Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-14 / 37. szám
1 új ifjúság 5 ( Egy család, egy gyermek O ldalakat igényelne egy minden részletre kiterjedő, a teljesség igényével készülő bezámoló, ezért durva közelítéssel Inkább fogadjuk el: a kínai fővárost is — akárcsak más nagyvárost — községekre, ezeken belül pedig helyi közösségekre osztották fel. Ezek szerint, az általunk jól megszokott fogalmakkal élve, Peking fővárosa Csang An községe a tízmilliós település délnyugati részén található. A száraz statisztikai adatok arról számolnak be, hogy területe 4,2 négyzetkilométer, 27 ezer család lakja, az összlélek- szám pedig kereken 80 000 fő. Hogy, hogy nem, a városatyák úgy látták jónak, ha a községét 40 helyi közösségre, ahogy ők mondják, lakónegyedi bizottságra osztják fel. Taxisofőrünk hosszú ideig tanácstalanul bolyong, hiszen a délnyugati városrész utcái úgy hasonlítanak egymáshoz, mint tojás a tojáshoz. A földszintes házakat kivétel nélkül világosszürkére meszelték, az utcára csupán a keskeny kapu nyílik, egyetlenegy ablak sem. A házak zömét négy család lakja, lakásaik mind befelé, az udvarra néznek. A Hu Tong helyi közösség irodáit keressük, egyelőre eredménytelenül. A nem várt, égből csöppent városnézés közben — a kezdeti neheztelés után — kénytelenek vágyunk belátni, még a tapasztalt fővárosi taxisofőr sem képes szá- montartani minden negyedet, hiszen a nagyvárosban több tízezerre tehető — a kisebb utcákat is beleszámítva — a sugárutak, utcák, sik^orok száma. Végül is az egyik kereszteződés közelében csendesen pöfékelő nyugdíjas férfi igazít útba bennünket. Bőbe- szédűen, erélyes karlejtésekkel adva kellő nyomatékot mondóká- jának, magyarázza: az első sarkon balra, a harmadikon jobbra, majd egyenest, utána megint jobbra ... A jármű végül is egy kimondhatatlan nevű utca 27-es számú háza előtt fékez. Már várnak bennünket. Negyven év körüli szemüveges asszony lép a kocsi ajtajához, és egészen elfogadható kiejtéssel nyújtja jobb kezét: — Welcome! Ugyanez a felirat van odabent az udvarban is a faliújságon, krétával, szép nagy betűkkel. Alatta viszont az olvashatatlan kínai írásjelekkel szintén odapingáltak valamit. Kíváncsian nézek a velem tartó tolmácsra. — Érezze jól magát, közöttünk! — fordítja késedelem nélkül Hsziao, az útikalauzom. A szemüveges hölgy, mint hamarosan kitudódott, a Csang An községben (amelyhez az immár meglelt helyi közösség is tartozik) a pártfunkcíonáriusokat nem számítva, a fontossági sorrendben a második személyiség: elnökheEgy pekingi „helyi közösség” életéből lyettes. Miután letelepedünk Jázminteát töltenek, Ren Kuijing asz- szony, az elnökhelyettes rövid beszámolóba fog: — A Hu Tang lakónegyedi bizottsághoz tartozó házak Java része 80—-100 évvel ezelőtt épült, méghozzá az akkoriban szokásos elrendezés szerint. így az ablakok mind az udvarra nyílnak, és az illemhelyek sincsenek a lakásban. hanerii hátul az udvarban. Sok lakóépületet már felújítottunk, bevezettük a vizet, és kicseréltük az elavult villanyhálózatot. E téren azonban még nagyon sok a tennivalónk! A bizottság illetékességébe 250 család tartozik 800 polgárral, s már ez az adat is elárulja: szinte kivétel nélkül minden családban csak egyetlen gyermeket szül az anya. Pártunk sugallata, a túlnépesedést szeretnénék megakadályozni ezzel. — Az itt élők életszínvonala lassan ugyan, de folyamatosan e- melkedik — folytatja Ren asz- szony. ' — A családok 70,6 százalékának van tévékészüléke, 50,8 százalékának hűtőgépe és 80 százalékának mosógépe. Az egy főre eső évi jövedelem 800 jüan körül alakul. Párhuzamba állítva: egy korszerűnek tekinthető, japán szabadalom alapján gyártott, 20 literes fagyasztóval ellátott hűtőszekrény ára 2000 -jüan, egy jobb ventilátoré pedig 400—500. De most nem erről van szó, hadd halljuk inkább Juan Shu-csen asz- szonyt, a helyi közösség titkárát. Róla — akárcsak a helyi közösség tisztségviselőinek zöméről — tudnunk kell, a társadalmi munkát önkéntes alapon, teljesen ingyen végzi. Arra a kérdésemre, melyek a mindennapi gondjai az itt élőknek, alapos megfontolás után hosszú beszámolóba kezd: — Igaz, nem az a legégetőbb dolgunk, de mégis hadd kezdjem azzal, amire mindannyian a legbüszkébbek vagyunk: lakónegyedünk tisztaságával. Jómagam meg a bizottság másik két tagja ellenőrzés céljából hetente kétszer, szerdán és szombaton végigjrájuk az összes hozzánk tartozó utcát és udvart. Ott, ahol öregek élnek, vagy mindkét szülő dolgozik, márpedig sok ilyen családunk van, segítünk kihordani a szemetet a fémkannába, és ha kell, felsöpörjük az udvar téglakövezetét. A legtöbb gondot kint az utcán ilyenkor nyáron a maszek dinnyeárusok okozzák. Déltájban, koradélután, miután túladtak a portékán, szemfényvesztőkhöz illő gyorsasággal összecsomagolnak, és elillannak. Utánuk viszont ottmarad a szemét, mocsok, legyek lepik el az egész utcát. Egyébként a mi negyedünk köztisztaságát — akárcsak a többiekét is —! felsőbb szervek, a község illetékesei is ellenőrzik. Amennyiben mindent rendben találnak, helyi közösségünk jutalomként 200—500 jüanos utalványt kap, és az ehhez járó elismerő oklevelet. Íme munkánk eredménye! Valóban, körös-körül a falakon már vagy két tucat vörös oklevél tanúsítja, az aktivisták munkája nem járt eredménytelenül. S a teázgatás közben folytatott eszmecsere sorén az is kiderül, községi szinten most egy újabb nemes versengés folyik. Az oda tartozó helyi közösségek (lakónegyedi bizottságok) hét „versenyszámban“ gyűjthetnek pontokat. Véletlenszerű sorrendbe állítva őket: közlekedés (betartják-e az itt lakók a kerékpárosokra érvényes közlekedési szabályokat), nézeteltérések elsimítása, család- tervezés, köztisztaság, társadalmi önvédelem (tolvajok lefülelése, tolvajlások megelőzése, a fiatalokkal, valamint az idősebbekkel való törődés, foglalkozás). Pei Shu-fao asszony a helyi közösség nézeteltérések elsimításával megbízott illetékese szerint az elmúlt évek során mindössze 2 százalék körül alakult a válások száma. Magyarán: minden száz házasság közül 98 sikeresnek bizonyult, és csak kettő bomlott fel. — Azok is csupán azért, mert még túl fiatalon léptek az anya- könyvvezető elé. Ez volt az egyetlen ok a válásra. Egyébként, ha tudomásunkra jut, hogy valamelyik családban nézeteltérés kerekedett, azonnal ellátogatunk hozzájuk. és igyekszünk meggyőzni a férjet és feleséget, a családi béke érdekében tegyenek egymásnak engedményeket. Májusban volt egy tanulságos esetünk, a férj jól kereső maszek fuvaros, a feleség viszont háziasszony. A férfit a jelek szerint elkábította a sok pénz, az asszonyban csak a cselédet látta, becsmérelte, ki- kimaradozott. Ám mi is előrukkoltunk az érvekkel: az asszony igenis szorgalmas teremtmény,, jól főz, mos-vasal a családra, tehát éppúgy reggeltől estig talpon van, akárcsak a férj. Csakhogy ezért nem jár neki fizetés, ennyi a differencia. A késő estébe nyúló beszélgetés közben kibékítettük a két fiatalt, így most már példásnak mondható a családi é- letük. — Tavaly az egész község területén 5000 esetben közvetítettünk a házastársak között, és büszkén jelenthetem, 4 pár kivételével közbenjárásunk mindenkor eredménnyel járt — veszi át a szót egy pillanatra Kiu-jing asszony. Az itt élő családok szinte ki" vétel nélkül három tagot számlálnak. Vagyis egy család, egy gyermek. Pontosan úgy, ahogy azt az új népességpolitika jónak tartja. A sikerben — sok dicsérő szó érte azért a szóban forgó helyi közösséget — fontos szerepet játszott Van Venmin asszony is, a családtervezéssel megbízott tisztségviselő: — A családok döntő többsége önszántából vállalta, hogy megelégszik egy gyermekkel. Van azonban ellenvélemény is. Akkor kell nekünk a meggyőzés erejével élnünk. Általában azzal hozakodom elő: ha mindenki úgy gondolkodna, mint ti, tehát 2—3 gyermeknek adna életet, hová jutnánk? Amúgy is túlnépesedett országunkat a katasztrófába sodornánk, mert így is egymilliárd- százmllliónyian vagyunk. Mi történne, ha így folytatnánk? S ha szabad, azzal is eldícsekednék, helyi közösségünk területén az elmúlt két évtizedben egyetlenegy házasságon kívüli terhességről sem szereztünk tudomást! H. G. A gyorsposta Nem mindig és főleg nem mindenhol bízzák a gyorspostát a sebesen haladó autókra. Lugano városának belterületén a sürgős postai küldemények kézbesítése kerékpáros postásbrigádok feladata lett. A luganói postaigazgatóság úgy véli, hogy a mai belvárosi forgalomban a kerékpár minden gépkocsinál gyorsabban halad. New York és München postaigazgatósága már évek óta ezt á módszert alkalmazza az ügyfelek és a hivatal teljes megelégedésére. A kilencéves csodagyerek A londoni Ganesh Sittampalan még csak kilenc éves, de máris eredményesen, pontosabban hibátlanul megfejtette az egyetemre iratkozók számára készített felvételi teszteket. A csodagyerek megoldotta a legbonyolultabb matematikai feladatokat is, és a teszten a legmagasabb osztályzatot kapta. A kisfiú kijelentette, hogy az oxfordi e- gyetemen szeretne tanulni, de az édesapa szerint mégsem kell annyira sietnie. Ganesh ezzel a teljesítménnyel túltett a nálánál alig néhány hónappal fiatalabb John Adams rekordján, aki szintén felvételizett az egyetemre, de jóval gyengébb eredményt ért el. Házasélet Figyelemre méltó jelentést tett közzé a svájci statisztikai hivatal, közvetve a házaséletre biztatva a tisztelt polgárokat. Kimutatásaik szerint ugyanis a házas férfiak 80 százaléka 65 évnél tovább él, míg a nőtlenek 75 százaléka nem éli meg a jelzett kort, vagyis a házasember hosszabb életű, állapítják meg az adatokból. (Bár a rossz nyelvek szerint az is lehet, hogy a nős ember számára az idő lassabban múlik.) Balansin a Bolsoj Tyeatrban Hamarosan első ízben tűzik műsorra Szovjetunióban Georges Béláméin, híres orosz származású koreográfus műveit. A Bolsoj Tyeatr balett-társulata. Balansin több alkotását szeretné színre vinni. A koreográfus 1904-ben született Oroszországban, s világhírnévre a New York-i balett igazgatójaként és koreográfusaként tett szert. Andrej Petrov, a Bolsoj Tyeatr balettegyüttesének koreográfusa kijelentette, hogy a peresztrojkának köszönhetően adódott lehetőség Balansin műveinek előadására. Egyelőre még nincs meghatározva, mely darabokat adja elő a moszkvai színház. A férfiak óvatlanabbak A köztudatban az átlagos amerikai karcsú, ésszerűen táplálkozik, rendszeresen sportol. Mint egy most közzétett tanulmány állítja, ennek a fele sem igaz: az amerikaiak 59 százaléka túlsúlyos. A Harris közvéleménykutató intézet szerint a férfiak az óvatlanabbak, közülük 60 százalék az, akin pocak van, de a nőknél is emelkedett az arány. A legkövérebbnek egyébként a spanyol ajkúak bizonyultak. A korábbi felmérésnél még a fekete lakosoknál mutatkozott — a rendkívüli rossz ösz- szetételű táplálkozás miatt — a legnagyobb súlyfölösleg. A hosszú élet titka A walesi John Evans, akiről azt állítják, hogy ő a világ legidősebb embere, a napokban megünnepelte 111. születésnapját. A kíváncsiskodók természetesen megkérdezték az aggastyánt, hogy mi a hosszú élet titka. John papa szerint négy alapvető szabálya van: nem szabad dohányozni, inni, sok mézet kell enni és ajánlatos sokat énekelni. Káromkodni sem szabad, mert a káromkodás vagy a lárma kedvezőtlenül hat az idegekre. Az ünnepségre meghívottak közül sokan tudták, melyik John kedvenc étele, ezért születésnapi ajándék helyett mézzel kedveskedtek neki. Pszichiáterek Kaliforniában gyakran segítik a rendőrség munkáját a pszichiáterek. Az utóbbi idők eseményeire együtt keresnek választ: minek tulajdonítható az agresszivitás növekedése a sofőrök között. Az elmúlt néhány hét leforgása alatt ugyanis több tucatszor ragadtak fegyvert az önkéntes igazságosztók. Tény, hogy európai ésszel talán fel sem foghatók a több kilométeres közlekedési dugók kínjai, de a lövöldözéstől nem halad gyorsabban a forgalom. Az egyik teherautó-vezetőt azért lőtték karon, mert egy heves vérmérsékletű kollégája szerint túl sokat bajlódott a parkolással. A top-táblánál (egyébként kötelezően) elsőbbséget adő kainionos meg azon vette észre magát, hogy a mögötte mérgesen dudáló férfi feltépi a kocsi ajtaját, és máris tüzel. A ka* mionos megúszta egy haslövéssel. Los A növekvő agresszivitásnak viszont nem kis mértékben az is oka, hogy egyre több a részeg és kábítószertől bódult sofőr az utakon. ;
