Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-28 / 39. szám

tehet, nem így kellene kezdenem, ha-* nem úgy, hogy mit tud a Tv. Hetek, hó­napok teltek el a2Íöta, hogy az első ver-1 senyzők elindultak a közművelődési intéz­mények, a KISZ és a Tv felhívása nyomán. Helyi, körzeti, megyei versenyek, vetélke­dések zajlottak. Töhbezer ember, minde­nekelőtt fiatalok jelentkeztek a felhívásra. A verseny láza, Izgalma magával ragadta az egész országot. Végül vagy négyszázhet­venen maradtak, amikor a Tv élesebb sze­mű, keményebb' kezű szakemberei bekap­csolódtak a válogatásba. Az elödöntökön rendekben vágták a sort, a döntőkre már csak a legkiválóbbak ma­radtak állva. De milyen is volt ez a rend, az, ami elhullott, a további versengésből kirekesztett tömeg? Ma már csak sejthe­tő... A Nyírség népi táncegyüttest a zsű­ri kibuktatta már a sorból, a közönség vi­szont visszaparancsoltatta, s végül ők let­tek a kategórfagyőztesek — Közismert, ti mér nem először szere­peltek a KI mit tud?-vetétkedőben. Előbb csak résztvevők voltatok, maid pedig a do­bogó második fokát hódítottátok meg. Mit szeretnétek most elérni? — kérdezte Antal Imre. a népszerű, sziporkázó műsorvezető a főpróbán, hogy kicsit felborzolja a kedélye­ket. — Egy picinnyel feljebb jutni! — vála­szolta az együttes képviselője. Este aztán elmarad a kérdés, de nem az a „piciny“ lépést a Rila és a Vídróckl együttest parancsolták maguk mögé. A Ri­la együttes tagjai szinte látlényegültek a színpadon. Ezek a fiúk, lányok mások a hétköznapi életben és mások a színpadon: balkános. délszlávos, görögös a testtartá­suk, arcktfejezésük Vagy amtkor a Vid- róckt egvüftes szerepelt: érezni volt a né­zőtéren, hogy mindenkiben megfagy a vér, amikor vállukra került a bot, mert az ab­ban a pillanatban már nem Is bot, hanem kegyetlen és hideg fegyver volt, amely öl­ni is tudott. Időzzünk egy kicsit még e kategóriánál, amely a legegyértelműbb volt valamennyi közül, s amely nagyon lói szórakoztatta a közönséget. Nézzünk a kulisszák mögé, ml előzte meg a csodás esti látványt. Délután, még a főpróba előtt felfigyeltem az együttesekre, akkor amikor hol bará­ttan, hol meg szigorúbban kiparancsolták a nagyteremből a tánckar tagjait. Így lát­tam, hogy egész délután együtt maradtak, egy emberként lélegeztek, készültek az es­ti fellépésre. Énekeltek, dúdolgattak, vi­tatkoztak. ropták a TháMa Színház kis pró­batermében a táncot A Hidegen fúlnak a szelek kezdetű dal, amelyet a mi Szőtte­sünk !s feldolgozott, gyakran felcsendült ezen a döntőn, és többször is becsalogatott a próbaterembe. Az együttesek megkezdték a bemelegítést. Már ki is akartam menni, de aztán mégis maradtam, s ahogy folyt a bemelegítés, egyre inkább földbe, pontosab­ban fogalmazva padlóba gyökerezett a lá­bam; végül már szinte megbabonázva néz­tem a „produkcióinkat“. Előbb csak láb- nyúltogatások terpeszek voltak, jobbra-bal- ra, elöre-hátra. ha|longás, majd a rtngásból előbb lassúbb tempök, aztán mind jobban gyorsulva már-már fergeteges Irammá fo­kozódtak. Eltelt vagy háromnegyed óra, a fiúknak csörgött a csupasz hátukon a ve­ríték, a lányoknak átnedvesedett a ruhája. Fogiák ezek még bírni a színpadon? — kételkedem. Bírták! .Ha ezt így csinálják, és minden bizonnyal így csinálják máskor is, akkor már egyáltalán nem csodálkozom ezon, hogy éveken keresztül az élmezőny­ben vannak. Sajnáltam, hogy nem tévés újságíró va- gVok. Erről a próbáról akár egv dokumen­tum jellegű művészfilmet is lehetett volna forgatni. Itt most nem az egészet, hanem a lánvok bokáját, derekának mozgását, testük különböző ficamait figyeli az ember A fiúk „kisnortolt“ csuDasz felsőteste gvönpvöz'k, patakokban folvik róla az izzadság. És ezt „é'őben“. közelképben mutatni, visszaner- getni, szembeállítani egymással, mint ahogy a sportközvetítésekből ragadnak ki valamit a szemfüles riporterek ... Hallatna, üteme van még az izzadsággyöngyök pergésének is. Megmutatni valamit, amit a néző nem lát­hat az előadáson, a képernvőn, de még­is éreztetni kell, amikor elkezdik járni, cifrázni a táncot. Ez a „rejtett" kamera, és mikrofon végig velem volt. és szívesen leírok valamit így rögzített élményekből. Lámpaláz, Izgalom. Volt ilyen? Talán, leginkább a szülők, hozzátartozók, párto­lók érezték. A szereplők majdhogynem egy­általán. Délután, a főpróbán megcsúszott kerékpáros-akrobaták levegőbe repülő har­madik embere, de az előadáson olyan pon­tos és biztos volt, hogy az már szinte nem is igaz. Néha az volt a benyomásom, hogy még a fellépés előtti izgalommal is képe­sek voltak látszani, szórakoztatni a közön­séget — na meg egymást. Antal Imrével, a műsorvezetővel még a főpróbán történt a következő eset: — Kedves közönség, kedves nézők! — ro­hant a színpadra, mintha csak akkor érke­zett volna meg, még lihegett is hozzá a maga farmerjában, mintás pulóverében, és mondta, mondta, darálta a szöveget. Épp csak a közönség nem hallott semmit, hiába I—).. JSli »«»IW» 1 I—S—WB—P—W——— volt kezében a mikrofon. Ja, persze! — kapott a farzsebéhez. Elfelejtette bekap­csolni az ördöngős kis dobozkát, és derült már ő is, még inkább a résztvevők. Így aztán Antal Imre nem is véletlen kapta a Képes 7 díiátf de nemcsak a lap,, hanem mindenki szívesen kiosztott volna neki na­gyobb jutalmat is, mert azt, amit nemegy­szer nem közvetítettek a mikrofonok, nem mutattak a kamerák, érdeklődéssel és örömmel szemlélhette az ember. Ez a Ki mit tud? Antal Imre külön kis show-ja is. Idézhetnék a bemondásaiból, ötleteiből. Hátul a színfalak mögött talán magolta a szöveget, igyekezett pontos len­ni, de amikor kiállt a kamerák elé. nem érdekelte a szigorú, előírt szöyeg, együtt élt a szereplőkkel, a zsűrivel, a kamerákkal. Sőt, olykor maga is egy volt a közönség soraiból: a paravánok mögül kisettenkedett a színpad szélére, a kamerák mellé, és nézte, nézte a szereplőket. Néha érdekesebb, amit a rejtett mikro­fon „hall“. A kisteremben Békési Artúr a rokonszen­ves és 161 szavaló fiatalember mellé került a Vakolat együttes három tagja. Az egyik épp nemrég szerelt le. Ű is ugyanannál az alakulatnál szolgált. — No, mi van a keltetőben? — kérdezte Artúrtól. — Nem panaszkodhatom. Többet vagyok el, mint bárki más — mondta, és mutatta a sűrűn telepecsételt katonakönyvecskét, majd úgy beszélgetnek, mintha iskolatársak lettek volna csupán ,.. Ügy látszik, nem is olyan véletlen, hogy ennyi katonaruhás, katonaszolgálatos sze­replőle volt és van a Ki mit tud?-vetélke- dőnek. A folyosón sétáltam éppen, amikor az egyik civilruhás főhadnagy és az utóbbi paródia együttes tagjai címet váltottak. A fiúk egyike a kezén számolta, mikorra is esedékes az iskola elvégzése és a behívó kézbesítése: valamikor kilencvenegyben. Nem baj, ez jó is! A közművelődési fel­adatokkal megbízott tisztnek évekre előre szóló névsora van, mert nemcsak az alaku­lat érdeke, hogy ilyen katonái is legyenek, hanem az egész társadalomnak és az egyé­neknek is. Nem mindegy, hogy milyen sorsra jutnak a tehetséges fiatalok... A képernyőről nem mindig derül ki, hogy mikor és mennyi időt szentel annak, amit csinál. Azt sem verik mindig nagydobra, hogy kik és hánvan foglalkoznak ezekkel a tehetséges fiatalokkal, s foglalkoznak-e egyáltalán velük? Ha pedig valaki rákér­dez. mindig szakmai és személyes segítség­re hivatkoznak a fiatalok. De itt elsősor­ban a szülők szorítanak a versenyzőkért. De nemcsak szorítanak értük, vigyáznak is rájuk. Például a kedves, fiatal, bájos Tóth kislányokért, a tüneményes kis zon- goristákért. —! Anyu, elmehetek az öltözőkbe? — kér­dezte a kislány, maid a mama engedélyével távozott. Vagyis a család legnagyobb tőké­jére — a tehetséges gyerekre vigyázni kell. • Képzelt kamerák és mikrofonok. Azok' mindig működhetnek. Működtek is — va- lohol bennem. Különösen akkor, amikor azok a bizonyos Vidrócki-botok felkerültek a vállakra, vagy Békési Artúr versmondása alatt. Az első hat verssor után szinte még a lélegzetét is visszafogta a teremben min­denki. Békési Artúr már nem Radnóti ver­sét mondta, hanem a saját sorsát, élettör­ténetét. „Üvöltöttem, nem kell a világ! go­romba!“ Délután, amikor szintén itt volt a zsűri, épp csak nem a hivatalos páholyban ültek, csak eldarálta a verset, de a verse­nyen minden szónak, szakasznak zenéje, lélegzete, ritmusa volt, biztos, hogy jobb volt, mint a másik két versmondó, még a győztesnél is többet mutatott. Csillogó-vil- logó tehetség, de más kapta mégis a pál­mát. Miért? Szinte hallottam Békééi Artúr mély lélegzését, szusszanását, látszott raj­ta, hogy nem érti, nem tudja elfogadni a pontszámot. Szinte a sírással küszködött, amikor még a díjakból sem jutott neki ér­demleges. Miért? ö talán nem értette, de tulajdonképpen itt most nem is az ő és a vetélkedő másik résztvevőiének a teljesít­ményét díjazták, hanem Illyés Gyula és még inkább Kodály Zoltán teliesítménvét. Az eszmét! Az egybefogott nemzet gondo­latát. Békési Artúr apró kis tragédiája, hogy a pályája, mássága, egyéni sorsa, még ha milyen megrázó és egyedüli is, itt most1 nem volt díjazható. Lehet, a közönség, amely különvéleménnyel is bírhat, vissza- perdíti majd a győztesek közé. de itt kol­lektíván éltették az egvént, de ez még nem elég, ezzel ma nem lehet a legmagasabb fokra hágni. Ahhoz több és más kell. Ma nem elég valakinek eljajongnia a bánatát, felmutatni az életét, itt országok, népek, a szocializmus sorsát is vinni, vállalni kell. Mindezekből, természetesen, sokat tanul­hatunk. Ugyanakkor sajnálkozhatunk is afölött, hogy mi nem rendelkezünk ennek a bűvös ládikónak a hatásával. Talán a Jókai Napok, a Duna Menti Tavasz vagy a népművészeti fesztiválok és egyéb nemzeti­ségi rendezvényeink résztvevői sem marad­nának szégyenben az ilyen széles nyilvá­nosság előtt sem. Ráadásul — szerintem a többletet is vállalni tudnánk, sőt a lé­tünkből is felmutathatnánk valamit, hiszen ma még időszerűbb ez összefogás, az egyé­ni és a közös sors vállalása. NÉMETH ISTVÁN A BRATISLAVA! ZENEI ÜNNEPSÉGEK ELŐTT SZÓRAKOZVA MŰVELŐDJÜNK! Minden történeti formának, ízlés­nek, igénynek elmúlás a vége, A ze­nében is. A modern nagyzenekart, amely az európai újkor zenekultú­rájának érzékeny hajtása, most ket­tős veszély fenyegeti. Elfordulnak tő­le a zeneszerzők, mert elérkeztek a dúr-moll hangzásvilág határaihoz, s a mai szimfonikus zenekar ennek kifejezésére született. Elapad a kö­zönsége, mert az elektronika házhoz szállítja a zenekar hangzását, a kép­ernyő pedig a látványt is Nehezen továbbítja azonban a lényegét. Mit tartsunk a nagyzenekari hatás lé­nyegének? Azt, hogy ez a társas kon­centrálás legfejlettebb közvetlen tor­mája: egy dirigens 80—100 zenész élén, akiket 500— 2000 ember néz- hallgat a zene burája alatt, s együtt lélegzik velük. A nyilvánosságnak ez a módja a barokk ajándéka — néhány művelt, polgárosult nagyvárosé Velence és London között. A lagúnák fővárosá­ban nyílt meg az első operaház (1637), angol vívmány viszont az el­ső nyilvános hangverseny (1974), sőt maga a bérleti rendszer (1764) is. A változó ízléssel változott a zene­kar is, nagyobbat, mint valaha előtte és azóta. Ezen Jean Baptiste Lullytől a jeles Bach fiúkig ragyogó reform- muzsikusok három nemzedéke ügy­ködött. A rokokó és a korai klasszi­cizmus zenei együttesein legföljebb csak fejleszt a bécsi klasszika és a romantikus formafeszegetés: ötven rézfűvó gigantomániája már Berlioz zenekarában. Nem változott a Kon­certezés Ismerős módján századunk sok új zenei Izgalma sem, különle­ges hangszereivel — a szaxofontól a marimbáig. Ezek, akár a változó harmóniák, az újkori zenei műfajok — a concerto grosso, a zenekari ver­senyművek, 8 szimfóniák, a program­zene, a szimfonikus költemény, a kantátaszerű szimfónia — révén ki­teljesítették a zenekari hangzást. Barokk örökség a mai szimfonikus zenekar. Hangszerei a reneszánszhoz képest kicserélődtek, részben a tech­nikai módosításoktól felfrissültek. Az új társas zenélés több hángszert is kívánt. Az így átalakított zenei e- gyüttes hangszercsaládjának összeté­tele — vonósok, fúvósok, ütősök — térbeli elhelyezkedése évszázadokra állandósult. Miként a hangzás is, a- mely telten zeng, feszültebb és tz- gatottabb, de kész és érett a hajié konyán bizalmas, csevegő zenére is. A régi együttes alapja, a csembaló, a maga contlnou szólamával kiszo­rult a zenekarból. Utóda, a kalapács­zongora mint szólóhangszer, vetél­kedésre szólította* fel a zenei együt­test. A támasz nélkül maradt hang­szerek, hangszercsoportok most már maguk teremtik meg törékenyebb, ám dinamikusabb egyensúlyukat. A lant eltűnik. A violacsalád helyébe a he­gedűcsalád lép. Az ív alakú, laza vonót fölváltja a karcsú és feszes. A hárfa pedálhárfává alakul, az e- gyenes fuvolát felváltja a fürgébb harántfuvoia. Mér Lully kezdeménye­zésére újfajta fúvós és ütős hang­szerek vonulnak be a régi, vékony­ka együttesbe: kürtök, oboák és üst­dobok. Az v oboa rövidesen több bil­lentyűt, a kürt hangváltókat kap Véglegesen helyet foglal a zenekar­ban a klarinét, az árnyalásra és ér­zéki dallamralzra született instru­mentum. És megjelenik a zenekar élén a karmester. Előbb papírte kerccsel üti a taktust, majd hosszú vaskos bottal ütemesen a padlót. Már csak frakkot kell öltenie, pulpitusra állnia, hogy könnyű kis pálcával a kezében végignézhessen zenésztársa in, s intsen. Csitt, piano, játszhat a zenekar.. .1 —PP Széles és színes a skálája a fiatalok művelődési és szórako­zási lehetőségeinek. Élnek is ez* zel a lehetőséggel, hiszen vala­mennyi mozi és szórakozóhely te­le fiatalokkal. Ez jó is így, de csak addig, amíg annak „más“ következmé­nye nincs, illetve ha a fiatalok zöme a színházakból, a koncert­termekből, az irodalmi előadások­ról, író-olvasó találkozókról sem hiányzik. Biztos, hogy nem olyan vonzó a művelődésnek, szórako­zásnak ez a. fajtája, mint a már említett szórakozóhelyeké, de tu­datosítani kell, hogy az értékes szellemi táplálék is fontos a kel­lemes közérzethez, ugyanakkor alapvető követelménye az általá­nos műveltségnek. Az ilyen mű­velődési, szórakozási formákhoz épp olyan sok a lehetőség a fő­városban, mint az egyéb vonzó, de tartalmatlan szórakozáshoz. Itt van például a városi kultu­rális napok kínálata. E rendez­vénysorozatra idén október 5-i kezdettel másodszor kerül sor, és két hónapig tart. Gazdag a vá­lasztéka és a fiatalokról sem fe­ledkeztek meg a szervezők. Va­lamennyi műsor vonzó lehet a fiatalabb korosztálynak is, mégis kiemelném az október 16-án a strkoveci Dárnica színpadán be­mutatandó két Ifjúsági előadást. Az egyik a nagymegyeri (Calovo) Csigabiga gyermekszínpad műso­ra lesz; a Csalóka Péter című színdarabbal lépnek fel. A másik szereplő a XXV, Jókai Napok nagydíjas csoportja, a Fókusz lesz Dunaszerdahelyről (Dunajská Streda). Az utóbbi sikerrel vitte színre a Tanár úr kérem! című Karlnthy-összeállítást. Biztos va­gyok benne, hogy mindkét elő­adáson jól fognak szórakozni a nézők. , Ugyanitt zajlik majd le a rend­hagyó irodalmi délután is, amely a csehszlovákiai magyar költők műveibe ad betekintést, ami egy­úttal nyilvános rádiófelvétel is lesz. Még egy rendezvényt említenék meg: a fővárosba látogat a lo­sonci (Luőenec) Mikrofolk-duo, amely az idén megnyerte a mis­kolci nemzetközi fesztivált. Ők a Zendi rockszínpaddal szerepelnek közös műsorban. Ügy vélem azon­ban, a többi műsort Is érdemes megnézni, idősnek, fiatalnak egy­aránt. A városi kulturális napok mű­sora: Október 5. — 15.00 óra: Steiner Gábor emléktáblájának meg­koszorúzása Október 11. — A Magyar Néphad­sereg Művész Együttesének műsora 19.00 óra — Szakszervezetek Háza Október 16. — 2 Ifjúsági előadás. Csigabiga nagymegyeri gyer­mekszínpad, és a dunaszer* dahelyi Fókusz diákszíupad műsora / 16.00 óra —, Strkoveci Dar­ndca Október 25. — „Hol van az a nyár?“ — operett. Az érsekújvári (Nővé ZámkyJ] alapszervezet zenés műsora 19.00 óra — Ruílnov kultúr- ház Október 31. — Matesz Komárom (Komárno), Lovicsek Béla: Végállomás — vígjáték 19.00 óra — Szakszervezetek Háza November 7. — A múzsák testvé­risége — összeállítás a cseh­szlovákiai magyar költők ver­seiből. Közreműködnek a Ma­tesz művészei is (nyilvános rádiófelvétel) 18.00 óra — Strkoveci Dar- nlca November 22. — A Csemadok KB Szőttes Népművészeti Együt­tese és vendége — ünnepi műsor 19.00 óra — Rufíinov kultúr* ház December 4. — A Mikrofolk-duő és a Zendi rockszínpad mű­sora 15.00 óra — Szakszervezetek Háza. 1988. október 13-tól október 25- íg a Csemadok KB nagytermében naponta 10.00—18.00 óráig Sü- meghné Szabó Vilma lévai (Le- vice) csipkeverő népművész ki­állítása tekinthető meg. 1988. november 3-tól november 7-íg ugyancsak a Csemadok KB nagytermében naponta 10.00 — 18.00 óráig Lőrincz Zsuzsa grafi­kus kiállítását láthatja a közön­ség. jég Izabella ‘ í \ KI MIT TUD? döntő, Thália Színház, Budapest

Next

/
Thumbnails
Contents