Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-27 / 30. szám

­ra Edzett ifjúságért [ AHOL A TESTNEVELÉS (IS) EÖ TANTÁRGY Czigler Sándor A galántal gimnáziumban Immár hagyományos testnevelési nappal bú­csúztatják a tanévet. Nem véletlenül. Ez az az iskola, ahol nem mellékes foglalkozásként kezelik a testneve­lést, amely nélkül még lehet boldo­gulni, hanem olyan fontos tantárgy­ként, mint bármelyik másikat. Ezért már amikor a dr. Viera Jamrisková- val, az SZSZK Oktatásügyi, Ifjúsági és Sportügyi Minisztériumának szak­osztályvezetőjével folytatott beszél­getéssel elindítottam az iskolai test­nevelés helyzetéről szőlő sorozatun­kat, tudtam, hogy utam első állomása Galánta lesz. Mart képzelje csak el a kedves olvasó: ebben az Iskolában öt testne­velő tanár van, s ezen kívül a sport­körök vezetésében számos külső munkatárs, a szülői munkaközösség tagja, iskolabarát is “besegít“. És még így is mindenki nyakig van a munkában. Az elmondottakból is kitűnik, hogy ebben az iskolában a sport és a test­nevelés emancipálódott a többi tan­tárggyal. Ez első sorban Czigler Sándor érdeme, aki lassan huszonki­lenc éve harcol az iskolai testnevelés egyenjogúsításáért. A földrajz-testne­velés szakos tanár 1959-ben került Ide, és törekvését siker koronázta, jelenleg a testnevelési tantárgybizott­ság vezetője, és élete, hivatása kré­dójáról a következőképpen vall: — Már az ókori bölcselkedők is tudták, hogy a test edzése éppúgy hozzátartozik az ember harmonikus fejlődéséhez, mint a szellemi képes­ség, a tudás gyarapítása. Mert csak ép, egészséges testben fejlődhetnek ki magasabb szellemi értékek. Ennek ellenére a testnevelés még mindig nem tölti be az iskolában, és éle­tünkben általában, az őt megillető szerepét. A torna sok helyen ma is másodrendű tantárgy, amely benne van ugyan a tantervben, de azt tart­ják, hogy nem kell komolyan venni. Tornából még nem bukott meg senki. Bezzeg ha valaki nem tud megolda­ni egy számtani műveletet, az kö­nyörtelenül elbukik. Ha viszont kép­telen végrehajtani egy egyszerű bukófordulót, az fel sem tűnik. Ezen­kívül a testnevelés nemcsak torna, hanem egyben a nevelés egyik fon­tos alkotó eleme. Sajnos, a legtöbb helyen a testnevelési órákon ma is legfeljebb a megszokott mozgásgya­korlatokat, kar- és lábmozgatást, törzshajlítást végzik. Ez nem elég. Galántán sokkal tágabban értelme­zik a testnevelés fogalmát. A gimná­zium azon kevés Iskolák közé tarto­zik, ahol már tégebben bevezették a kötelező heti három óra testnevelést, amely egy minisztériumi rendelet értelmében még csak a jövő zenéje. A tanulók 76 százaléka megszerezte a rátermettségi honvédelmi jelvényt, hatvannégyen ezüstéremmel rendel­keznek, Kardos László pedig arany­érmes és a kerületi verseny második helyezettje. A tanulóknak ugyancsak a háromnegyed része bekapcsolódik a sportkörök munkájába. Ezeket a testnevelő tanárok, s a szülői munka- közösség tagjai vezetik. Czigler Sán­dor tanár hevenyében sorolja a körö­ket. Röplabdával két csoportban 36-an foglalkoznak, kosárlabdával szintúgy. Atlétikában 12 —14 tagú csoportok alakultak ki korosztályon­ként. Sakkozásban szlovákiai 2. he­lyet szereztek. A sakk-kör érdekessé­ge, hogy két harmadikos tanuló ve­zeti. Alexovics György és Gabi, akik egyébként Vágsellyén (Sala) sakkoz­nak. Czigler Sándor készítette fel azt a honvédelmi leánycsapatot, amely tavaly megnyerte az “Őrtüzek a he­gyekben“ SZISZ-verseny kerületi for­dulóját. A csapat tagja, Czajlik Lea a szlovákiai döntőben második lett. Az Iskola hosszú folyosóját a vitri­nekben serlegek, kupák, elismerő ok­levelek díszítik. Hogyan lehetséges az, hogy egy iskolában ennyi tehet­ség tör fel. — Ügy, hogy kellő figyelmet szen­teltünk a testnevelés kérdéskörének általában — magyarázza meg Czig­ler Sándor. — Szakosodunk a test­nevelésen belül is. Marsall János, Schenk Sándor, Takács György és Pék Lászlóné kollegákkal mindannyi­an mással foglalkozunk. Ogy látom, ez a dolgok rendje. Vegyük csak például, hogy mennyire szakosodnak más tantárgyak. A természettudomá­nyokon belül az utóbbi években e- gyetlen ágazaton belül hány, hivata­losan elfogadott tantárgy jött létre, így vagyunk a testneveléssel is. A szakosítás pedig lehetővé teszi a te­hetség fölfedezését és kifuttatását. Szerencsénk is van, mert nálunk az anyagi és a műszaki ellátottság vi­szonylag jó, van két tornatermünk is. De... A kinti pályák viszont annál rosszabb állapotban vannak. Eleve szakszerűtlenül építették őket. Az uszodánk műszaki hiba miatt már néhány hónapja nem üzemel. Kár, nagy kér, mert Czajlik Lea például született úszótehetség is. Öt iskolai rekordot tart. Hiába fordulunk azon­ban fűhöz fához, nincs aki vállalná a hiba kijavításának kivitelezését. A Czajlik Lea járás szégyene, hogy amikor honvé­delmi versenyeket nyerünk, ugyan­akkor nincs a területén egyetlen lö­völde sem. Ami volt, biztonsági okok­ból bezárták, öt éve fekszik az ille­tékes szerveknél megrendelésünk tornaszerekre, azóta hiába várjuk őket, hogy a szertornászok is gyako­rolhassanak. Hát így állunk az isko­lai testneveléssel. Pedig, ügyi, ná­lunk már elég jó a helyzet. Milyen lehet máshol? Valóban! Milyen lehet? Sorozatunk következő állomásai majd megmutat­ják. PALÄGYI LAJOS (A szerző felvételei) A honvédelmi leánycsapat Czigler Sándorral: balról: Kiss Kati, Csiffóry Szilvia, Czigler Sándor, Bondor Erika és Czajlik Lea. Kevés ember ismeri olyan közelről a DAC labda­rúgóit, mint dr. Stadtrucker Sándor, a csapat orvosa. Az 6 meglátásait jegyezte le sorozatunkban dr. Széher Mátyás, a START című képes hetilap főszerkesztő he­lyettese. Fieber Péter • Kapko Játékát látva,, remek felfutásait, beadásait él­vezve, amelyek után vágtázókat megszégyenítő gyorsa­sággal tért vissza helyére nemegyszer feisőhajtottunk a klspadon: „Hja, ha nekünk ilyen balhátvédünk Is len­ne... A bal oldalon akkortájt legtöbbször Leäko szokott játszani. Amikorra hozzánk került a Slovanból, a „já­tékoskenyerének“ javát már megette, így akárhogy is igyekezett DuSan, nem tudott támadó védővé válni. Nem mondom, megbízható hátvéd volt, de a Kapko- féle játékfelfogás egészen más dimenziókat tárt fel előttünk. Egyszer, még az I. nemzeti ligában játszottunk, barát­ságos mérkőzést vívtunk az Interrel. Azt gondoltuk, hogy kihasználva Audi gyorsaságát, próbálunk valamit keresni a jobboldali támadások erőltetésével. Hát, ez nem jött be. Egy Fieber nevű, fekete hajú fiatalember a mi csatárunkat szinte leradlrozta a pályáról. Haza­felé a buszban már megfogalmazódott: ha nekünk olyan balhátvédünk lenne, mint ez a Fieber... Közben bekerültünk az I. ligába, Fieber pedig tagja lett a csehszlovák válogatott szélesebb keretének. Mit hoz a sors, kiesett az Inter, mi pedig egy évre megszereztük Fiebert. Nagyvárosi fiú létére szinte egyik napról a másikra bevégódott a csapatba, megszerette őt az egész társa­ság, ráadásul a nézők egyik kedvence lett. Szomorú is volt mindenki, amikor Péternek vissza kellett mennie az Interbe. Hiába volt minden próbálkozás, a tuzionált Inter ZTS csapata nagyon Is tudta, hogy egy Ilyen jó futballistára neki is szüksége van. Hiába akart Péter Is maradni, egy év után vissza kellett mennie az Inter- hez. De azzal váltunk el, hogy a legközelebbi átigazolási Időszakban ismét megpróbálkozik hozzánk Jönni. Meg­mondom őszintén, én is azok közé tartoztam, akik hi­tetlenül szemlélték Fieber megszerzésére irányuló tevé­kenységet. Volt viszont valami, vagy inkább valaki, aki éltette bennünk a reményt. Ez Fieber édesapja volt. Annyira megszerette csapatunkat, hogy még akkor Is lejárt Dunaszerdahelyre, amikor a fia már ismét az Inter sárga-fekete mezét viselte. Hadd mondjam el, Pé­ter szerencséje, hogy egy sportszerető családban szüle­tett, édesapja nem sajnálva a költségeket, szinte az egész országba eljárt fia mérkőzéseire. Ami viszont legalább ennyire fontos, nemcsak szurkolója, hanem első számú kritikusa Is volt Péternek. Mert minden fel­felé ívelő karrier záloga, hogy valaki kimondja az őszinte, bíráló szót is. Itt jegyzem meg, hogy Pétert azért az edzők Is meg- megdorgáljék. ö ugyanis vidám kedélyű fiatalember, sót nyugodtan azt is mondhatnám róla, hogy hajlamos a bohémságra. Ebből kifolyólag néha a játék hevében megfeledkezik a biztonságról, elkalandozik előre, és nem mindig tud visszatérni időben a fő feladatát telje­síteni, ami, ugye a védekezés. Hasonlóképpen elkönnvel- műsködi néha a helyzeteket is, Olomoucban például Pecze edző pénzbüntetéssel fenyegette. Péter csehszlovák válogatott, így ő a csapat egyik sztárja. Ennek ellenére egyáltalán nem beképzelt, el­lenkezőleg: nagyon is társas lény, nemegyszer hangsú­lyozta már, milyen jól érzi magát nálunk. Megfelel neki a környezet éppúgy, mint a csapatunk játékfelfogása. Az Interben más volt a játékstílus, nem az 6 testéhez szabták, nem is tudta kidomborítani Igazi képességeit. Péter nem kártyázik, nem Iszik, nem dohányzik, éle­téi a futball határozza meg. Nem volna viszont normá­lis fiatalember, ha nem szeretné a modern zenét. Az összpontosításokra rendszerint magával hozza a zenés videó-kazettákat is. Említettem, hogy amolyan bohém típus. A csapatban ő a kölcsönös ugratások kezdemé­nyezője, szinte mindig kész valami csalafintaságra. Ezért, persze, a játékostársak nem sértődnek meg, ha­nem igyekeznek visszaadni a kölcsönt, de ebben * mű­fajban vajmi kevés esélyük van Péterrel szemben. Ki­váló hangulatot tud teremteni a csapatban. Viszont tudja, hol a határ, például soha nem vitázik az edzők­kel, nem kérdőjelezi meg utasításaikat. Tudja, hogy egy csapatnál mindenkinek megvan a szereposztása, ezt pedig respektálni kell. ö futballista, és hozzáteszem: remek játékos. Legközelebb Medgyes József. t V *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents