Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-03 / 31. szám
'^jifjúság 10 ROSS ROCKLYNNE Az mo űrhajóján V. rész Tony fanyarul mosolygott. — Örülök, hogy rájött. Megfordult, elindult a légzsilip felé, de mivel az egész elektromos hálózat felmondta a szolgálatot, felhagyott a próbálkozással, és követte a nedves léghuzatot. Kinyitotta az egyik tárolóegység ajtaját, és átkúszott rajta. Ott volt a lyuk, mellette a félresöpört konzervdobozok hevertek. A lyukon át a kinti sötétség látszott. Tony kimászott, megálltak a hajó szélárnyékos oldalánál; arcukat ritkás esőcseppek korbácsolták. Szél zúgott a sziklás síkságon. Halk morajlás jelezte, hogy a közelben megáradt patak folyik. A tompa klitl- klatakük egyhangúan zakatolt az éjszakában; éjszakai madár, gondolta Tony, ott fészkel valahol a sziklákon, amelyek háromszög alakú részt zárnak körbe a súlyos felhőkkel terhelt égboltból. A bal oldali horizonton fény hatolt át a felhőkön, valószínűleg egy hold homályos fénye.- Masters foga vacogott a hidegben. Tony körüljárta a hajót, számba vette a sérüléseket. Örömmel vette észre, hogy bár a kisegítő rakétahajtóművek deformálódtak és eltörtek, az egyetlen lyuk csak a raktár falán keletkezett. Meg lehet javítani és — Idővel — a hajtóműveket is. Visszaindultak már, amikor Masters megragadta Tony karját. Az égre mutatott, ahol egy rés látszott a felhők között. Tony lassú mozdulattal bólintott. A gyengén világító csillagok fényét elhomályosította egy másik égitest vékony sarlója. — Bolygó? — suttogta Tony. — Nem lehet más. — Masters Is halkan beszélt. Egy percig csak bámultak, hatása alá kerültek a baljóslatú ragyogásnak. Először Tony ocsúdott föl, és elindult a raktárzóna felé. Ahogy végighaladtak a folyosón, Braker- rel és Yatesszel'találkoztak. Braker rávigyorgott, de a pillantása fenyegető volt. — Mit hallok valami csontvázról? Tony az ajkába harapott. — Kitől hallott ilyesmiről? —- A lánytól meg a faterjától Kicsit megálltunk az ajtajuk előtt. Hát nem sok értelme volt annak, amit beszéltek. Valami smaragdgyflrűről, csontvázról meg barlangról — Braker előrelépett, sötét szemében gonosz fény villant. — Elő a kártyákkal, Crow! MI köze van az én gyűrűmnek a csontvázhoz? Tony kimért hangon válaszolt: — Maga nincs észnél. Menjen vissza a társalgóba. Braker megvetően horkantott. — Miért? Nem tarthat ott minket, amikor már ajtók sincsenek... Masters türelmetlen mozdulatot tett. — Hagyja őket, hadnagy! Most nincs időnk ilyen jelentéktelen dolgokkal foglalkozni. Különben is szükség lesz rájuk, hogy megjavítsuk a hajót. Tony Yateshez fordult. — Ért valamit az elektromossághoz? Valaha ilyen képesítése volt, nem? Yates sovány arca felderült egy pillanatra, mielőtt újra felvette volna az ellenállás pózát. — Ördöge van — motyogta. Kérdően ránézett Brakerre. Braker megszólalt: — Sajnáljuk, de nem vagyunk kötelesek dolgozni magának. Mivel foglyok vagyunk, magának kell gondoskodnia rólunk. Ha nem vagyunk foglyok, akkor persze hajlandók vagyunk segíteni magának vagy bárkinek. aki a munkát irányítja. Tony bólintott. '— Rendben van. Ma éjszaka még foglyok maradnak; holnap talán nem. — Visszaterelte őket a társalgóba. Odabilincselte őket a védőkorláthoz, majd távozott. A homlokát ráncolta; Braker túlságosan engedékenynek mutatkozott. A magyarázat aztán alaposan mellbe vágta. Ahogy visszafelé haladt a folyosón, valami csillogót vett észre a földön. Ereiben meghűlt a vér. Viszolyogva, lassan felvette a gyűrűt. Masters éles hangon megkérdezte: — Mi történt? Tony féloldalasán mosolygott. Tűnődő arccal kétszer feldobta a gyűrűt a levegőbe, majd elkapta. Masters felé nyújtotta. — Akar egy gyűrűt? Masters arca halálsápadt lett. Hátra- ugrott. — Az isten verje meg! — kiáltotta. — Vigye innen! — Lecsúszott Braker ujjáról — mondta Tony. Elnémult, nyomasztó csend lett. Megfordult és visszament a társalgóba. Braker- hez fordult. Felé nyújtotta tenyerén a gyűrűt. — Ügy látszik, elvesztette! Braker csűfondáros nevetésbe tört ki. — Megtarthatja, hekuskám! — lihegte. — Én nem szeretnék semmiféle nyavalyás csontváz lenni! Tony a zsebébe csúsztatta a gyűrűt, maid Ingó. léptekkel elindult vissza a folyosón. Kopogott Overland ajtaján, és amikor meghallotta Laurette hangiát. benyitott. Masters és Laurette furcsán nézett rá. A professzor is felemelte a fejét az ágvon. — Hadnagy, én néha nem igazodom el az emberi gondolkodáson. — Overland szinte szégyenkező képet vágott. — Masters azt hiszi, mivel most magánál van a gyűrű, maga lesz a csontváz. Masters az ujjait ropogtatta. — Így, van, nem? A foglyok tudnak a gyűrűről. Mi is tudunk róla. Viszont Crow birtokában van, és biztos, hogy senki se fogja tőle elvenni! Overland professzor legyintett. — Gyerekség! — csattant fel. — Masters, maga úgy viselkedik, mint egy gyerek, tudós létére. Egyetlen bizonyosság van, hogy valaki közülünk csontváz lesz. De hogy melyikünk, azt nem tudhatjuk. Arra Is van esély, hogy mindannyian meghalunk. —• Arca elborult a dühtől. — És úgy látszik, mindannyian osztják a lehető leggyerekesebb nézetet. Babonásak lettek a gyűrűvel kapcsolatban! A halál gyűrűje lett! Halálfia, akinél a gyűrű van! Nevetséges! Követelőén Tony felé nyújtotta a kezét. — Adja ide, hadnagy. Kijelentem itt és most, hogy a világmindenség semmiféle turpissága sem változtathat azon, hogy én legyek a csontváz, ha én vagyok a csontváz; és megfordítva. Tony a fejét rázta. — Magamnál tartom, legalábbis egyelőre. És azt is tudomásul kell vennie, hogy semmilyen tudományos érvelés nem fog meggyőzni senkit arról, hogy a gyűrű nem a halál gyűrűje. Tudniillik valóban az! Overland professzor visszahanyatlott az ágyra. — Mi a szándéka vele?! — Amikor Tony nem válaszolt, bosszús hangon folytatta: — Ugyan, mi értelme van? Látszatra az egész dolog képtelenség! — Majd felderült az arca. — És mit talált a kőrútján? Tony felvázolta az elgondolását. Két vagy három hét kell hozzá, hogy megjavítsák a hajtóműveket és az elektromos hálózatot. Overland szórakozottan bólintott. — Furcsa, nem? Az egész eddigi munka, amit DeTosque, Bodley, Morell, Haley, a Fare tesvérek és jómagam végeztünk, fölösleges volt. Az ittlétünk egy csapásra bebizonyítja azt az elméletet, amelyet igazolni pórbál- tunk. Laurette fanyarul Tonyra mosolygott. ■— Hadnagy — mondta —, lehet, hogy a csontváz nőé volt. — Nőé? — csattant fel Masters; arcán rémület tükröződött. — Te nem lehetsz az, Laurette! — Miért ne? A nőknek is van csontvázuk. Vagy nem tudtad? — Szemét továbbra sem vette le Tonyról. — Nos, hadnagy? Kérdeztem valamit. Tony rezzenéstelen arccal válaszolt. — A csontváz — mondta nyugodt hangon — férifesontváz volt. — Akkor viszont — mondta Laurette Overland, és a kezét Tony felé nyújtotta —• adja ide a gyűrűt! Tony megdermedt. Nem számított rá, hogy a hazugságra ez lesz a válasz. Szeme sarkából látta, hogv Overland professzor elsápad. Laurette kijelentése mégis Mastersre tette a legnagyobb hatást. — Gazember! Ezt a trükköt azért találta ki. hogv megszabaduljon a gyűrűtől! — Előrelendült. A támadás váratlanul érte Tonyt. Hátra- tántorgott az ökölcsapás súlyától, elvágódott. Masters rávetette magát. — Eriéi Te teljesen megvesztél! — sikította Laurette Tony arcára kiült a megvetés. Egy kemény mozdulattal lerázta magáról a férfit, és egyetlen jól irányzott ökölcsapással Ieterí- tette. Masters mozdulatlanul elterült a földön. Tony lihegve felegyenesedett. Laurette Masters mellett térdelt, rémült tekintete azonban Tony pillantását kereste. — Sajnálom, hadnagy! — bökte ki. — Ugyan mit kellene sajnálnia? Legfeljebb azt, hogy egy ilyen tökkelütöttbe szerelmes! Abban a pillanatban megbánta, ahogy kimondta. Nem mert Laurette-re nézni, tekinttetét mereven a professzorra szegezte. — Éjszaka van — mondta sután. — Esik. Holnap, ha felkel a nap, bizonyára másképp látunk majd mindent. Akkor majd áttekintjük a helyzetet, eltervezhetjük, hogy... — a mondat itt félbeszakadt. Miféle terveket? Majd hirtelen mégis befejezte: — Azt javaslom, aludjunk egyet. — Kiment. Néhány takaróval megágyazott magának a vezérlőterem padlóján, és azonnal elaludt; de olykor-olykor nyugtalanul forgolódott. A csontvázról álmodott... öten ültek a reggelizőasztalnál. Laurette tálalt. Masters mellette ült, szeme az ennivalóra tapadt. Braker olyan mohón evett, amennyire csak a bilincs engedte, Yates pedig az érdeklődés legcsekélvebb jele nélkül piszkálgatta a reggelijét. Tony végzett a második csésze kávéval, és hátradőlt a széken. — Körülnézek — mondta Laurette-nek magyarázatképpen. Az ajtó felé indult. Braker hintázott a széken, és elvigyor- gott. — Hová megy, Csontváz uram? Tony megtorpant. — Egy Idő múlva, Braker — mondta fagyos tekintettel —, a gyűrű majd a helyére kerül! Yates letette a villát. — Ha arra céloz, hogy megszabadul tőle, akkor tudja, hogy lehetetlenségl Úgyis visz- szajön! — Kihívóan nézett rá. Masters felnézett, szeméből látszott, hogy furcsa gondolatokat forgat a fejében. Aztán tovább evett. Tony nem értette, mi van Masters arckifejezése mögött, vállat vont, és kiment. Hamarosan a hajót is elhagyta a raktárfal nyílásán keresztül. (Folytatjuk) KVÍZ * KVÍZ * KVÍZ * KVÍZ A Modrá vlna és a Rozhlas műsorújság nagy nyári versenye A VÁLTOZÁSOK A Szocialista Akadémia Duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottsága a városközponttól távol, egy lakótelep mélyén székel, a Csemadok szomszédságában. Nagy Ferdinándot, a jb titkárát az akadémia szerepéről, a járás társadalmi-politikai életében elfoglalt helyéről kérdezem. — A nevelési programban eléggé hátrányos helyzetünk van. „Ha minden kötél szakad, gyertek ti“ — így viszonyulnak hozzánk. Ezért elsődleges feladatunk felkutatni, hol van ránk szükség. Előadásainkon pedig segédeszközökkel, szemléltetéssel próbáljuk felkelteni a hallgatóság figyelmét egv-egy tudományágra, vagy azon belül valamelyik témakörre. Nemrég tartottunk egy diaporámás előadást, amelynek témája a környezetvédelem volt. Ez a forma azonban technikailag igényes, csak a helyi népművelési központ segítségével tudjuk megoldani. Van egy másik bevált előadássorozatunk, a Kis Családi Iskola, amelyet körülbelül nyolc éve szervezünk A jövőben ki kell alakítanunk a hallgatósággal való kapcsolatot, a vttakészséget, mert a vitáról leszoktattuk az embereket, pedig ma ez lenne a demokratizálódás útján az első lépés. Az elkövetkezendő időben TÜKRÉBEN munkahelyi átcsoportosításokat valósítunk meg, így akarjuk biztosítani az átképzést, de hogy hatékonnyá sikerüljön, központi irányelvnek kellene megszületnie. Vannak viszont olyan témakörök is, amelyekkel nem szívesen foglalkozunk, de anyagi okokból kénytelenek vagyunk megszervezni ezeket a tanfolyamokat, mivel szervezetünk önellátó. — Milyen a kapcsolatuk a fiatalokkal? — A nevelési programba már az óvodától kezdve igyekszünk bekapcsolódni a Szülői Akadémián keresztül, az iskolában pedig előadássorozatokat szervezünk különböző szervezetek felkérésére. Nagyon jó a kapcsolatunk a somorjai (Samorín) kul- túrházaal, amely az összes ottani iskolában megszervezi az előadásokat, nekünk csak az előadót kell biztosítanunk. — Mik az elvárásai a Szocialista Akadémia közelgő országos kongresszusával kapcsolatban? — Szeretnénk elérni azt, hogy csökkentsük a szekciók számát. Nem megszüntetni akarjuk őket, hanem összevonni. Hiszen például a marxista-leninista filozófia és világnézeti nevelés szekciója, valamint a tudományos ateizmus szekciója tartalmilag szinte ugyanazt végzi. Feleslegesnek tartom a 13 szekciót, csak feldara- boltságot hoz magával. Meg kell oldanunk továbbá azt, hogy konkrét előadássorozatokat tudjunk tartani, amivel állandó munkát biztosítanánk előadóinknak. Tervezzük azt is, hogy jobban elmélyítjük a személyes kapcsolatot előadóinkkal, tagjainkkal. A szervek üléseinek számát is csökkenteni akarjuk, hogy ne legyenek fölösleges gyűléseink, azokból úgy is van elég. Viszont a megtartottakat hatékonyabbá kell tenni. Továbbá terveink közé tartozik, hogy több természettudományi, főként csillagászattal foglalkozó előadást tartunk. Ez nagyon érdekli az embereket, főként az ifjúságot. Ráadásul ezek az előadások indirekt módon hatnak az emberek tudományos világnézetének alakítására, az új, modern gondolkodásmód elsajátítására, s ez — remélhetőleg — gyorsítja az új cselekvésmódok elterjedését is. ősszel lesz az országos konferencia, ahol reméljük, minden érintett kielégítő választ kap kérdéseire, problémáira. Azokra is, amelyeket Nagy Ferdinánd vázolt fel. Utána pedig elindulhatnak a maguk nehéz útján az új gondolatok, a frissebb szellemiség, hogy megmutassák, mennyit is érnek. Bolemant Lilla Nyári rejtvényjátékunkba a rádió- hallgaték ezrei kapcsolódtak be, és küldik hétről hétre a válaszokat, hogy gyarapodjék a pontszámúk. Köszönjük az érdeklődést, és természetesen mindenkinek drukkolunk. Az első díj, mint azt már megírtuk, színes tévékészülék. Most pedig lássuk a negyei k forduló kérdéseire a helyes válaszokat! 1. Viliam Plezva, 2. Ennlo Morlconne, 3. Nicaragua, 4. Bardejov, 5. 400 és 800 méter. A hatodik forduld kérdései: 1. Csehszlovákia 70 éve 1948 februárjának utolsó napjai fagyosak voltak, annál forrongobb volt Csehszlovákia politikai élete; sorsdöntő események zajlottak ezekben a napokban. Prágában a Vencel téren hatalmas népgyűlést tartottak, amelyen beszédet mondott Element Gottwald. Óriási tapsvihar tört ki, amikor ezt mondta Gottwald: “BeneS elnök valamennyi javaslatomat elfogadta...“ Kérdésünk: Mikor választották meg köztársasági elnökké Klement Gott- waldot? 2. Zene és élet Mi a neve annak a hangszernek, a- melyet elsőként a Beatles együttes használt, s amelynek virtuóz mestere Rawl Shankar indiai muzsikus' 3. Nemzetekről — tartozzunk bár máshová Beszélgetés hangzik el a rádióban egy országról, amelynek hossza é- szaktól délig 4000 kilométer. Tizenöt éve lesz szeptember 11-én, hogy itt hatalomra jutott a fasiszta junta, — mely kegyetlenül eltipor mindent, ami haladó. Kérdésünk: Írjátok meg ennek az országnak a nevét! 4. Gyertek velünk kirándulni! Riportot hallhattok a Csallóköznek arról a részéről, ahol legnagyobb madarunk, a túzok él. Kérdésünk: Mennyi a súlya a felnőtt túzokkakasnak:a) 10 kg, b) 18 kg, c) 28 kg? 5. Sport az újságírók szemével A calgaryi téli olimpiai játékokra emlékezik vissza Peter PospíSil, a Start sportláp fotoriportere. Az csak természetes, hogy legszorgalmasabban akkor kattintgatta a fényképezőgépét, amikor a csehszlovák sízők vonultak fel a győzelmi dobogóra. Kérdésünk: Írjátok meg. hány érmet szereztek Calgaryban a csehszlovák sízők (futók és ugrók 11 A helyes válaszokat szerdáig, augusztus 10-ig várjuk postai levelezőlapon a következő címre: Ceskoslo- vensky rozhlas, Modrá vlna, Mytna 1, 812 90 Bratislava.
