Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-24 / 34. szám

új ifjúság 10 j ROSS ROCKLYNNE Az idő űrhajóján vm. — Hogyan? — Tony gúnyosan felneve­tett. — Masters megpróbálta vele ugyanazt a piszkos trükköt, amit velem. Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Overland fáradtan bólintott. A lánya ki­támogatta a szobából. Az éjszaka hátralevő részében Masters hánykolódott és félrebeszélt. Végül mély álomba merült. Tony hátradőlt a széken, és rosszkedvűen hallgatta a szél zúgását, majd később nézte a felkelő napot, ahogy állandóan változó, színes sugárfüggönyt va­rázsolt az összetorlódó felhőkre. Masters felébredt. Hanyatt fordult. Ahogy meglátta Tonyt, megmerevedett. Felállt, és a sarokba húzódott. — Takarodjék! — lihegte, és hevesen gesztikulált hozzá — Maga megbolondult! — szólalt meg Tony dühösen. — Yates volt, nem én! Masters levegő után kapkodott. — Tudom, hogy ő voltl És mi a különb­ség? Maguk mind egy húron pendülnek. Majd vigyázok magamra ezután. Szemmel fogok tartani mindenkit. Egyikük sem fog... Tony a szemöldökét ráncolta. — Ha van egy kis sütnlvalója, akkor megpróbálja elfelejteni ezt az egészet, és igyekszik normálisan viselkedni. Jobb meg­halni, mint úgy élni, ahogy maga szándé­kozik. Masters megrázkódott, és újra intett. — Kifelé! Kifelél Tony fejét csóválva otthagyta. Tony a hajó mellett állt és cigarettázott. Éjszaka volt. Lépteket hallott maga mögött. Hirtelen megfordult. — Magával is incselkednek az idegei, ugye? — Lauretta Overland bizonytalanul felnevetett. Gyapjúkendője lobogott az erős, természetellenes szélben. Tony felsóhajtott. — Igen. Miután két hete figyelek min­denkit, merthogy mindenki figyeli a mási­kat. A lány megborzongott. Tony érezte, hogy nem a szél volt az oka. — Erle-re céloz, ugye? — kérdezte. Rá is. Az apja ma már felkelt, ugye? Jobb lett volna, ha akkor éjjel ágyban ma­rad. i— Már jobban van. — Talán jobban tenné, ha bezárkózna a szobájába. — Tony mosolyában nyoma sem volt a jókedvnek. — A többiek bizto­sak benne, hogy a gyűrű vissza fog jönni. Laurette hallgatott. A baljós homályban, amelyet csak a kicsiny, egyenletesen nö­vekvő bolygó világított be, Tony egy hal­vány félmosolyt látott Játszadozni a lány ajkán, amely azonnal el is tűnt. — Erle azt mondta, a hajtóművek rossz állapotban vannak. A próbaindításnál még három tönkrement — mondta a lány, — Valóban így történt. — Azt is mondja, hogy van egy maximá­lis súly, amelyet a hajtómű fel bír emelni, hogy legyőzze a gravitációt. Minden fölös­legeset ki kell dobálnunk. Könyveket, sző­nyegeket, ruhát, ágyakat. — A lány mély lélegzetet vett. — És végül lehet, hogy egy embert is. Tonynak ajkára fagyott a mosoly. — Akkor a jóslat mégis beteljesedne... — Igen. Hiszen jóslatról van szó. — Lau­rette gyerekesen életlennek látszott. — Ogv rémlik, be kel! teljesednie. Mivel... Bocsásson meg, hadnagy — mondta gyor­san, és sietős léptekkel eltávozott a lég- zsilip felé Tony utánabámult, agyában kellemetlen gondolatok rajzoltak Hihetetlen, fantaszti­kus! Tehát az ember nem látszhatja ki a sorsot. A hajó súlyát csökkenteni kell. A feltevés könnyen beigazolódhat. És lehetsé­ges, hogy eggyel többen lesznek a kelle­ténél ... Overland professzor közeledett lassan a légzsilip felől, borzongott a hidegtől a két­heti szobafogság után. Elgyötörtén nézett Tonyra. Előrejött, és felnézett az egyre növekvő, halált hozó bolygóra. — Erle három napot, nyolc órát és még néhánv Dercét számított ki. De ez elegendő idő, ugye, hadnagy? — Egy hajtóművet még rendbe kei! hoz­ni. ez alapos munkát jelent. Aztán elkezd­jük kirakni a fölösleges súlyt Elég sokat. — Igen, igen, tudom. — Megköszörülte a torkát. Szemében különös kétségbeesés volt, ahogy Tonyra nézett. — Hadnagy — mondta fojtott hangon —, valamit el kell mondanom magának. A gyűrű visszakerült. Tonv felkapta a fejét — Visszakerült? — Egy halban. — Halban? Overland remegő kézzel végigsimított a homlokán. — Tegnap volt egy hete, Laurette halat készített. Egy rossz ruhát használt háló­nak. avval fogta ki A gyűrű abban a hal­ban volt, amelyet a szobámba hozott. Én nem vagyok babonás a gyűrűvel kapcsolat­ban. Egyikünk azonos a csontvázzal, amely ott fönt fekszik majd Ezt nem kerülhetjük el. Felhúztam a gyűrűt, inkább csak hős­ködésből. De ma reggel — hangja suttogás­sá halkult — a gyűrű eltűntl Most már kezdek babonás lenni, egészen tudomány­talanul babonás! Laurette az egyetlen sze­mély, akinek módja és oka lehetett, hogy elvegye. A többiek örültek volna, ha az én ujjamon van, nem az övékén. Még Erie is. Tony csak bámult maga elé. Eszébe Ju­tott Laurette különös mosolya. Hirtelen a hajó felé indult. Sietve visszaszólt Over- landnek­— Jobb lesz, ha most visszamegy, pro­fesszor úri A hajóba érve határozottan kopogott Lau­rette ajtaján. A lány Ideges hangon vála­szolt: — Tessék! — Bejöhetek? — Nem. Miért akar bejönni? Tony egy pillanatig gondolkodott, majd kinyitotta az ajtót, és belépett. Laurette az ávv mellett állt, tekintete riadt volt. Tony követelőén előrenyűjtotta a kezét. — Adja ide a gyűrűt! — Hadnagy, a gyűrű nálam marad. Mond­ja meg a többieknek. Ezzel vége szakad ennek a hisztériának és a gyilkoláséinak is. — Könnyen csontvázként végezheti — mondta figyelmeztetően Tony. — Azt mondta, a csontváz nem nőé volt! — Hazudtam. — Ogy érti, hogy nőé volt? Tonv nem vesztette el a türelmét. — Ogy értem, hogy nem tudom. Nem tudtam megállapítani Na, megkapom a gyű­rűt vagy nem? A lány mély lélegzetet vett. — Ez a legkevésbé sem fogja eldönteni, hogv a végén k! hal meg. Tonv egy lépést tett előre. — Ezt már az édesapja sem hiszi. A lány megborzongott. — Magamnál tartom a gyűrűt, és a szo­bámban maradok kivéve, amíg főzök. Masa mindenkit távol tud tartani a hajótól. így senki sem bánthat. Léntek hallatszottak a folyosóról. Mas­ters lépett be a szobába. Tekintete idege­sen ugrált, az állandó idegfeszültségtől, a szeme karikás volt. — Maga? — mondta Tonynak vékony hangon. Hátát a falnak vetette. Megnedve- sítette az ajkát. — Beszéltem az apáddal! t— Jól van, és? — Laurette hangja inge­rülten csengett. — Nálam van a gyűrű, és nálam is marad! —Ezt nem teheted, Laurette. Meg fo gunk tőle szabadulni. Ettől kezdve mind a hatan vigyázni fogunk. — Nem lehet megszabadulni tőle! — ki­áltotta Laurette. Majd hirtelen letépte az ujjáről a gyűrűt. — Itt van, tessék! Masters még jobban a falhoz simult. — Már nincs értelme átadni. Ha nálad van, akár viselheted is. — Szeme megvil­lant. ahogy hirtelen ötlete támadt. — Vagy inkább viselje Crowl 0 képviseli itt a tör­vényt. Ez lesz a legjobb. A lány szemlátomást nem talált szavakat. — El tudja képze'ni? El tudja képzelni, hogv egy ilyen nyomorult alakkal ... A gyű­rű nálam marad! Először az apám bizonyul gyengének, aztán... — Megvető pillantást vetett Mastersra. — Szeretném, ha mind a ketten magamra hagynának. Tony vállat vont, kiment. Masters követte. Tony megszólította. — Mennyi időnk maradt még? Masters kapkodva magyarázott: — Tizennégy napia vagyunk itt. A hu­szonötödiken fog megtörténni. Ez még ti­zenegy napot jelent, néhány óra eltéréssel — Mennyire megbízhatóak az adatai? — Eléggé. Gyakorlatilag mindent ki kell hajigálnunk. Az ajtókat, a bútorokat, a ru­hát. Aztán pedig... — Igen? — Nem tudom — motyogta Masters, és elsomfordált. December huszonnegyediké volt. A szél ereje a bolygó látszólagos közele­désével együtt növekedett. Nagy, fakó ma­darak harcoltak odafent ez elemekkel. Az élesen felszökő sziklaszirteken bütykös tör­zsű fák hajladoztak. Az eső rohamokban ér­kezett. A felhők összevissza torlódtak Hosszú, csápszerű levelek kavarogtak a szélben. A szél ereje vízpermetet fújt ki a folvőszurdokból. A vízesés hangja csak tompán hallatszott. A rohanó légtömegek belekaptak a nö­vekvő halomba, amely a hajóból eltávolí­tott ruhákból, folyóiratokból, matracokból épült, és széthordták Nem számított. Hi­szen két világ készült összecsapni, abban e gteászi történelem előtti kataklizmában, amelv létrehozza maid az aszteroidákat. Egyetlen bizonyosság volt. Ez a síkság, özek a hegvek — s egv barlang — érintetlenek maradnak majd í’ elkövetkező évmilliók során. (Folytatjuk) : í KVÍZ * KVÍZ * KVÍZ * KVÍZ A Modrá vlna és a Rozhlas műsorújság nagy nyári versenye Klubról klubra Klubtól klubra műi ....ifjúsági klub az egész kultúrház“ Kezdjük mindjárt a lényeggel: Il­letékes helyre az a panasz érke­zett, hogy Bussán (Buätnce) a kö­zelmúltban átadott tágas művelődési házban nem akarnak helyet adni a fiataloknak. Számomra azért Is hi­hetetlennek tűnt ez, mert többször meggyőződhettem róla, hogy Bussán, ebben a közel 1400 lakosú község­ben, mindig is felkarolták a fiatalo­kat. A kíváncsiság vitt tehát Vámos Gé- zánéhoz, a helyi kulturális központ igazgatójához. A hivatását szívvel-lé- lekkel végző, tapasztalt népművelő arra a kérdésre, hogy ebből az e- gészből ml az Igazság, nem a leg­higgadtabban reagált. Pillanatnyi fel- indultságán túltéve magát azonban tényekkel cáfolta meg a vádat. — Némi túlzással azt Is mondhat­nám, ifjúsági klub az egész kultúr­ház. Én örülnék a legjobban, ha fa­lunk fiataljai, akik között a 14—20 évesek száma meghaladja a százat, élnek mindazokkal a lehetőségekkel, amelyeket nyújtani tudunk nekik. Félő, hogy a többséget a táncmulat­ságon és diszkón kívül alig érdekli más szórakozási vagy kikapcsolódási lehetőség. Nehéz őket becsalni a kul- túrházba, kiváltképp tavasszal és nyáron, pedig van Itt bőven helyi­ség is, program Is. A művelődési ház földszintjén székekkel, fotelokkal, asz- tatokkal, tévével, lemezjátszóval be­rendezett terem áll a rendelkezésük­re. Igénybe vehetik a könyvtárat, könyvekben, újságokban, folyóiratok­ban böngészhetnek, de várja őket a zenei sarok, ahol fülhallgatókon ke­resztül hallgathatnak zenét. De nyit­va áll előttük az agltáciős központ is. A felsorolt helyiségeket akár egy­szerre Is használhatják, hiszen én vagy a kolléganőm, aki részben könyvtáros, részben a klub irányí­tását végzi, a klubnapokon késő es­tig szolgálatot tartunk a művelődési házban. Rajtunk kívül még a klub- tanácsnál Is van kulcs a termektől, tehát semmi akadálya, hogy a fiata­lok kulturált körülmények között szó­rakozhassanak. Csakhogy... Egyszer megkérdeztem néhány fiatalt, mire volna szükségük. Ezt a rövid választ kaptam: semmire. Sok éven keresztül rendszeres résztvevőt voltunk a Klubfórum járá­si fordulójának. Idén Is kértem őket, hogy készítsünk programot, sajnos, nem érdeklődtek Iránta. Hívtam őket fellépni a folklőrcsoportunkkal, de ezt sem vállalták, holott még tavaly szerepeltek. Ezek a mai tizenévesek, néhány kivételével, alig akarnak csi­nálni valamit. Olyan eset Is előfor­dult, hogy Itt helyben diszkó volt, de a bússal fiatalok alig voltak raj­ta, Inkább elmentek autókkal az In­nét 20—30 kilométerre levő község­be táncmulatságra. Ennek alapján el lehet képzelni, hogy ha már disz­kóba sem jönnek el helyben, meny­nyire nehéz őket „behozni“ egy-egy előadásra vagy más rendezvényre. Közönyüket látva odáig mentem, hogy megkérdeztem a helyi alapiskola igaz­gatóját, milyen tanulók voltak ezek a mai tlzenöt-tttzennyolc éves fiata­lok, és megtudtam, hogy legtöbbjü­kön már akkor érezni lehetett a kö­zömbösséget, csak nem mutathatták ki olyan mértékben, mert mégiscsak tartottak a pedagógusoktól. — Vámos Gézáné miben látja a megoldást? Ezt azért kérdezem, mert tudom, hogy mint népművelő, éveken keresztül nagyon jó együttműködést alakított ki a helyi ifjúsági szerve­zettel, most pedig mintha tanácsta­lan lenne, hogyan kapcsolatot terem­teni a fiatalokkal. — Régebben Ilyen problémáink nem voltak, holott akkoriban még helyl- séggondokkal Is küszködtünk. Nagyon szeretném remélni, hogy csak átme­neti Időszakról, vágy ha úgy tetszik, átmeneti nemzedékről van sző, de figyelembe kell venni a fiatalok pa­naszait Is. Azt kérdezik, miért nincs video, számítógép a klubban. Az Igény jogos, mert reálisan nézve a dolgokat, a klubéletnek lépést kelle­ne tartania a korral. Sajnos, az az Igazság, hogy az utóbbi tíz-húsz esz­tendő alatt alig változott valamit a klubtevéikenység formája. Vagy hogy azt ne mondjam, kissé elavultnak ta­lálom. Miért nincs például a község­ben tenisz- vagy röplabdapálya, hogy ilyenkor nyári hónapokban ott szer­veznénk a fiataloknak sportversenye­ket, ügyességi játékokat?! Máris vál­tozatosabban tölthetnék a szabad­idejüket Tehát nemcsak szubjektív, hanem objektív okai Is vannak an­nak, hogy a mai fiatalok egy része közömbössé vált az Ifjúsági mozga­lom Iránt. Az átalakítás talán ezen a téren is érezteti majd a hatását. Bodzsár Gyula A Csehszlovák Rádlő nyári rejt­vényversenyének utolsó fordulójához érkeztünk. A Modrá vlna műsor ke­retében 1988. szeptember 9-éo 19 óra 45 perces kezdettel kisorsoljuk az idei nyári vetélkedő versenyzői között a fődíjakat. Hogy kiknek a neve kerül á szerencsekerékbe, azt már megírtuk: a kilenc forduló alatt feltett 45 kérdésből legalább 30-ra helyesen kellett válaszolni. Akik te­hát összegyűjtöttek 30 pontot, esé­lyesek arra, hogy valaki közülük Co- lor-Oravan színes tévét, Sharp sze­mélyi számítógépet, CKM-repülöutat, Babetta kismotort vagy más értékes díjakat nyerjen. A helyes válaszok a hetedik for­duló kérdéseire: 1. Vladimír Mináfi 2. John Lennon 3. Kongói Népi Köztársaság 4. Samuel Mikovínl 5. Reinhold Messner A kilencedik forduló kérdései 1. CSEHSZLOVÁKIA 70 ÉVE A rádióműsorban röviden áttekint­jük a csehszlovák fiatalok részvéte­lének történetét az eddigi világifjú­sági találkozókon. Mikor és hol volt a XII. Viligifjú- sági és Diáktalálkozó? 2. ZENE ÉS KORUNK Ha azt mondod, szlovák popzene, mindenki az Elánra, Miroslav Zbir- kána, Peter Nagyra vagy Marika Gombitovára gondol. Mindennek van azonban kezdete, eredete ... Emlé­keztessünk például a szlovák rock­zene hőskorára, az olyan együttesek nevére, mint a Beatmen, a Soulmen vagy a Provizórium. Ki volt az alapító tagja és vezető egyénisége az említett együttesek­nek? 3. NEMZETEKRŐL - TARTOZZUNK BÁR MÁSHOVÁ Annak az országnak a területe, a- melyröl a rádióműsorban sző lesz, három nagy sávra osztódik; az egyik az óceánparti sáv, a másikat az An­dok lánca képezi, a harmadikat pe­dig az, ahol északon a hegyek a. trópusi Amazonas-medencébe mennek át. Ebben az országban találni a vi­lág legmagasabban fekvő tavát, a Tl- tlcaca-tót. Az ország múltjáról: in­dián törzsek lakták, de miután az Inkák hatalomra kerültek, megalapí­tották birodalmukat, ez azonban nem tartott sokáig, a spanyol hódítók szétzúzták. Melyik ez az ország? 4. GYERTEK VELÜNK KIRÁNüULNII Ma a drótosmesterségről már csak a múzeumok vallanak. Az egyedüli teljes kiállítási anyagot a Zilina mel­letti Budatín várában őrzik. Hogyan nevezték azt a deszka­vagy bádogládikót, amelyben a dró­tosok a munkájukhoz szükséges szer­számokat hordták? 5. SPORT AZ ÚJSÁGÍRÓK SZEMÉ­VEL A teniszről hallhattok beszélgetést Tibor Lukáécsai, a Smena szerkesztő­jével. Miroslav MeCífen kívül ki lesz az a teniszező, aki férfi párosban kép­viseli majd Csehszlovákiát a szöuli Nyári Olimpiai játékokon? A Modrá vlna műsorát a kilence­dik forduló kérdéseivel augusztus 26-án 19 óra 45 perces kezdettel meghallgathatjátok a Bratislava adón. A kérdésekre a választ szerdáig, au­gusztus 31-ig küldjétek ©1 — postai levelezőlapon — a következő címre: Ceskoslovensky rozhlas, Modrá vlna, Mytna 1, 812 90 Bratislava. J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents