Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-17 / 33. szám
„Nagyon tetszik egy fiű, de nem tudom, hogyan ismerkedhetnék meg vele. Mit tanácsolsz?“ „Egyetértesz azzal, ha egy lény is kezdeményezheti az ismerkedést? Hogyan szólítsam meg a fiút?“ „A fiúval eddig csak nézzük egymást, de már nagyon szeretnék vele beszélni, csak nem tudom hogyan tegyem ezt.“ Sok levélben ismétlődik az a kérdés, hogyan is ismerkedjünk a másikkal. Minden fiatal érzi, hogy az ismerkedésnek is megvan a maga formája, kultúrája. Az egyik fiatal spontán ismerkedik, nem is gondol arra, hogy az esetleg probléma lehet. A másik gátlásos, visszahúzódó, szeretne ismerkedni, de nem képes rá. És vannak olyan tizenévesek is, akik nem érzik szükségét az ismerkedésnek, elég jól megvannak a maguk baráti körében és nem akarják még akkor sem szélesíteni, ha érdeklődnek utánuk. Miért vannak ilyen nagy egyéni különbségek? A tizenöt-tizenhét éves fiatal már felnőttnek számít testileg, sőt annak is érzi magát, de ezzel nem jár együtt a pszichoszexuális érettség, vagyis a partnerkapcsolatra való alkalmasság. Ebből adódnak azok a problémák, amikor a fiatal ismerkedne, érzi hogy ismerkednie kell, de azt már nem tudja, hogyan. Ebben mutatkozik meg az éretlensége. Érettségre vall a partner utáni igény, a kereső beállítottság, továbbá az egyénnek az a képessége, hogy mindkét felet kielégítő kapcsolatot tud létrehozni. Sajnos, e két tényező nem mindig van együtt, így torzulások és problémák jönnek létre. Erre utalnak az idézett levelek is. A másik alapprobléma: a köztudatban még mindig jelen van, hogy a párválasztás a fiúk, férfiak dolga A mai lányok türelmetlenebbek, érettebbek, mint a fiúk, kezdeményezőbbek a kapcsolatteremtésben, de nem tudják, hogyan kell ezt tenni, hiányzik ehhez a modell. Ha a belső gátlásokat, előítéleteket oldja az ismerkedés vágya, akkor azt meg kell tenni, még akkor is, ha kudarcba fullad. A kudarccal ugyanis mindig számolni kell. Az ismerkedőt olyannyira hatalmába keríti az ismerkedési vágy, a felfokozott érzelmek, hogy nem képes objektiven megítélni az adott helyzetet. A partnerben olyan tulajdonságokat lát, olyan helyzeteket tart valósnak, amelyek nincsenek. A lány rendszeresen figyeli a fiút, mindig megvárja, amit az észrevesz, és ő is figyelni kezdi a lányt. A lány örül, hogy tetszik a fiúnak, pedig a fiú viselkedése még érzelemmentes, közömbös, legfeljebb érdeklődéssel telített, hogy most mi lesz. Ilyenkor legjobb közvetítőt keresni, aki ismeri a fiút, és aki elmondja, hogy a lány szeretne vele megismerkedni. Ha nincs ilyen közös ismerős, akkor a helyzet kínálta lehetőséget kell kihasználni (pl. érdeklődni, hogy hány óra van, mikor indul a vonat, nem látott-e erre egy közös ismerőst stb.j. Egy szabályt azonban tiszteletben kell tartani: nem szabad tolakodónak lenni! Nyaralási módi 1. Fehér vászon ingkabát csíkos nadrággal, egyszínű fürdőruhával vagy külön felsőrésszel. 2. Pettyes vagy mintás frottírból készült egyenes köntös. 3. Divatos fürdőruha, oldalán fűzéssel szabályozható. Mindenki olyan felszabottan viseli, ahogyan neki előnyös. 4. Miniszoknyás strandruha pety- tyes vászonból. 5. Részekben szabott hosszabb szoknya: kivágott felsőrésszel vagy ingblúzzal is csinos. 6. Kétrészes, igen kicsi fürdőruha, csak jó alakú fiatal nőknek. 7. Erősen felszabott, divatos fürdőruha, amelyet szoknyaként a derékra köthető kendő egészít ki. 8. Strandtáska, csaknem az egész nyári ruhatár belefér. Nem mellékes a kiegészítő Nem lehet elégszer Ismételni, milyen fontos szerepe van a divatos öltözködésnél a kiegészítőknek. Egy rosszul megválasztott cipő, táska vagy öv tönkreteheti az egyébként kellemes hatást. 1. Fehér, fekete pettyekkel díszített karkötő és klipsz. 2. Fekete-fehér összeállítású cipő. Az idén igen divatos, főleg alkalmi ruhákhoz. 3. Boríték formájú táska. Alkalmi ruhákhoz, viselhető vállra akasztva vagy hónaljtáskaként. 4. Gumírozott széles öv, elöl bőr díszítéssel, és csattal. Vászonnadrághoz, szoknyához vagy kis ruhához viselhető. 5. Az idén nagy divat a virág. Az erőszakos ismerkedés, a tolakodás ellentétes érzelmeket vált ki. Sok lány a levélírást választja. Ha nem kap választ találgatni kezd, miért. A címzett nem kapta meg a levelet? Nem mer írni? Vagy ő elfelejtette megírni a címét? Ilyen helyzetben legjobb a kapcsolatról lemondani, fokozatosan háttérbe szorítani az érzelmeket, mert nagyon kicsi az esélye annak, hogy a fiú objektív okból nem írt. Ha létrejön az ismerkedés, további problémát von magával: nem elég megismerkedni, a kapcsolatot életre kell kelteni, ápolni kell és megtartani. Ez sem jön magától. Sok fiatal a konfliktust szakítással intézi el. Ez nem helyes hozzáállás. Ha két ember együtt akar járni, alkalmazkodniuk kell egymáshoz, tisztelniük kell egymást, fontos, hogy megbeszéljék az őket érintő dolgokat. Milyen hibák fordulnak ilyenkor elő? A megismerkedés után általában jön az átmeneti kiábrándulás, hiszen a partner ugyanolyan hús-vér ember, mint mi, u- gyanúgy vannak erényei és hibái mint nekünk. Az első találkozás után sokan felteszik a kérdést: hát ebbe vagyok én szerelmes?! Ez azért fordulhat elő, mert az eddigi érzelmek csupán előlegezve voltak, nem viszonozva. Elképzeltünk egy partnert, akit csak utólag ismerünk meg. Nem kell elriadni, ha az első hatás nem éppen megfelelő. Ha azonban ismételten a taszító érzelmek vannak előtérben; meg kell kérdőjelezni a kapcsolat értelmét. Az alkalmazkodás nem az egyoldalú hasonulást jelenti. Az alkalmazkodásra képtelenek, vagyis az önzők, akaratosak, keményfejűek csak a gyenge, befolyásolható partnert képesek megtartani. Szintén nem helyes a partner több rossz tulajdonságát megbocsájt- juk. Nincs olyan emberi erő, a- mely képes lenne teljes mértékben átformálni valakit. Tehát nem lehet arra számítani, ha nem tetszik, de én majd átnevelem. Ilyen nincs! A nagy szerelem, a tetszeni vágyás tompítja a rossz tulajdonságokat, de azok előbb- utóbb kiütköznek a viselkedésben. Ugyanígy van az ivók esetében is. Nagy akaraterőre és fegyelemre van szüksége valakinek ahhoz, hogy képes legyen elfogadni és meghálálni a segítő kezet. Csak a harmonikus, érett személyiség, képes erre, nem pedig a sérülékeny, formálódó kamasz. veronika Sokszor többet is tűznek egy öltözékre. 6. Csinos és kényelmes angolos szandál. 7. Kissé nagyobb méretű táska. Olykor mintás textilből, olykor bőrből készül. 8. Kesztyű masnidíszítéssel. 9. A gyöngyök és klipszek 1988 nyarán az öltözék fontos kiegészítői. 10. Kétszínű, bőrből készült cipő, alasony, de vékony sarokkal, kényelmes is. vm EMANCIPÁCIÓ Középkorú nő létemre bekapcsolódom én is a vitába, mert ez a téma a kedvenceim közé tartozik. Sajnos, nem olvastam Klinko Róbert vitaindító cikkét, de például a kelet-szlovákiai tanítónőnek biztosan nincs ígáza abban, hogy ez álprobléma. Csak eddig az volt a baj, hogy a „hőskorban“ a kevés nő mellett inkább a férfiak voltak azok, akik emancipálni akartak minket, ma meg inkább a nők szeretnék ezt. Nekem egyébként az „érted haragszom nem ellened“ tetszik a legjobban, míg közösen nem megy. Mi öten vagyunk testvérek — öt lánytestvér. Egy orvosnő közülünk, kettő osztályvezető, a másik kettő is „emancipált“. Érdeklődéssel olvastuk Bíró Dávid emlékezetes dolgozatát, és felszabadult a lelkiismeretünk, amikor Szegvári Kati úgy „megszorongatta“ a tévében azt a fér- fiatlan alakot. A kutya ugyanis néha ott van elásva, hogy a férfi személyes sérelmeit, amelyeket egy-egy nőtől elszenved, általánosítja. Más: nosztalgiázva járkáltunk abban a faluban, ahol felnőttünk. A falu legszebb házának asszonyát nemrégen temették el. Harmincévesen az alkoholizmus áldozata lett. Kell ehhez kommentár? Más: ma már egy nő éppen olyan boldogtalan akkor, ha nincs megelégedve a munkájával, /nint akkor, ha a családi életében vannak problémák. Pusztán a férjhez menés a mai n§t már nem elégíti ki. Sőt, sokszor akkor elégedetlen, ha a szabadságát fel kell adnia a család — vagy a gyerekek miatt. Azzal fejezném be, hogy a férfiaknak nem kell félniük a női emanipációtól, attól, hogy az eget verő változásokat hozhat e férfi-világban. Nem, mert a szolidaritás, a betyárbecsület... s a hasonló közösségi érzések a nőkben szerintem a minimális szinten vannak. Üdvözlettel: egy Asszony. Mélységesen egyetértek az Egy igazi FÉRFI véleményével. Valóban úgy látszik, hogy a természet rendje felbomlóban van, s ezt a folyamatot mesterséges úton életben tartott emancipációkérdéssel csak gyorsítják. Mert mi van? Én köz- gazdasági szakközépiskolát jártam. A barátaim azzal húztak, hogy „titkárnő“ lesz belőlem, holott én férfi vagyok. Sőt! Talán az egy kezemen is meg tudtam volna számolni, hogy abban az iskolában mennyi fiú tanult. Pedig a közgazdaság régen a férfiak szakmája volt. S ez így megy mindenütt. A főiskolákra is sokkal több nő jelentkezik, mint férfi. A pedagógián, a jogi, az orvosi karon sőt még a mérnökin is többségben vannak a nők. A minap azt hallottam, hogy már katonai középiskolába is jelentkezhetnek a lányok. Már csak az hiányzik, hogy női hadseregünk legyen! De hol vannak a férfiak? Ha ez így megy tovább, akkor oda jutunk, mint abban a Robert Merle-regényben, amikor már csak magnak maradt a férfinemből! Szerintem sürgősen vissza kellene állítani a régi, természetes állapotot, a férfiak dolgozzanak, vezessék az országot, a nők pedig a háztartást, neveljék a gyerekeket. Mert a világ többezer évig működött úgy, és jól mentek a dolgok. De hogy a mostani hová fejlődik? ... Laci a Csallóköz csücskéből A Szocialista (fjöségl Szövetség Szlovákiái Körponti Bizottságának lap|a Kiadja A Smena Kiadóvállalat. Szerkesztősé*: Leftkova i, S12 S4 Bratislava Telefon. 435 79. 468 19 Főszerkesztő- Főszerkesztő helyette» CSIK MAR IMRE NSSZMPRI SÁNDOR Nyomja a Zépadostoveoské tlafflarne, 312 52 Bratislava. ' Odborérske oSm 3 Előfizetést agy »vre 32.- «Ca fél «vra 26.- KCl. rer|eszti a Posta Hlrlapszolgélata ElCllzetbetC rolódén posta- tUvatalníl vagy kézbesítőnél. . A lap költőidre a PNS. Ostredné aipedlcla a dovoz tlaőe. 513 51 Bratislava. Qottwaldovo aátn S. 6 4t|Sn rendelhető mag Kéziratokat nem őrzőnk meg és aem zöldünk viasz*. Index: 498 02 l •w
