Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-07 / 36. szám
JEGYZETEK A SZÉP SZŐ EMLÉK SZÁMÁRÓL 1. * A József Attila-irodalom az tóműit éveikben kissé átalakult és alaposan felduzzadt. A legutóbbi kritikai kiadás szinte átrendezte egész költészetét, több versét az eredeti helyére tett, s jelzi a változtatásokat, a javításokat, összevetettem egy 70-es évek elején vásárolt József Attlla-„összest“ egy maival. Háti.,. Üjra kell tanulnunk József Attilát. Több jelentős tanulmány, memoárkötet visz bennünket közelebb költészetéhez (közülük is a legjelentősebb Illyés Gyu- láné könyve). Ennek a folyamatnak egyik nagyszerű megnyilvánulása volt a Szép Szó 1938-as József Attlla-emlék- számnak fakszimile kiadása, amelyet a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó a költő halálának 50. évfordulójára jelentetett meg, s nemrégiben került könyvesboltjainkba. A költő életének Jelentős állomása volt a Szép Sző. Emlékezésből tudjuk, milyen komolyan vette a szerkesztői munkát. (Ebben a számban egy nyomdász vall a költő szerkesztőt törekvéseiről.) Érthető, végre olyan állása volt, amelyet szeretett, s amely révén megbecsülés övezte. A segítség azonban egy kissé későn érkezett, elhatalmasodó betegsége nem engedte sokáig tenni ezt az „emberhez méltő“ cselekedetét. Tragikus halála titán a folyóirat szerkesztői külanszámmal tisztelegtek volt munkatársuk emléke előtt. Örvendetes, hogy a kiadó most a mai olvasó számára is hozzáférhetővé tette ezt a számot. 2. A fekete táblájú, fehér betűs, szembeötlő kiadvány érdekes történelmi ízekkel eleveníti fel a kor levegőjét, értéke azonban másban van, abban, hogy közvetlenül József Attila halála után jelent meg (decemberben hunyt el a költő, s az emlékszám a januári- februári összevont szám). Még friss a seb, a zseniális költő tragikus halála még ott rezonál az emberek lelkében. Ez kitetszik az írásokból Is (amelyeket rövid idő alatt kellett összegyüjtenlük a szerkesztőknek, ami azonban nem látszik meg a lap színvonalán, sőt, gazdag a szám). Legjobban talán Re- roenyik Zslgmond, a jő barát — a plkaresZk regények írója — kiabál, aki szörnyű átokkal sújt mindent és mindenkit, aki nem segítette a költőit életében, hagyta ily tragikus sorsra Jutni. Nem kímélve sem önmagát, sem a társakat. Legendás megemlékezés! Elmarasztalva benne a kor, amely ellenlábasa minden haladó törekvésnek; elmarasztalva benne az emberi közöny, a kortársak lrlgykedése, kicsinyessége, minden. Hány évig kutattam, hogy e legendás megemlékezést elolvashassam, végül ebben a kötetben bukkantam rá. Bizonyára másokat Is megdöbbent az a mélységesen fájdalmas felkiáltás, amely a költőbarát elvesztése feletti bánatban született. ♦ 3. Az egykorú méltatások és megemlékezések többségét Ismerhetjük könyvkiadásokból (elsősorban Móricz Zslgmond, Déry Tibor, Németh Andor és Bóka László írásaira gondolok), de a már említett átokszórő Re- menyik mellett olyan kiváló tollú írók is megszólalnak a lapban, mint a nemrégiben elhunyt Ignotus Pál, a lap felelős szerkesztője, a költő Jó barátja, vagy Fejtő Ferenc, a lap szerkesztője. Érdekes szempontú Fejtő „fejtegetése“, sorra idézi a költő gyönyörű sorait, találó megállapításokat tesz: „A pillanatok zörögve elvonulnak, / de te némán ülsz fülemben. / Gslllagok gyülnak és lehullnak, / de te megálltál szememben.“ „Japános finomságok — állapítja meg a méltató —, s modem természettudomány, szerelmi őrület és csöndes könyörgés..." A kortárs értő szava halllk kl e méltatásból. Tesz azonban kritikai megjegyzést Is. A mai olvasó füléiben kissé furán cseng a „Döntsd a tőkét...* c. kötet néhány — jobbára politikai — versének elmarasztalása. A politi- - kai töltést nem mindig követi esztétikai töltés Is — állapítja meg a Tömeg és a Szocialisták című versekre utalva „vezérclkksaerűek“, de a Nyár c. — i manapság sokat Idézett vers — kapcsán jegyzi meg, hogy a befejezést a politikai szólammal elrontotta a költő, sokkal Jobb a javítása: „Csattan a menny és megvillan / kék, tünde fénnyel fönn a tél...“ Egyetérthetünk vele. (A vers eredeti zárósora: „elvtársaim: a kaszáéi1*!. A legújabb kiadások már a javítást hozzák a fő helyen, az eredetit a változtatások helyén. Nagyra értékeli viszont a prolatárköltészet megreformálására tett költői törekvését. Foglalkoznak írások a költő hétköznapjaival és betegségével. Bak Róbert dr. írását József Attila betegségéről többször Is közölték, de eredetileg ebbe a számba írta. Thomas Mann Hatvány Lajoshoz írt levelében fejezi ki részvétét. „Én Is barátomat veszítettem el tehát, még pedig értékes barátot s őszintén gyászolom őt“. Idézhetnénk az egész levelet, amely a klasszikus német író megbecsülésének dokumentuma, s dokumentum József Attila nagyságának is. Az ©mlékszám közli a költő hátrahagyott verselt, a híres Curriculum vttae-t, tanulmányát és néhány korábban kiadatlan versét. 4. Az emlékszám fakszimile kidása mindenképpen hasznos kezdeményezés volt József Attila költészetének ismételt élre állítása, a többoldalú megközelítés, a történelmi távolság áthidalása szempontjából. Az Ilyen kiadványok önmagukban Is értékesek, de ttokumen- tumértékük mellett Izgalmas kaland Is az olvasónak, kalandkutatés a múltban. Mészáros Károly Ha morvafőid központ]«, akkor nemzetközi vásár vagy az alkalmazott grafika nemzetközi Mannáié] a. Ha tehát Brno, akkor a világ, a nagyvilág, amelyben zajlik a harmadik (vagy ki tudjál, hányadik) ipari forradalom, 6s így elég körbeteklnteni, máris szemünkön a különös messze!á- té, amellyel körbepáaztázhatjuk a világot, beláthatjuk távoli országok, sőt földrészek életét. Ez eddig Bmóban az alkalmazott grafika kiállításának tizenkét évfolyama alatt így volt. Á jó szervezés, a tisztességes hozzáállás, a meghízható szakmai értékítélet vonzotta a távolt földrészek alkotóit. Aki idejött, érezte, a világ ütőerén tartja a kezét. A japánok, az amerikaiak, a szovjetek, de olykor Hongkong, Szingapúr, vagy a szomszédos Ausz- ria, esetleg a távolabbi Francia% Denise Wagnerová: Illusztráció Zbynek Weinfurter: Typografia SAJNOS, EZ NEM MEGY! ország, netán Albion mesterei munkáik legjavával képviseltették magukat a kiállításon. Igen, az eddigieken így volt, de az idén, a tizenharmadikon mintha elvágták volna ezt a sikerekkel teli útszakaszt. Nemcsak hogy nem teltek meg a három épület termei, de amivel az alkotók képviseltették magukat, az sem volt eget rengető. Akadt természetesen néhány olyan munka, amelynél a tárlatnézőnek földbe gyökerezett a lába, olyan folyóirat, újság, amelynek külle- mi megoldásait szívesen látná saját lapjának az oldalain, de mindez mégsem sok, s az ember meglehetősen nagy hiányérzettel bandukolt egyik helyiségből a másikba, mígnem már-már csalódottan, sőt egy kis haraggal hagyta el az utolsó épületet is. Ismét egy veszteség, ismét egy visszalépés. Pedig ide úgy jön az ember, hogy felüdül is. De amit Tavalyi katalógusul? előszavául a nyárasdi képzőművészeti tábor alkotóművészei egy Goethe-ldéze- tet választottak: „Aki számára a természet elkezdi felfedni nyilvánvaló titkait, az ellenállhatatlan vágyat kezd érezni ezen titkok legméltóbb felmutatója, a művészet iránt.“ Szép megfogalmazása ez az idézet többek közt annak az ösztönnek, ami képletesen az ecset felé kényszeríti az ember kezét. Ugyanez az ösztön uralja a nyárasdi alkotóművészek belső lényét is, akiknek megadatott, hogy többet lássanak, mint mi. A céljuk ezt a többet valamilyen formában kifejezni, a valóságot valamilyen módon földolgozni — ez tulajdonképpen maga a művészet, mindannyiunkért. A kifejezőerejüket szeretnék növelni — ahogy ők maguk is vallották. Ez a tábor célja, segíteni egymásnak, átadni a tapasztalatokat: hivatásos az amatőrnek, amatőr a hivatásosnak. Bár ez ellen a megosztás ellen tiltakoztak elsősorban az amatőr művészek. Erősen gátolják őket a munkájukkal szembeni előítéletek. Be szeretnék bizonyítani a verseny- képességüket. A nyárasdi (Topol- níky) tábor célja semmiképpen sem az, hogy veszekedjenek a művészek. Sor kerül ugyan Erősebb vitákra, de Szókratésztől tudjuk, hogy a párbeszéd célja elsősorban a tapasztalatcsere. Mindenkinek joga van véleményt mondani a táborban, akár Iskolában tanulta a vonalhúzást, akár Itt láttunk, önismétlés, a gyermekkönyvek Illusztrációinak bra- tislavai nemzetközi biennáléja, a szép könyvek pályázata és a szokásos márciusi könyvseregszemle hevenyészett egyvelege volt csupán. A világ, mintha nem tartotta volna fontosnak megjelenni, csak elvétve képviseltette magát. A kiállítók az idén is büszkén sorolták, hány és hány ország, hány és hány művész van jelen, de ha jobban utánanézünk, láthatjuk, hogy ez Is csak önámítás. A világ az Idén egy kicsit elfordult tőlünk. De még a hazaiak sem tolongtak, nem érezték szükségességét megjelenni, képviseltetni magukat. Lehet, általánosan Is kevesebb volt az idén a könyv, és még kevesebb a szép könyv. Takarékoskodtak a kiadók, az államok, és így az eredmény; már-már nincs mit felmutatni, nincs mlvél dicsekedni, amit meg kiállítunk, az önszorgalomból, sok küszködéssel. Rácz László, aki kilenc évvel ezelőtt a tábor egyik kezdeményezője volt, elmondott egy történetet. Pár évvel ezelőtt egy fiú munkáit annyira leírta a szakvélemény, hogy az ifjú alkotó tehetetlenségében sírva fakadt. Mindenki azt hitte, hogy rá sem mer többet gondolni a vadásziakra, sőt, azt Is kétségbe vonták, hogy esetleg a következő évben ellátogat a táborba, ö azonban bizonyosan átgondolta a kritikákat, mert azóta bejutott a képző- művészeti főiskolára. Minden évben van két-bárom fiatal vendége is a tábornak, olyanok, akiknek komoly terveik vannak a képző- művészettel, és az iparművészeti középiskolában már átélhették az első sikereket. Nagyon sokan e pár nap ihletéből merítenek szinte a következő táborig. A szabadságukat, idejüket áldozzák rá, de ezalatt ötleteket kapnak és adnak. Hogy milyen a nyárasdi képzőművészeti tábor színvonala? Bizonyára senki sem gondolja, hogy zsenik tanyája a vadászlak, illetve udvara, de nem Is ez a fontos. Sokkal inkább az, hogy mondjanak nekünk valamit a festmények, ak- varellek, grafikák, gobelinek, esetleg kerámiák, hogy gondolkodni késztessenek, mindamellett esztétikai élményt is adjanak. Akik ellátogatnak szeptember végén a dunaszerdahelyi (Duna)sk'á Streda) Osalilőközl Múzeumba, sem egészen új, az sem mai és még kevésbé holnapi. Jellemző, hogy a társkiállítások, kísérő bemutatók — mint amilyen a korább! győztesek, a nagydíjasok életműkiállításai, vagy a- milyen az idén a szép könyvek pályázatának a bemutatása vagy a zsűritagok bemutatkozása volt — mind-mind csak vattának tűntek. Nem érezhető, hogy íme itt van ez vagy az a mű, amely i- rán^zat előreviszi a világot, ami forradalmat Jelent a könyvillusztrációk területén, s ki-ki Joggal zsűrizd azt, amit mások teremtenek. Ráadásul az is hiányzott, ami esetleg még a hazaiból legalább jelen lehetett volna. Mintha ismét csak a régi dicsőség fényénél sütkéreznének, ebből próbálnánk megélni. Ez, sajnos, nem megy! Németh István magúit megítélhetik, mennyit ér ez a tábor! El kell mondani, a szervező bizottság megválogatja a résztvevőket. Kizárólag a műveik alapján. A kiállításokra sem jut el az összes mű. A javasló bizottság tagjai: Almás! Róbert festőművész, Stefan Rabina, aki gobelineket sző a táborban, Alexej KresceniC, Petrla Frantisek és Rácz László,, a járási népművelési központ szakelőadója, aki maga is alkot, ök választják ki a kiállításra szánt alkotásokat, s teszik ezt minden évben a tábor után. Rácz Lászlótól tudom, hogy korábban már megpróbálták egyszer közelebb hozni egymáshoz a képzőművészeket és az irodalmárokat, de hozzá nem értő fontoskodás ezt meggátolta. Igazán szomorú, hogy nem vagyunk képesek fölfogni, mennyire hasznos lenne ez mindenkinek. 1979-töl működik a nyári képzőművészeti tábor a Kis-Duna partján, a nyárasdi vadászlak udvarán. Most július 29-től augusztus 7-ig tartott. Egyetlen hibája a tábornak, hogy a résztvevők kénytelenek sátorban lakni, és Igencsak ki vannak szolgáltatva az Időjárás szeszélyeinek. Idén pedig hirtelen lehűlt a levegő, s a nyirkos hidegben lassan száradt minden, ezért többen pár nappal a tervezettnél korábban hazamentek. Lehet, hogy jövőre a tizedik tábor már Somorján (Samorín) lesz, tehát a jubileumot ott ünnepelhetik a résztvevők jobb körülmények között. Végezetül: több Ilyen táborra is szükség lenne, Widermann Éva Több ilyen tábort!
