Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-14 / 37. szám

új ifjúság 3

i

... ~ r :/l

G

ondosan, nagy érdeklődéssel végigjárom Nyitrán (Nitra) az 1988-as Agrokomplex mezőgazdasági kiállítást. Mustrálom a gépeket, csodálkozom egy-két újdonság fölött, még a szárnyasokat, birkákat, teheneket, sertéseket, lovakat is szemügyre veszem. De hát ez csak természetes! Hiszen gyerekkoromban még ott volt a ló majdnem minden gazdaságban, és amikor először fölsegítettek a deresre, ugyanolyan szép, fodros álmunk valósult meg, mint amikor a mai gyerek a motorkerékpár vagy netán az autó ülésére pattanhat s megteheti az első tiszteletkörét.

Ez a része tehát nem, vagy alig változott a mezőgazdasági termelésnek. A haszonállatok külsőre ugyanolyanok, mint valaha, esetleg ha valamivel nagyobbak. Ez sem mindig van Így. Annál több változott és változik különösen a tartásukban, etetésükben. Ma már különböző adalékanyagokkal. az emésztőrendszerbe juttatott enzimekkel ösztönzik növekedésre, hízásra a jószágot, hogy a vi- lágrajöttének első pillanatától a lehető legrövidebb időn belül lussanak el a tányérunkra.

A mai mezőgazdaság tehát már rég nem egyszerű körforgáson alapuló élelmiszer-előállítás. Az ember a fizika, a kémia és más tudományok bevetésén kívül biotechnológia, génsebészet és ki tudja, milyen.íievű tudományágak segítségével állítja elő az eledelét. Valamikor a szent egyiptomi giliszta betonkádakban, elhagyott silógödrökben falta a trágyát, szalmát, szerves anyagokat, így segítve a növényeket fejlődésükben. A hazai giliszta szófogadatlan, megszökik a gátakból, ezért igyekszünk amerikai gilisztákra szert tenni. Ezek nemcsak jobban szaporodnak, hanem több és gazdagabb biohumuszt állítanak elő. mivelhogy kicsit korábban „háziasították".

A növényeket egy idő óta már nem egyszerű vetéssel szaporítjuk, hanem dugványozással, sőt neönfénnyel megés az új tudomány

világított, befőttes üvegekbe ültetett parányi növényi rostokból növesztjük az új, egészségesebb, vitálisabb növényeket. Az így szaporított banán például gyorsabban termőre fordul, az öklömnyi burgonya helyett apró, köröm nagyságú gumókat ültetünk. S ha az egyes gabonafajtáknál megmaradtunk is a régi módszernél, a vetésnél, akkor is különböző színű és összetételű porokba, folyadékokba mártjuk, hogy a magvakon élősködő és az egész termést elpusztítani képes gombákat kiöljük, hiszen a nyolcvan mázsán felüli átlagtermést csak úgy tudjuk elérni, ha kikapcsoljuk ezeknek a kártevőknek a hatását.

Közben azonban arra is ügyelnünk kell, hogy ezeket a kártevő gombákat se pusztítsuk el teljesen, hiszen ki tudja, holnap nem lesz-e rájuk szükség a gyógyszeriparban vagy másutt.

Szóval: összetett, a bonyolultnál is bonyolultabb tudomány a mai mező- gazdaság, élelmezésipari komplexum, és — bizony bevallom — néha már nem is értem, nem tudom követni a folyamatokat. A régen fél udvart elárasztó trágyalevet nem engedhetjük ki, nem is gyűjthetjük össze tartályokba, lassan tartályból lenne a falunak kerítése, ezért csodálatosan szép, hófehér bordásfalú műanyaglapokból összeszerelhető tartályokat kell építenünk, amelyekben aztán ugyancsak szép, különös mintázatú dobok forognak, és szűrik ki a trágyaléből a szerves és szervetlen anyagokat, hogy azokat olvan arányban juttathassuk vissza a természet körforgásába, ami nem káros.

A nyitrai mezőgazdasági kiállításon ahova lépek, mindenütt valami újat látok. Az ország agrár szakemberei mindenütt valamin törik a fejüket. Itt a vetőgépek új nemzedékét próbálják létrehozni, amott új vegyszerekkel kísérleteznek vagy éppen a génsebészet módszereit próbálják előbbre vinni.

De kik ezek a szakemberek? Hogy a magamnak feltett kérdésre választ kapjak, betérek a P pavilonba, ahol hagyományosan az ifjúsági szervezet eredményeit mutatják be a látogatóknak. Tehát a fiatalok! Igen, ők is, de nem csak ők. A tudományokban hosszú és kitartó munkára van szükség arra, míg eljutnak az eredményekig. Az egyik sarokban mikroszkóp, rajta kis kamera, mellette hordozható tévékészülék. A két fiatal iskolás korú lány, akik a kis laboratóriumokban foglalatoskodnak, a Modrai Borászati és Üdítőital-kutatóintézet biotechnológiai klubjának a tagjai. Szeletnyi krumplidarabot helyeznek egy üveglapra, majd folyékony élesztőt öntenek rá. A burgonyaszeletben furcsa mozgás megy végbe. Az élesztőben majdhogynem vihar tombol, — mutatja a képernyő. Csak állok és bámulok, nézem a jelenséget. Nem tudok napirendre térni fölötte, nem tudok rájönni, mi is történik, pedig föltehetőleg ez a sejtosztódáshoz, növényszaporításhoz viszonyítva nagyon egyszerű és szokványos jelenség. De számomra majdnem érthetetlen, új és szokatlan, mert az én diákkoromban még nem nagyon jutottunk akárcsak egy nagyító közelébe sem, itt meg tizenéves lányok számára minden természetes és teljesen érthető. Dolgozzék bárhol, bármely szakmában is a fiatal, a tudomány, az új jelenségek felfedezésére, a problémák megoldására neki vannak a legnagyobb esélyei. Igaz, hosszú kitartást igénylő munka vár rá, s lehet csak élete alkonyán jut el a megoldáshoz, felfedezéshez, de mindenképpen ő az, aki eljuthat, aki előtt nyitva állnak a kapuk. Minden nagy titkot, a természet és az emberi lét titkait — akár ha hétpecsétes titok is — legfőképpen a fiatalok oldhatják meg, mert ők rendelkeznek azzal az adottsággal, hogy a tudomány rohamléptű fejlődését mindennapjaink gyakorlatának vessék alá, kitárják azokat a kapukat, amelyeket átlépve gazdagabb és élvezhetőbb asztalt teríthet meg magának holnap az emberiség.

NÉMETH ISTVÁN

!-'***"

TERMÉSZETVÉDELEM

Az idei országos ZENIT-kiállítás látogatóinak — kiváltképp a gyengébb nem képviselőinek — élénken él még az emlékezetében egy érdekes szolgáltatásit nyújtó rögtönzött munkahely. Itt egy kis üvegcsőben leadott vizeletből pár órán belül az illetékes fiatal szakemberek, „csodaműszereik“ segítségével, szinte százszázalékos hitelességgel megállapították a terhességet. A főváros nőgyógyászai tudtak erről a diagnosztizáló berendezésről, így sok pácienst a kételyek eloszlatása végett eleve a ki állító csarnokba utaltak.

A ‘ radioimmunológiai készlet (RIA) leg- űjjabb képviselője, a HGG és annak alkotócsoportja, a Ián Gálóci doktor vezette Ifjúsági kollektíva így vált egyszeriben közismertté és népszerűvé hazánkban. Ahol pedig a zseniális találmány megszületett, az a Kassai (Kosice) Radióökológiai és Alkalmazott Atomtechnikai Kutatóintézet. Tizenhárom éve fejt ki közhasznú, környezet- és természetvédelmi szempontból is nagy jelentőségű munkát ez az intézet, amely természetesen sok egyébbel is foglalkozik.

— Csak kapásból említem, hogy a csernobili katasztrófa negatív hatásait mi fogtuk tel elsőként, és szolgáltattunk pontos adatokat a felsőbb szerveknek a radioaktiv sugárzásról. Ha valahol atomerőmüvet készülnek építeni, először mt végzünk pontos méréseket, és csak a beleegyezésünk után kezdődhet el az építés; leegyszerűsítve azt ts mondhatnám: az atomenergia békés felhasználásán munkálkodunk — kezdte küldetésük megfogalmazását Stefan

ATOMTECHNIKÁVAL

Melnlk mérnök, az egyik ifjúsági kutatócsoport vezetője. — Rendszerbe foglalva, három fő területre tagolódik tevékenységünk. A környezetvédelemre, amelynek során nemcsak a radioaktív háttér rendszeres és pontos figyelését végezzük, hanem a viz, a levegő, a talaj és a termékek vegyi összetételét is vizsgáljuk. Aztán a RIA-készletek kutatása, fejlesztés© és gyártása is feladatunk, nemcsak az ember, hanem a tágabb értelemben vett flóra és fauna javára is. A harmadik terület pedig az atomtechnikai és más mérőműszerek fejlesztése, továbbfejlesztése és gyártása.

A rettegett atomenergia az intézet dolgozóinak köszönhetően nálunk nem ter- mészetrombotló hatást fejt ki, hanem a természet védelmét szolgálja. Nemrég például egy olyan berendezést állítottak elő — rögtön tegyük hozzá, hogy terven felül —, amely azonnal jelzi a hőerőművek vagy bármely üzem gyérkéményelbőt távozó füstgázok összetételét és koromszintjének értékét. Ki hitte volna, hogy az építőanyagok is bőven sugároznak! Sokszor égéstermékeket, salakot és egyebet használunk az építőanyagok alapjául, amelyekben mintegy koncentrálódik az eredeti tömeg radioaktivitása. A kutatóintézet megfigyeléseinek fókuszába kerültek ezek az anyagok, mert ugye, nem mindegy, menynyire hihetjük magunkat biztonságban lakásunkban. Melník mérnök csoportja nemrég egy olyan átfolyásos injekciós elemző- műszert készített, amely nagy pontossággal jelzi a higany, az ólom és más mérgező anyagok Jelenlétét a talaj-, a vízvagy a levegőmintában. A járvány- és közegészségügyi állomások a megmondhatót, mennyire megbízhatóak és sok esetben nélkülözhetetlenek az itt kifejlesztett és gyártott műszerek. Vegyészeik, fizikusaik, matematikusaik, programozóik és más szakembereik többsége SZISZ-korú vagy éppen alig hogy betöltötte a harmincadik évét. A 39 tagú SZISZ-alapszervezet elnökének, §tefan Niedel mérnöknek van miről beszélnie.

— Nekünk sohasem volt az a métánk, hogy ennyi és ennyi papírt, hulladékvasat gyűjtünk össze. Mi szakmai újításokkal igyekszünk a Méta 90 mozgalomnak rangot adni. Hogy ez mennyire sikerült? Az Életfa versenyben 1985-ben sikereinkért aranyplaket'tet kaptunk a SZISZ SZKB-től. A Gálóci vezette kollektíva 1986-ban a RIA-berondezésért aranyérmet kapott az országos ZENIT-kiállításon. A következő évben a SZISZ városi bizottságának különdí- ját és a kerületi kiállítás második helyét tudhattuk magunkénak. Idén az innováilt RIA-készleteket az országos seregszemlén újra aranyéremmel minősítették, Melník mérnök és kollektívája pedig kis arany Incheba-kitüntetést kapott az idei bratisla- vai nemzetközi vegyipari kiállításon. A kerületi tudományos-műszaki klubnak is sokat segítettünk, hiszen két PMD bS-ös személyi számítógépünket bocsátottuk egy évvel ezelőtt a klub rendelkezésére. Jelenleg is hat lektorunk segíti a klub munkáját. A jövőben som szeretnénk beolvadni a nagy átlagba és középszerűekké válni. Sőt, úgy érezzük, a felszínen maradáshoz még inkább aktivizálni kell a tagokat. A jó kollektív szellem megőrzése mellett ennek nem is látom akadályát! Polgári László (A szerző felvételei)