Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-21 / 38. szám
új ifjúság 8 170 éves a prágai Nemzeti Múzeum XVIII. században Európa-szerte alha- rapódzik nemesi körökben a gyűjtési buzgólkodás. Természettudományos, numizmatikai és különböző művészeti munkákat bemutató gyűjtemények keletkeznek. A francia forradalom és a felvilágosodás eszméinek hatására, valamint az ü] tudományos gondolkodás következményeként a gyűjtemények hozzáférhetőkké váltak a széles nyilvánosság számára Is. Európa más országaihoz hasonlóan a Nemzeti Múzeum megalapítása Csehországban Is szorosan kötődött a felvilágosult cseh arisztokrácia adományaihoz. Mindenekelőtt KaS- par Sternberk nemes mutatott jó példát, aki Frantläek Klebesberkkel együtt megfogalmazta azt a kiáltványt, amellyel 1818. április 15-én életre hívta a múzeumot. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a múzeumot nevezzék „nemzetinek". Ezt azonban politikai okok miatt nem lehetett megvalósítani, ezért az intézmény a „Hazafias Múzeum“ nevet kapta. Sternberk Jóvoltából 1820-ban hivatalosan is engedélyezte az uralkodó és a bécsi kormány a múzeum működését. A már említett hazafi közbenjárására alakult meg 1822-ben a Hazafias Múzeum Társasága Csehországban, amely nemcsak a gyűjtemények tulajdonosa és gondozója lett, hanem a tudományos tevékenységet Is ő szervezte. A romantika jegyében induló XIX. században egyre inkább előtérbe került a dicső múlt keresése, a hazához való ragaszkodás és az anyanyelv szeretete. Az ifjú cseh értelmiség vezetője Josef Jungmann lett. Az új nemzedék az „államosított“ tudomány mellett szállt síkra, és nem bízott a nemesség múzeumnlapító törekvéseiben. Sőt! Odáig mentek, hogy Josef Dobrovsk?t, aki jelentős szerepet töltött be a múzeum szervezésében, elszlávosodott németnek bélyegezték. A felvilágosultak és a romantikusok közötti ellentétek veszélyeztették a múzeum tevékenységét, éppen ezért szükségessé vált az új gondolatok és a megalapítók programjának az összehangolása. Ezt a szerepet vállalta 1841-ben Fran- tiäek Palack?, aki a cseh tudományos élet élenjáró egyénisége volt — ő vállalta a Hazafias Múzeum Társasága ügyvivőjének szerepét. Palack? szerint a múzeum elsődleges feladata tökéletesen megismerni nemzetet fizikai, szellemi, természettudományos és művészeti szempontból, továbbá a múlt és a jelen megismerése, ez mind-mind hozzátartozik a hazáról alkotott tudományos kép kialakításához. Ezt a feladatot a múzeumnak gyűjtésekkel, továbbá a már ösz- szegyűjtött anyagok feldolgozásával kell megoldania. Palack? — mint az első történészek egyike — nagyon jól látta, milyen nagy szerepet játszanak az anyagi emlékek a múlt megismerésében, ezért maga is bekapcsolódott a történelmi tárgyú gyűjtésbe. Az 6 kezdeményezésére indult meg a Nemzeti Múzeum Lapja (1827), és alakult meg a Matlca Ceská (1830—1831). A Matica és a lap feladatai közé tartozott a műveltség, a felvilágosodás és a cseh nemzeti újjáébredés gondolatainak terjesztése a nép között. A Matica Ceská érdeme, hogy gondozásában 1836—1837-ben megjelent P. J. Safárik Slovanské staroíitnosti című munkája. A múzeum gazdag története szorosan kapcsolódik a természet- és történelemtudósok nevéhez. Íme néhány név: J. Dobrovsk?, F. Sternberk-Maderscheid, F. Palack?, P. J. Safárik, K. J. Erben, J. E. Vocel, F. Zippe, J. S. Presl, A. Frií, J. E. Purkyné és mások. Václav Hanka (Dobrovsk? tanítványa] jóvoltából a múzeum a szláv kölcsönösség központjává vált, és ott volt az 1848. Január 2—12-e között tartott Szláv Kongresszus alakuló ülésén. Ebben az évben Cseh Múzeummá változott a múzeum neve. Az 1848-as forradalom hatása a múzeumot sem kerülte el. F. Palack? kénytelen volt távozni a múzeumi bizottságból, ahová aztán csak 1861-ben tért vissza. A Bach-abszolu- tizmus áldatlan időszakában a múzeum tevékenysége az összegyűjtött anyag szakszerű feldolgozására korlátozódott, nemzetinevelő tevékenysége teljes mértékben korlátozva volt. A gyűjtemény állandó gyarapodása arra késztette a múzeum vezetőségét, hogy egy új épület felépítéséről kezdjen gondolkodni. A múzeum alapítása utáni időszakban a gyűjtemények az óvárosi Szent Jakab-kolos- torban voltak elhelyezve, aztán a Sternberk palotában a Hradzsinon, és 1845-től a pfí- kopyi Nostick?-palotában. 1876-ban a prágai elöljáróság határozatot hozott egy új épület építésére, a Konská brána mögött, a volt városi erődítmény helyén. A Vencel téren álló monumentális épület szülőatyja josef Schultz, aki az építményt Pro patria névvel illette. A Vencel tér felőli részen az épületet egy allegórikus szoborcsoport díszíti (A. Wágner műve). Sachia ül a trónon, mellette egy öieg ember és egy leányalak fekszik — az Elbát és a Moldvát személyesítik meg, a szoborcsoport végén pedig Morvaország és Szilézia allegórikus alakjai ülnek. Maga az építkezés mindössze két esztendeig tartott, de a díszítő munkálatok és a befejezés további öt évet vett igénybe. Az épületet a nagyközönség előtt 1891. május 18-án nyitották meg. 1890-től 1893-ig tartott a gyűjtemények elhelyezése. 1900-ban nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyvonalúan megépített épület sem elegendő az összes anyag befogadására Ez azonban csak az egyik gondja volt a múzeumnak. Nem volt elegendő anyagi eszköze sem, jóllehet a múzeum továbbra Is betöltötte a szláv tudományos élet egyik centrumának szerepét. 1891-ben a martini szlovák hazafiak azzal a kéréssel fordultak a Nemzeti Múzeumhoz, hogy ajándékozzon számukra másolatokat, illetve cseréljenek anyagokat egy eljövendő múzeum részére. Még az első világháború előtt és alatti nehézségek közepette sem romlott a múzeumi és tudományos munka minősége. A helyzet javulni kezdett, amikor a cseh országrész gondozásába vette a múzeum gyűjteményét. Ebben az időszakban került az országrész tulajdonába a Náprstek Múzeum magángyűjteménye is. A munkát a második világháború teljesen megbénította. Nyomokat hagyott a dolgozók soraiban is, és érzékenyen érintette magát az épületet is. Az épületet 1945. május 7-én bombatalálat érte, amely megsemmisítette a zoológiái gyűjtemény egy részét. A háború után az épületen esett kárt két év alatt 6 millió korona értékben kijavították. 1948 februárja után a kormány nagy figyelmet szentelt ennek az intézménynek. A múzeum úl épületekkel gyarapodott Prágában és vidéken egyaránt. Manapság a Nemzeti Múzeum igen jelentős intézmény, amely gyűjteményével dokumentálja a természet és az ember fejlődését és valóságos kincsestára a nemzeti múlt legfontosabb emlékeinek. A következő részlegei vannak: természet- tudományos, történelmi részleg, a Nemzeti Múzeum könyvtára, Náprstek Múzeum, ahol az ázsiai, afrikai és amerikai kultúrák emlékei láthatók, a cseh zene múzeuma és a Központi Muzeológiai Kabinet is a Nemzeti Múzeumhoz tartozik. Dr. MAGDALÉNA RYCHLlKOVÄ Zs. Nagy Lajos: AZ ELPÁROLGOTT FAZÉK (Karcolatok, Madách 1988) AMMÄJNTÖL = BAGDADIG Első találkozás: mit tudhattam volna az Irodalomról? Nyomott, kopott, szegényes világunkban egy Madách Naptárban olvastam az „ősz végi kép“ című verset. S felette a zsi- zsergő nevet: ZS. NAGY LAJOS. Hány éves voltam ekkor? Tizenöt? Tizenhét? Aztán kezembe vettem a kóró- vágó kapát, és kimentem a szövetkezeti dűlőre. Nem sejtve, hogy az első vers, azon a csendes délelőttön, október tizedik napja körül — maga volt a szövetségkötés jelképe. Szegények voltunk, szerencsétlenek, viszont a sors később nem kevés elégtétellel lepett meg bennünket. De akkorra már belénk költözött a félelem, és bensőkben túlzottan sok nyers indulat raktározódott el. Tizenhétszer költöztem. A tizennyolcadikról ez év tavaszán lemondtam. Megöregedtem volna? Leemelem a könyvespolcomról Zs. Nagy könyveit. Magam is meglepődöm, hogy viszontagságos múltamból ennyi könyve megmaradt itt Zs. Nagynak. Évekkel ezelőtt, amikor letettem a tollat, „méterszám“ osztottam kőnyves-folyóiratos vagyonomat. De Zs. Nagy könyvei közül jó néhány megmaradt. Felütöm a Téríszonyt. Benne a bejegyzés: „1/V“: első verseskönyvem. 1968? Mit tudhattam én 1968-ban az Irodalomról? Zs. Nagy Tériszonyát hogyan olvashattam én 1972-ig? Akkor jöttem fel Bratisla- vába, és Bállá Kálmán jóvoltából beállítottam a József Attila Ifjúsági Klubba. Fűnek-fának azt mondtam: „Jöttem, mert író akarok lenni...“ Azon az első estén láttam Zs. Nagyot. Feleségével, Terikével ült valahol az egyik sarokban. Mindketten még nagyon fiatalok voltak. S azon a nyáron megjelent a költő újabb vékony kötete. Címe: Üzenet a barlangból. Ezt a könyvet is megőrizte az idő. Ezt a könyvet még úgy fogadtam, hogy nem hallattam a beat- költőkről. A nagy tanulások esztendejében úgy olvastam Zs. Nagy Lajos verseit, mint mások a Bibliát. Talán hetvenhat telén találkoztam a költővel a szlovák fővárosban. A HÉT irodalmi rovatát szerkesztette. Anyagot kért tőlem. Nem adtam azóta sem neki. Ennek egyetlen oka van, hogy Zs. Nagy Lajos nem viseli el a humortalan Írásokat. Néztem az öltönyös, ballonkabátos, nyakkendős férfit, néztem, és ígértem, de már akkor tudtam, hogy ígéretemet nem teljesíthetem: Ugyanis: a visszautasítástól a mai napig rettegek! Ekkorában már az Emberke, küzdj! című prózakötete Is elfogyott a boltokból. És most lépjünk jó nagyot az időben. Megint csak tél volt. Megbántottak. Magamra hagytak. A polcról leemeltem a Cudar eléglát, Zs. Nagy válogatott verselt. És hajnalig újra és újra elolvastam az Isapur panaszát, a Negyvennégyet, a Nád a házam tetejét, A fehér bereket és a többi költeményt. Olvastam. És emlékeztem. Zs. Nagy Lajossal való találkozásaimra, a monológjaira. Mert vannak „igazi“ epizódjai, amelyeket sohasem írt meg sem versben, sem karcolatban vagy novellában. Persze, irodalmáraink azt mondhatják, hogy az írott szöveg mindenek felett! Csakis az írott szövegről szólhatunk. A meg nem írt szöveget nem lehet értékelni. Csakhogy az írott szövegekről sem beszéltünk eddig eléggé nyíltan, és kimerítően. Például eddig sehol sem olvastam, hogy Zs. Nagy harsánysága éppen a szemérmességéből fakad. Sohasem vetkezte le az olvasók előtt a gránitosabb élményeit. És nem bizonyos, hogy azért, mert nem tartja fontosnak a gyónást. Azon a szomorú télen heteken át foglalkoztam Zs. Nagy Lajos verseivel, és prózái írásaival. Mert Jó prózát ír Zs. Nagy Lajos. Azon ritka újságírók közé tartozik, akinek még a riportjai is olvasói élményszámba mennek. Aztán más fordulatot vett életem. S már úgy tűnt, hogy csak önmagámnak szól a megállapítás, hogy a szerző Anyám című versének sorai önmagára, Zs. Nagy Lajosra is illenek. „... tarlókon nőtt virág, / mikor hull már a könnyed? I ... I Keményen, bátran könnytelen / hadat üzensz a sorsnak. / Szirmodra őszi rozsda ül, / s a szíved mélyén, leg- belül / vert angyalok zokognak.“ Zs. Nagy Lajosról Illik elmondani, hogy első „nagy dobása“ a Tériszony című verseskönyve volt, éspedig húsz évvel ezelőtt. A Cudar elégia sok szép verset tartalmaz, de mennyiségileg mégis kevesellem egy kicsit. Még akkor Is, ha az utóbbi tízvala- hány esztendőben megszaporodtak kisprózái munkái. Eddig két kiadvány látott belőle napvilágot. 1975- ben jelent meg az Emberke, küzdj!, majd 1985-ben a Rendetlen napló. Válogatott és új kisprózái gyűjteménye, Az elpárolgott fazék idén a Madách Kiadó gondozásában került az olvasókhoz. Tényként kell elkönyvelnünk, hogy Zs. Nagy Lajos karcolatéi, először a könyvkiadásunk történetében, nem megtűrt, hanem elfogadott „Irodalmi alkotások“. Hiszen sohasem az irodalmi műfaj teszi az írót mesterré, hanem az, amit magából a műfajból megteremteni tud. A magyar irodalomban mindig is voltak kitűnő kisprózaírók. Zs. Nagy rövid, mindössze egy gépelt oldalas írásai tömörek, lendületesek, frissek, ötletesek. Nyilván most is akadnak majd kezdő olvasók, akik éppen e kiadványt elolvasva keresik majd fel a könyvtárakat, hogy megismerjék a szerző — immár az irodalom „szentélyébe“ vonult korábbi alkotásait is! Vajkai Miklós „Az Ifjú Szivek Magyar Dalés Táncegyüttes Közel-Keletre indul vendégszerepelni“ — röppent fel a hír. Vajon igaz-e, vagy sem? A válaszért a legilletékesebbhez, dr. Kulcsár Tiborhoz, .az e- gyiittes igazgatójához fordultunk. — Igaz is meg nem is. Együttesünk teljes létszáma meghaladja a száz főt. Egy Ilyen „tömeget“ még hazai körülmények között Is nehéz mozgatni, olyan távolságra pedig, mint amilyenre tőlünk Közel-Kelet van, szint» lehetetlen. Ezért nem Igaz, hogy az együttesünk vendégszerepelni megy. Igaz viszont, hogy az SZSZK Kulturális Minisztériuma megbízásából, az erre az alkalomra „kiképzett“ kamaraegyüttes húsznapos vendégszereplésre indul Jordániába és Irakiba. — Milyen összetételt sí a kamaraegyüttes? — Igyekeztünk úgy összeállítani, hogy az Ifjú Szívek minden részlege képviselve legyen. A zenészeket a Gímes parasztzenekar képviseli, az énekrészlegünket szólisták, és természetesen a tánc- csoportból is utaznak. A kamara- együttes vezetésével Németh Imrét bíztuk meg. — Mikor ás merre járnak majd, ki lesz a vendéglátójuk? — A csoport szeptember 10-én repül Prágából Damaszkuszon keresztül Ammánba. Mint a Jordán — Csehszlovák Baráti Társaság vendégel Jordánia több helységében színpadra lépnek. Szeptember 22-én Indulnak Ammánból Bagdadba. Irakban Is több ízben lépnek majd fel. A fellépések számának megállapítása még folyamatban van. A tervek szerint szeptember 29-án Indulnak Bagdadból és Cipruson keresztül utazva, előreláthatólag október 1-én érkeznek haza. — Mit láthat majd a Jordán és az Iraki közönség? — A vendéglátók kérésére két változatban készítettük el a műsort. A* agylik szűkített, kb. egyórás, a másik másfél órát tart. Hogy hol melyik műsort igénylik majd, ezt a vendéglátók szabják meg. Mindkét műsor úgy van ösz- szeállítva, hogy áttekintést adjon hazai magyar népművészetünkről, de természetesen lesz ízelítő a szlovák nép táncaiból., dalaiból Is. A műsor gerincét hét tánc képezi. A zenekar a hagyományos hangszerel mellett bemutatja a közönségnek a dorombot, a ko- bozt és a furulyát is. A műsor táncait együttesünk koreográfusa, Varga Ervin alkotta, a zenei feldolgozásokat Ág Tibor, Szarka Tamás és Németh Imre készítette. — Köszönjük a beszélgetést, és ai elutazóknak sok sikert kívánunk. Az Interjúban használt jövő idő a gyártási idő következtében csak képletes, hiszen mire ez a beszélgetés napvilágot lát, az Ifjú Szívek művészei már Jordániában táncolnak, énekelnek. Ha majd hazaérkeznek, egy nagyobb beszámolóban ismertetjük élményeiket.-hr/ T
