Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-13 / 28. szám
A könyv kábítószer, hallottam valahol, csak éppen olyan, hogy kikapcsolódást nyújt, nevel, egyéniséget formál és tanít. Na meg, persze, egészséges. Hogy számos fiatal mégsem a könyvért nyúl szabadidejében, hanem a pálinkás üvegért, ennek számtalan oka van. A legfőbb, hogy sem a család, sem az iskola, sem a könyvtár nem tanította meg őket szeretni, értékelni, becsülni a könyvet. Könyvtárosaink gyakran panaszkodnak arról, hogy a fiatalok — de nemcak az ifjúság — körében nincs becsülete a könyvnek, a könyvtár látogatói javarészt nyugdíjasokból tevődnek össze. Hogy ez mennyire nem jellemzi a Nagykürtös! (Vefky Krtís) „A fiatalok nem csaptak be még soha” járás egyig legszebb és legnagyobb könyvtárát, az ipolynyékit (Vinica)j erről beszélt Terebesy Teréz, a könyvtár vezetője. Évről évre többen járnak a könyvtárba. Nem igaz, hogy a videó meg egyéb tömegkommunikációs eszköz kiszorították a könyveket az emberek életéből. Legalábbis ez az ipolynyékiekre nem vonatkozik. A falunak több mint kétezer lakosa van, 32 százaléka könyvtárba jár. Ez, azt hiszem, szép arány. Minden családra jut egy könyvtárlátogató. Jó érzés látni, amikor családostól a gyerekekkel együtt jönnek el a könyvtárba. A legnagyobb nyüzsgés vasárnaponként van. Ilyenkor szinte megéled a könyvtár. De olvasóban máskor sincs hiány. Nem panasz- kodhatom. A fiatalokra pedig legkevésbé nem. Rendszeres látogatói a könyvtárnak, igaz, van, miből válogatniuk. Több mint huszonnyolcezer könyv áll az olvasók rendelkezésére, ebből nyolcezer a magyar nyelvű könyv. Ez mellett 35 különféle újság is jár hozzánk, amelyet ugyanúgy ki lehet kölcsönözni, mint a könyveket. Hogy milyen könyveket olvasnak a fiatalok, az attól is függ, hogy lány vagy fiú olvasóról van e sző. A lányok szeretik a nagy, romantikus történeteket, a fiúk inkább fantasztikus irodalomhoz vonzódnak. Közkedveltek a hazai magyar íróit, költők kötetei is. Van a könyvtárnak egy újdonsága, a zenesarok. Csajkovszkijtól, a Modern Hungárián át, a verses lemeztől a meselemezig sokféle hanganyag megtalálható és meghallgatható a könyvtárnak ezen a részén. Ez szerencsés húzás volt, amióta működik ez a zenesarok, még több lett a fiatal olvasónk. A fiatalok egyébként még soha nem csaptak be. Eddig minden akcióba lelkesen, kezde- ményezően bekapcsolódtak. A múltkoriban a „zenesarokban“ Csajkovszkijról szóló előadást rendeztünk. Mondhatom, nagyon jól sikerült, aminek azért örülök, mert kiderült, a klasszikus zenéről is el tudunk beszélgetni, s nem igaz, hogy a fiatalokat csak a poprock érdekli. Más kérdés, hogy én Is szívesen hallgatok velük rockzenét, de abból is az értékeset, mert van ilyen... Talán ezért meleg hangulatú a kapcsolatunk. Legalábbis nekem öröm velük programokat, vetélkedőket szervezni. Mert az is van. Jeles évfordulókra — de nem csak o- lyankor — rendszeresen irodalmi vetélkedőket, előadásokat szervezünk, karöltve a helyi SZISZ-szer- vezettel. Szeretem a fiatalokat és örülök annak, hogy az előadások sem merev, rideg hangulatban zajlanak. Ezt talán azzal értük el, hogy nem szabtuk meg, ki hová üljön, mikor szólaljon meg, nem kell külön szólalási engedélyt kérnie. Maga az előadó sem ül íróasztal mögé. így közvetlenebb kapcsolat alakul ki köztünk. A vetélkedőkön a legjobb válaszadókat kisebb ajándékokkal jutalmazzuk meg. A legközelebbi közös programunk a SZISZ-szel a „Lapozgatás községünk krónikájában“ címmel lesz. De nemcsak betervezett programjaink vannak. Ha egy olyan filmet látunk mohiban vagy a tévében, amely könyv formájában is hozzáférhető, máris szervezzük hozzá a vitaestet. összeszoktuk hasonlítani a filmben látottakat a könyvben leírott történettel. Fontosnak tartom a jól megszervezett propagandát és agitá- ciót is. Ha új könyvek érkeznek, a falu lakosságát hangszórón keresztül értesítem erről. Nem dicsekvésből mondom, de magam is sietek elolvasni az új könyveket. Már csak azért is, mert más is így van ezzel, s hogy nézne ki, hogy jönnek érdeklődni az új könyvek iránt, én meg csak a vállam vonogatnám. Ha a mai fiatal olvasókat összehasonlítom a húsz évvel ezelőttiekkel, azt kell mondanom, hogy a maiak i- gényesebbek, tájékozottabbak, véleményük van az olvasottakról, és jobban el lehet velük beszélgetni, mert nyíltabbak, őszintébbek. Balázs Zsuzsa Böjtös János felvétele A lőtt lábú madár nyomában Motto: „Egy napon fgy szólt anyám: — Írhatnál rólunk is valami könyvet. — Nocsak! -1- néztem a szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szo- morúságos? — Igaz legyen — mondta.“ Az Igaz könyv, Sütő András első, csorbulatlanul szép, formájában és tartalmában egyaránt gazdag könyve sokáig váratott magára. 22 évesen debütált, 1949-ben. De az „Anyám könnyű álmot ígér“ című esszéregénye, amelyből a nyitősorokat Idéztük, csak 1970-ben látott napvilágot. Ha emlékezetem nem csal, Gál László buzdítására fejezte be Sütő András ezt a könyvet, amelynek írói elbizonytalanodás okozta félbeszakítás volt az Intermezzója. Végülts kiadatott, és elbíráltatott a mű: a szerzőnek zajos sikert és megérdemelt elismerést hozottl Sütő András nyara ettől a pillanattól számítódik. A szerző legalább négy jelentős drámát irt gyors egymásutánban. Az esszékötetekből Is elkészült néhány, emelve az írói érdemeken és új fodrozatot rajzolva az írói alkotás tavának vizére Akt látta 8 Csillag a máglyán, vagy az Egy iócsiszár virágvasárnapja című drámát, vagy olvasta az Istenek és falovacskák című könyvét — hogy csupán kevés igazgyöngyöt emeljek ki a dúsgazdag életműből —, az rögvest „hazaér“, s otthonosan mozoghat az írót életmű terében. Hiszen a kutcsműveknek közös nevezőjük van, ha úgy tetszik: közös mondandójuk Sütő András nemzetiségi író .Me zőséet lobbágyivadékok lennénk“, mutatkozik be képzeletben a nagyszalontai Arany Jánosnak. Azon tül, hogy földiek, jóval több közük van egymáshoz. Mert a romániai székely értelmiséget nemcsak a beszólt anyanyelv tartja össze, hanem a tudatos történelem- és kultúraápolásuk is. Sütő András esszéiben szinte az „ajtók zaját“ sem hallani, amikor a múltból belép Zágonl Mikes Kelemen: hiszen a rodostól magány csak karnyújtásnyira van Időben és térben. A hagyaték pediglen élő: a törökországi levelek az egyetemes magyar irodalom leginkább vakító kalárisgyöngyei. Tamási Áron Ábelje „csupán“ irodalmi hős, székelyként mégis számontartva... És csak így, kapásból még néhány jeles egyéniség: Apáczai Csere János, Heltal Gáspár, Kemény Zsigmond, Tököly Imre, Báthori Gáspár, Dsida Jenő, Bán- ffy Miklós akiket ez a född adott. S ha már szólók, ne feledjük el a dardzsilingl temetőt, ahol Körösi Csorna Sándor piheni fáradalmait. A székely nép gyakran adózott létének. Politikai hullámverések szinte el sem kerülték Erdélyt. S a székelyek így lettek fogékonyak a múltra, a történelemre, az eredetre. Szinte autentikusan éli át Sütő András is a múlt Idők fekete szeleit, a meddő pusztításokat. Autentikus kapcsolatban áll a múlt idők nagyjalval. Dg nem helyi érdekű gondolkodó ő. Mert a székelyföld a világ gyűjtő- ponjta, ahová összese reglenek egy kis szellemi összefonódásra, beszélgetésre az emberiség történelmének nagyjai: antik kortól a jelenig hatalmas Időt és teret befogva. Mert ahol minden oly távoli, ott egyben közeli is. Csak hittel és képzelőerővel bírjuk. Tűz- és nyelvkárosultnak vallja magát Sütő András, holott 6 sem kivétel: mint ahogyan erdélyi elődjei Is nagy nyelvmflvészek voltak, ő sem adja alább. De az anyanyelvi szépség csak mezítelen dísz lenne az Irodalmi alkotáson. Az egyetemességet az író kor-érzete, kortudata adja. Sütő pedig tudja, hogy Erdély nem kivétel, mint ahogyan a székelysors sem kivétel, de azért egy dolog mindenképpne a sok közül. Ha székely ember könyvet vesz kezébe, nemcsak megmosakodik, de ünneplő ruhát is ölt, a lélek után a test Is követeli önnön tisztaságét. Kell az öntisztulás. A tudat öntisztulásaihoz pedig a kultúra vezet. A közösségi kultúra, amelynek nemes anyagokból kell összegeződnie. Sütő András a Szavak Nagyfejedelemségének kapuját tárja. Abban a nem kimondott reményben, hogy e nyitás nemcsak egyéni célt szolgál. Nyitja a kaput. Mert szereti az embert. Legyen az bármilyen nemzetiség, csak derék ember legyen... Szereti az embert, aki szavakat mond, új szavakat teremt. Szavakkal festi le gondolatait, vágyait, vízióit, élményeit, és félelmeit... A szavak szere tétében. a hangsúlyban megnyilvánul az élet szeretete Is. Az élet szeretete pedig visszavezet bennünket az emberhez, embertársainkhoz. A láncszemek tehát egybekapcsolódnak. Lassítva a történéseken, Sütő András araszolva világít tudatával, hogy legyen Időnk szemlélődni, és a szemlélődés által az összefüggéseket megtalálni. Mert térben és Időben — minden korban — egészséges és gondolkodó emberre van szükség. Aki emelt fővel lödül. Egyenes derékkal, méltóság- teljesen, mégha mindenünket elveszítünk Is. Mert Igazi vesztesek akkor lennénk, ha az emberi méltóságunk is csorbát szenvedne. Sütő András új könyvét figyelmetekbe ajánlja: A KÉPEK VILÁGA PSENAK ISTVÁN Csendben, mindenféle különösebb csinnadratta nélkül zárkózik fel azon alkotók sorába, a- kifere már illik odafigyelni. Mert nem hiszem, hogy túlságosan sokan ismernék a nevét, akár a lap olvasói közül is, sőt, szűkebb környezetében, Komáromban (Ko- márno) is főleg az idén április- ban-májusban, a Csemadok Galériában megvalósított első önálló kiállítása után vált egyre ismertebbé a művészetkedvelők körében. Persze, az az állítás sem lenne helytálló, hogy a teljes ismeretlenségből lépett elő, hiszen már lassan egy évtizede annak, hogy tagja a szakszervezetek művelődési háza fotóskörének, több mint három éve pedig a Komáromi Képzőművész Körnek. Egy ideje már azzal dicsekedhet, hogy a cseh és a szlovák fotóművészek szövetségébe is felvették, így. egy-egy alkotásával már találkozhattunk a különböző csoportos kiállításokon országszerte, ám számottevően az említett önálló kiállítással sikerült felhívnia magára a figyelmet. A színes természetfotókból összeállt tárlatának anyaga alapján — úgy érzem — jogosan sorolhatjuk őt is azon alkotók közé, akiknek alkotói munkásságát jólesően sorolhatjuk kulturális értékeink közé. Hurbanovóban született 1945-ben, a komáromi-gadóci mezőgazdasági műszaki szakközép- iskolában érettségizett, s a közelmúltig mezőgazdászként, zootech- nikusként dolgozott. Mintegy másfél éve módosított jelentősebben pályáján, elvállalta a komáromi bőrdíszmű Ipari szövetkezet újonnan létrehozott színes fotólaboratóriumának a vezetését. A fényképezés alapjait már gyerekkorában elsajátította, apjától tanulta az első fogásokat, aki mellesleg éppen hatvan esztendeje vásárolta élete első fényképezőgépét, s hadd tegyem még hozzá, hogy fényképezget azóta is, de mindvégig csak kedvtelésből. Középiskolás korában már komolyan foglalkoztatja a fényképezés, a hetvenes évektől kezdődően pedig egyre jobban elmélyed a színes technikában. Olyannyira, hogy aztán éveken át állandó külső munkatársa, fotóriportere lesz a Jazdecky Sport című színes lapnak. A művészeti fotográfiával a nyolcvanas évek elejétől foglalkozik, s ettől kezdődően nagyon tudatosan mélyíti ebbéli ismereteit, különböző tanfolyamokon, szemináriumokon vesz részt. Elsősorban azt kell tudni róla, hogy megszállott figyelője és csodáló ja a természetnek, a tájnak, a növény- és állatvilágnak. Mint már sző volt rőla,xerről az oldaláról mutatkozott be önálló kiállításán is. A kiállított képanyag viszont azt bizonyította, hogy nemcsak megszállott figyelője, hanem ólesszemű látója Is egyben a természetnek. Az egyedit, az utánozhatatlant, az esztétikusát keresi és látja meg a természet örök változásában, körforgásában, a történések, pillanatok varázsát, szépségét. De legalább ennyire vonzza őt a portréfényképezés is. Ám akárcsak az előző tematikánál, itt sem az általános pózok és mesterkélt vonások izgatják, hanem a maga természetes, közvetlen mivoltában próbálja ellesni és megörökíteni egy-egy emberi arcban a másoktól megkülönböztető visszatükröződő vonásait a léleknek. Jelentős munkát tud már maga mögött az aktfényképezésben is, ahol az erotika mellőzésével tud szólni a női test szépségéről. És a már említett (lójsportriporte- reskedése idején a sportfotó-mű- fajban is sikerült néhány olyan alkotást létrehoznia, melyeken már művészi megfogalmazásbari válik láthatóvá a vetélkedésnek, a lendületnek, a mozgásnak, az ember és állat, az ember és ember kapcsolatának bonyolult viszonya. i i Ogy érzem, adott minden ahhoz, hogy ez az alkotói pálya tovább teljesedjék. Németh Gyula Vajkai Miklós
