezeknek az embereknek nincs más választásuk. Edmund Hillary, az Everest meghódítója, jelenleg Oj-Zéland indiai és nepáli főbiztosa ma is ámulattal emlékezik vissza egy teherhordóra, aki mintegy száz kilő súllyal a hátán vele azonos ütemben mászta meg a junbesitől a Takshinduhoz vezető alpinista pályát Kelet-Nepálban. Ä meredek, gyakorta veszélyes ösvényeken a nehéz kapaszkodót rövid szünetekkel szakítják meg, ilyenkor a rakományt vastag bottal támasztják ki. A teherhordó hátradől, és saját lábaiból, valamint a botból amolyan háromlábú „tartószerkezetet“ képez. Persze, ilyen helyzetben nehéz hosz- szú ideig megtartani az egyensúlyt. Szerencsés esetben találnak egy egy sziklapadot, melyre ráhelyezhetik a terhet, egy fát, amely árnyékot nyújt, s a közelben csermelyt, patakot, hogy szomjukat oltsák. A pihenő, természetesen nem nyúlhat hosz- szúra, a málhát ismét vállra kell emelni, s nekivágni a hegynek, mielőtt a lábizmok kihűlnének. A leereszkedés, mint minden hegylakó tudja, még nehezebb A Himalája lejtőin kidolgozott technika szerint a combizmokat megfeszítve, de rugalmasan kell tartani, apró, gyors léptekkel haladni, könnyedén csúsztatva a lábat egyik kőről a másikra. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1967- ben tett ajánlása értelmében az 55 kilogramm a maximális súly, amelyet „kézi erővel“ egy felnőtt férfi szállíthat. Am az érvényben levő szabályozások országról országra más és más súlyhatárt szabnak meg: a Német Demokratikus Köztársaságban ez 45 kg, Mexikóban 56. Bangladesien és Pakisztánban 90 kg. Indiában viszont a hivatalosan megengedett terhelés 100 kg. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy például a dokkmunkással ellentétben, aki csak pillanatokig, esetleg percekig emeli a nagy súlyt, a nepáli teherhordó megállás nélkül hosszú órákig menetel, napokon át. A hosszan tartó expedíciók idején a teherhordók élelme a szattu — lisztté őrölt kukorica vagy száraz magvak. Az ebédszü- i netben előveszik ütött-kopott alumíniumtálaikat. a szattuhoz vizet kevernek, sóval, vörösborssa! ízesítik. Ezt fogyasztják. És ez az a pillanat, amikor egymással szót váltanak. Egyébként a teherhordó még csoportmunka esetén is igen magányos. Ot közben az egyenletes légzés nem engedi meg, hogy énekeljenek, dúdoljanak, vagy beszélgessenek. Ha rájuk esteledik, házi szövésű pokrócba burkolóznak, s a szabad ég alatt is elalszanak. A teherhordó számára mindennek a netovábbja, ha szaheb mellé szegődhet, akinek segítségre van szüksége ahhoz, hogy elérje a Himalája csúcsait. Ez mondhatni, a serpák exkluzív területe, bár az utóbbi időben más hegyi törzsek tagjai is becserkésznek ide A serpák pedig kezdenek megválni ettől a foglalkozástól, hogy expedíciószervezéssel, illetve magas hegyvidéki idegenvezetéssel foglalkozzanak. Ä környék teherhordói a serpák virágzó kereskedelmi központjában, Namchéban gyűlnek össze a hetivásárokon. A hátizsákkal, fényképezőgéppel, vizeskulaccsal felszerelt külföldiek elvegyülnek a serpák és a többi hegylakó tömegében, akik közül sokan oly messziről jönnek, mint ahol a Okhaldhunga van, hogy eladják a házuk körül megtermelt zöldségfélét és egyéb termékeiket. Visszafelé üres kosárral már csak két nap az út. Nepál fejlesztési erőfeszítéseinek középpontjában az autóutak építése áll, hogy kapcsolatot teremtsenek az emberi települések között. Az eddig épült utak megnyitása elősegítette e hegyi ország lakosainak egymáshoz való közelítését, megköny- nyítette a közlekedést, előnyére vált az áruszállításnak, rendkívül sokat nyert a nemzetgazdaság. A teherszállítók Nepál-szerte használják a gékocslutakat, de leginkább csak azért, hogv sima felületükön lépkedjenek, hiszen legtöbbjük számára még a legszerényebb autóbuszárak is túl magasak Mert a teherhordói mesterség egy bizonyos társadalmigazdasági állapot, a hegyvidéki társadalom anyagi nyomorának megnyilvánulása. Itt az élet túlságosan egyszerű, az emberek túl szegények, és túlságosan nehéz a szállítandó teher. Úgy vélem, a teherhordói mesterség el fog tűnni, mihelyt a hegyvidékre is eljut a gazdasági fejlődés, mert a teherhordó ,élete szerfölött nehéz. CSALÁDOS FIATALOK KLUBJA Van ilyen Lenlngrádban. És nem Is egy. A legnagyobbat a belvárosban találni egy-régi palotában, amely valaha a Juszupov hercegi család tulajdona volt. Ez ma a művelődésügyi dolgozók kultúrpalotája. Szombat van, esteledik. Fiatal párok mennek a palota felé. Vannak, akik már az utcán köszöntik egymást, érdeklődnek: „Hogy vagytok? Mi újság?“ Más párocskák, bátortalanul lépnek be a kapun, mert most jöttek ide először. Egy tükrös falú kis teremben könyvárus rakosgatja a portékáját. „Tudnivalók a családi élet etikájáról és pszi- hológiájáról“, „Embert nevelni“, „A kamasz fiziológiája“ — néhány cím a sok közül. A palotában a könyvárusítás — hagyomány. A következő terem mennyezetét gyönyörű stukkó díszíti. Ez a vendégszoba, kényelmes ülőbútorokkal, alacsony asztalkákkal. Amíg a klubtagok gyülekeznek, elbeszélgetek néhány fiatal párral. Borisz Szidorov technikus, a felesége, Vera, geológus. Azt mondják, szép egyetértésben élnek és nevelik négyéves kislányukat. Vita? Előfordul, természetesen. Vera azt mondja, például amiatt szoktak összezördülni, hogy Borisz túlságosan szigorú a gyerekhez. Korábban azt hitték, ha két ember szereti egymást, nem kell nagy tudomány a családalapításhoz, a gyermekneveléshez. A valóságban ez nem ilyfén egyszerű, a barátaik ezért azt javasolták nekik, hogy iratkozzanak be a családos fiatalok klubjába. Nem volt rossz ötlet, mert sok érdekes, hasznos dolgot tudtak meg. Vegyük először azt, hogy összeismerkedtek hasonló korú fiatal házasokkal, kicserélhették a tapasztalataikat. Másodszor, elbeszélgethettek orvosokkal, pszichológusokkal, arca gondterhelt. Á neve Ljubov Petrova, foglalkozása villamosműszerész. — Miért van egyedül? — Eljöttem, mert választ akarok kapni egy olyan kérdésre, amely nekem nagyon fontos. Van egy hatéves kislányom, de ahány felnőtt van a családban, mind a maga szisztémája szerint akarja őt nevelni. Hogyan lehetne ezt az egészet jól összehangolni? Mindent, amit itt hallok, odahaza megbeszélünk. Még egy asszonyt látni itt egyedül. Első pillantásra kitűnik, hogy nem kisgyermekes mama, inkább fiatal nagymama. Aztán kiderül, hogy sem ez, sem az. — Nekem sok gyermekem van, több tucat — közli Tamara Golenka. — Óvónő vagyok. Sok csemetém van, akiknek a mamája nem ér rá bejönni a klubba. Én viszont olykor beülök egy kicsit, hallgatom, amit mondanak, jegyzeteket csinálok, aztán a szülői értekezleteken beszámolok róla, hogy milyen tanácsokat adtak a pszichológusok, pedagógusok. Láthatjuk tehát, hogy a klubtagság különböző korosztályokat képvisel, de azért a fiatal házasok vannak többségben. Sokan elhozzák a gyermekeiket is. A négy-ötéves gyerek már könnyedén otthagyja a-$züleit, hogy a pedagógussal a palota más helyiségeibe menjen, ahol festményeket, szobrokat láthat, rajzolhat, gyermekfilmeket nézhet. Minden összejövetel programja úgy van összeállítva, hogy a fiatalok ne csak előadásokat hallgassanak, vitatkozzanak. Van egy kis koncert, vagy színdarabot mutatnak be. Szerveznek közös sétákat, elmennek például a botanikus kertbe vagy múzeumba. (APN) Világkiállítás készül A tokiói városi tanács beleegyezett, hogy világkiállítást rendez A jövő városai és az emberi tevékenység témára. A világkiállítást egy Tokió melletti városban fogják megrendezni, amely most épül a Tokiói-öbölben. Az amerikaiak félnek a radontól Az amerikai szakértők figyelmeztetik a lakosságot, hogy minden háztulajdonosnak ellenőriznie kell, van-e az épületben radon nevű radioaktív gáz. Egy tanulmány szerint ugyanis legalább 3 millió amerikai, házban és lakásban a lakók belélegzik ezt a gázt, amely tüdőrákot okoz, és évente 20 000 amerikai esik áldozatául. Megállapították, hogy a radon, amely a föld alatti uránrétegekből szivárog ki, majd minden amerikai államban megtalálható. Minden amerikai önkiszolgálóban kapható a készülék, amellyel meg lehet állapítani a radon Jelenlétét. A radon a föld alól szivárog ki, repedésekből, valamint a házak alapjaiból. A szakértők' azt ajánlják, hogy ezeket a repedéseket be kell tömni, és gyakran kell szellőztetni a pincében. A gáz színtelen és szagtalan, tehát nehéz megállapítani jelenlétét, erre biztonságosan csak a szakértők képesek. Ugrásszerűen növekszik a kábítószer-fogyasztás Az elmúlt 10 év alatt a kokain fogyasztása az egész világon 60-szorosá- ra emelkedett. A marihuánáé megkétszereződött, a heroiné megkétszereződött, a hasisé pedig meghatszorozódott. Ezt bizonyítja az is, hogy a világ különböző részeiben egyre nagyobb meny- nyiségű kábítószert koboznak el. A portugálok fedezték fel Ausztráliát?, Az ausztráliai The Sydney Morning Herald hírül adja, hogy több ausztrár Hal történész olyan elméletet állított fel, hogy a portugál tengerészek nem sokkal Amerika felfedezése után, 1500 körül Ausztrália keleti partvidékén hajóztak. Erre még nincsenek bizonyítékok, de egy úgynevezett mahagóni hajót emlegetnek. Erről először 1836-ban írtak, amikor Viktória államban, Warr- nambool helységnél néhány száz méterre a parttól egy hajót találtak a tenger fenekén. A hajó szokatlan alakja és felépítése miatt a szakértők úgy vélték, hogy a XVI. századból származik. 1880 körül a tíajóroncs elsüllyedt a homokban. Csak tíz-egynéhány év múlva próbálták meg a 14 méteres hajót kihúzni a homokból. Most újból megkísérlik kiemelni, ehhez az ausztráliai hadsereg is segítséget ígért. Elégettek négy tonna kokaint Peruban elégettek négy tonna kokainpasztát és 72 kiló tiszta kokaint, A kábítószer feketepiaci értéke 120 millió dollár, A kokain alapanyagául szolgáló növény 90 százalékát Peruban és Bolíviában termesztik. Pekingben megemlékeztek Tolsztojról Pekingben megemlékeztek Lev Tolsztoj orosz író halálának 160. évfordulójáról. Tolsztoj műveinek legnagyobb részét már lefordították kínai nyelvre. Metró Alma-Atában Kazachsztán fővárosa is csatlakozik a földalatti vasúttal rendelkező 14 szovjet nagyvároshoz. Alma-Atában a napokban kezdték meg az első metró- állomás, az Oktyabrszkaja helyének kiásását. Az első, a városközpontot a nyugati lakótelepekkel összekötő 8 kilométeres szakaszt a tervek szerint 1991—1995-ben adják át. További két vonalat szándékoznak építeni. Összesen 40 kilométernyi földalatti vasút építését tűzték ki célul Kazahsztán fővárosában. T pedagógusokkal, szexopatalőgusokkal. Egy másik fiatal pár Nincsenek még húszévesek sem, Viktorija Malova és Vagyim Klenovszkij. A leány titkárnő, a fiú szerszámgépkezelő. Mindketten főiskolások esti tagozaton, — Most még jegyesek vagyunk. Esküvő csak az év végi vizsgák után lesz. A házasságot komolyan gondoljuk. A közelmúltban hallottunk egy előadást, az volt a címe, hogy „A családi élet zátonyai“. Azt szeretnénk, hogy a mi hajónk szerencsésen elkerülje a zátonyokat . .. — Milyen hasznos dolgot tanultak itt a klubban? — Volt egy érdekes előadás például a háztartás titkairól — mondja Viktorija. — Hogyan osszuk be a pénzt, hogyan tervezzük meg a kiadásokat, ki legyen a „pénztáros“? Aztán volt egy másik előadás arról, hogyan rendezzük be hangulatosan, kényelmesen a lakást. A harmadik meg arra tanított, hogyan öltözzünk. Félrehúződva egy fiatalasszony ül,
