Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-28 / 39. szám
6 A világszínvonal seregszemléje Ki mit tud? T.KXV1 lit. Mikor lesznek szebbek üzleteink? 3 Üj Hajtások 7 1988. 9. 28. Ata l,— KCa Csak a szellemi energia kivétel 4 Feleségnek lenni Tunéziában 9 29 Az árulás naplója 5 Kiosztották az első érmeket 12 émmmt \ i££5*atäfB KEDVES olvasóink: i Még arról nem számolhatunk be, sajnos, hogy új köntösben jelenik meg lapunk, de ha átlapozzátok, bizonyos változásokat észlelni fogtok. Tavaly, a Szocialista Ifjúsági Szövetség szlovákiai kongresszusa határozatba foglalta, hogy lapunk változtassa meg rovatstruktúráját. Mi a sokéves ígéretekben és tervekben bízva ki is dolgoztuk a változásokat úgy, hogy az új nyomdai technikával már az év elejétől az új rovatstruktúrával jelentkezünk. A tervek azonban ezúttal is csak tervek maradtak, továbbra is bízhatunk az ígéretekben, hiszen — ugyebár — az ígéret szép szó ... Mindenesetre reméljük, hogy az ettől a számunktól jelentkező rovatstruktúra, oldalelosztás megnyeri az olvasók tetszését. Azt is reméljük, hogy publicisztikánk fgy egyértelműbb, céljaink is szándékaink érthetőbbek lesznek, mint a korábbi változatnál voltak. U- gyanakkor könnyebben megtalálják az olvasók azokat az érdekességeket, a- melyeket oly sokszor számon kértek szerkesztőségünktől, bár jelen voltak lapunkban. Igaz, „szétszórtabban". A figyelmes olvasók felvethetik, hogy csupán formai változásról van szó. Részben igaz is, hiszen új rovatainkat még az év elején elindítottuk, most csak átcsoportosítottuk. Vannak azonban további elképzeléseink, amelyek megvalósításához éppen erre az átcsoportosításra volt szükség. Mert valóban igaz, hogy a forma kihat a tartalomra is. Nos, e kettős változás sikerében bízva kívánunk olvasóinknak kellemes perceket az Űj Ifjúsággal addig is, amíg a lap küllemén is változtatni lehet. 0. L, AZ UDVARIASSÁG Alighanem ez az egyetlen hiánycikkünk, amely pult alól sem kapható, mint mondjuk a színes tévé, nem tartozik még a termékeknek ama bizonyos százalékába sem, amelyek ára szabadon alakul, így abban sem reménykedhetünk, hogy drágulás után netalán megjelenik. Nem kerül semmibe, még sincs. Hiányát naponta érezzük, hiszen ahol csak megfordulunk, mindenütt (utcán, üzletben, étteremben, moziban, buszon, vonaton, sőt a munkahelyünkön is) udvariatlanságba ütközünk. És? Semmi! Pedig nem lenne szabad csak így beletörődnünk, mert az udvariasságon nemcsak a viselkedési szabályok merev betartását értjük, hanem az egymás iránti elemi figyelmességet, tehát egymás kölcsönös meghallgatását és megbecsülését is. Fennkölten hangzik, de így igaz, Illő viselkedésünkkel nemcsak a pillanatokat tesszük kellemessé, hanem egyszersmind az emberközpontú társadalom alapjait kövezzük ki, még ha parányi kavicsokkal is. Mert ha nem alakul ki az egymás iránti figyelmesség, vagyis ha az önzés uralkodik el I (amit, sajnos, egyre jobban tapasztalunk), akkor emberközpontú társadalomról sem beszélhetünk. Az udvariasság a műveltség színe- java — mondta valaha a tizenhetedik században Grácián y Morales spanyol író, ám ha ez lenne műveltségünk fokmérője, akkor megmérettetés után ,u- gyancsak könnyűnek találtatnánk. Aligha lehet a vigaszunk, hogy az udvariasságról egykor annyira híres angolok is az utóbbi időben egyre jobban eldurvultak, hogy Angliában a közlekedési balesetek 43 százalékát az udvarias közlekedés elemi szabályainak felrúgása okozza, hogy tízezrek betegednek bele a szó szórós értelmében a velük szemben tanúsított udvariatlanságba ... Olvasom, hogy egy bizonyos Ian Gregory az imént ecsetelt állapotok tűr- hetetlenségén felbuzdulva megalakította az Udvarias Társaságot, hogy ismét érvényt szerezzen a régi angol erénynek. Ennek jó másfél éve, azóta több ezer levelet kapott, több százan beléptek a társaságba — külföldről is. Hódít a mozgalom, már tizenöt iskola diákjai csatlakoztak, elfogadva á fiatalok udvariassági kódexét: nem szemetelnek, előre köszönnek az idősebbeknek, tisztelik a szüleiket, tanáraikat, nem használnak csúnya szavakat stb. lan Gregory most még nagyobb fába vágta a fejszét; arra készül, hogy kiadja az Udvarias Kalauzt, amely felsorolja azokat az éttermeket, szállodákat, amelyekben udvariasan bánnak a vendéggel. A szerzőt nem a konyha kiválósága érdekli, ez másokra tartozik. Az ötletet egy skót éttérem tulajdonosától kapta: „Lehet, hogy nem jó a koszt, pocsék az idő, a hely sem igazán úri, de ha a vendéggel udvariasan bánnak, úgy tér haza, hogy elfelejti mindazt, ami rossz volt...“ Az ötletet ml is átvehetnénk. Ingyen van. Az udvariassághoz sem kell pénz. Csak egy kis Igyekezet, figyelmesség, kedvesség. Megérné. Mert — ismét egy spanyol írót, ezúttal Lope de Vegét idézve — magára vessen az udvariatlan, ha a barátból ellenség lesz... M. L'. ... zöld, azaz indulhat a vonat! Igen ám, mondhatja az olvasó, csakhogy a képen látható csinos kislány, név szerint Mihók Mónika hátat fordít-a síneknek! Honnan tudja akkor a mozdonyvezető, ml a teendő? Az is lehet* nálunk a vasút gépezete olyan jól működik, hogy alkalmazottal már egymás gondolatait is Ismerik. Az igazság viszont az, hogy Mónika még nem egészen vasutas, csak most tanulja a szakmát, mégpedig az ágcsernyől (Cierna nad Tlsou) szaktanintézetben. Erről az iskoláról lapunk következő számában olvashattok, de annyit előre Is elárulhatunk: Móni a. fényképezőgép kedvéért fordult el a sínektől, hogy a lencsén keresztül a nyájas olvasóra mosolyoghasson. Mert — aki még nem tudná — vasutasok napja vail! S Ilyenkor minden tényleges és leendő vasutasnak mosolyognia illik, a kívülállóknak pedig köszönteni őket. Lapunk Is csatlakozik a köszöntők seregéhez: kívánunk mindenkinek, akit illet, jő egészséget, jó munkát, s azt, hogy hasznosan szolgálják a vasutat és az utazóközönséget. Mindannyiunk megelégedésére! S fogadjuk: ml ts kulturáltabbak leszünk majd utazásainkon. Mért ahogy azt esernyőben hallottam: „Nem mindig a kalauznő a hibás!“ Klinko Róbert
