Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-13 / 28. szám

ROSS ROCKLYNNE A • J" +* 1 • ^ Az ldo urhajojai II. rész Kellemesen derűs hang volt, és még kellemesebben nőies. Tony szíve meg­dobbant. — Emberek vagyunk — magyarázta. — Látja? — Meglengette a karját, mintha szárny lett volna. Elmosolyo­dott. — Bár mielőtt maguk megjelen­tek, már elszántuk magunkat, hogy helybéliek leszünk. — Ál Hajótöröttek... — A hang egy kicsit hűvösen csengett. — Saj­nálatos. Jöjjenek be! Megbeszéljük az egész dolgot. Mondja, azok bilincsek? — Igen. — Hm. Két bűnöző és egy zsaru! Nos, jöjjenek be, ismerkedjenek meg a többiekkel. Egy óra múlva Tony egy kis társal­góban pihent, űrruha nélkül, a har­madik cigarettáját szívta. Vele szem­ben Braker és Yates. A lány, akiről kiderült, hogy Laurettenek hívják, az ajtófélfának támaszkodott. Lovaglónad­rág és fehér selyemblúz volt rajta. A haja szőke volt, a szeme tiszta, mély kék. A száját kissé összeszorította, és dühösnek látszott. Tony nem tudta le­venni róla a szemét. A lány mellett egy férfi állt. A haja és a bőre sötét árnyalatú volt, és lát­szott rajta, hogy robbanékony alkat. Mindkét kezén az ujjait pattogtatta, tü­relmetlenségről és ingerlékenységről árulkodó mozdulatokkal. Erle Masters- nek hívták. Egy idősebb férfi lépett a szobába. Szemüveget tett fel, aztán körülpillan­tott. Tony felállt. Laurette színtelen hangon közölte: — Hadnagy, bemutatom az apámat. Apa, ez itt Tony Crow hadnagy a BRK-tól. ök pedig ott a bűnözők, akik­ről beszéltem. — Azt mondod, bűnözők? — kér­dezte meg Overland professzor. Olyan mély volt a hangja, hogy szinte az egyes rezgéseket ki lehetett venni. Megdörzsölte borostás állát. — Kelle­, metlen. Pont most, amikor már majd­nem összeillesztettük az 1007-es De- Tosque rétegeket a 70-essel. És sok Jel mutat arra, hogy az 1007-es csú­csa beleillik a negyedik Morell-féle kráterbe a Ceresen, ami azt jelenti, hogy az 1007-es megközelítette volna a felszínt, ha ugyan el nem éri. Ha most nem kéne abbahagynunk... — Emiatt nem kell abbahagynia — szólalt meg Masters, és közben patto­gott az ujja. — Ezek hárman elalhat- nak a társalgóban. Befejezhetjük az adatok értékelését, aztán majd meg­szabadulunk tőlük. Overland kétkedőén rázta őszülő fe­jét. — Képtelen ötlet ezt a két embert bilincsben tartani egy egész hónapig. Masters Ingerülten válaszolt: — Akkor feltételesen szabadlábra helyezzük őket. Ideiglenesen levesz- szük róluk a bilincset, ha megígérik, hogy újra fölveszik, amikor leszállunk a Marson, i Tony halkan elnevette magát. — Sajnálom, de ebben a két ember­ben öt percig sem lehet megbízni, nem­hogy egy hónapig! — Elhallgatott, maid folytatta: — Remélem, tisztában van vele, professzor úr, hogy a körülmé­nyek között jogomban áll elrendelni, hogy vigyen vissza a Marsra minket. A kormánynak ebben az esetben az a legfontosabb, hogy ezt a két embert őrizetbe vegyék Azt mondom, ha azon­nal elindulunk, több időt szentelhet majd a kutatásnak. Overland beletörődő hangon vála­szolt: — Természetesen. De akkor semmi­képpen sem érhetek oda az egyetemre a karácsonyi bankettra. — Rövidlátó szemében csalódás tükröződött. — Nagy esélyem van rá, hogy nekem adják Mukit, viszont már december harma- dika van. Mindegy, a havat lekös­sük ... Laurette Overland keserűen hozzá­tette: — Bárcsak ne szálltunk volna le az 1007-esen! Nélkülünk is lói elbol­dogultak volna! — Tökéletesen, Overland kisasszony — Tony komolyan a lány szemébe né­zett. — Leszámítva azt, hogy itt re­kedtünk volna. És rövid időn belül itt is pusztultunk volna. — Na és? — A lány villogó szem­mel nézett rá. Erle Masters megragad­ta a karját, valamit mormogott neki, és kivezette a szobából. Overland barátságosan megszorítot­ta Tony karját, és rákacsintott. — Ne törődjön velük, fiam! Ha ma­gának vagy a védenceinek bármire szükségük van, használhatják a kabi­nomat. Negyvennyolc óra alatt elér­jük a Marsot, ebből hét-nyolc óra, amíg kijutunk a kisbolygóövezetből. Tony elképedve megrázta a fejét. — Negyvennyolc óra alatt?! Overland elvigyorodott. Fogai sár­gásak voltak a nikotintól. — így van. Ez már újfajta hajó, H-H-megha]tású. Fürge jószág. — Aha! A Fitzgerald-féle összehú­zódás? Overland szórakozottan bólintott és kiment. Tony utánabámult. Eszébe ju­tott valami... a csontváz! Braker békülékeny hangon szólalt meg: — Kész röhej! Tony megfordult: — Mi kész röhej? — kérdezte ér­deklődőén. Braker kinyújtotta hosszú, izmos lá­bát. Jobb keze középső ujján szóra­kozottan forgatott egy aranygyűrűt. — Hát az — mondta félvállról —, hogy a divatos elmélet szerint az asz­teroidák valaha bolygók voltak. De nem biztos, hogy az elmélet helyes, ezért kiküldenek néhány szakállas po­fát, hogy bogarásszák végig a hasa- dékokat, rétegeződéseket, barázdákat az egyes aszteroidákon, és hozzák összefüggésbe egymással. A lány fa­terja éppen össze akarta hozni az 1007-est, a 70-est meg a Cerest. Derék munka. De ml a francnak? Bebizonyít­ják az elméletet, az aszteroidák ugyan­úgy járnak körbe, mint a bolondőra, és mire vesztegették el azt a sok pénzt? Szórakozottan forgatta ujján a gyű­rűt. Tony éppolyan szórakozottan nézte, ahogy játszott vele. Mintha valami fur­csa ... Tony összerezzent. Szeme tág­ra nyílt. A gyűrű! Talpra ugrott, elhátrált a gyűrűtől. Braker és Yates furcsán nézett rá. Braker felállt, a szemöldökét rán­colta. — Mondja, hekuskám, ml jött ma­gára? Megőrült? Ogy néz ki, mint egy kísértet! Tony szíve hevesen kalapált. Halán­tékán lüktettek az erek. Igen, úgy néz ki, mint egy kísértet. Rekedten felne­vetett. A képzelet játéka volt, hogy az előbb Braker fejéről eltűnt a hús, és nem maradt más, csak... a kopo­nya? — Nem vagyok kísértet — vacogta szinte önkívületben. Még mindig a gyű­rűre meredt. Aztán lehunyta a szemét, ökölbe szorította a kezét. — Becsavarodott — mondta Yates hitetlenkedve. — Teljesen begolyózott! Tony kinyitotta a szemét, figyelme­sen szemügyre vette Brakert. Yateset, a falikárpitot. Lassan lehlggadt. Ettől kezdve akármi történik, uralkodnia kell magán. — Semmi bajom, Braker. Hadd lás­sam azt a gyűrűt! — Hangja halkan, határozottan, baljóslatúén csengett. — Rohama volt? — csattant fel Braker gyanakodva. — Nincs semmi bajom. — Tony ha­tározottan megfogta Braker megbilin­cselt kezét, megnézte a hibás sma­ragddal ékesített aranykarikát. Émely- gett az iszonyattól, de nem vette le a szemét a gyűrűről. — Honnan szerezte ezt a gyűrűt, Braker? — Nem nézett fel. — Hát, huszonnyolcban lehetett... vagy talán huszonkilencben? — Bra­ker ’hangja 'hirtelen dühös lett, mél­tatlankodó. Elhúzta a kezét. — Mit akar ezzel? Tisztességes úton szerez­tem és kész! — Valójában azt szerettem volna megtudni — mondta Tony —, hogy volt-e valaha egy másik, ugyanilyen gyűrű. Remélem, nem... Illetve nem is tudom... A fene egye meg! — Én meg nem tudom, miről be­szél — förmedt rá Braker. — Szerin­tem mégis becsavarodott. A francba, a hibás smaragd olyan, mint az ujjle­nyomat! Nincs belőle két egyforma! Ezt maga is tudja! Tony bólintott, hátralépett. Rágyúj­tott egy cigarettára, hagyta, hogy be­burkolja a füst. — Maguk itt maradnak — mondta. Kihátrált, bereteszelte maga mögött az ajtót. Súlyos léptekkel végighaladt a folyosón, lement egy rövid lépcsőn, majd tovább egy kis folyosón. A két ajtó közül találomra felrán­totta az egyiket. Vagy fél tucat doboz zuhant rá a polcokról. Szemlátomást egy szekrénybe tévedt. Aztán kinyílt a másik ajtó. Tony hátratántorodott, elvesztette az egyensúlyát a dobozára­dat alatt. Beleütközött Laurette Over- landbe. A lány levegő után kapkodott, és majdnem elesett. Tony még idejében megfordult, hogy elkapja, de végül mindketten elvágódtak. Tony hirtelen, gondolkodás nélkül magához húzta Laurette-t, és megcsókolta. (Folytatjuk) SrHI»M*rST?" KVÍZ * KVÍZ * KVÍZ * KVÍZ A Csehszlovák Rádió Modrá vlna műsora és a Rozhlas mű­sorújság közös rejtvényjátéka jú­lius 15-én, pénteken 19.45 órakor a harmadik fordulóval folytató­dik. Ha még nem döntöttétek el, bekapcsolódjatok-e a játékba, itt az újabb lehetőség. Semmit sem veszíthettek, sőt nyerhettek. Ha most csatlakoztok, még mindig elérhetitek a 45-ből a 30 helyes választ, ami feltétele annak, hogy részt vehessetek a végéő sorso­lásban. Már biztosan tudjátok, hogy a fődíjak között van színes tévé, Sharp személyi számítógép, külföldi repülőút, és további ki­lenc értékes nyeremény. Az első forduló feladataira, a- melyek július 1-én hangzottak el a rádióban, a helyes válaszok a következők: 1. A CSKP alakuló kongresszusát 1921. május 14—16-án tartották. 2. A Bratislava! Lírát eddig 23- szor rendezték meg. 3. Hérát, Kandahár és Ghánzí Af­ganisztánban van. 4. Ludwig van Beethoven. 5. A három szovjet labdarúgó a Dinamo Kijev csapatában Játszik. A harmadik forduló verseny- feladatai: I. Csehszlovákia 70 éve Melyik évben fogadta el a cseh­szlovák kormány a müncheni e- gyezményt? II. Zene és élet 1985-ben lépett fel Bratislavá- ban a Blues-brakers nevű együtte­sével az a férfi, akit a fehér blues atyjaként emlegetnek, s már életében legendává vált. Ki ez a művész? III. Nemzetekről — tartozzunk bár máshová írjátok meg, melyik országot nevezik a „tizenhárom napfényes hónap“ országának! Ez az ország a kitűnő maratoni futó és olim­piai bajnok Abebe Bikila szülő­földje. IV. Gyertek velünk kirándulni Riportunkkal ezúttal egy falu­ba, Veiké Leváre-ba kalauzolunk el benneteket. Megtalálhatók itt a habán kultúra emlékei. Melyik az az ország, ahonnan a habánok származnak, akik a 16. század­ban az Osztrák-magyar Monarchia területén is letelepedtek? V. Sport az újságíró szemével Az adásban beszélgetést hallo­tok a Sport folyóirat főszerkesz­tőjével, Igor Mrázzal, aki könyvet írt Ján Popluhárról. Kérdésünk: Melyik ismert futballcsapatban töltötte legsikeresebb éveit Ján Popluhár? A válaszokat július 20-ig vár­juk a következő címre: Ceskoslo- vensk? rozhlas, Modrá vlna, M?t- na 1, 812 90 Bratislava. ..<*1 TUDOMÁNY Híradás a Galaxis középpontjából ismert neandervölgyi példányok. 152 neandervölgyi leletet elemezve, a Pennsylvania egyetem kutatói azt ta­lálták, hogy 13 lehetett közel repro­dukciós szakaszának végéhez, amikor meghalt „Bizonytalan, hogy valame­lyikük is túlélte volna reprodukciós időszakát“ — jelentette ki az egyik kutató. A modern ember megjelenésé­vel változott, sokkal összetettebbé vált a társas magatartás, sokkal bo­nyolultabbak lettek a szerszámok és nőtt a populáció. Ezen a ponton kezdtek hosszabb ideig élni az embe­rek. A csillagászok már régóta vitatkoz­nak róla, hogy ml lehet a Tejútrend­szer középpontjában. Fekete lyuk? Nagyon aktiv csillagok halmaza? Vagy valami más? Csak az a bizo­nyos, hogy óriási Energiamennyiség sugárzódik ki a középpontból. Sajnos nem pillanthatjuk meg a Galaxis köz­pontját, mert sötét porfelhők takar­ják el a szemünk elől. Csak a rádió- és ez infravörös sugárzást figyelhet­jük meg, ez azonban rossz felbontá­sú, nagyon nehéz behatárolni és el­választani egymástól a kis objektu­mokat. Szerencsére 18 évenként a Hold állása lehetőséget kínál a fel­bontás javítására. A Hawaii egyetem kutatóinak legújabb megfigyelései ar­ra vallanak, hogy a Tejútrendszer kö­zéppontjában kompakt, fényes infra­vörös objektum helyezkedik el, ame­lyet nem tudnak beilleszteni az erről a területről alkotott képbe. A Tejút­rendszer középpontja előtt átvonuló Holdnak nincs légköre, ezért nagyon éles a kontúrja, körvonala. Fokozato­san vágja el a háta mögül érkező su­gárzás útját, így a csillagászok na­gyon pontosan meghatározhatják, hogy honnan jön a sugárzás. A múlt év szeptemberében megfigyelt együtt­állás során kompakt objektumot fe­deztek fel. Nem csillag és ahhoz is túl kompakt, hogy csillaghalmaz le­hetne. Olyan nagy tömege van, ami­lyen a fekete lyukakra jellemző, de az elemzés jelenlegi szakaszában a hawaii-szigeteki csillagászok még nem akarják azt állítani, hogy valóban fe­kete lyuk lenne. Modern magatartás — hosszabb élet Korunk átlagos női jóval túlélik reprodukciós időszakuk végét — ez egyedülálló jelenség a főemlős fajok között. A neandervölgyi ősemberlele­tek elemzése ez a menopauza utáni meghosszabbodása az anatómiai szompontból modern emberrel fejlő­dött ki, 40 ezer évvel ezelőtt. A nean­dervölgyi ősemberek ritkán élték túl 40—45. életévüket Az iraki Shanidar barlangban talált két neandervölgyi közül az egyik a harmincas éveinek közepén, a másik negyvenes éveinek elején halt meg — ezek a legidősebb Az evolúció kozmikus vezérlése Az utóbbi években hevesen vitat­koznak róla, hogy a dinoszauruszok­nak a krétakör-harmadkor határán végbement kihalása összefügghet-e egy óriás meteorit becsapódásával. A legújabb feltevések szerint a földi evolúciós folyamatot kozmikus folya­matok irányítanák: meteoritbecsapó­dások, a földi mágneses sarkok pó­lusváltásai. A földtörténet utolsó sza­kaszában három ilyen 150 millió éves periódusó eseményt lehet megfigyel­ni. Kétségtelen, hogy a földtörténet nagy átalakulásainak idejében világ­méretű és valamennyi élőlényt érin­tő változást lehet megfigyelni. Vala­mennyi ilyen periódusban, amely több millió évre nyúlik, kezdetben nagy kihalást, a végén nagy újjákép- ződési fázist lehet megfigyelni. Ezek­ben az átalakulási időszakokban rendkívül sok mutáció ment végbe, ami feltehetően összefügg a földmág­neses pajzs időleges eltűnésével, a mágneses pólusváltással — ennek oka pedig valamilyen kozmikus esemény lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents