Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-28 / 39. szám
tehet, nem így kellene kezdenem, ha-* nem úgy, hogy mit tud a Tv. Hetek, hónapok teltek el a2Íöta, hogy az első ver-1 senyzők elindultak a közművelődési intézmények, a KISZ és a Tv felhívása nyomán. Helyi, körzeti, megyei versenyek, vetélkedések zajlottak. Töhbezer ember, mindenekelőtt fiatalok jelentkeztek a felhívásra. A verseny láza, Izgalma magával ragadta az egész országot. Végül vagy négyszázhetvenen maradtak, amikor a Tv élesebb szemű, keményebb' kezű szakemberei bekapcsolódtak a válogatásba. Az elödöntökön rendekben vágták a sort, a döntőkre már csak a legkiválóbbak maradtak állva. De milyen is volt ez a rend, az, ami elhullott, a további versengésből kirekesztett tömeg? Ma már csak sejthető... A Nyírség népi táncegyüttest a zsűri kibuktatta már a sorból, a közönség viszont visszaparancsoltatta, s végül ők lettek a kategórfagyőztesek — Közismert, ti mér nem először szerepeltek a KI mit tud?-vetétkedőben. Előbb csak résztvevők voltatok, maid pedig a dobogó második fokát hódítottátok meg. Mit szeretnétek most elérni? — kérdezte Antal Imre. a népszerű, sziporkázó műsorvezető a főpróbán, hogy kicsit felborzolja a kedélyeket. — Egy picinnyel feljebb jutni! — válaszolta az együttes képviselője. Este aztán elmarad a kérdés, de nem az a „piciny“ lépést a Rila és a Vídróckl együttest parancsolták maguk mögé. A Rila együttes tagjai szinte látlényegültek a színpadon. Ezek a fiúk, lányok mások a hétköznapi életben és mások a színpadon: balkános. délszlávos, görögös a testtartásuk, arcktfejezésük Vagy amtkor a Vid- róckt egvüftes szerepelt: érezni volt a nézőtéren, hogy mindenkiben megfagy a vér, amikor vállukra került a bot, mert az abban a pillanatban már nem Is bot, hanem kegyetlen és hideg fegyver volt, amely ölni is tudott. Időzzünk egy kicsit még e kategóriánál, amely a legegyértelműbb volt valamennyi közül, s amely nagyon lói szórakoztatta a közönséget. Nézzünk a kulisszák mögé, ml előzte meg a csodás esti látványt. Délután, még a főpróba előtt felfigyeltem az együttesekre, akkor amikor hol baráttan, hol meg szigorúbban kiparancsolták a nagyteremből a tánckar tagjait. Így láttam, hogy egész délután együtt maradtak, egy emberként lélegeztek, készültek az esti fellépésre. Énekeltek, dúdolgattak, vitatkoztak. ropták a TháMa Színház kis próbatermében a táncot A Hidegen fúlnak a szelek kezdetű dal, amelyet a mi Szőttesünk !s feldolgozott, gyakran felcsendült ezen a döntőn, és többször is becsalogatott a próbaterembe. Az együttesek megkezdték a bemelegítést. Már ki is akartam menni, de aztán mégis maradtam, s ahogy folyt a bemelegítés, egyre inkább földbe, pontosabban fogalmazva padlóba gyökerezett a lábam; végül már szinte megbabonázva néztem a „produkcióinkat“. Előbb csak láb- nyúltogatások terpeszek voltak, jobbra-bal- ra, elöre-hátra. ha|longás, majd a rtngásból előbb lassúbb tempök, aztán mind jobban gyorsulva már-már fergeteges Irammá fokozódtak. Eltelt vagy háromnegyed óra, a fiúknak csörgött a csupasz hátukon a veríték, a lányoknak átnedvesedett a ruhája. Fogiák ezek még bírni a színpadon? — kételkedem. Bírták! .Ha ezt így csinálják, és minden bizonnyal így csinálják máskor is, akkor már egyáltalán nem csodálkozom ezon, hogy éveken keresztül az élmezőnyben vannak. Sajnáltam, hogy nem tévés újságíró va- gVok. Erről a próbáról akár egv dokumentum jellegű művészfilmet is lehetett volna forgatni. Itt most nem az egészet, hanem a lánvok bokáját, derekának mozgását, testük különböző ficamait figyeli az ember A fiúk „kisnortolt“ csuDasz felsőteste gvönpvöz'k, patakokban folvik róla az izzadság. És ezt „é'őben“. közelképben mutatni, visszaner- getni, szembeállítani egymással, mint ahogy a sportközvetítésekből ragadnak ki valamit a szemfüles riporterek ... Hallatna, üteme van még az izzadsággyöngyök pergésének is. Megmutatni valamit, amit a néző nem láthat az előadáson, a képernvőn, de mégis éreztetni kell, amikor elkezdik járni, cifrázni a táncot. Ez a „rejtett" kamera, és mikrofon végig velem volt. és szívesen leírok valamit így rögzített élményekből. Lámpaláz, Izgalom. Volt ilyen? Talán, leginkább a szülők, hozzátartozók, pártolók érezték. A szereplők majdhogynem egyáltalán. Délután, a főpróbán megcsúszott kerékpáros-akrobaták levegőbe repülő harmadik embere, de az előadáson olyan pontos és biztos volt, hogy az már szinte nem is igaz. Néha az volt a benyomásom, hogy még a fellépés előtti izgalommal is képesek voltak látszani, szórakoztatni a közönséget — na meg egymást. Antal Imrével, a műsorvezetővel még a főpróbán történt a következő eset: — Kedves közönség, kedves nézők! — rohant a színpadra, mintha csak akkor érkezett volna meg, még lihegett is hozzá a maga farmerjában, mintás pulóverében, és mondta, mondta, darálta a szöveget. Épp csak a közönség nem hallott semmit, hiába I—).. JSli »«»IW» 1 I—S—WB—P—W——— volt kezében a mikrofon. Ja, persze! — kapott a farzsebéhez. Elfelejtette bekapcsolni az ördöngős kis dobozkát, és derült már ő is, még inkább a résztvevők. Így aztán Antal Imre nem is véletlen kapta a Képes 7 díiátf de nemcsak a lap,, hanem mindenki szívesen kiosztott volna neki nagyobb jutalmat is, mert azt, amit nemegyszer nem közvetítettek a mikrofonok, nem mutattak a kamerák, érdeklődéssel és örömmel szemlélhette az ember. Ez a Ki mit tud? Antal Imre külön kis show-ja is. Idézhetnék a bemondásaiból, ötleteiből. Hátul a színfalak mögött talán magolta a szöveget, igyekezett pontos lenni, de amikor kiállt a kamerák elé. nem érdekelte a szigorú, előírt szöyeg, együtt élt a szereplőkkel, a zsűrivel, a kamerákkal. Sőt, olykor maga is egy volt a közönség soraiból: a paravánok mögül kisettenkedett a színpad szélére, a kamerák mellé, és nézte, nézte a szereplőket. Néha érdekesebb, amit a rejtett mikrofon „hall“. A kisteremben Békési Artúr a rokonszenves és 161 szavaló fiatalember mellé került a Vakolat együttes három tagja. Az egyik épp nemrég szerelt le. Ű is ugyanannál az alakulatnál szolgált. — No, mi van a keltetőben? — kérdezte Artúrtól. — Nem panaszkodhatom. Többet vagyok el, mint bárki más — mondta, és mutatta a sűrűn telepecsételt katonakönyvecskét, majd úgy beszélgetnek, mintha iskolatársak lettek volna csupán ,.. Ügy látszik, nem is olyan véletlen, hogy ennyi katonaruhás, katonaszolgálatos szereplőle volt és van a Ki mit tud?-vetélke- dőnek. A folyosón sétáltam éppen, amikor az egyik civilruhás főhadnagy és az utóbbi paródia együttes tagjai címet váltottak. A fiúk egyike a kezén számolta, mikorra is esedékes az iskola elvégzése és a behívó kézbesítése: valamikor kilencvenegyben. Nem baj, ez jó is! A közművelődési feladatokkal megbízott tisztnek évekre előre szóló névsora van, mert nemcsak az alakulat érdeke, hogy ilyen katonái is legyenek, hanem az egész társadalomnak és az egyéneknek is. Nem mindegy, hogy milyen sorsra jutnak a tehetséges fiatalok... A képernyőről nem mindig derül ki, hogy mikor és mennyi időt szentel annak, amit csinál. Azt sem verik mindig nagydobra, hogy kik és hánvan foglalkoznak ezekkel a tehetséges fiatalokkal, s foglalkoznak-e egyáltalán velük? Ha pedig valaki rákérdez. mindig szakmai és személyes segítségre hivatkoznak a fiatalok. De itt elsősorban a szülők szorítanak a versenyzőkért. De nemcsak szorítanak értük, vigyáznak is rájuk. Például a kedves, fiatal, bájos Tóth kislányokért, a tüneményes kis zon- goristákért. —! Anyu, elmehetek az öltözőkbe? — kérdezte a kislány, maid a mama engedélyével távozott. Vagyis a család legnagyobb tőkéjére — a tehetséges gyerekre vigyázni kell. • Képzelt kamerák és mikrofonok. Azok' mindig működhetnek. Működtek is — va- lohol bennem. Különösen akkor, amikor azok a bizonyos Vidrócki-botok felkerültek a vállakra, vagy Békési Artúr versmondása alatt. Az első hat verssor után szinte még a lélegzetét is visszafogta a teremben mindenki. Békési Artúr már nem Radnóti versét mondta, hanem a saját sorsát, élettörténetét. „Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba!“ Délután, amikor szintén itt volt a zsűri, épp csak nem a hivatalos páholyban ültek, csak eldarálta a verset, de a versenyen minden szónak, szakasznak zenéje, lélegzete, ritmusa volt, biztos, hogy jobb volt, mint a másik két versmondó, még a győztesnél is többet mutatott. Csillogó-vil- logó tehetség, de más kapta mégis a pálmát. Miért? Szinte hallottam Békééi Artúr mély lélegzését, szusszanását, látszott rajta, hogy nem érti, nem tudja elfogadni a pontszámot. Szinte a sírással küszködött, amikor még a díjakból sem jutott neki érdemleges. Miért? ö talán nem értette, de tulajdonképpen itt most nem is az ő és a vetélkedő másik résztvevőiének a teljesítményét díjazták, hanem Illyés Gyula és még inkább Kodály Zoltán teliesítménvét. Az eszmét! Az egybefogott nemzet gondolatát. Békési Artúr apró kis tragédiája, hogy a pályája, mássága, egyéni sorsa, még ha milyen megrázó és egyedüli is, itt most1 nem volt díjazható. Lehet, a közönség, amely különvéleménnyel is bírhat, vissza- perdíti majd a győztesek közé. de itt kollektíván éltették az egvént, de ez még nem elég, ezzel ma nem lehet a legmagasabb fokra hágni. Ahhoz több és más kell. Ma nem elég valakinek eljajongnia a bánatát, felmutatni az életét, itt országok, népek, a szocializmus sorsát is vinni, vállalni kell. Mindezekből, természetesen, sokat tanulhatunk. Ugyanakkor sajnálkozhatunk is afölött, hogy mi nem rendelkezünk ennek a bűvös ládikónak a hatásával. Talán a Jókai Napok, a Duna Menti Tavasz vagy a népművészeti fesztiválok és egyéb nemzetiségi rendezvényeink résztvevői sem maradnának szégyenben az ilyen széles nyilvánosság előtt sem. Ráadásul — szerintem a többletet is vállalni tudnánk, sőt a létünkből is felmutathatnánk valamit, hiszen ma még időszerűbb ez összefogás, az egyéni és a közös sors vállalása. NÉMETH ISTVÁN A BRATISLAVA! ZENEI ÜNNEPSÉGEK ELŐTT SZÓRAKOZVA MŰVELŐDJÜNK! Minden történeti formának, ízlésnek, igénynek elmúlás a vége, A zenében is. A modern nagyzenekart, amely az európai újkor zenekultúrájának érzékeny hajtása, most kettős veszély fenyegeti. Elfordulnak tőle a zeneszerzők, mert elérkeztek a dúr-moll hangzásvilág határaihoz, s a mai szimfonikus zenekar ennek kifejezésére született. Elapad a közönsége, mert az elektronika házhoz szállítja a zenekar hangzását, a képernyő pedig a látványt is Nehezen továbbítja azonban a lényegét. Mit tartsunk a nagyzenekari hatás lényegének? Azt, hogy ez a társas koncentrálás legfejlettebb közvetlen tormája: egy dirigens 80—100 zenész élén, akiket 500— 2000 ember néz- hallgat a zene burája alatt, s együtt lélegzik velük. A nyilvánosságnak ez a módja a barokk ajándéka — néhány művelt, polgárosult nagyvárosé Velence és London között. A lagúnák fővárosában nyílt meg az első operaház (1637), angol vívmány viszont az első nyilvános hangverseny (1974), sőt maga a bérleti rendszer (1764) is. A változó ízléssel változott a zenekar is, nagyobbat, mint valaha előtte és azóta. Ezen Jean Baptiste Lullytől a jeles Bach fiúkig ragyogó reform- muzsikusok három nemzedéke ügyködött. A rokokó és a korai klasszicizmus zenei együttesein legföljebb csak fejleszt a bécsi klasszika és a romantikus formafeszegetés: ötven rézfűvó gigantomániája már Berlioz zenekarában. Nem változott a Koncertezés Ismerős módján századunk sok új zenei Izgalma sem, különleges hangszereivel — a szaxofontól a marimbáig. Ezek, akár a változó harmóniák, az újkori zenei műfajok — a concerto grosso, a zenekari versenyművek, 8 szimfóniák, a programzene, a szimfonikus költemény, a kantátaszerű szimfónia — révén kiteljesítették a zenekari hangzást. Barokk örökség a mai szimfonikus zenekar. Hangszerei a reneszánszhoz képest kicserélődtek, részben a technikai módosításoktól felfrissültek. Az új társas zenélés több hángszert is kívánt. Az így átalakított zenei e- gyüttes hangszercsaládjának összetétele — vonósok, fúvósok, ütősök — térbeli elhelyezkedése évszázadokra állandósult. Miként a hangzás is, a- mely telten zeng, feszültebb és tz- gatottabb, de kész és érett a hajié konyán bizalmas, csevegő zenére is. A régi együttes alapja, a csembaló, a maga contlnou szólamával kiszorult a zenekarból. Utóda, a kalapácszongora mint szólóhangszer, vetélkedésre szólította* fel a zenei együttest. A támasz nélkül maradt hangszerek, hangszercsoportok most már maguk teremtik meg törékenyebb, ám dinamikusabb egyensúlyukat. A lant eltűnik. A violacsalád helyébe a hegedűcsalád lép. Az ív alakú, laza vonót fölváltja a karcsú és feszes. A hárfa pedálhárfává alakul, az e- gyenes fuvolát felváltja a fürgébb harántfuvoia. Mér Lully kezdeményezésére újfajta fúvós és ütős hangszerek vonulnak be a régi, vékonyka együttesbe: kürtök, oboák és üstdobok. Az v oboa rövidesen több billentyűt, a kürt hangváltókat kap Véglegesen helyet foglal a zenekarban a klarinét, az árnyalásra és érzéki dallamralzra született instrumentum. És megjelenik a zenekar élén a karmester. Előbb papírte kerccsel üti a taktust, majd hosszú vaskos bottal ütemesen a padlót. Már csak frakkot kell öltenie, pulpitusra állnia, hogy könnyű kis pálcával a kezében végignézhessen zenésztársa in, s intsen. Csitt, piano, játszhat a zenekar.. .1 —PP Széles és színes a skálája a fiatalok művelődési és szórakozási lehetőségeinek. Élnek is ez* zel a lehetőséggel, hiszen valamennyi mozi és szórakozóhely tele fiatalokkal. Ez jó is így, de csak addig, amíg annak „más“ következménye nincs, illetve ha a fiatalok zöme a színházakból, a koncerttermekből, az irodalmi előadásokról, író-olvasó találkozókról sem hiányzik. Biztos, hogy nem olyan vonzó a művelődésnek, szórakozásnak ez a. fajtája, mint a már említett szórakozóhelyeké, de tudatosítani kell, hogy az értékes szellemi táplálék is fontos a kellemes közérzethez, ugyanakkor alapvető követelménye az általános műveltségnek. Az ilyen művelődési, szórakozási formákhoz épp olyan sok a lehetőség a fővárosban, mint az egyéb vonzó, de tartalmatlan szórakozáshoz. Itt van például a városi kulturális napok kínálata. E rendezvénysorozatra idén október 5-i kezdettel másodszor kerül sor, és két hónapig tart. Gazdag a választéka és a fiatalokról sem feledkeztek meg a szervezők. Valamennyi műsor vonzó lehet a fiatalabb korosztálynak is, mégis kiemelném az október 16-án a strkoveci Dárnica színpadán bemutatandó két Ifjúsági előadást. Az egyik a nagymegyeri (Calovo) Csigabiga gyermekszínpad műsora lesz; a Csalóka Péter című színdarabbal lépnek fel. A másik szereplő a XXV, Jókai Napok nagydíjas csoportja, a Fókusz lesz Dunaszerdahelyről (Dunajská Streda). Az utóbbi sikerrel vitte színre a Tanár úr kérem! című Karlnthy-összeállítást. Biztos vagyok benne, hogy mindkét előadáson jól fognak szórakozni a nézők. , Ugyanitt zajlik majd le a rendhagyó irodalmi délután is, amely a csehszlovákiai magyar költők műveibe ad betekintést, ami egyúttal nyilvános rádiófelvétel is lesz. Még egy rendezvényt említenék meg: a fővárosba látogat a losonci (Luőenec) Mikrofolk-duo, amely az idén megnyerte a miskolci nemzetközi fesztivált. Ők a Zendi rockszínpaddal szerepelnek közös műsorban. Ügy vélem azonban, a többi műsort Is érdemes megnézni, idősnek, fiatalnak egyaránt. A városi kulturális napok műsora: Október 5. — 15.00 óra: Steiner Gábor emléktáblájának megkoszorúzása Október 11. — A Magyar Néphadsereg Művész Együttesének műsora 19.00 óra — Szakszervezetek Háza Október 16. — 2 Ifjúsági előadás. Csigabiga nagymegyeri gyermekszínpad, és a dunaszer* dahelyi Fókusz diákszíupad műsora / 16.00 óra —, Strkoveci Darndca Október 25. — „Hol van az a nyár?“ — operett. Az érsekújvári (Nővé ZámkyJ] alapszervezet zenés műsora 19.00 óra — Ruílnov kultúr- ház Október 31. — Matesz Komárom (Komárno), Lovicsek Béla: Végállomás — vígjáték 19.00 óra — Szakszervezetek Háza November 7. — A múzsák testvérisége — összeállítás a csehszlovákiai magyar költők verseiből. Közreműködnek a Matesz művészei is (nyilvános rádiófelvétel) 18.00 óra — Strkoveci Dar- nlca November 22. — A Csemadok KB Szőttes Népművészeti Együttese és vendége — ünnepi műsor 19.00 óra — Rufíinov kultúr* ház December 4. — A Mikrofolk-duő és a Zendi rockszínpad műsora 15.00 óra — Szakszervezetek Háza. 1988. október 13-tól október 25- íg a Csemadok KB nagytermében naponta 10.00—18.00 óráig Sü- meghné Szabó Vilma lévai (Le- vice) csipkeverő népművész kiállítása tekinthető meg. 1988. november 3-tól november 7-íg ugyancsak a Csemadok KB nagytermében naponta 10.00 — 18.00 óráig Lőrincz Zsuzsa grafikus kiállítását láthatja a közönség. jég Izabella ‘ í \ KI MIT TUD? döntő, Thália Színház, Budapest