Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-14 / 37. szám
TANÁCSOK elsős középiskolás fiúknak és lányoknak KEDVES ES TISZTELT KUZEP1SKOLASUK! Ezzel a megszólítással kezdem e tanácsaimat, melyek által egész tanévben szólni szeretnék hozzád. Először is üdvözöllek új barátaid körében ifjúsági szervezetük nevében és sok sikert kívánok neked. Beszélgetésünket pedig egy hozzád hasonló középiskolás, Péter történetével kezdem, akit még diákkoromból ismertem. Péter egyszerű, szerény fiú volt, kicsit mégis más, mint a többiek. Lehet, hogy azért, mert nem öltözött a legújabb divat szerint, vagy azért, mert nem szórakozott a többiekkel, szóval: más volt, mint ők. Ez látszott is rajta, és mindenki észre is vette. S egyre több bajunk akadt vele. Mindent rosszul csinált. Ha feleléskor mindent tudott, azt mondtuk, hogy stréber, felvág, ha nem tudott semmit, csak nőtt bennünk annak a tudata, hogy rontja az osztályátlagot. Ha elfordult tőlünk, egyből világos volt, hogy nem is akar szóba állni velünk, ha pedig valamelyikünktől kérdezett valamit, elkergettük öt, hogy ne molesztáljon bennünket. Péter lassan megutált bennünket. Ggy gondolom, fokozatosan meggyűlölte az egész osztályt, s végül tán minden embert. Pontosan úgy viselkedett, ahogy mi elképzeltük. A tanárok besúgójává vált, bonyodalmak támadtak körülötte. Fokozatosan leromlott a tanulásban, másodikban pedig már több tantárgyból megbukott. De ennél is rosszabb volt, hogy kihágásai, fegyelmi vétségei miatt ki akarták zárni az iskolából. Ez aztán alaposan felrázott bennünket. Felkerestük az osztályfőnököt, és szót emeltünk Péterért. Az osztályfőnöktől végül is lehetőséget kaptunk a bizonyításra. Ha Péter valóban megjavul, és a mi ígéreteink többet jelentenek, mint egy gesztust, segít nekünk ő is. Ezt követően lépésről lépésre nyertük meg Pétert. Az iskolát pedig együtt végeztük el, s ő utána olyan munkahelyet talált magának, ahol örömmel dolgozik. Péter akkor úgy ült a középiskola első osztályában, mint most te. Hasonló esélyei voltak, mint neked, arra, hogy osztálytársai közt barátokat találjon, hogy minden tanórát kihasználjon a jövendő hivatására való felkészülésre. Péter nem tudta ezt elérni, mi pedig csak akkor vettük észre, hogy bajban van, amikor már majdnem késő volt. Életed fontos szakaszához értél, sok új dologgal fogsz találkozni, új ismeretekkel, barátokkal, lehet, az első szerelemmel is. E tanácsok abban akarnak segíteni neked, hogy minden jól végződjék. Most megkérdezheted, mégis hogyan fogjuk csinálni. Nos, ez a könyv sok tanácsot, receptet, gyakorlati útmutatást tartalmaz, hogy is erezheted magad jól a suliban, hogy találod meg a helyed az ifjúsági szervezetben, hogyan tudsz beilleszkedni társaid közé, hogy lehetsz sikeres a tanulásban, s mivel töltheted idődet értelmesen az iskolán kívül. Segítőtársat is kaptok • „recepttár“ mellé, egy instruktort, aki idősebb iskolatársatok, már túl van az első évfolyamon, tudja, mit hogyan a legegyszerűbb és legnagyszerűbb csinálni. Hát rajta! Szorítok érted! A Te Radimod „Lehetetlen egy társadalomban élni, s függetlennek lenni e társadalomtól.“ V. I. Lenin Az új kollektívában nem mindenki tud azonnal ismeretséget kötni, s elfogadtatni sem tudja önmagát rögtön. Ezek a legelső komoly gondok egy középiskolásnak. Oj osztálytársak. Kik, milyenek, lesznek-e olyan nagyszerűek, mint azok, akikkel nyolc éven át együtt koptatták az alapiskola padjait? És te? Bevágódsz-e közéjük, elfogadnak-e? Találsz-e köztük új barátokat? Hogyan ismerheted meg őket a leggyorsabban? látsszatok el egyet ismerkedési játékaink közül! Például ezt: ■ KI VAGY, HONNAN JÖTTÉL, MIT KERESEL ITT? Ezt a játékot mindjárt az elején, egy kollektíva vagy csapat formálódásakor szokták játszani. A tagok körbe ülnek, és kérdéseket tesznek fel egymásnak, illetve kérdésekre válaszolnak. Arra, hogy ki vagy (név és becenév), honnan jöttél (a lakhelyed, ha nem egy városból valók vagytok), mért éppen ide jöttél tanulni, és így tovább, feltéve és válaszolva minden kérdésre, ami érdekel. Számos lehetőség akad. megkérdezheted, ki mit játszik legszívesebben, melyik a kedvenc dala, itala, verse, zenekara, milyen lány (fiú) tetszik neki, mit sportol, mivel tölti az idejét, mi a vesszőparipája stb. S egy-egy válaszra kapjon mindenki mondjuk harminc másodpercet. Ez a játék az első lépés lehet a jó kollektíva felé. A jó kollektívában pedig az emberek őszintén, nyíltan elmondják, mi bosszantja őket, elmesélik szép élményeiket, s nemcsak a saját gondjaik érdeklik őket, hanem a másikról sem feledkeznek meg. Tudom, hogy túl korainak tarjátok, amit mondok, hisz még csak most ismerkedtetek meg, és senki sem meri hangosan kimondani, amit gondol. Mi lenne, ha az osztályban kiakasztanátok egy postaládaszerfi dobozt, amelybe ki-ki bedobhatná papírra írt bizalmas jellegű kérdéseit, ötleteit, megfogalmazott problémáit, gondjait, szóval mindent, amiről hallani akarná társai véleményét, vagy amiben segítségüket várná, s az iskolaév folyamán rendszeresen — pl. havonta — megválaszolnátok-megbeszélnétek az így feltett kérdéseket-gondokat, „titkokat“, közelebb kerülve egymáshoz, újabb és újabb ötleteket kapva a közös munkához. „Inkább elkopni, mint berozsdá- lodni.“ D. Diderot francia filozófus Minden emberben ott szunnyad a vágy, hogy tegyen valamit mások hasznára, valami láthatót, amiért a többiek elismerik és csodálják, dicsérik. Ezt a vágyukat azonban a legtöbben eltitkolják, nehogy törtetőnek tartsák őket. 'Aztán leggyakrabban az történik, hogy elmondják.(„mi lenne, ha ...“, „jó lenne, ha ...“, s mindennek a vége egy fád, unalmas társadalmi munka itt vagy ott... Próbáljátok meg, hátha lehet másképp is. Vegyétek le a szemellenzőt, járjatok egy-két nap nyitott szemmel az iskolában, az utcán, a boltban, a uiu/-urau, a pcunuau, a/, ciuuucu, ca azután írjátok fel egy-egy papírdarabra, mi mindent láttatok. A rendetlenséget, mely osztályotok, Iskolátok, városotok, környéketek szépségét teszi tönkre; s írjátok azt is hozzá, szerintetek mit, hogyan és hol kellene szépíteni, megjavítani, esetleg megvédeni (zöldövezet, fák stb.). Aztán a papírlapokat csoportosítsátok aszerint, hol a legtöbb a baj, vagy éppen hol a legsürgősebb a segítség. S ha megegyeztetek rajta, lássatok munkához, kérjetek tanácsot az instruktortól, hol szerezhetitek be a szükséges bun- kaeszközöket, s mi kell még ahhoz, hogy munkátok hatékony legyen. S hogy dolgozni vidáman is lehet, játékaink is bizonyítják. Próbáljátok ki valamelyiket! Ezek a játékok egyszerűek és praktikusak. Munkaszünetben játszhatók, vagy pihentethető velük a test, esetleg kedvet csinálhatunk vele a munkát már unó társainknak. Nem állítjuk, hogy nincs náluk jobb, hogy kizárólag csak ezek játszhatók; ellenkezőleg: arra valók, hogy ti minél több újat találjátok ki e játékos ötletek alapján. KlGYÖHAjLÄS Alapállásban, mellső középtartásban lévő kezekkel megfogni a lapát (ásó, stb.) nyelét, s törzskörzést végezni úgy, hogy a szerszámmal a talajra egy ellipszist rajzoljunk a testünk köré. Gyakorlat közben a nyelet mindkét kezünkkel fogjuk, a tenyér mozoghat is, csak elengedni nem szabad a szerszámot. AFRICANUS Ezzel jól lehet hátat egyengetni. Tulajdonképpen versenyt futunk egy kijelölt pályán, a fejünkre terhet téve. A feladat nehezíthető is: futás közben meg kell fordulni a tengelyünk körül, fel kell venni valamit a földről, át kell bújni valamilyen akadályon stb. Ha rendbe teszitek tantermeteket, ha közösen segítetek az iskola környékének szépítésében, ha megmutatjátok, hogy nem közömbös számotokra, milyen a diákotthonotok, a sportpályátok, a városotok, tulajdonképpen SZISZ-munkát végeztek, melyet mi MUNKAKEZDEMÉNYEZÉSnek hívunk. S ha az előbb felsorolt formákat keveslitek, hozzátesszük még a nyári építőtáborokat — melyekbe jelentkezhetnek középiskolások is —, az idős embereknek nyújtott rendszeres segítséget, az Ifjúsági Fényszóró őrjáratait, s egyáltalán minden segítséget, melyet az arra rászorulóknak nyújtotok. Látod, te magad is kitűzheted azt a célt, amelyet el akarsz érni, amely- lyel bizonyíthatod, hogy nem csak magadra gondolsz. Nem az a fontos, hogy munkád társadalmi közhasznú munka-e, lehet ez segítség egy idős embernek vagy gyengébben tanuló osztálytársadnak is. A fontos, hogy a kitűzött célt — mi métának nevezzük — elérd. Saját megelégedésedre és mások javára. Lehet, te a métádat a legkisebbekkel — a szikrákkal és pionírokkal — való munkában találod meg. Sok vár ám közülük is idősebb barátra, instruktorra. Szívesen csinálnának érdekes dolgokat, járnák a természetet, sportolnának, játszanának. Jó instruktor nélkül azonban ez nem megy. De erre te magad is emlékezhetsz pionír- korodból. Hogy lehetne belőled jó instruktor? Biztosan kapsz tanácsot idősebb társaidtól, akik már pionír- vezetők. Sőt az is lehet, hogy iskoládban működik a SZISZ Pionírszervezete instruktorainak klubja, nézz be oda. Nem bánod meg, ha időd egy részét fiatal barátaidnak szenteled, örömük sokszorosan kárpótol a rájuk áldozott figyelemért. Az is lehet, hogy egyesek most felsóhajtanak: tanácsolgatsz, tanácsol- gatsz, takarítani mégis csak tízen jöttek el, játszani meg az osztály fele volt hajlandó, a többiekkel semmire sem lehet jutni. Közben meg csak arról van szó, hogy minél több diák lelkesedjék a jó ügyekért, hogy legalább egyszer hagyják magukat rávenni valamire, hogy legalább egyszer kóstoljanak bele ... Mi segíthet ennek elérésében? Azon kívül, hogy lelkesen mesélitek, mi volt a klubban, a diszkóban, a sportnapon, csináljatok egy mínifali- újságot, saját riporttal közös akciótokról. Nem muszáj, hogy a ti faliújságotokról csak azt lehessen leolvasni, éppen ki a hetes. Meglátjátok, érdekes lesz a riport. Mert arról fog szólni, milyen az osztályban az összetartás, a bajtársiasság (de mondhatunk betyárbecsületet is). S kerülhet a faliújságra szellemes meghívó is egy-egy közös akcióra, biztos észreveszik, akiknek szól. Azt is mutassátok meg, hogy a közös akciókon egyenrangúak vagytok idősebb társaitokkal. Sokat segíthet egy-egy szellemes írás, cikk, karcolat, kroki osztályotokról az iskolai újságban vagy az iskolarádióban, esetleg az iskola vagy a szaktanintézet központi faliújságján. Segíthet a verseny is: a legközelebbi akcióra hirdessétek meg a legötletesebb belépőjegyért, reklámtábláért folyó versenyt! Vagy más hasonlót. Mert arról van sző, hogy meggyőzzétek társaitokat: amit csináltok, jó dolog, s érdemes részt venni benne. S amit itt felsoroltunk, tulajdonképpen azt nevezzük AGITÄCIÖS és PROPAGÁCIÓS MUNKÁnak. Hogy jól csináljátok-e, lemérhetitek azon, hányán jelennek meg rendezvényeiteken, közös akcióitokon. Kaptam néhány levelet középiskolásoktól. Olyanoktól, akiknek gondjuk volt, bonyodalmakba kerültek, s nem tudtak kitől tanácsot kérni. Most ezekből adok közre egypárat, hátha nektek is hasonló gondjaitok vannak, így nektek Is segíteni tudok. Szia, Radim! Tudod, tagja vagyok a SZISZ-szer- vezetünk vezetőségének, és múlt héten volt egy furcsa esetünk. Milena azzal fordult hozzánk, hogy javasoljuk külföldi utazását az Ifjúsági Utazási Irodával. Az elnök, Jitka erre jól nekiment. Azzal kezdte, hogy Milena nem csinál semmit, csak a tagdíjat fizeti, a múltkor sem volt két gyűlésen. nem jár közhasznú munkát végezni. hogy teljesen passzív. Ezért nem tudja, miért kellene javasolni őt a turistacsoportba. Milena szinte sóbálvánnyá vált, lehet, hogy sírt volna, de aztán megfordult és elrohant. Jitka ezzel befejezettnek tekintette a dolgot, jól végezte dolgát. De vasárnap nálunk járt a nagybátyám, s megtudtam tőle, hogy falujukban a gyerekek pionírvezetője Milena. S ráadásul micsoda pionírvezető! Délutánonként, szombaton, vasárnap folyton gyerekek veszik körül, szeretik, tűzbe mennének érte ... Most hát azon gondolkodom, jókora ostobaságot követett el a vezetőség ... Mihály Azt hiszem, Mihály jól gondolkodik. De a hibákat jóvá lehet tenni. Sőt, meg is előzhetők. Gondolkodjunk csak el a SZISZ-tag aktivitásáról és passzivitásáról. Vagy beszélgessetek el róla az iskolai csúcsszerv elnökével. Arról is szót ejthettek, mivel jár a tisztség (a funkció). Mekkora a felelőssége annak, akinek tisztségéből eredően döntenie kell. Milyen köny- nyen árthat a másiknak, végső soron pedig önmagának és közös érdekünknek. Hogy milyen nagy a felelőssége annak, aki szavazatával egy-egy jelölt tisztségbe helyezését támogatja, vagy elutasítja. Arra is kitérhettek, olyan-e osztályotokban a kollektíva, hogy jó SZISZ alapszervezet lenne belőle. Az iskolai, a szaktanintézeti vagy a járási SZISZ-bizottság valamelyik tagja segíthetne nektek a felmerülő kérdések megválaszolásában. Hogy ezek melyek? Például most a ti SZISZ^tagságotok. Miért akarok belépni a szervezetbe és mit várok tőle? Hol másutt keresni a választ, ha nem ott, ahol e tagság révén megtalálták helyüket az életben az emberek. Nézzetek körül náluk, kezdeményezzetek közösen. És mi legyen azokkal a problémákkal, amelyek társkeresésetek során merülnek fel? Hogyan ismerjük meg magunkat, hogyan kerüljük el a csalódásokat és a problémákat? Senki sem ad jobb tanácsot, mint a tapasztalt pszichológus, orvos vagy szexológus. De ne várjatok előadást. Az nem érdekelne benneteket. Kötetlen beszélgetést szervezzetek, ahol a kérdéseitekre választ kaptok. S további kérdések merülhetnek fel pl. egy mozilátogatás után, ha a film benneteket érintő problémákkal foglalkozott. Mit vigyünk magunkkal a filmből? Miért van az, hogy egyiknek tetszik, másiknak nem? Ezzel is foglalkozni kellene. Ne akarjatok csak fogyasztók lenni, mélyüljetek el a problémákban, keressetek valakit, aki ebben segít benneteket. Mindez része lehet a SZISZ POLITIKAI OKTA- TÁSÁnak. A problémák gyökeréig hatolni, saját véleményt kialakítani, — nem pedig beérni azok nézetének szajkózásával, akik mindent leszólnak, mindennel elégedetlenek. Állan: dóan formáljuk önmagunkat, de segítsünk osztálytársainknak is, akiknek szintén vannak problémái, s tudjunk velük szót is érteni. A politikai oktatás lényegében olyan rendszer, mely korosztály és fejlettség szerint támpontokat ad ahhoz, amit a tagoknak tudniuk kellene, hogy idejében megismerkedjenek a tudnivalókkal és megértsék mindazt, amire szükségük van. Még egy továbbgondolandó téma. Egymástól függetlenül írt nekem Kati, Gyurka és Jancsi, egy középiskolai osztály három tanulója. Nemrég kérték felvételüket a SZISZ-be. Arról, hogy tagnak jelentkezhetnek, egy beszélgetésen szereztek tudomást, melyet az iskolai csúcsszerv tagjai készítettek elő az osztálynak. A SZISZ- munkáról a jb titkára, az osztályfőnök és az iskolai bizottság elnöke beszélt nekik. Elmondták, hogy mi is a SZISZ, hogy ki válhat a tagjává, mik a tagság kötelességei, hogy milyen akciókat szervez a SZISZ a járásban és az iskolában. A beszélgetés végén az iskolai bizottság elnöke jelentkezési űrlapokat osztott ki nekik, és elmondta, hogy ha be akarnak lépni a szervezetbe, másnap kitöltve adják le. Kati hazavitte az űrlapot, megmutatta szüleinek, segítségüket kérve, hogy belépjen-e, vagy sem. Mert az említett beszélgetésen kívül semmi élménye nem volt a SZISZ-szel kapcsolatban, s elképzelni sem tudja, mit csinálhatna ő ebben a szervezetben, s mire lehet az neki jó. Szülei azt tanácsolták neki, hogy lépjen be, mert előnyére válik, hisz SZISZ-tagként részt vehet az ifjúsági utazási iroda kedvezményes útjain, engedményt kap egyes kulturális rendezvényeken, ingyenesen járhat az ifjúsági klubba. így Kati kitöltötte az űrlapot és leadta. Gyurka, a barátjával beszélte meg a dolgot. Ö azt mondta, mindenképpen be kell lépnie, különben az iskola nem javasolja majd továbbtanulásra felsőoktatási intézménybe. Jancsi maga gondolkodott el azon, mit tegyen. Az iskolában látottak és hallottak alapján nem volt meggyőződve arról, hogy neki pont ebben a szervezetben lenne a helye, mert őt mindenekelőtt a sport érdekelte, s fogalma sem volt róla, ezt az érdeklődését a SZISZ hogyan elégítette ki. Másnap, amikor minden osztálytársa kitöltve adta el a jelentkezési lapot, kínosan érezte magát, így gyorsan ő is tollat ragadott, s hogy ne lógjon ki a sorból, SZISZ-tag lett. Nekem azért írtak, mert egyikük sincs meggyőződve arról, hogy jól cselekedett. S így látom én is. Azt válaszoltam nekik, hogy belépni a SZISZ-be komoly lépés s ezt megtenni csak meggyőződéssel lehetne, csak azzal a belső igénnyel, hogy azok közé akar tartozni, akik közösen szeretnének és tudnának iß tenni valamit a közös célokért. Meg kell győződnöm hát arról, hogy az ifjúsági szervezet olyan szervezet, melyben megtalálom a helyem, mely mögöttem áll, ha gondjaim vannak, s melyben én is hasznos tudok lenni. Tudom, közösen már sok munkát végeztetek, s egyre igényesebb feladatokra vállalkoztok, az ifjúsági szervezetről sokkal, de sokkal többet kellene tudnotok. Menjetek, nézzétek meg, milyen is egy igazi jó kollektíva; ha közösen, egységben lép fel, mi mindent érthet el, mi mindent tehet meg tagjaiért, és tagjai a kollektíváért. Kérdezzetek! Az iskolai bizottság tagjait, a jb tisztségviselőit, idősebb barátaitokat a patronáló üzemekből. Hogy ne legyen rossz lelkiismeretetek, mint Katinak, Gyurkának, Jancsinak. Míg jelentkezőlapodat az instruktornak leadod, próbálj meg őszintén (másképp nincs értelme) válaszolni erre a kérdésre: Miért akarok SZISZ- tag lenni? Mit akarok tenni a közösségért? Neked a válasz segít tudatosítani, mit jelent számodra a kollektívád, hogy az embernek tartoznia kell valahová, ahol jól érzi magát és derekas munkát végezhet. De vigyázz! Döntésedhez időre van szükség, s idő arra kell, hogy tanácsaim és témáim alapján minél többet megtudj az ifjúsági szervezetről. Ahogy nem lehet egy osztály minden tagjának egyforma hobbija, nem lehet képes minden diákja sem arra, hogy meggyőzze, megszervezze a többieket, de mindig akad egy jő számoló (költségvetés, számlák), egy jó rajzoló (plakátok, oklevelek) vagy szervező (klubhelyiség, kellékek), ügyes gitáros, szavaló, ötletgyáros diáktárs, vagy valaki, aki mindig hajlandó segíteni. Egyesek mindenre kaphatók, mások csak arra, ami érdekli őket. De biztosan akad közietek olyan, aki most vagy idővel (az instruktor segítségével) képes mindent összefogni, követni az eseményeket, mi megy jól, mi okoz gondot. Meg kell őt találni. Ebben próbálok most segíteni. Ojra egy játékot ajánlok. A többit az instruktortól megkaphatjátok. Próbáljatok meg összeállítani belőlük egy akciót, mely segít leleplezni azokat, akiknek ilyen-olyan szervezési készségük már van. Az előkészületekbe ki-ki képességei és ereje szerint kapcsolódjon be. TRIATLON Csapatok játéka ezzel a szöveggel: Nepál falvainak lakossága elsősorban a hegymászó-expedíciók teherhordója, így a falvak versengenek egymással az expedíciók megnyeréséért. Meg kell határozni a játékszabályokat, hogy kikből lehetnek teherhordók, kikből nem. S kezdődhet a falvak versengése. A játék háromrészes. 1. A falu (csapat) előtt egy megszabott útvonal áll, mely patakon vezet át, és lesz egy rövid meredek kapaszkodó is. A pálya hossza a versenyzők életkorától függ, de inkább nehéz legyen, mint könnyű. A rajtnál öt kg teher (pl. konzerv, tégla, kő, tűzifa stb.) van szétosztva 10—15 részre, és két hátizsák található. Az indítás után a csapat elosztja a terhet, zömét a hátizsákokba rakja, a többit kézben viszi, úgy indul neki a pályának. Az első próbát a hegyi patakon való átkelés jelenti (két kötélen, mely testmagasságban van kifeszítve). 2. A második próba a teherhordás az útvonalon, beleértve a meredek szakaszt is. A terhet és a hátizsákot útközben cserélgetni lehet, nem fontos, hogy ki mennyit visz, a csapat tátikája a lényeges. 3. A harmadik próba kb. 150 méterrel a cél előtt következik. A csapat itt leteszi a terhet, ágakból és ruhákból hordágyat csinál, s a csapat egyik tagját ezen viszik be a célba. Ennek a szakasznak kell a legváltozékonyabb terepen lennie, s a „sebesült“ minden földhözéréséért büntetésből 20 mp-et kell hozzászámítani a csapat idejéhez. A hordágyké(Folytatása a 10. oldalon)
