Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-06 / 1. szám
új ifjúság 5 SZÁNON, ALASZKÁN ÁT A leghosszabb kutyavontatású szánverseny egyik résztvevője vagyok. Minden évben megrendezik az Anchorage-ből Nomé- ba vezető ezerhatszáz kilométeres alaszkai szánversenyt. Az első versenyeket az évszázad elején rendezték. Az utóbbi években a legjobb versenyzők tizenkét-harmlnc- két nap alatt tették meg ezt az utat. Susah Butchernek hívnak, Bostonból származom. Nyári szabadságom alatt minden időmet az Atlanti-óceán partjának, az ottani természetnek szentelem. Sokféle állatot láttam már, de legjobban a kutyákat kedvelem. Már kislány koromban a szabad természetről és a kutyákról ábrándoztam. Állandóan éreztem, hogy létezik egy olyan hely, ahol saját erőmből bizonyítani tudnám képességeimet. 1975-ben Alaszkába látogattam. Azt gondoltam, hogy ott megtalálom ezt a helyet. Amikor Itt állok ácsolt házikóm előtt, amely Fair- bankstől kétszázhuszonót kilométerre északnyugatra fekszik és hat kilométer- nyíre van a legközelebbi szomszédtól, kutyáimat nézem, s arra gondolok, hogy nincs messze az az Idő, amikor álmaim valóra válnak. Három évet töltöttem erdei magányomban. Felkészítettem kutyáimat a versenyre, amelyen 1978-ban vettem részt először. Akkor még csak tizenkilenc éves voltam, és helyezést sem értem el. De a következő évben már kilencedik lettem. 1980-ban, 1981-ben pedig az ötödik helyen végeztem. Az idén feltétlenül meg akarom nyerni a versenyt. A március elejére tervezett verseny előkészületei befejeződtek. Szeptember eleje óta intenzíven gyakoroltam a kutyákkal. Hamarosan útra kelünk. Kutyáim igazi sarkvidéki állatok. Kitartóak, talpukat a fagy egykönnyen nem károsítja. Körmük közé nem kerülnek hórögök. Mind az ötven kutyámnak megvan a maga természete. A versenyekre csak tizenötöt viszek magammal. Alaposan felkészítem őket. Azt akarom, hogy kitartsanak. Naponta száz kilométert is megteszünk gyakorlásul. Edzés után, amikor hazaérünk, néhányat beengedek a házba, és jó falatokkal kedveskedem nekik. Aztán „megbeszélem“ velük a másnapi útvonalat. Ha a vezérkutyát megdicsérem, az vonítással válaszol. Közben a többiek nyugodtan íülnek. Ha nevükön szólítom őket, örömükben a farkukkal verik a földet. Amikor j a lábukat akarom megvizsgálni, Tekla éí Daiquiri a hátára fekszik, és odanyújtja a mancsát nekem. Februárban ösz- sze kell állítanom a tizennégy mázsás tartalékot és a felszerelést. Mindezt elosztom a huszonnégy ellenőrző állomás közötti szakaszokra. A húst gondosan kell felvagdosnom, hogy a kutyák könnyen lenyelhessék. Ezenkívül „mézesgombócokat“ készítek nekik vagdalt marhahúsból, mézből, növényi olajból. Különböző vitaminokat és ásványi anyagokat adagolok hozzájuk. A szánt is alaposan ellenőriznem kell, nehogy útközben javításra szoruljon. Egy nappal a verseny előtt Anchorage- ban találkozik az ötvennégy versenyző és a hétszázkilencvenhat kutya. Az idén Itt kevés hó esett, ezért a rendezők nyolcvan- négy kilométerrel északabbra, Settlers Bay- -be helyezték át a versenyt. A versenyzők hárompercenként startolnak. Az én startszámom 26. A befogott kutyák olyan türelmetlenek, hogy amikor mellettük elhaladnak a szánok, legalább tíz embernek kell visszatartania őket. Barátnőm, Kathy Jones, aki anyagilag segített nekem, mellettem kuporog a szánon. Az első harminc kilométerre minden versenyzőnek kísérőt kell magával vinnie az esetleges kezdeti nehézségek leküzdésére. Végre elindulunk. Két kilométer után jeges hóra futottunk, és a szánkó csúszkálni kezdett, mígnem egy fához csapódott'. Felfordultunk. Kathy és én csak megütöttük magunkat, de három kutya mesérült. Ennek ellenére folytatjuk az utat. — Gyerünk Tekla! — biztatom a vezérkutyát, és máris elhagyunk két versenyzőt. Tizenhárom kilométer után Kathy elbúcsúzott és visz szafordult. Este hóvihar támadt, de szánunk tovább repül. Már huszonkét szánt hagytunk magunk mögött. A három kutya azonban nem tud rendesen húzni Hogy időt ne veszítsek, kifogom és felrakom őket a szánra. Persze így' a húzó kutyáknak hetven kilóval megnőtt a terhük. Egymás után fogynak a kilométerek. Én egész úton a szánon állva biztatom a kutyákat. Amikor virradni kezd, valami nincs rendjén. Szemben szánokat látok. — Tizenöt kilométert letértünk az útról! — kiáltja az egyik versenyző. Gyorsan megfordítottam a szánt. Hogy mit éreztem akkor, azt nem tudom kifejez ni. Egész évben abban a hitben éltem, hogy megnyerem a versenyt. És most egyszerre harminc kilométert vesztek! Magamban már elbúcsúztam az elsőségtől. Tekla sántít. Ezek a megállás nélküli ráadáskilométerek megviselték. Megállók, kifogom őt és felteszem a szánra. Ezután gyorsan befogom Copllotot és Alit. öt perccel hét óra előtt érkeztünk Skwen- nába, kerek négy órával később, mint terveztem. Kimerültem és a kutyák is nagyon kimerültek. Megetetem az állatokat, és egy kicsit pihenünk..A három sérült kutyát itt hagyom. Teklának megmasszírozom a hátát és a lábát. Nem szeretném elveszíteni, ő a legjobb kutyám. Rövid pihenő után folytatjuk az utat. Amikor hetvenkét kilométer után beérünk Finger Lake-be, belátom, hogy Tekla ereje a végét járja. Sírva fakadok. Bánt, hogy éppen Tekla esik ki. Velem volt minden előző versenyemen, és nemegyszer az életemet mentette meg. Most kénytelen leszek itthagyni. Tizenegy fáradt kutyával elindulok Nome felé. Jó ezerötszáz kilométer áll előttünk. Tizenöt kilométer után újra meg kell állnom. Lefekszem a hóba Alihoz és Copi- lothoz. A kát kutya hozzám bújik, és én megmasszírozom á hátukat és a lábukat. Közben egymás után futnak el mellettem a szánok. Már nem hiszek a győzelemben. De nem. adom feli Folytatjuk az utat. Feltétlenül el kell jutnunk Rohnba, az ellenőrző állomásra. Ott a versenyzők huszonnégy órát pihennek. Már két napja tart a verseny, és ez alatt csak négy órát aludtam. Este ötkor érünk Rohnba. Az alapos pihenő és étkezés után a kutyák már türelmetlenül vinnyognak. Alig várják, hogy útra keljünk. Én is visz- szanyerem az önbizalmam. Feltétlenül kitartok a verseny végéig! Befogom a sebesült talpú Jtmmyt is. Tegnap egész nap gyógykenőccsel ápoltam a lábát. Sűrűn havazik, a hő eltünteti a nyomokat. Sok versenyző eltévedt. Eddig mindenki egyedül haladt, de most csoportokban indultunk tovább. Felváltva törtünk utat a mély hóban. Négy és fél nap alatt csak ötszázhatvannyolc kilométert hagytunk magunk mögött. Azután egyszerre kitisztult az ég. Váratlanul magamra maradtam. Mínusz 43 fok hideg van. Ha az ember sokáig áll a szánon, kockáztatja, hogy fagyási sebeket kap. Ha viszont sokáig fut a szán után, károsodhat a tüdeje. Ezért váltakozva futottam a szán után és álltam a szánon. Jimmynek fáj a lába, nem bírja tovább. Galene-ben hagyom. Megint hóvihar kerekedik, betakar minden nyomot. Éjszaka sátort verek, és a kutyákkal együtt megpihenünk benne. A következő nap beérünk Unalakleetbe. Már csak négyszázharminchat kilométerre vagyunk Nome-tól. Az időjárás egyre rosz- szabb, a szél sebessége eléri 'az óránkénti száz kilométert. A látási viszonyok egyen- lőek a nullával. Fagyni kezd a saempll- lánk. Gyakran meg kell állnom, hogy kitisztítsam a .kutyák szemét, és megvizsgáljam a talpukat. Éjjel van. Lámpával sem tudjuk felfedezni a fából készült útjelzőket. Fagyott arccal végre Shaktoollkba érünk. Lucy Sock- pealuk kutyáimmal együtt meghívott a házába. Ez az állatoknak is nagyon fontos, mivel kint kegyetlen hideg van. Kint még meg sem etethettem volna őket, mivel táljaikat elsodorta a vihar. A következő reggelen a szél még vadabb, sebessége eléri az óránkénti százharminc kilométert. A vihar hóakadályokat épít, amelyek néha a tízméteres magasságokat is elérik, ötvenkét órát tombol. De végre elcsendesedik. A versenyzők egymás után futnak ki a házakból, befogják a kutyákat, és újult erővel, bátran folytatják a küzdelmet. Még háromszázhetvenkét kilométer van előttem. Nehéz kilométerek. A vihar újra kitör. Heten vagyunk egy csoportban. Megpróbálunk utat törni a White Mountain felé. Taboo kutyám folyton a hóba süllyed, kimerült, ki kell fognom. így már csak kilenc kutyám maradt. Emmit Petersnek tíz, Rick Swensonnak tizenkét, jerry Austinnak pedig tizennégy kutya húzza a szánját. De azért folytatom az utat. Hatvanöt kilométerrel a cél előtt még mindig tombol a vihar. Ali, a vezérkutya már annyira kimerült, hogy nem is hall engem. A szánkóra teszem. Az ötödik helyen vagyok Swenson, Austin, Peters és Baumgartner után. A verseny utolsó szakaszán hajtunk. Negyven- nyolc kilométerre a cél. Elhagytam Baumgartnert és . Peterst, de a sarkamban vannak. Az utolsó ellenőrző állomáson valaki odakiált nekem, hogy Swensonnak és Austinnak csak kétperces előnye van. Peters csak a nyomomban halad. Stripe, a vezérkutya fáradt. Nincs mit tennem, befogom Alit. Meg kell kockáztatnom. A csere alig negyven másodpercig tart, de ezalatt Peters megelőzött. — Go, go, go! — kiáltok a kutyákra. Ali repül, akár a nyíl. Most már érzem, hogy nyerni fogok. Egy pillanat, és elhagyjuk Peterst. Ali mintha érezné, hogy közel a cél, teljes erejét beveti. Austint is elhagyjuk, már csak Swenson van előttünk. Kutyáim megpróbálták utolérni, de nem sikerült nekik. Swenson három perc negyvenhárom másodpercoeí előbb ért a célba, mint mi. Tizenhat napig voltam úton a kutyáimmal. örömmel fogadtam' a második helyet. Az utolsó versenyző csak tíz nappal utánunk ért célba. Tapintatos elbocsátás Japánban a munkaszerződés felbontására szakosodott társaságok jöttek létre. Feladatuk az, hogy minél tapintatosabban, minél diplomatikusadban közöljék ezt az Intézkedést azokkpl a személyekkel, akiknek munkahelyét a nagy cégek megszüntetik. A japánok eddig általában nyugdíjkorhatárig dolgoztak egyazon cégnél. Az említett társaságok a japán munkanélküliek .számának érezhető növekedése nyomán terjedtek el. Jelenleg körülbelül 2 millió japánnak nincs állása. A II. világháború óta nem ért el ilyen magas szintet a munkanélküliség. A munka- nélküliek reális számának meghatározása azért Is bonyolult, mert Japánban nem tekintik állástalannak azt, aki hetente egy órát is dolgozott. Betiltott színmű A dél-afrikai hatóságok betiltották William Shakespeare Othello című darabjának előadását a Johannesburgi Market Theather színpadán. Pedig az eddigi néhány előadást nagy siker övezte. Az intézkedést a fehér rasszisták tiltakozása váltotta ki, akiket „felháborított“ az, hogy a főszerepeket — a mér Othello és. szép szőke felesége, Des- demona szerepét — egy fekete színész, John Kani, és egy fehér színésznő, Joanna Weinberg kapta. A darab rendezőnője, Janet Suzman kijelentette, hogy éppen rasszista problematikájáért választotta ezt a Shakespeare-művet és felkészült az előadás betiltására. Barney Simon, az említett színház alapitóinak egyike abszurdnak minősítette a hatósági döntést. Filmművészeti múzeum A szovjet filmművészet fejlődésének valamennyi szakaszét nyomon követi a moszkvai filmművészeti múzeum, amely a Krasznaja Presznyán, az új filmművészeti központban kapott helyet. A több száz dokumentum és archívumi anyag között megtalálhatók a különböző időszakok filmtechnikaí érdekességei, továbbá díszletek, Jelmezek, forgatókönyvek, rajzok, plakátok különféle filmtörténeti könyvei és kiemelkedő szovjet művészek életrajzai. Világűri finomságok Két toulouse-i szakács összeállította az 1988 végén esedékes szovjet—francia űrexpedíció legénységének étrendjét. A konyhaművészetéről híres ország űrkutatási központjának szakemberei már régóta szerettek volna javítani az undorító vizízű, mélyfagyasztott ételkínálaton, és ehhez egy konzervgyár segítségét kérték. Az 1982. évi közös utazásra ajánlott menüt a keleti partner elutasította, a mostanival azonban elégedettnek látszik. A tíz étel állítólag kielégít minden egészség- ügyi, műszaki és gasztronómiai követelményt. — A súlytalanság állapota miatt egyetlen fogás sem tartalmazhat csontot, ezért mindent „kompót“ formában készítettünk. A húst nagyon puhára főztük és villával összenyomkodtuk. Az ételek rendkívül ízletesek, vendégeim nem tudták megkülönböztetni őket a közönséges koszttól — mondja az egyik szakács. A világűrt finomságoknak óriási a fehérjetartalma,, és előállítójuk szeretné a „földiek“ figyelmét is rájuk irányítani. Különösen a sportolók, vitorlázók, hegymászók vehetnék hasznát ezeknek, hisz tápláló ételeket kell fogyasztaniuk, közben a vonalaikról sem feledkezhetnek meg, de a különlegességektől is kár lenne megfosztani őket. Cetritkítás A Japánokról köztudott, hogy nem vetik meg a jóféle bálnahúst, és a szigorú vadászati tilalom ellenére sem tudnak ellenállni a kísértésnek. Icstro Nakamura halászati miniszter nyilatkozta: „A világban támadnak bennünket, mert öljük a bálnákat. Pedig a japánok tulajdonképpen nagyon szeretik: ezeket az állatokat. Évente csak annyit pusztítunk ki belőlük, amennyi semmi-1 képpen sem árthat nekik, sőt, hasznukra válik. Bár, érthető okokból, nem lehet tudni, hogy a bálnák hogyan vélekednek erről a ritkításról.“
