Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-10 / 32. szám
Pedig kell a zöldség 3 Evés közben jött meg az étvágy 6 Kicsiknek öröm, nagyoknak gond 4 Legalább most 8 Kávébrigáddal Nicaraguában 5 Klubról klubra 10 ■ ........... ín,',.' ms ms Im Még ne szúrjátok ki a labdát! A labdarúgás az emberiség sok haszontalan játékai közül a legfontosabb. Ezt nem én találtam ki, hanem a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, a FIFA játékvezetői bizottságának hajdani — jugoszláv — elnöke. Hirtelen nem Jut eszembe a neve., de nem is fontos, csak azért idézem, mert a goh- dolat találó. Mert nézzük csak. ml van még ezen kívül, ami hét végén — vagy hét közben. mivel nálunk egy semmivel sem indokolható felfogás folytán a hét minden napján van bajnoki forduló — ezreket képes becsalogatni a stadionok lelátóira! Embereket, akik megfeledkeznek mindenről: a családról, a gondokról, de néha1 még a kötelességről és egvéb elfoglaltságról is. hogy másfél órán át huszonkét pár lábat kövessenek, amelyek egy alig hatvan-' dekás szófogadatlan kerek bőrlabdát kergetnek. Mégfeledkeznek' magukról is. mert bár a hétköznapi életben sze-' rető férjek, tisztes családapák, nagyapák, szép reményű ifjak vagy 'éppen agglegények, a lelátón kilencven pert cig magukból kivetkezve olyasmiké' üvöltöznek, amit egyébként olyankor sem mernének kiejteni, amikor egyedül vannak a fürdőszobában. Megfeledkeznek arról is,, hogy egy héttel korábban esküdöztek, váltig fo gadkoztak, többé a világ kincséérl sem mennek ki a stadionba. Nem hagyják magukat becsapni. A cím is arról jutott eszembe, hogy egy épületesnek éppen nem mondható mérkő zésen az egyik szurkoló üvöltözte fáradhatatlanul: „Szúrjátok ki a labdát, ha nem tudtok vele mit kezdeni! Ügy nem pattog, könnyebben' kezelhető!“ Nem gondolhatta komolyan. Egy héttel .később megint, ott.' volt a lelátón, és egész biztos ő,örült a legjobban, hogy nem fogadták meg a tanácsát, nem szúrták ki a labdát. Mert nem biztos, hogy ha valakinek hűtlen a fe lesége, akkor az ágyat kell kidobni, és azzal mindert rendbe Jön. Né. még ne szúrják ki a labdát! Tegnap kezdődött az újabb bajnoki évfolyam, és én azt mondom, hogy vannak reménysugarak a labdarúgás régi dicsőségének visszaállítására. Arra .alapoztam ezt az állításomat, hogy a bajnoki szünetbén láttunk egy Európai-bajnokságot, amely Ismét csodálatos élményékkel ajándékozta meg e sportág híveit. Pedig a torna előtt mekkora kételyek merültek fél, mond- \ ván, megint tömény unalomnak leszünk majd tanúi. Nem lettünk. A. tömény unalom helyett valami egészen csodálatosat produkáltak Van Baastenék, Gulliték,' Pro- taszovék, ,Rácz Laciék. Megmutatták, hogy a szoros emberfogásnak, a kemény agresszív játéknak is van ellenszere. Kőkemény védők mellett Is lehet gólt lőni, csak egy kicsit tudni kell lelményesnek lenni. Mert mint , néhai Bukovi Marci bácsi mondta: ;,A futballt lábbal kell ugyan játszani de lej nélEüí nem megy.“ És igaz« volt. Különben is most elég gyakran Hangsúlyozzuk társadalmunkban, mennyire fontos a fej használata, az úi gondolkodás. Oj gondolkodás van, átalakítás történt a labdarúgásban is. Az olvasó nyilván már korábban érte- i sült a napi sajtóból arról, hogy ezentúl nevén nevezzük a gyereket. A játékosok rendes fizetést kapnak az élvonalban azért, hogy tudásukkal szórakoztatják majd a nagyérdeműt. Majdnem igy volt e,z eddig 'is! csak korábban különböző' fedőnevet, adtunk',, az .ilyesféle juttatásokpak. . / h ! Nem volt ez jó semmire és senkinek. A játékosoknak sem. . Azt. sem tudták, hányadán állnak, tulajdonképpen kit is szolgálnak miből élnek. Most tudásuk képessegeik,'„teljesítményük“ szerint rendes bérosztályba so-- ' ’ rolják őket. Megszűnik az1 egyenlősdí,1 | Kiszámítottuk: aki jól játszik — jól is kereshet. Remélem, hogy labdarúgóink jpl, akarnak majd keresni. Mert igaz ugyan, hogy a pénz néni boldogít, de a pénztelenség sem felemelő állapot. Palágyi Lajos Sűkup felvétele
