Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-03 / 31. szám

'^jifjúság 10 ROSS ROCKLYNNE Az mo űrhajóján V. rész Tony fanyarul mosolygott. — Örülök, hogy rájött. Megfordult, elindult a légzsilip felé, de mivel az egész elektromos hálózat felmond­ta a szolgálatot, felhagyott a próbálkozás­sal, és követte a nedves léghuzatot. Kinyi­totta az egyik tárolóegység ajtaját, és át­kúszott rajta. Ott volt a lyuk, mellette a félresöpört konzervdobozok hevertek. A lyu­kon át a kinti sötétség látszott. Tony kimászott, megálltak a hajó szél­árnyékos oldalánál; arcukat ritkás esőcsep­pek korbácsolták. Szél zúgott a sziklás sík­ságon. Halk morajlás jelezte, hogy a közel­ben megáradt patak folyik. A tompa klitl- klatakük egyhangúan zakatolt az éjszaká­ban; éjszakai madár, gondolta Tony, ott fészkel valahol a sziklákon, amelyek há­romszög alakú részt zárnak körbe a súlyos felhőkkel terhelt égboltból. A bal oldali horizonton fény hatolt át a felhőkön, való­színűleg egy hold homályos fénye.- Masters foga vacogott a hidegben. Tony körüljárta a hajót, számba vette a sérüléseket. Örömmel vette észre, hogy bár a kisegítő rakétahajtóművek deformálódtak és eltörtek, az egyetlen lyuk csak a raktár falán keletkezett. Meg lehet javítani és — Idővel — a hajtóműveket is. Visszaindultak már, amikor Masters meg­ragadta Tony karját. Az égre mutatott, ahol egy rés látszott a felhők között. Tony lassú mozdulattal bólintott. A gyen­gén világító csillagok fényét elhomályosí­totta egy másik égitest vékony sarlója. — Bolygó? — suttogta Tony. — Nem lehet más. — Masters Is halkan beszélt. Egy percig csak bámultak, hatása alá ke­rültek a baljóslatú ragyogásnak. Először Tony ocsúdott föl, és elindult a raktárzóna felé. Ahogy végighaladtak a folyosón, Braker- rel és Yatesszel'találkoztak. Braker rávigyorgott, de a pillantása fe­nyegető volt. — Mit hallok valami csontvázról? Tony az ajkába harapott. — Kitől hallott ilyesmiről? —- A lánytól meg a faterjától Kicsit megálltunk az ajtajuk előtt. Hát nem sok értelme volt annak, amit beszéltek. Valami smaragdgyflrűről, csontvázról meg barlang­ról — Braker előrelépett, sötét szemében gonosz fény villant. — Elő a kártyákkal, Crow! MI köze van az én gyűrűmnek a csontvázhoz? Tony kimért hangon válaszolt: — Maga nincs észnél. Menjen vissza a társalgóba. Braker megvetően horkantott. — Miért? Nem tarthat ott minket, ami­kor már ajtók sincsenek... Masters türelmetlen mozdulatot tett. — Hagyja őket, hadnagy! Most nincs időnk ilyen jelentéktelen dolgokkal foglal­kozni. Különben is szükség lesz rájuk, hogy megjavítsuk a hajót. Tony Yateshez fordult. — Ért valamit az elektromossághoz? Va­laha ilyen képesítése volt, nem? Yates sovány arca felderült egy pillanat­ra, mielőtt újra felvette volna az ellenállás pózát. — Ördöge van — motyogta. Kérdően rá­nézett Brakerre. Braker megszólalt: — Sajnáljuk, de nem vagyunk kötelesek dolgozni magának. Mivel foglyok vagyunk, magának kell gondoskodnia rólunk. Ha nem vagyunk foglyok, akkor persze hajlan­dók vagyunk segíteni magának vagy bárki­nek. aki a munkát irányítja. Tony bólintott. '— Rendben van. Ma éjszaka még foglyok maradnak; holnap talán nem. — Vissza­terelte őket a társalgóba. Odabilincselte őket a védőkorláthoz, majd távozott. A hom­lokát ráncolta; Braker túlságosan engedé­kenynek mutatkozott. A magyarázat aztán alaposan mellbe vág­ta. Ahogy visszafelé haladt a folyosón, va­lami csillogót vett észre a földön. Ereiben meghűlt a vér. Viszolyogva, lassan felvette a gyűrűt. Masters éles hangon megkérdezte: — Mi történt? Tony féloldalasán mosolygott. Tűnődő arccal kétszer feldobta a gyűrűt a levegő­be, majd elkapta. Masters felé nyújtotta. — Akar egy gyűrűt? Masters arca halálsápadt lett. Hátra- ugrott. — Az isten verje meg! — kiáltotta. — Vigye innen! — Lecsúszott Braker ujjáról — mondta Tony. Elnémult, nyomasztó csend lett. Meg­fordult és visszament a társalgóba. Braker- hez fordult. Felé nyújtotta tenyerén a gyűrűt. — Ügy látszik, elvesztette! Braker csűfondáros nevetésbe tört ki. — Megtarthatja, hekuskám! — lihegte. — Én nem szeretnék semmiféle nyavalyás csontváz lenni! Tony a zsebébe csúsztatta a gyűrűt, maid Ingó. léptekkel elindult vissza a folyosón. Kopogott Overland ajtaján, és amikor meghallotta Laurette hangiát. benyitott. Masters és Laurette furcsán nézett rá. A professzor is felemelte a fejét az ágvon. — Hadnagy, én néha nem igazodom el az emberi gondolkodáson. — Overland szinte szégyenkező képet vágott. — Masters azt hiszi, mivel most magánál van a gyűrű, maga lesz a csontváz. Masters az ujjait ropogtatta. — Így, van, nem? A foglyok tudnak a gyűrűről. Mi is tudunk róla. Viszont Crow birtokában van, és biztos, hogy senki se fogja tőle elvenni! Overland professzor legyintett. — Gyerekség! — csattant fel. — Masters, maga úgy viselkedik, mint egy gyerek, tu­dós létére. Egyetlen bizonyosság van, hogy valaki közülünk csontváz lesz. De hogy me­lyikünk, azt nem tudhatjuk. Arra Is van esély, hogy mindannyian meghalunk. —• Arca elborult a dühtől. — És úgy látszik, mindannyian osztják a lehető leggyereke­sebb nézetet. Babonásak lettek a gyűrűvel kapcsolatban! A halál gyűrűje lett! Halál­fia, akinél a gyűrű van! Nevetséges! Követelőén Tony felé nyújtotta a kezét. — Adja ide, hadnagy. Kijelentem itt és most, hogy a világmindenség semmiféle turpissága sem változtathat azon, hogy én legyek a csontváz, ha én vagyok a csont­váz; és megfordítva. Tony a fejét rázta. — Magamnál tartom, legalábbis egyelőre. És azt is tudomásul kell vennie, hogy sem­milyen tudományos érvelés nem fog meg­győzni senkit arról, hogy a gyűrű nem a halál gyűrűje. Tudniillik valóban az! Overland professzor visszahanyatlott az ágyra. — Mi a szándéka vele?! — Amikor Tony nem válaszolt, bosszús hangon folytatta: — Ugyan, mi értelme van? Látszatra az egész dolog képtelenség! — Majd felderült az ar­ca. — És mit talált a kőrútján? Tony felvázolta az elgondolását. Két vagy három hét kell hozzá, hogy megjavítsák a hajtóműveket és az elektromos hálózatot. Overland szórakozottan bólintott. — Furcsa, nem? Az egész eddigi munka, amit DeTosque, Bodley, Morell, Haley, a Fare tesvérek és jómagam végeztünk, fölösleges volt. Az ittlétünk egy csapásra bebizonyítja azt az elméletet, amelyet igazolni pórbál- tunk. Laurette fanyarul Tonyra mosolygott. ■— Hadnagy — mondta —, lehet, hogy a csontváz nőé volt. — Nőé? — csattant fel Masters; arcán rémület tükröződött. — Te nem lehetsz az, Laurette! — Miért ne? A nőknek is van csontvá­zuk. Vagy nem tudtad? — Szemét továbbra sem vette le Tonyról. — Nos, hadnagy? Kérdeztem valamit. Tony rezzenéstelen arccal válaszolt. — A csontváz — mondta nyugodt han­gon — férifesontváz volt. — Akkor viszont — mondta Laurette Overland, és a kezét Tony felé nyújtotta —• adja ide a gyűrűt! Tony megdermedt. Nem számított rá, hogy a hazugságra ez lesz a válasz. Szeme sar­kából látta, hogv Overland professzor elsá­pad. Laurette kijelentése mégis Mastersre tette a legnagyobb hatást. — Gazember! Ezt a trükköt azért találta ki. hogv megszabaduljon a gyűrűtől! — Elő­relendült. A támadás váratlanul érte Tonyt. Hátra- tántorgott az ökölcsapás súlyától, elvágó­dott. Masters rávetette magát. — Eriéi Te teljesen megvesztél! — sikí­totta Laurette Tony arcára kiült a megvetés. Egy kemény mozdulattal lerázta magáról a férfit, és egyetlen jól irányzott ökölcsapással Ieterí- tette. Masters mozdulatlanul elterült a föl­dön. Tony lihegve felegyenesedett. Laurette Masters mellett térdelt, rémült tekintete azonban Tony pillantását kereste. — Sajnálom, hadnagy! — bökte ki. — Ugyan mit kellene sajnálnia? Legfel­jebb azt, hogy egy ilyen tökkelütöttbe sze­relmes! Abban a pillanatban megbánta, ahogy ki­mondta. Nem mert Laurette-re nézni, tekint­tetét mereven a professzorra szegezte. — Éjszaka van — mondta sután. — Esik. Holnap, ha felkel a nap, bizonyára más­képp látunk majd mindent. Akkor majd át­tekintjük a helyzetet, eltervezhetjük, hogy... — a mondat itt félbeszakadt. Miféle terve­ket? Majd hirtelen mégis befejezte: — Azt javaslom, aludjunk egyet. — Kiment. Néhány takaróval megágyazott magának a vezérlőterem padlóján, és azonnal elaludt; de olykor-olykor nyugtalanul forgolódott. A csontvázról álmodott... öten ültek a reggelizőasztalnál. Laurette tálalt. Masters mellette ült, szeme az enni­valóra tapadt. Braker olyan mohón evett, amennyire csak a bilincs engedte, Yates pedig az érdeklődés legcsekélvebb jele nél­kül piszkálgatta a reggelijét. Tony végzett a második csésze kávéval, és hátradőlt a széken. — Körülnézek — mondta Laurette-nek magyarázatképpen. Az ajtó felé indult. Braker hintázott a széken, és elvigyor- gott. — Hová megy, Csontváz uram? Tony megtorpant. — Egy Idő múlva, Braker — mondta fa­gyos tekintettel —, a gyűrű majd a helyére kerül! Yates letette a villát. — Ha arra céloz, hogy megszabadul tőle, akkor tudja, hogy lehetetlenségl Úgyis visz- szajön! — Kihívóan nézett rá. Masters felnézett, szeméből látszott, hogy furcsa gondolatokat forgat a fejében. Aztán tovább evett. Tony nem értette, mi van Masters arc­kifejezése mögött, vállat vont, és kiment. Hamarosan a hajót is elhagyta a raktárfal nyílásán keresztül. (Folytatjuk) KVÍZ * KVÍZ * KVÍZ * KVÍZ A Modrá vlna és a Rozhlas műsorújság nagy nyári versenye A VÁLTOZÁSOK A Szocialista Akadémia Duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) Já­rási Bizottsága a városközponttól távol, egy lakótelep mélyén szé­kel, a Csemadok szomszédságá­ban. Nagy Ferdinándot, a jb tit­kárát az akadémia szerepéről, a járás társadalmi-politikai életé­ben elfoglalt helyéről kérdezem. — A nevelési programban elég­gé hátrányos helyzetünk van. „Ha minden kötél szakad, gyertek ti“ — így viszonyulnak hozzánk. Ezért elsődleges feladatunk fel­kutatni, hol van ránk szükség. Előadásainkon pedig segédeszkö­zökkel, szemléltetéssel próbáljuk felkelteni a hallgatóság figyelmét egv-egy tudományágra, vagy azon belül valamelyik témakörre. Nem­rég tartottunk egy diaporámás előadást, amelynek témája a kör­nyezetvédelem volt. Ez a forma azonban technikailag igényes, csak a helyi népművelési központ segítségével tudjuk megoldani. Van egy másik bevált előadásso­rozatunk, a Kis Családi Iskola, amelyet körülbelül nyolc éve szervezünk A jövőben ki kell alakítanunk a hallgatósággal va­ló kapcsolatot, a vttakészséget, mert a vitáról leszoktattuk az embereket, pedig ma ez lenne a demokratizálódás útján az első lépés. Az elkövetkezendő időben TÜKRÉBEN munkahelyi átcsoportosításokat valósítunk meg, így akarjuk biz­tosítani az átképzést, de hogy hatékonnyá sikerüljön, központi irányelvnek kellene megszületnie. Vannak viszont olyan témakö­rök is, amelyekkel nem szívesen foglalkozunk, de anyagi okokból kénytelenek vagyunk megszervez­ni ezeket a tanfolyamokat, mivel szervezetünk önellátó. — Milyen a kapcsolatuk a fia­talokkal? — A nevelési programba már az óvodától kezdve igyekszünk bekapcsolódni a Szülői Akadé­mián keresztül, az iskolában pe­dig előadássorozatokat szerve­zünk különböző szervezetek fel­kérésére. Nagyon jó a kapcsola­tunk a somorjai (Samorín) kul- túrházaal, amely az összes ottani iskolában megszervezi az előadá­sokat, nekünk csak az előadót kell biztosítanunk. — Mik az elvárásai a Szocia­lista Akadémia közelgő országos kongresszusával kapcsolatban? — Szeretnénk elérni azt, hogy csökkentsük a szekciók számát. Nem megszüntetni akarjuk őket, hanem összevonni. Hiszen például a marxista-leninista filozófia és világnézeti nevelés szekciója, va­lamint a tudományos ateizmus szekciója tartalmilag szinte u­gyanazt végzi. Feleslegesnek tar­tom a 13 szekciót, csak feldara- boltságot hoz magával. Meg kell oldanunk továbbá azt, hogy konk­rét előadássorozatokat tudjunk tartani, amivel állandó munkát biztosítanánk előadóinknak. Ter­vezzük azt is, hogy jobban el­mélyítjük a személyes kapcsola­tot előadóinkkal, tagjainkkal. A szervek üléseinek számát is csök­kenteni akarjuk, hogy ne legye­nek fölösleges gyűléseink, azok­ból úgy is van elég. Viszont a megtartottakat hatékonyabbá kell tenni. Továbbá terveink közé tar­tozik, hogy több természettudo­mányi, főként csillagászattal fog­lalkozó előadást tartunk. Ez na­gyon érdekli az embereket, főként az ifjúságot. Ráadásul ezek az előadások indirekt módon hatnak az emberek tudományos világné­zetének alakítására, az új, modern gondolkodásmód elsajátítására, s ez — remélhetőleg — gyorsítja az új cselekvésmódok elterjedé­sét is. ősszel lesz az országos kon­ferencia, ahol reméljük, minden érintett kielégítő választ kap kér­déseire, problémáira. Azokra is, amelyeket Nagy Ferdinánd vázolt fel. Utána pedig elindulhatnak a maguk nehéz útján az új gondo­latok, a frissebb szellemiség, hogy megmutassák, mennyit is érnek. Bolemant Lilla Nyári rejtvényjátékunkba a rádió- hallgaték ezrei kapcsolódtak be, és küldik hétről hétre a válaszokat, hogy gyarapodjék a pontszámúk. Kö­szönjük az érdeklődést, és természe­tesen mindenkinek drukkolunk. Az első díj, mint azt már megírtuk, szí­nes tévékészülék. Most pedig lássuk a negyei k for­duló kérdéseire a helyes válaszokat! 1. Viliam Plezva, 2. Ennlo Morlconne, 3. Nicaragua, 4. Bardejov, 5. 400 és 800 méter. A hatodik forduld kérdései: 1. Csehszlovákia 70 éve 1948 februárjának utolsó napjai fa­gyosak voltak, annál forrongobb volt Csehszlovákia politikai élete; sors­döntő események zajlottak ezekben a napokban. Prágában a Vencel téren hatalmas népgyűlést tartottak, ame­lyen beszédet mondott Element Gott­wald. Óriási tapsvihar tört ki, amikor ezt mondta Gottwald: “BeneS elnök valamennyi javaslatomat elfogadta...“ Kérdésünk: Mikor választották meg köztársasági elnökké Klement Gott- waldot? 2. Zene és élet Mi a neve annak a hangszernek, a- melyet elsőként a Beatles együttes használt, s amelynek virtuóz mestere Rawl Shankar indiai muzsikus' 3. Nemzetekről — tartozzunk bár máshová Beszélgetés hangzik el a rádióban egy országról, amelynek hossza é- szaktól délig 4000 kilométer. Tizenöt éve lesz szeptember 11-én, hogy itt hatalomra jutott a fasiszta junta, — mely kegyetlenül eltipor mindent, ami haladó. Kérdésünk: Írjátok meg ennek az országnak a nevét! 4. Gyertek velünk kirándulni! Riportot hallhattok a Csallóköznek arról a részéről, ahol legnagyobb ma­darunk, a túzok él. Kérdésünk: Mennyi a súlya a fel­nőtt túzokkakasnak:a) 10 kg, b) 18 kg, c) 28 kg? 5. Sport az újságírók szemével A calgaryi téli olimpiai játékokra emlékezik vissza Peter PospíSil, a Start sportláp fotoriportere. Az csak természetes, hogy legszorgalmasab­ban akkor kattintgatta a fényképező­gépét, amikor a csehszlovák sízők vonultak fel a győzelmi dobogóra. Kérdésünk: Írjátok meg. hány ér­met szereztek Calgaryban a csehszlo­vák sízők (futók és ugrók 11 A helyes válaszokat szerdáig, au­gusztus 10-ig várjuk postai levelező­lapon a következő címre: Ceskoslo- vensky rozhlas, Modrá vlna, Mytna 1, 812 90 Bratislava.

Next

/
Thumbnails
Contents