Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-29 / 26. szám
I Í11WÍ EZ IS, AZ IS SZÉP------- = t Több kiállítást Is rendeztek Komáromban (Kamárno) a Jókai Napok alkalmából: a helyi képzőművészek évi rendes tagklállftását a Csemadok Galériában, Dobts Mártáét a gimnáziumban, és In memórián bemutatták Staudt Mihály művelt a Duna Menti Múzeumban. Ugyanitt nagy, reprezentatív tárlattal mutatkozott be újra Barta Gyula festőművész is. Az Ifjúsági klubban Luzslca Árpád és Lipcsey György lapjait, Illetve szobrait láthattuk. Ez a bőség t®rmé- szetes&n zavarba ejt, válogatásra kényszerít. Én az utóbbi két kiállításról ejtek szót. Kezdjük hát Barta Gyula képeivel, amelyeket a Duna Menti Múzeum két földszinti termében láthattunk. Ez a kiállítás külső formájában egy kicsit a régi, a bőség zavarától jegyzett tárlatok képét juttatja eszünkbe. Álltam és csak néztem. Elképzeltem, ha most itt lenne mellettem egy ifjú, csupa láz, a pályája elején tartó művész, hogyan fitymálna, mennyire haragudna a művészre és hadakozna ellene. Én viszont élveztem a látványt, a táj megjelenítését, Barta igyekezetét, akaratát, mint ahogy élvezem a korábbi, konstruktívizmus utáni realista ipari tájait is, a művész sajátos forradalmát. De képzeletbeli fiatal barátommal sem vitatkoznék. Miért is? Egy kezdő, fiatal művésznek lehet más feladata, mint most Bartáé. Arany János csendes szemlélődése, öregkori érces lírája, a Kapcsos könyv jut az eszembe. Kinn, a Mar- git-sziget árnyékos padjain üldögélve, lényegében csak magának rovo- gatta a sorokat. Petőfivel karöltve, csendes társként ő is megvívta a maga forradalmát, öregkorában pedig ült a pádon, és élvezte a gyönyörű napsütést, a békét, az élet tisztaságát, szépségét. A példa bár távoli, de valahogy így van ezzel a hatvanöt éves Barta Gyula festőművész is. Ifjabb korában nekifutott a nagyvilágnak, elkalandozott, majdnem el Is hagyta szülőföldjét, de mára megtért, élvezi a melegét, tisztaságát, egyediségét, szépségét. A Duna, a radványl kertek alja, a vlrtl szőlők, a környező falvak, a virágzó gyümölcsfák, a magra váró földek, a szalmakazlak, az őszi erdők újra és újra megdobbanják a szívét, és ő ismételten utánanyúl az ecsetnek. Fest. Megszállottan és kitartóan, hogy fölmutassa szülőföldjét, álmai világát. Jgy hát nem vitatkozom vele sem. Miért is vitatkoznék az időskor nyugalmával és bölcsességével, csendes szemlélődésével?! Meg azért sem mondok ellent, mert látom, Lipcsey György génius lódnak tartott egyénisége ugyanúgy vívja a maga forradalmát, mint valaha Barta. Lipcsey György néhány szobra Ilyen szempontból ugyanis éppolyan tanulságokkal bír, mint Barta Gyula Igyekezete, ö Is példázza, miképpen juthat el a szűkebb hazától, a sajátos világtól a művész az általános, egyetemes emberi lét felmutatásáig. Mert milyenek, mit ábrázolnak Lipcsey György szobrai? Az egyikre azt mondanák, hogy fejfa, a másik Mózes fába vésett kő- tábláj. Amaz egy furcsa paripa, ez •meg egy sajátos mai prés. Lipcsey ezt is, azt is teleragasztja, azaz tele- Irja napjaink újságlapjaival, szinte ráégeti a fára a betűt, hogy olvassuk, tudatosítjuk, és okuljunk belőle. Jól emlékszem Lipcsey ifjú, majdhogynem gyermekkori szobraira: a Halászra, a Morzsolóra, a Libatömőre, a Magvetőre és a Csallóköz fi- guravilágából való többi jellegzetes szobrára. Kukkónla figurái — mondogattuk annak idején. Nos, ugyanennek a Kukkóniának a világából keltek ezek a szobrok is, a különbség csak az, hogy azok a konkrétabb, egyszerlbb világát ragadták meg, a mostaniak pedig az általánosabb, emberibb, egyetemesebb közegből kerültek ki. Lehet, más majd nem látja meg bennük a csallóközi jellegzetességet, a hátteret, de ez akkor Is ott van és csak ott, a Csallóköz egykor mocsaras, lápos, üledékes, zárt világában jöhetett létre. Ilyen szempontból, természetesen, egészen más Luzslca Árpád világa. Ezért Is voltam kíváncsi arra, hogyan is fér meg ez a „két dudás“ egy csárdában. Ő, akinek az apja Érsekújvárból (Nővé Zámky) került Budapestre, s aki ennélfogva azontúl, hogy elszakadt a ml szűkebb világunktól, más művészetbe született be* és nem a helyhez kötöttségével, hanem az általános emberi keresésének a feladatával van elfoglalva. Korábbi kiállításainak a tanulsága szerint már nem Is az ember, inkább a jel funkcióját kutatja. Ilyen szempontból nagyon tanulságos ez a mostani kiállítás, amelyen a játéktól mégiscsak eljutott a konkrét tartalomig. Az apjával hazajáró művész Budapesten és Prágában tanult, és aztán már kötődni kezdett hozzánk, ezért úgy Is mondhatnám, ml adjuk meg munkájának, művészetének az értelmét. A korábbi kiállításai ugyanis helyenként már-már csak a játékot mutatták, az üres, feladat nélküli pillanatokat. Mára tovább tudott lépni, megtalálta a hangnemet és a •mondanivalót, ez pedig a jel tartalma. Hihetetlen, mi mindent ki tud fejezni egy nem egészen szabályos háromszöggel vagy egy felfordított betűvel. A mögöttes tartalom sokkal szélesebb értelmű mint a konkrét. És itt találkozott a földhöz kötött, a jobbágy Lipcsey György és a világfi Luzslca Árpád, de Barta Gyula is: megtalálták a konkrétből, a sajátosból eredő általános, egyetemes mondanivalót. így hát ez is, az is szép, érdekes, elgondolkodtató, mindegyik külön-külön — de együtt Is — a lét összetettségére tanít, Németh István A Szepsi (Moldava nad BodvouJ melletti Somodi fürdő (Drie- novské kúpele) már több ízben volt helyszíne művelődési tábornak. A Csemadok Kassai (Koäice) Járási Bizottsága évek óta itt szervezi meg járási művelődési táborát, de országos — és nagyon sikeres — méretűt is tartottak már itt. Az eleddig kétszintű rendezvényt az idén összevonták, a Csemadok Központi Bizottsága, valamint a Kassai járási és Városi Bizottság az Idén együtt rendez ott tábort Július 2—9-e között. — Miért volt szükség erre az „ösz- szevonásra"? — kérdezem Bárdos Gábortól, a Csemadok KB titkárától. —- a kassaiak táborai évek óta nagyon jól sikerülnek, az ó „Somo- dijuk“ szinte már országos táborrá nőtte ki magát. Mi, a központi bizottság és a központi klubtanécs, úgy gondoltuk, hogy nem helyes az erőket megosztani, s a kettő helyett jobb lenne egy nagyon jó országos tábort szervezni. Ezt még a tavalyi jászói (Jasov) rendezvényünkön döntöttük el, amely nem volt éppen sikeres. Az idei tábor műsorainak egy HÍVOGATÓ ä XII. országos nyári művelődési táborba részét a kassaiak, másik részét mi biztosítjuk, kísérletképpen az időpontot is előbbre hoztuk. Augusztus eleje helyett július elején tartjuk, mert több táborlakó azt állította, hogy ez neki jobban megfelel. Reméljük, hogy sokan lesznek! — Milyen lesz az idei tábor műsora? Kiemelnél néhányat az érdekesebb programok közüli — Vasárnapra, július 3-ára beszélgetést tervezünk Sidó Zoltánnal, a Csemadok KB elnökével a szövetség aktuális feladatairól Ugyanezen a napon este kerül sor Sándor György humorista műsorára A humorban nem Ismerek tréfát címmel. Érdekesnek ígérkezik Gál Sándor író Falvak és városok című előadása, amely a kis települések közösségi életének változásairól, problémáiról szól majd. Július 7-én a népszerű magyarországi énekes, Zorán látogat el a táborba. Nemzetiségi jogi tudatunk fejlesztése és formálása sem marad ki a műsorból. Dr. Kovács Pál jogász tart előadást erről a témáról Jog és jogtalanság címmel. Ezeken kívül mindennap rendszeresen klubfórumot tartunk, nyelvművelő előadásokat és táncházakat. Azoknak a szülőknek •sem kell félniük, akik kiskorú gyermeküket is magukkal hozzák, mert a kicsiknek külön foglalkozásokat szervezünk. A tábor szervezői minden __ érdeklődőt szeretettel várnak. Az Oj Ifjúság minden olvasóját már csak azért is, mert a művelődési tábor egyik programpontja az Oj Ifjúság-ankét, amelyen a kedves olvasók találkozhatnak lapunk szerkesztőivel. Min- . denképpen érdemes lesz hát eljönni! De hogy ha tudtok, sátrat hozzatok, mert a Somodi fürdő olcsó szállodájában talán addigra már minden szoba foglalt lesz! Klinko Róbert Bíró Béla Egyik sajátossága a Komáromi Képzőművész Körnek, hogy nemcsak festők, grafikusok, szobrászok alkotják, hanem azokkal e- gyenrangú partnerekként vannak jelen a művészeti fotográfiát képviselő alkotók is. Mostantól — hogy teljes lehessen a körről alkotott kép — néhány folytatásban e műfaj képviselőit mutatjuk be. Elsőként Bíró Béláról lesz szó, akinek a neve már nem ismeretlen a közvélemény előtt, fotóival, elsősorban reprodukcióival aránylag gyakran találkozhatunk a hazai magyar sajtóban. Szőgyéni (Svodín) születésű, apja ott volt egykoron igazgató tanító, később a család Komáromba (Komárno) költözött. Bíró Béla a bratislavai pedagógusképzőben végzett, utána kémia-biológia szakos alapiskolai pedagógusként dolgozott, mígnem 1970-ben szakmát váltott, és a Duna Menti Múzeumnak lett a fényképésze. Ezt a mesterséget műveli mind a mai napig. A fényképészethez elsősorban magasszintű mesterségbeli, technikai tudás szükségeltetik. A sajtóban megjelent anyagai jóvoltából őt ez a tudás jellemzi, elsősorban így Ismeri munkált a közvélemény. Hosszú Ideig közvetlen komáromi környezete is elsősorban a mesterségét értő és azt magas szinten művelő alkalmazott fényképészt látta benne. Kevesen tudták róla, hogy a fényképezés művészi ágazata Is foglalkoztatja közben. Mindez csak akkor derült ki, amikor ötvenedik születésnapja alkalmából 1984-ben a Duna Menti Múzeum megrendezte első — és mindmáig egyetlen — önálló kiállítását. Ezen a kiállításon, a múzeum megbízásából készült dokumentációs jellegű felvételei mellett, láthatták az érdeklődők művészi ihletésű fotóit is. Ez az akkor kiállított anyag, illetve az azóta a különböző csoportos tárlatokon látott felvételei egyöntetűen bizonyítják, hogy Bíró Béla sokkal több annál a mesterségét értő fényképész iparosnál, amilyennek őt a közvélemény elkönyvelte. A gondolkodó, alkotó fotográfusok táborába tartozik. Ezt bizonyos fokig Igazolják már az alkalmazott fényképészként készített munkái is, azzal például, hogy a csak dokumentációs célokra készült felvételein is sok esetben különös dimenziót kapnak beavatkozása nyomán az élettelen múzeumi tárgyak is. Művészi ihletésű fotói pedig még inkább arról tanúskodnak, hogy alkotójuk határozott és kiforrott szemlélettel, alkotói látás- és gondolkodásmóddal rendelkezik. Ö a köznapiban is képes felfedezni az egyedit, a szépet, az emberit, a költőit. Látószöge meglehetősen széles. A tájban, emberben,, eseményben fellelhető mondanivaló egyaránt foglalkoztatja. Mindezt elsősorban fekete-fehér, realista Ihletésű fotográfiákon fogalmazza meg. A szerény emberek fajtájából való. Kicsit talán túlontúl Is szerény. Minden bizonnyal ez az e- gyik oka, hogy a már említett egyetlen önálló tárlatát mind a mai napig nem követték továbbiak, vagy hogy művészi ihletésű fotóival csak elvétve jelentkezik a különböző lapoknál. Szerénységén* tül mindenképpen kiemelendő a közvetlensége és segítőkészsége. Nem árulok el hétpecsétes titkot azzal, ha leírom: a fotóskollégák gyakorta keresik fel tanácsért, a legkülönbözőbb segítségért. Múzeumi műtermének ajtaja mindig nyitva áll eftttük. Németh Gyula Bíró Béla: Múlófélftéliben » Barta Gyula: Fehér Duna A KÉKEK VILÁGA
