Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-13 / 28. szám
új ifjúság 4 A határban gázfákiya A Pallakcsa, a falu ékessége A szokásos ellenőrzésen — Fintor József Pásztor István, az elnök dent megtesz érte, amit megtehet. És sorolja a falu sikereit, gondjait, amióta elnök. — 1983-ban új tej- és kenyérüzletet adtunk át, értéke 270 000 korona és a Z-akcióban épült. Most azt szeretnénk elérni, hogy ebben az üzletben ne csak tejet és kenyeret, hanem húst Is áruljanak, mert a falu húsellátása nincs megoldva. Eddig csak „mozgó húsáruda“ jár Szirén- falvára,. de ez útközben több településen is megáll, s mire a községbe ér, gyakran kifogynak a készletei. 1985 ben felújítottuk a községi járdákat, idén a közvilágítást. Jövőre már remélhetőleg az egész falu új villanyvezetéket kap. idén még a községi utakat is szeretnénk megjavítani, erre a járástól 400 000 koronát kaptunk. Mivel ezek az utak elég szükek és nem bírják a gáztelepre tartó nagy forgalmat, az állami útépítő vállalat egy elterelöutat is épít, hogy a teherforgalom elkerülje a községet. Ennek 1990-re kellene elkészülnie. — A gáztelep vezetője említette, hogy a közeljövőben községi gázvezetéket kap Szirénfalva. A falunak azonban alig 600 lakosa van. Hogyan sikerült engedélyeztetni a „gázosítást“? — Sok utánjárással. Arra hivatkoztam, hogy itt van a falu határában a gázlelőhely, így a község megérdemelné a gázt. De félreértés ne essék, mi nem ebből a földgázból kapunk, hanem a Szovjetunióból érkezőből. Nagykaposról vezetik majd, több községet érintve, így nemcsak mi, hanem ezek a községek is részesülnek belőle. A szövetkezet is az ügy mellé állt, így a gáznak nemcsak a fűtési szezonban, hanem nyáron is lesz fogyasztőja. Az engedélyeztetés bizonyára nem volt könnyű, annál Inkább, mert a járási székhely .meglehetősen messze van. Pásztor István szerint azonban ennek ellenére jó a kapcsolatuk a Járási vezetőséggel. Amit eddig kértek, még mindent megkaptak tőlük. — S mi az, ami még hiányzik a községben, amit még fel kellene építeni? — Leginkább a vezetékes ivóvíz hiányzik. Ez egyre nagyobb probléma lesz, mivel a kutak mindinkább kiszáradnak, szennyeződnek. S az elmondottakon kívül szeretnénk még a temetőben egy ravatalozót is építeni. Szóba hozom az egészségügyi ellátást Is, s mint kiderült, ezzel érzékeny problémára tapintottam. Annak Idején Szelmencen rendelt a j körzeti orvos meg a fogorvos. De a hetvenes évek végén megszüntették itt a rendelést, arra hivatkozva, hogy az orvosi rendelő épülete nem felel meg a követelményeknek. Azóta Kapósra járnak a szirénfalviak, de az utazás elég megterhelő a betegeknek, s ráadásul az orvoslátogatásra rámegy az egész napjuk. A helyzet azonban kilátástalan, mert a legközelebbi orvos még jó ideig csak a kaposi lesz. Nem a világ vége Végül arra vagyok kiváncsi, milyennek látja, milyen embereknek tartja Pásztor István elnök és a beszélgetésünkön jelen levő Fintor József a szlrénfalviakat. Egybehangzóan állítják, hogy a pruksi összetartó nép. Erre talán a viszonylagos elszigeteltség Is kényszeríti őket. Érdekesség a faluban, hogy gyakori a helybéliek egymással valő háza- sodása, s az utóbbi időben az is kezd jellemzővé válni, hogy a hetvenes években elköltözött fiatalok zöme újra visszajön szülőfalujába. Sok új, emeletes házat láttam a faluban, miközben az elnök és Fintor József társaságában sétáltunk a község főutcáján. Nem világvége Sztrénfalva, én azt mondom. Még akkor sem, ha a te- metődombról látni az országhatárt. Klinko Róbert Nagykapostől (Veiké KapuSany) mintegy tíz kilométernyire délkeletre van egy kis falu, a környékbeliek már a világvégének tartják, mert félreesik minden főútvonaltól. Annak idején a pap sokszor még temetni se Jött el ide, nem tudott átgázolni a sáron, nem akart kátyúba ragadni. Vásározni is nehezen járhattak az emberek, egy könnyen megrakott szekér szomszéd faluba vontatásához is legalább négy ökör kellett. Volt, hogy a Latorca vize zárta el a községet a külvilágtól, az egész határt elöntötte az ár. Ilyenkor a falusiak csak farönkből kivájt úszőalkalmatosságon, ahogyan errefelé nevezik: csolnokon, vagy fűrészelt deszkákból összeeszkábált ladikon közlekedhettek. De ezek az idők már elmúltak. A Latorcát gátak szabályozzák, már évtizedek őta nem merészkedett ki medréből. Az utakat is kikövezték, 1953-ban az autóbuszjárat is megindult. Bár nem minden nehézség nélkül. A község vezetőinek egy része ugyanis ellenállt, féltette a keservesen megépített új utat a nehéz monstrumtól. De az út mégis kibírta, s a buszok annyira megszerették ezt a vidéket, hogy most majdnem félóránként járnak a faluba — amely így már kitűnő összeköttetésben áll a környékkel. Mégsem világvége hát a község. De valami azért véget ér vele: az ország. A falusi temetődombról látható a párszáz méterrel arrább húzódó csehszlovák-szovjet államhatár. Meghúzásával Szirénfalva (Ptrukía) I — mert erről a faluról lesz szó ►—< községi földjeinek mintegy kétharmada a „túloldalra“ került. Mit rejt a név? A Szirén valamikor folyóvíz volt, éppúgy mint a Pallakcsa, a Latorca oldalágai. A folyó szabályozásával elapadtak e kis patakok vízforrásai, állóvízzé lettek, falut ékesítő, ludak- nak örömet jelentő tavacskákká. Falufelfedező sétámat a községi főutca vezeti, így jutok el e gyönyörű tavacskákhoz is. Az út egy töltésen visz, a Szirén és a Pallakcsa között. Nézelődöm, fényképezgetek, gyönyörködöm a reggeli zápor utáni nyugalomban. Mikor a község meséket, mondákat idéző nevét — Szirénfalva — először hallottam, úgy gondoltam, talán valamilyen rege is fűződhet a névhez. Ideérkezve azonban megtudtam a sokkal prózaibb valóságot: a falu a Szirén patakról kapta a nevét, és nem is olyan régen, a századforduló táján. Az akkori magyar kormány ugyanis nem békült ki a | település szláv nevével, így felszólította lakosait, válasszanak maguknak új elnevezést. Volt több javaslat is, végül a Szirénfalvát fogadták el. A község a régi okmányokban, összeírásokban — így például Fényes Eleknél is — Piroskaként szerepel. De előfordul a Ptruksa is. Sőt ez maradt a mai szlovák hivatalos neve. A helybeliek ma is Inkább régi nevén nevezik a falut, de mivel magyar ember nem sze- ' réti a mássalhangzótorlódást, inkább * 1 Pruksaként emlegetik. Fényes Elek még azt is megjegyzi, hogy az 5 korában (a múlt század eleje) a mintegy négyszázas lé- 1 lekszámü község lakosainak egyhar- mada orosz nemzetiségű. Ma csak- 1 nem száz százalékig magyar lakosságú a település, az orosz múlt ma- ' radványa lehet azonban a faluban 1 a görögkeleti katolikus, egyház, a- mely a magyarok között elég ritka. 1 Sétálgatok, nyakamban fényképe- * zőgéppel. Feltűnő jelenség lehetek. ! Turista nem Igen vetődik Ide: ráadásul ez határvidék! Jön Is szembe velem egy tjatárrendőr, kedélyesnek 1 látszó, bajszos bodrogközi ember, s kérdi, ml járatban vagyok. Mint : mondja, nem az én kedvemért jött J erre, a közeli gáztelepre tartott, de ez Is a kötelessége. Miután minden ‘ tisztázódik, elbeszélgetünk. Fintor * Józsefnek hívják. Invitál, tartsak vele. ! — Ha a faluról akar Írni, ezt ' semmiképpen nem lehet kihagyni, ® mert kevés gázlelőhely van az or- c szágban. j Ahol a fáklya ég í Gyalog megyünk ki a falu hatá- t rába, a gáztelepre Magas kémények s tetején állandóan lobog a láng, égé- 1 tik a mérgező anyagokat. Ez a fák- { lya messzire el látszik itt a siksá- ' gon, Szirénfalva lakosainak éjszaké- ' ra Is ad valami halvány világot. Idő- j be telt, mfg ezt megszokták, de en- t nél is nehezebb volt megbarátkozni ' azzal a tudattal, hogy falujuk alatt t nagy földgázlelőhely, határában pe r dig földgázkitermelő telep van. r Dohányzás és nyílt láng haszná ! lata szigorúan tilos — hirdeti a r tábla a bejárati kapun. Tokár György, s a telep vezetője is helybéli, ahogy 1 ő mondta pruksi, mint munkásainak t jelentős része. _ í Jakab János szívesen és színesen mesél — Évente 200 millió köbméter földgázt termelünk ki. Nemcsak ez a telep működik Pruksán, van Innen nem messzire egy másik Is, az a régebbi, az 1976-tól működik. Ezt az újabbat pedig 1985-ben adták át. Tokár György beindítása óta vezeti Itt a földgázkitermelést. Vajon hány évig még? Meddig tartanak a készletek? Ö azt mondja, hogy az itteni lelőhelyeken — melyeknek jellegzetessége, hogy a szokásostól eltérően j földgáz nem jár együtt kőolajjal — még körülbelül 15—20 évre van- lak tartalékok. Itt, a telepen jelenleg még csak :seppfolyósítják a gázt, aztán tartálykocsikkal Kassára (Kosice) szólítják, de már készül a palackozó is, nelynek működésbe lépése után az Jlőállltott mennyiségnek körülbelül a elét háztartási propán-bután gázként ők forgalmazzák majd. De a alunak, Szirénfalvának, van-e vala- nilyen haszna ebből a telepből? — Közvetlen anyagi haszna nincs >előle, de közvetett annál Inkább, ilég csak azt említenem, hogy itt íelyben ad munkát a falusiaknak. \ telepnek köszönhetően felújították i községbe tartő utakat is. De a egfőbb haszon, hogy a falu polgári nemsokára gázzal fűthetnek. Ér- •ő! viszont Inkább a tanácselnök be- ízéljen! — fejezi be Tokár György, ikl egyébként maga ts tagja a helyi íemzeti bizottság tanácsának és el- íöke a falu sportszervezetének. Nem nerek nekivágni a hosszú gyaloglásiak. A telep vezetője siet a segít- légetnre, megkéri az egyik terep- árókocsl vezetőjét, hogy szállítson ti a helyi nemzeti bizottságra. S ml- 'et Fintor József Is — miután el- tégezte a kötelező ellenőrzést, amiért ött — úgy döntött, hogy velem art, határrendőri kísérettel robogok 'égig a falun. Közben természetesen «szélgetünk. Arról, hogy sok kör- íyékbelinek élnek rokonai a határ násik oldalán, és a családi össze- övetelekre — esküvőkre, temetések- e — a csehszlovák és a szovjet zervek együttműködésének köszön- íetően, a szokásos eljárás lerövidf- ésével, gyorsan átjuthatnak a pol- 'árok. Az is szóba kerül, hoev a határrendőrségnek azért ezen a környéken is van dolga. A közelmúltban például két szovjet állampolgárnak sikerült átszökníe csehszlovák területre, itt fogták el őket néhány nap múlva. Nagyot kellett kiáltani Közben megállunk a helyi nemzeti bizottság előtt, mely közös, földszintes épületben van a kultúrházzal. Mellette a hetvenes években épített óvoda áll. Ezt azonban még tegnap tudtam meg, amikor mennydörgés és villámlás kíséretében érkeztem a faluba. A zivatarban alig tudtam el- evickélni egy házhoz, amelyről aztán kiderült, hogy Jakab Jánosé, aki jelenleg ugyan gátőr a Latorcán, de hosszú évekig, 1960-től egészen 1976-ig ő volt a helyi nemzeti bizottság elnöke. Igaz, ő még nem főállásban töltői,te be ezt a tisztséget. ősei közűi többen Is a falu elöljáróságához tartoztak. Nagyon sokat tud a község történetéről, a riportom bevezetőjében leírtakat is tőle hallottam. Szívesen és színesen mesél, beszélgetésünknek az szakított kényszerűen véget, hogy el kellett érnem az utolsó autóbuszjáratot, amellyel még elkerülhettem a faluból, hogy szállásomra érjek. Jakab János elmondta még azt ts, hogy az 1960-ban befejezett és átadott új kultúrház figyeltette fel a környékét és a járási szerveket a falura. Nagy építkezés volt, az árvízveszély miatt magas, kemény kőalapokat kellett az épület alá rakniuk. Természetesen mindent társadalmi munkában végeztek. Az átadásra nagy népünnepélyt rendeztek, ott volt a falu apraja-nagyja. Ugyanebben az évben egy másik jelentős esemény is történt. Az addig Nagykaposi járáshoz tartozó Szi- rénfalvát az új területi átrendezéskor a Tőketerebesi (Trebisov) járáshoz csatolták. Így a járási székhely meglehetősen távolra került, s a község lakosainak nagyobbat kellett kiáltaniuk, hogy ez a járási vezetőkhöz is elhallatsszék. Mint már sző volt róla, az új kultúrház egy ilyen nagy kiáltás volt. Ebben az időszakban, pontosabban 1959. január elsején alakult a föld- müvesszövetkezet is, de miután az új határ elzárta a falut a termőföldek jelentős részétől, a szövetkezet csak 560 hektáron gazdálkodott. Elég rosszul ment neki. 1973-ban aztán a szomszédos nagyszelmenci- vel (Veiké Slemence] vonták össze, majd 1974-ben a nagykaposihoz került, s mai napig is ott van a székhelye. 1971-ben újabb építkezésbe kezdtek a faluban, a járás engedélyt adott az óvoda építésére. De alighogy elkészült az óvoda, megszüntették a falu Iskoláját, azóta a pruksi nebulók a szomszédos Szelmencre Járnak. Szerencséjükre nem nagy a távolság, csupán három kilométer. A jelen és a távlatok De ezzel el is érkeztünk a jelenhez, amelyről a jelenlegi elnököt, Pásztor Istvánt szeretném faggatni. 1981 óta vezeti a községet, szirén- falvi származású, de Nagykaposon lakik Vajon miért költözött el a faluból? Mint mondja, kényszerből tette, a szülői házban a bátyja maradt. De ő azért pruksinak érzi magát, szereti ezt a községet, és minTokár György a gáztelep irányítóköz pontjában
