Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-28 / 39. szám

I»iIliién« ' Ói ifjúság 10 „Két éve levelezek a fiúmmal, aki­vel gyakran találkozunk is. A leg­utóbbi levelében azt írta, hogy nem is tudta, szeret-e igazán. Mitévő le­gyek, mert én nagyon szeretem őt?“ Nagyon önzőn értékeled a kapcso­latot. Felsorolod a saját érzelmeidet, okaidat a nagy szerelemre, viszont felrovod a fiú őszinteségét, hogy bi­zonytalan szerelmében. Csodálkozol azon, hogyan nem lehet téged sze­retni, amikor te annyira nagyon sze­retsz. Egyet kell értened velem, hogy a szerelem, a jó kapcsolat két ember kölcsönös vonzalmán alapszik. Tehát nem elég a te nagy szerelmed áhhoz, hogy boldog légy, a fiúnak is ugyan­úgy kéne téged szeretnie, de ő nem tud szeretni annyira, mint te őt. A ki­alakult aránytalanságot nem vetted észre, a fiúnak kellett felhívnia a fi­gyelmedet. A fiú a levlében azt Irta, hogy nincs közös témátok. Hogy-hogy ezt nem érezted meg? Azért, mert csupán te beszéltél, vagy ahogy a leveledben írod, megbocsátottál neki. Miért kell valakinek elnézni az őszinte vélemé­nyét? Én nem értettem, hogy a fiú­nak miért kellett megbocsátanod, mikor csupán őszinte akart lenni? Végül fájt neki az őszintesége, mert nem kapott rá visszajelzést: vagyis érzelmi vonalon nem vagytok egy hullámhosszon. Nem érzel rá a másik érzelmi hangulatára, képtelen vagy megérteni a mások búját-baját. A fiú érzékenyebb típus, ezért van hiányérzete. A katonaság alatt a fiúk általában nagyon ragaszkodóak, mert nem ]6 nekik egyedül. Ö pedig amikor már örülhetne, hogy újra otthon lesz, gyakrabban találkozhattok, gondolko­zik azon, vajon egymáshoz illőek vagytok-e. Ne zavard őt ebben az el­mélkedésében, hanem Igyekezz ele­mezni azt, hogy miért jutott kapcso­latotok holtpontra. Ha a fiú el akar menni, hát menjen. A kapcsolat tar­tósságát nem az együttjárás hossza adja meg, hanem az érzelmek erőssé­ge, a kölcsönösség, az összetartozás. Nálatok ezek a feltételek nincsenek biztos alapon. Ha ezen változtatni akartok, mindkettőtök szükséges hoz­zá, vagy pedig szakítani kell. Ha már mindennap otthon lesz a fiú, mérle­gelhetitek', van-e még közös célotok, amelyet együtt szeretnétek elérni. „Nagyon Jő barátnők vagyunk, ra­gaszkodunk egymáshoz —, mindig együtt iárunk. Most megbomlott a nagy barátság, mert ugyanaz a fiú tetszett meg nekünk. Nem tudjuk, mi­tévők legyünk, mert féltékenyek va­gyunk egymásra.“ Nem csoda, hogy ugyanaz a fiú tet­szik nektek, ha egyszer ennyire jó barátnők vagytok. Nagyon sok a kö­zös vonás, tulajdonság bentietek; pl. átveszitek egymás ízlését, ugyanaz a divat tetszik, egyforma a hobbitok, képesek vagytok gyakran egy doloera gondolni, mindig azonos a vélemé­nyetek. Akik ennyire rokon lelkek, nincs azon csodálkoznivaló, hogy ugyanaz a fiú tetszett meg. És ha már megtörtént, ez bajjal is jár. Nektek van-e nagyobb szükségetek, vagy a fiúra. Korotokból és a fiú egyelőre semleges magatartásából kiindulva én a barátság mellett döntenék. Nem éri meg összeveszni egymással, amikor még azt sem tudjátok, milyen Is Iga­zából a fiú. A külseje lehet csinos, vonzó, de ez még nem jelenti, hogy belülről Is ilyen. Esetleg utólag bán­nátok meg a felborított összhangot. Szerintem nagy a tát, tehát eleve nem éri meg kockáztatni. Vonjátok le a tanulságot, és máskor ne csak egv fiút válaszatok ki, mert mint lát­játok, ez csak gonddal jár. „Husznnkét éves lány vagyok, a fiúm huszonkilenc. Feleségül szeretne ven­ni, de én félek a házasságtól. Volt egy kellemetlen esetünk, és nagyon tartok, hogy megismétlődik. Mi a vé­leményed? Leveledből arra következtetek, hogy a fiú nem a megálmodott partner. Szerintem a nemi kapcsolatot is csak azért odázod el, mert nem vonzódsz hozzá eléggé. Mi lesz, ha házasság- kötés után jössz rá, hogy nem tudsz vele lenni? Mert hogy nem tudsz fel­oldódni az együttlétben, mór moét tu­dod, hiszen petting is nehezedre esik vele. A fiú ezt érzi, és csak növekszik benne a feszültség. Részben ez indo­kolhatja heves reagálását kijelenté­sedre. De a helyzet így Is értelmez­hető: azért sikerült Ilyen bántól mon­danod neki, mert nem tiszteled őt eléggé. Akit nem tisztelünk, nem is szeretjük igazán! Ha ebből az okfej­tésből indulunk ki, az esetnek . nem kell megismétlődnie. Kölcsönösen sér­tegettétek egymást, de te kezdted.., Már más jelekből is rájöhettél, a fiú­nak heves természete van, akkor pe­dig olyannak kell elkönyvelned, hogy a vita hevében durváskodhat Is. Én mindenképpen a házasság elodá­zásán lennék. A féltékenység is abból a helyzetből adódik, hogy a fiú érzi, még nem vagy teljesen az övé, de addig nem Is tudsz az övé tenni, míg nehezedre esik fizikai közeledése. A jó házasság alapfeltétele: a partnerek jó barátok legyenek, tiszteljék egy­mást, érzelmileg ragaszkodjanak egy­máshoz, képesek legyenek egymásban bízni, jó és megértő szülőkké válja­nak és nem utolsósorban képesek legyenek ne csak az érzelmi, hanem a testi harmónia kialakítására is. Mennyi van meg ebből nálatok? VERONIKA EMACIPÁCIÖ 19 éves lány vagyok, tavaly érettségiztem. Hozzá­szólásomat az Egy Igazi Férfi és a Laci a Csallóköz csücskéből aláírással megjelent vélemények ihlették. Igazat adok nekik abban, hogy manapság túlnyomó- részt nők tanulnak tovább a középiskolákban és a főiskolákon. Így volt ez a gimnáziumunkban is. Ami azonban a többit illeti, nem szeretem, ha egy férfi lenézi a nőket, s azt állítja róluk, hogy nem érthet* nek a politikához, a technikához. Sőt, néha azt is hallani, hogy semmihez sem értenek. Szerintem nem lehet általánosítani. Én sem szeretném megérni, hogy mindent a nők irá­nyítsanak, de ez nem is lesz soha. A nők tulajdon­képpen a lekicsinylő legyintések hatására kezdtekMa- nulni, mert meg akarták mutatni, ők Is érnek annyit, mint a férfiak. Egyébként nem lehet valami izgalmas csak háziasszonykodni, mosni, vasalni, főzni, gyere­keket nevelni. Elvégre a nők is csak egyszer élnek! Az is tény viszont, hogy a férfiak lehetnének fér­fiasabbak Isi Hiszen szemmel láthatóan kezdenek el­nőiesedni. Egy diszkóban nem ritka az olyan fiú, aki fülbevalóval, hosszú, bodorított hajjal, kenve-fenve, a legújabb női divatszínekben pompázva belibeg, a maga képzelt szépségét fitogtatja, és bedob egy-két selyem- hernyós mozdulatot. Aztán az ilyen kis finomkák tény­leg le sem bagózzák a lányokat. Elvégre ők magu­kat jöttek megcsodáltatni. Közben persze a teremben mindenki feléjük fordul, mert a nem is akármilyen parfüm és feltűnés, amit keltenek, oda-odavonzza a tekinteteket. Ezek inkább csodálkozó, mintsem csodáló tekintetek, de ők ilyenkor mégis a helyzet magaslatán érzik magukat. A mai fiúkból (tisztelet a kivételnek) hiányzik a határozottság, a férfias, biztos fellépés, .az Intelligencia, az előzékenység. Az már kincsnek szá­mít, aki virágot visz egy nőnek. A nők nem azt várják, hogy állandóan ünnepelve legyenek, hogy körülugrálják őket. Nehéz viszont el­viselni, ha lebecsülik őket a „teremtés koronái“. Attól nem kell félni, hogy a természet rendje felborul. Nem lesz Merle-regénybeil élet, mert ml nők legalább be­valljuk (általában csak magunknak), hogy ha prob­lémát okoznak is nekünk a férfiak, ha nehéz is, azért megéri nőnek lenni, és nehéz elképzelni az életet férfiak nélkül. Üdvözlettel; Ildikó Fölösleges arról vitázni, hogy kellett-e az emanci­páció vagy sem. Ha már itt van, éljünk vele, de köz­ben mindig maradjunk meg „nőnek“, a szó igazi ér­telmében. Az emancipáció lényegében a szocializmus kiváltsá­ga. Jöttek a szolgáltatások, a félkész ételek, a böl­csőde stb. A nők munkába állhatták, nem kellett a család rabjává lenniük. Szóval ez nagyszerű dolog volt. Illetve lehetett volna. Merthogy a szolgáltatások színvonala nem kielégítő, nem mentesíti a nőket tel­jesen a házi munkától. Eddig propagáltuk a bölcső­déket, manapság azonban a gyermekorvosok mindent megtesznek azért, hogy az anyukák, ha csak lehet, ne adják bölccsődébe gyermekeiket. Legfőbb érvként a gyermek lelkivilágának sérülését hozzák fel. Na de egy szakképzettséggel rendelkező anya hogyan en­gedheti meg magának, hogy 2—3 évet kihagyjon a munkahelyén?l Addigra elfelejti a szakmáját. Én magam a bölcsődét jő intézménynek tartom, épp ezért nem értem, miért kell ellene szólni. A szociális segély nem nagy, egy fiatal család nehezen enged­heti meg magának, hogy az anya három évre otthon maradjon. Gondolom, többen olvasták a Pravda napilap Két- hőnapi jövedelem című cikkét. Én úgy gondolom, ha már egyszer elismertük az emancipációt, használjuk is ki. Miért ne lehetne éppen olyan lehetősége a karrierre egy diplomás édesanyának, mint a férjének? Ha legalább a szolgáltatások jobbak lennének, ha a fizetés, a szociális segély másmilyen lenne! S. J. Szene' Puffos ujjú pulóver Mérete: a pulóver mellbősége 100, hossza 62 cm. Hozzávalók: kb. 20 dkg vékony, mo­her jellegű műszálfonal, 2 és feles kötőtű és körkötő, 2-es horgolótű, Minták: Patent: 2 sima és 2 fordított szem váltakozása. Csipke: a leszámol­ható rajz szerint készül. Méretpróba: 26 szem és 36 sor M Í0 X 10 cm. Eleje és háta: egyforma, 122 szem­mel, 6 cm-es patentszegéllyel kezdjük, utolsó sorában egyenletesen elosztva 8 szemet szaporítunk (130). A csipke- mintával folytatjuk, 32 cm-es magas­ságtól mindkét szélen 2 soronként 9X1 szemet szaporítunk. Mindkét szélen 1X4, 1X2 és 1X3 szem be­fejezésével alakítjuk ki a karöltőt. Ä szemeket 48 cm-es magasságban tarta­léktűn félretesszük. ívet 21 cm-es magasságtól mindkét szé­len 1 X 5 és 14 X 2 szem befejezésé­vel alakítjuk ki, majd a középen meg­maradó 14 szemet egy sorban leláncol­juk. Összeállítás: az oldalakat összevarr­juk, beállítjuk az ujjakat. A nyakkivá­gás szemeit a munka színén körkötő­tűre szedjük: az elején és a hátán fél­retett szemek közé az ujjak felső szé­léből 109—109 szemet szedünk fel (478). Körben haladunk: 1. sor: for­dított, minden 3. és 4. szemet össze­kötünk (360); 2. és 4. sor: *1 ráhaj- tás, 3 szemet fordítottan összekötünk, Ujja: 70 szemmel kezdjük, csipke­mintával dolgozunk, a széleken 2 so­ronként 9 X 1—1 szemet szaporítunk (88). Ezután 1X4, 1X2 és 3X1 szemet fogyasztunk (70), majd ismét szaporítunk: mindkét szélen 3 cm-en- ként 5 X 1—1 szemet (80), A felső D ■« foráftoít Jl* 2 szemet fordífoftsü fö&i székötuik n- ráhajíc* sorok; $im% 1 ráhajtás, 7 fordított. A *-tőí isméte­lünk még harminchatszor; 3. és min­den páratlan sor: végig fordított; 6. és 8. sor: *1 ráhajtás, 3 szemet fordí­tottan összekötünk, 1 ráhajtás, 2 sze­met fordítottan összekötünk, 3 fordí­tott, 2 szemet fordítottan összekötünk; a *-tól Ismételünk; 10. és 12. sor: *1 ráhajtás, 3 szemet fordítottan összekö­tünk, 1 ráhajtás, 2 szemet fordítottan összekötünk, 1 fordított, 2 szemet for­dítottan összekötünk *; 14. sor: *1 rá­hajtás, 3 szemet fordítottan összekö­tünk, 1 ráhajtás, 3 szemet fordítottan összekötünk *; 16. sor: a megmaradt 144 szemet egy sorban fordítottal lazán íeláncoljuk, l Äz ujjakon 70 szemet körkötőtflre Szedünk, és a munka színén, körben haladunk: 1. sor: fordított, minden 6. és 7, szemet fordítottan összekötünk (60); páros sorok: *1 ráhajtás, 3 sze­met fordítottan összekötünk, 1 ráhaj­tás, 7 fordított; a *-től hatszor ismé­telünk; páratlan sorok: fordított. A 12. esipkemlntás sor után a szemeket le- láncoljuk. Utána minden 2. szem közé ötltfncszemes íveket horgolunk, majd! a következő sorban az egyik ívbe 5 egyráhajtásos pálcát, a másikba 1 rö- yidpálcát öltünk,

Next

/
Thumbnails
Contents