Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-14 / 37. szám

ROSS ROCKLYNNE

Az idő űrhajóján

XI.

Braker szólalt meg, hangja bizonytalanul csengett.

— Fenemód furcsa, ml? Tudtuk, hogy Itt lesz, Itt Is van, mégis eláll az ember lélegzete.

Yates megköszörülte a torkát.

>— Igen, de ki ez? Crow vagy a lény?

Overland előrelépett, és gyönge szemével fürkészte a látványt.

— Nem valami nagy csontváz, ugye? — suttogta.

Braker nyersen közbeszólt:

— Ne képzelődjön, professzori Innen úgysem tudja megállapítani, ki az. Masters, uralkodjék már a reszketésénl — Braker hangjában megvetés érződött. — Menjen arrébb, és nehogy megpróbálkozzék olyan trükkökkel, mint az előbb a hajón. Szét kellett volna loccsantanom az agyvelejétl Megnézem közelebbről azt a csontvázat.

Óvatosan, oldalazva előrement, kezét nem vette le a Jobb csípőjéről, ahol a Hampton lógott.

Odaért a barlang szájához, és borzong- va lenézett a csontvázra. Aztán letérdelt, Tony látta, hogy arcán iszonyat tükröződik, mégis ott térdelt tovább, mint akit megbabonáztak.

Tony ajka vicsorra húzódott. Most véged, Brakerl Felmászott a szikla tetejére, átcsúszott a másik oldalra. Előrelépett, és ugrásra görnyedt.

Braker felemelte a fejét.

Arca hirtelen megkövült a rémülettől.

— Magal — üvöltötte kimeredt szemmel.

Tony előrelendült.

Braker hanyatt esett, halálsápadt arccal kapott a Hampton után. De már késő volt. Tony a földre döntötte, és megpróbálta elvenni tőle a fegyvert. Kezének-lábának minden erejével küzdött — káromkodott is hozzá. Sisakja felerősítette a hangzavart. Overland, Masters és Yates megjelent a látóterében. Yates elindult feléjük.

Tony megragadta a fegyvert, teljes erőből maga felé húzta, a hasizmai megfeszültek az erőlködéstől.

Braker nehéz csizmájával belerúgott a rekeszizmába, ki akarta lyukasztani a védőruhát. Tony a hátára kényszerült, látta, hogy Braker Izzadt arca kárörvendő vl- gyorral mered rá. A csillagok fényét' hirtelen Yates teste takarta el. Yates letérdelt, lefogta Tonyt, és Braker segítségével kitépte kezéből a Hamptont.

— Adja Idei — Masters hangja élesen csattant. Kirántotta a fegyvert a meglepett Yates kezéből. Yates vicsorogva rávetette magát Mastersre, de Tony felpattant, és elkapta Yates lábát. Yates megpróbálta lerázni, Ide-oda ugrált, majd előrebukott. Feldöntötte Masterst, aki elejtette a fegyvert. A Hampton nagy Ívben elrepült, és a barlang szájánál ért földet.

• — Kapd ell — süvöltött« Braker, ahogy feltápászkodott. Masters megelőzte. Vadul félrelökte Brakert. Yates odaért, elgáncsolta Masterst. Braker továbblódult, a fegyver felé, de hirtelen bénultan megállt.

Egy alak lépett elő a barlang mélyéről, felvette a fegyvert, és nyugodt, félreérthetetlen hangon azt mondta:

— Fel a kezekkel, Brakerl Magának Is szólok, Yatesl

Braker reszketve (elsóhajtott, majd erőtlenül, tehetetlenül térdre rogyott.

A hangja hátborzongató volt.

— Megőrültem — mondta egyszerűen, és csak térdelt tovább, bámult felfelé a Jövevényre, mintha életre kelt holtat látott volna.

Tony halántékán egyre erősebben lüktetett a vér, míg végül kaotikus dobpergéshez hasonlított. Reszkető kézzel a sisakjához kapott.

>— Laurette — suttogta megtört hangon. — Laurette!

Hat élő ember állt egy csoportban.

£s egy csontváz feküdt a barlangban.

Hogy meddig álltak ott mereven, mint egy csoportkép. Tony nem tudhatta. Overland professzor Tonytől balra, télig fölemelt kézzel, zavart, elklnzott arckifeje- zéssel. Masters hason fekve, a földbe markoló kezére támaszkodva Igyekszik felemelni a fejét. Yates hasonló testhelyzetben, kővé dermedve. Braker, akiből szakadozottan tör elő a visszafojtott levegő.

És a lány, Laurette, akiről azt hitték, hogy 6 a csontváz, a barlang bejáratánál, lefrhatatlanul sápadt arccal, ahogy ráfogja a fegyvert Brakerre és Yatesre.

Laurette hangja élesen hasított a szinte már fájda-imas csöndbe.

— Mukl az — mondta. Majd elhallgatott, és fanyar mosollyal apja meggyötört arcára pillantott.

— Muk1 — mondta Overland rekedten, és ebben az egy szóban minden benne

volt. Hogy teljesen, végérvényesen megértett mindent. Rogyadozva előrelépett. — Azt hittük... Azt hittük .. — Képtelen

volt folytatnt. A könnyek belefojtották a

szót. — Azt hittük, te vagy a... De nemi Hiszen az Ámosl — Hangja hisztérikusan emelkedett felfelé.

— Hagyd abba! — csattant fel Laurette. Majd halkan és gyöngéden hozzátette: — Nem, nem én vagyok a csontváz. Szó sincs róla, apa. Mukl az. Mindvégig ő volt. Nem hittem, hogy ez lehetséges, amíg a hajó fel nem emelkedett. Aztán úgy rémlett, visszazuhan, és gondoltam, az ötvenkét kilóm talán segíthet, és különbed is eszembe Jutott, hogy a hadnagy teljesen egyedül van ott lenn. És erről valahogy eszembe Jutott, amikor magára döntötte a karácsonyi dobozokat, és megpofoztam.

Laurette nevetésben tört ki. — Arról meg eszembe jutott, hogy az egyetemről elküldték neked a karácsonyi ajándékot. „Karácsonyig kinyitni tilos!“ felirattal. E- szembe Jutott, hogy mivel leköszöntél, olyan ajándékot küldtek, amely búcsú- ajándék is egyben. Te nem tudtad, de én igen, hogy a professzorok úgy vélték, nem fogsz visszatérni karácsonyra, ezért utánad küldték az űrhajóra. Mindig mondogattad nekik, hogy imádod Mukit. Ott lógott a biológiai kabinet falán. És mintha hirtelen ráébredtem volna, hogyan kell lenniük a dolgoknak. Levontam a következtetéseket, és egy lapra tettem föl mindent.

Elhallgatott, és még egy hosszú percig csönd nehezedett rájuk. Majd folytatta, kicsit már lankadtabban:

— Mindent kidobáltunk a hajóból, emlékszel? A> karácsonyi ajándékokat is. A- mikor később kiugrottam, eljutottam a síkságra, megkerestem és kinyitottam a dobozt, amelyen a „Karácsonyig kinyitni tilos!“ címke volt, és ott feküdt Ámos, kedvesen és ártatlanul. Ráhúztam az ujjára a gyűrűt» és otthagytam, mert tudtam, hogy valamilyen módon — a szél, vagy az összeütközés, vagy valami más segítségével — el fog jutni ide a barlangba. Hiszen ide kellett kerülnie.

— Különben is — tette hozzá huncut mosollyal — a mi időnk szerint éppen december huszonötödiké volt.

Maters erőlködve feltérdelt, szája természetellenesen szétnyílt.

— Karácsonyi ajándék! — Hangja inkább brekegéshez hasonlított. — Karácsonyi ajándékl — ismételte. Arca elfehéredett..

A lány bizonytalanul odaszólt:

— Hagyd abba, Érlel

Fáradtan a barlang falának dőlt.

— jöjjön már ide, hadnagy, vegye ki a kezemből a fegyvert, és ne bámuljon úgy rám, mint borjú az új kapura.

Tony feltápászkodott, megkerülte Brakert és Yatest, s elvette a lány kissé remegő kezéből a fegyvert.

Laurette fáradtan felső hajt ott, és halványan, bódultán rámosolygott.

— Boldog karácsonyt, hadnagyi — suttogta, majd lassan összeroskadt.

Tony szó nélkül intett Mastersnek. Masters arcán alázat és szégyen volt, ahogy gyengéden telnyalábolta a lényt.

— Jöjjön ide, professzor — mondta Tony színtelen hangon. Ügy érezte, minden ereje elhagyta.

Overland hitetlenkedve rázta a fejét, ahogy odament.

— Mukl — suttogta. Félig hisztérikus nevetésben tört ki, de gyorsan abbahagyta. Laurette körül táblából!, kimerült arcát kémlelte. — Legalább él a lányom — suttogta megtört hangon.

— Keljen fel, Braker — mondta Tony. — Maga Is, Yatesl

Yates felállt, az ürruháját porolgatta bizonytalan mozdulatokkal, az ajkai mozogtak, mintha beszélni akart volna, de hang nem Jött ki a torkán.

Braker hangja rekedt, hitetlenkedő suttogás volt. Tágra nyílt szemmel még mindig a csontvázat bámulta, mint akit megbabonáztak.

— Szóval, amin keresztülmentünk, az mind egy szemléltető csontváz miatt tör- téntl — Megismételte. Egy nyomorult szemléltető csontváz miatti

Felállt, és megpróbálta rendbe szedni arcvonásait.

— Most épp ott vagyunk, ahol elkezdtük, mi? Hát akkor — tette hozzá keserű, reszkető hangon —, boldog karácsonytl — A hangjából kicsendülő cinizmus csak félig volt őszinte.

Tony arcvonásai kisimultak. Nagy, mély lélegzetet vett.

— Persze, persze. Boldog karácsonytl Mindenkinek I Mukinak Is. Akárki volt is azelőtt.

Szemlátomást senkinek sem volt több mondanivalója. De lehet, hogy a gondolataik még egy aszteroidák előtti világban jártak. Emlékeztek Legalábbis Masters emlékezett, ha arcán a szenvedés és a lelki- ismeret-fürdalás kifejezése lélentett valamit. » • • ' • '* ' '

Tony törte meg a csendet.

— Ezzel vége is, igaz? Most visszamehetünk a hajóra. Onnan pedig a Földre. Professzor úr. Masters, lnduljunkl — Kezével fáradt mozdulatot tett.

Masters ment elöl, hátra sem nézett, karjában a pihegő, de még mindig öntudatlan lányt tartotta. Overland lopva még egy pillantást vetett a csontvázra. Mukl, aki ott feküdt, mit sem tudva arról, micsoda bonyodalmat okozott puszta ottlétével, a maga fehérségében, tökéletességében, összedrótozottságában, szép, hosszú ujján a gyűrűvel. Overland Masters után sietett. Muki maradjon ott, ahol van.

Tony zordonul Brakerre mosolygott. Szabad kezével a földre mutatott.

— Kéri a gyűrűjét, Braker?

Braker feje megrándult. Hol a gyűrűt nézte, hol Tonyt. Ökölbe szorult a keze.

— Nem!

Tony fölnevetett. Három hete először.

— Akkor induljunk!

Intett. Braker és Yates egymás mellett megindult a hajó felé. Tony mögöttük haladt. Csak egyszer fordult vissza, hogy még egy pillantást vessen a tönkrement járőr- hajóra, amely ott feküdt a hegyoldalban. Megborzongott. Már csak egyetlen rejtély maradt. De annak a megoldása sem volt messze, hiába próbálta tudata mélyére száműzni, összes őrjítő következményeivel együtt.

Overland professzor és Masters a szobájába vitte Laurette-et. Tony a társalgóba kísérte a bűnözőket, és azon töprengett, hogyan helyezze őket biztonságba. Masters megoldotta a problémát, amikor megérkezett egy köteg szigetelt huzallal. Nem szólt semmit, csak, munkához látott, odakötözte Brakert és Yatest a védőkorláthoz, mialatt Tony a fegyverrel őrizte őket. Miután befejezte, Tony udvariatlanul, de ellenőrizte, hogy minden rendben van-e. Masters arca megrándult, de nem szólt semmit.

Aztán, amikor már a folyosón Laurette szobája felé haladtak, Masters megállította Tonyt. Arca fehér volt, és elcsigázottnak látszott a félhomályban.

— Nem tudom, hogy kezdjem el — mondta fojtott hangon.

— Mit?

Masters elkapta a tekintetét, majd ösz- szeszedte magát, és újra Tony szemébe

nézett.

— Hogy bocsánatot kérjek.

Tony egy darabig figyelmesen nézte. Észrevette a szenvedés ráncait a szája' körül, a megrendítő fájdalmat a szemében.

— Igen, tudom, mit érez — mondta. — De azt hiszem, jóvátette már azzal, hogy nekiment Brakernek és Yatesnek. ök esetleg szigeteletlen villanyvezetéket használtak volna... — Tony elmosolyodott, és megveregette Masters vállát. — Felejtse el, Masters. Éa megértem magát.

Masters is nagy nehezen elmosolyodott, és nagyot sóhajtott. Elindult a lépéseit szaporázó Tonyval.

— Laurette már jól van.

— Nos, hadnagy — mondta Laurette, lustán kinyújtózkodott és elmosolyodott Tonyra —, az utolsó pillanatban kissé gyöngének bizonyultaml

— Miért, melyikünk bírta jobban? — Tony szomorúan mosolygott. Letérdelt, mert a lány a földön feküdt, még mindig űr- ruhában. Felsegítette, térdre, majd talpra.

Overland kuncogott, bár hangjában még volt némi nyugtalanság.

— Várjatok csak, mit szólnak a fiúk az egyetemen, ha ezt elmesélem.

— jobb, ha nem teszed — Intette Laurett«. — összeroppantál és beismerted, hogy a gyűrű baljós előjel. Ha egy tudós babonás lesz ...

Tony közbeszólt.

— Nem voltunk-« mindnyájan babonásak?

— Elég okunk volt rá, hogy babonások legyünk — mondta Masters, még mindig lesütött szemmel. Kezével önkéntelenül a vállához nyúlt.

Overland a szemöldkét ráncolva, hátrakulcsolt kézzel odalépett a tátongó ablak- nyíláshoz.

— Hiába a sok munka, amit De Tosque, a Farr testvérek, Moréid és én végeztünk. Semmi értelme már gondolatban össze- lllesztgetni az aszteroidákat ahhoz, hogy bebizonyítsuk, valaha egy világot alkottak. Ugyanakkor még nincs bizonyíték ... nincs végső bizonyíték... — Nyelvével esettintett. Hirtelen Tonyhoz fordult, elgondolkodva az ajkába harapott, szeme csillogott.

— Egy valami még magyarázatra szorul, de azt hiszem, sohasem jövünk rá. Sajnos. Az emlékezet? Ugyani Az nem magyarázat, hadnagyi Maga ott állt a barlangban, látta a csontvázat, és valahonnan tudta, hogy létezett már az emberiség előtt Is, mégsem Idősebb, mint az emberiség. Ez ugyebár különbség. Nem a múltbői szedte föl ezt az információt, nem a több száz millió éves múltból. Akkor honnan?l — Megfordult, megrázta a fejét, majd hirtelen visszafordult, ahogy Tony beszélni kezdett, és szúrós szemmel nézett rá.

— Én megmondom, honnan — mondta Tony nyugodt hangon.

Elgondolkodva bólogatott, tekintetét : a hajóablakon át a hegyoldalra irányította, ahol a Járőrhajó roncsa állt.

— Igen, megmondom.

Laurette, Masters és Overland felfigyelt

a szokatlan hangra. Némán lesték a szavát.

Tony halkan folytatta:

— Laurette és én a barlang hátsó részében rekedtünk, amikor a két bolygó összeütközött. Túléltük. Én természetesen nem tudtam róla, hogy ő Is ott van, később visszanyerte az öntudatát... Mit mondjak, a legjobbkor! — Tony halványan rámosolygott Laurette-re, aztán visszatért komoly arckifejezése. — Én láttam a csontvázat, de kábult voltam ahhoz, hogy rájöjjek, nem lehet Laurette. Mert amikor a gravitáció megszűnt, megszűnt a feszültség is, amely mindent a múltban tartott, én visszakerültem a jelenbe — illetve egy kicsivel a jelen előtti időbe! Ezt majd később megmagyarázom.

Mély levegőt vett, majd folytatta:

— Nehéz elmondani. Ott voltam a barlang hátsó részében. Éreztem,- hogy valami becsapódik a hegyoldalba.

— A járőrhajöm volt az, a fedélzetén velem!

Körbepillantott. Overland hirtelen mély lélegzetet vett.

— Csak lassan a testtel, fiú! — mondta figyelmeztetően. Szemében riadalom tükröződött.

Tony szája megrándult.

Ez a való igazsági Miután a hajóm szerencsétlenül járt, kiszálltam. Néhány perc múlva ott álltam • a barlang bejáratánál, és a csontvázat néztem. Egy pillanatig ... emlékeztem. Töredékes dolgokra. Arra, hogy a csontváz valami borzalmat jelent.

Miért is ne? Hiszen ugyanakkor a barlang hátsó részében is ott voltam, és arra gondoltam, hogy Laurette meghalt, és övé a csontváz. Az a Tony Crow, akit a barlang fogva tartott, és az a Tony Crow, aki a barlang szájánál állt, egy pillanatra kapcsolatba léptek egymással. Ugyanaz a személy egyszerre két helyen létezett, de az agyuk ugyanolyan voitl

Masters összeszorított foggal suttogta:

— Két Tony Crow? Lehetetlen!

Tony nekidőlt a falnak.

— Két gyűrű létezett egyszerre. Két csontváz is létezett egyszerre. A csontváz gyűrűje Braker ujján volt. Muki becsomagolva feküdt egy dobozban, karácsonyi címke alatt. És mindkettő ugyanakkor máshol is volt. Ezt mindannyian tudják és elismerik.. Tehát két Tony Crow volt egyszerre, és ha ezt továbbgondolom, akkor...

— Várjon csak, fiam! — Overland hangja csattant fel. Majd nyugodtabban folytatta: — Semmi ok az izgalomra. Az időutazás eleve feltételezi a megkettőződés lehetőségét. A hajónk és minden, ami rajta van, elektronokból áll, amelyek ugyanakkor máshol is léteztek, a százmillió évvel ezelőtti- múltban, az aszteroidák előtt, fezt- nem lehet nem tudomásul venni. És nem kell megijedni csak azért, mert két Tony Crow létezett egymástól néhány méterre. Gondoljanak arra, hogy ml mindannyian megkettőződtünk! Az A hajó visszalökő- dött a múltba, körülbelül egy órával az előtt, hogy a B hajó leszált ide, miután elöreugrott az időben. Értik már?

Laurette megborzongott.

— Ez világos, de ...

Overland fáradt szeme megcsillant.

— Mindegy, most már nem fenyeget, hogy újra magunkba botlunk. A múlt bevégeztetett. Ez a lényeg.

Sem Laurette, sem Tony nem szólt többet. Egymást nézték, és Laurette szája sarkában mosoly játszadozott. Erl« Mastere kényelmetlenül fészkelődön.

Overland elgondolkodva folytatta:

— Valahol energiaveszteség történt. Nem a valódi jelenbe ugrottunk vissza. Abba a jelenbe kellett volna visszaérkeznünk, ahonnan elindultunk, hozzáadva azt a három hetet, amelyet a múltban töltöttünk. Ott karácsony volt, és Laurette helyesen járt el, hogy kibontotta az ajándékomat. — A professzor furcsán elmosolyodott. —i Itt viszont még három hét van karácsonyig. Egyszerű energiaveszteség, gondolom. Ha lenne egy ceru ...

Erle Masters Itt félbeszakította, furcsán köhögött és kényszeredetten mosolygott egyszerre.

— Jobb lesz, ha lemegyünk a vezérlő- terembe, és megtervezzük az utat, professzor.

— Hogyan? — kérdezte Overland tágra nyílt szemmel. Ránézett Tonyra, majd a lányra. —*• Értem már. — Még egyszer rájuk pillantott, majd megpaskolta Masters hátát. — Tökéletesen igazad van, fiam. Menjünkl

— Örülök, hogy nem te voltál Mukl — mondta Tony a lánynak.

— Nemigen lehettem volna, hadnagy.

Tony elvlgyorodott, és kissé elpirult.

Aztán kezébe fogta a lány kezét, és

olyan közel hajolt hozzá, amennyire csak a védősisak engedte.

— Amint visszatérünk a Földre — mondta —, kapsz tőlem egy gy ... — Ajkába harapott. Egy másik világ, egy aszteroidák előtti világ kép-e sejlett fe! egy pillanatra.

A lány megrezzent, elsápadt Szeme önkéntelenül a nyitott. ablak felé fordult, amely mögött egy he!gy, egy barlang, egy csontváz, egy gyűrű volt,

— Jő ötlet — mormolta. — Csak ne smaragd legyen.

(Vége)

Kugler Gyöngyi fordítása