Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-06-29 / 26. szám

Esm | áj ígáság 7l KULCSÁR TIBOR ROVATA 'Az ebédlőt betöltötte a tányérok és evő­eszközök csengése. A levegőben édeskés Illat úszott. A gyerekek jóízűen fogyasztot­ták reggelijüket. A gyermekotthon épülete egy park kellős közepén fekszik, a volt uradalmi kastélyt a hetvenes évek elején alakították át gyer­mekotthonná, addig a szövetkezetnek szol­gált raktárhelyiségül. Nem kevés anyagi rá­fordítással varázsolták hatvan gyermek ott­honává. A földszinten vannak a kisebbek, a nyolcéves korig, az emelet a nyolctól ti­zennégy éves korúak lakosztálya. Aztán, az alapiskola elvégzése után elkerülnek Innen, a legtöbb gyermek bentlakásos szakiskolá­ban tanul tovább. A nagy kiterjedésű parkban az évszáza­dos fák közt szép, rendben tartott gyalog­utak. A park mélyén a valamikori halastó a kisebb gyerekek homokozóhelyéül szol­gál. A parkot magas, kovácsoltvas kerítés veszi körül. A vasrácsok hegyes, lánzsa- szerü formában végződnek. A kerítés kö­rös-körül épségben maradt, csak a főbejá­ratként szolgáló kapu hiányzik. Valamikor régebben kidőlt a helyéből, azóta sem csi­nálta meg senki. A két vastag betonoszlop megvan épségben, a tetején két labda nagy­ságú betongömbbel. Ma Anna volt az ügyeletes az ebédlőben. Elégedetten járkált a gyerekek között. Te­kintetével Katit kereste. A szokásos társa­ság volt, reggelizett a többiekkel. Annának egy kicsit elszorult a szíve. Ritkán fordult elő, hogy valamelyik gye­reket örökbe fogadják. Számos nehézsége, jogi akadálya van ennek. Katival most még­is ez történt. Leendő szülei minden forma­ságot elintéztek, s ma magukkal viszik a kislányt. Kati négy éve az otthon lakója. Szülei elváltak, apja börtönbe került, az anyja Keszi Vilmos: HAZAMEGYEK újból férjhez ment, s az új házasságába nem vihette a gyereket. Azóta nem is tar­totta vele a kapcsolatot. Ez volt a feltétele annak, hogy a gyermek örökbe adható. A kislány okos, értelmes teremtés, az idén végezte az első osztályt. Annyi érte­lem sugárzik egy ilyen gyermek szemé­ből ... Amikor a tanítók napján verset mondott, Annának tele lett a szeme köny- nyel. Sokszor gondolt arra, hogyan lehet­nek egyáltalán olyan szülők, akik képesek eldobni maguktól a gyermeküket. Tíz órakor megérkeztek a nevelőszülők. Az otthon dolgozói örültek, hogy a kislány családhoz kerül. Tudták, batmennyire gon-~ doskodnak is ők itt a gyerekekről, a szülői szeretetet, a családi otthon melegét nem lehet pótolni semmivel. Az örökbe fogadó szülőket is jól ismerték, tudták, hogy jő helyre kerül majd Kati. A kislány már többször is találkozott velük, néhány hét­végét, ünnepet is náluk töltött. ■ Károly és Ica tizenkilenc évi meddő há­zasság után döntött úgy, hogy gyermeket fogadnak a családba. Rendezett anyagi kö­rülmények között éltek, szépen berendezett új családi házukban. Mindenük megvolt már, csak a gyermek hiányzott az életük­ből. Sokszor beszélgettek már róla, hogy minek dolgoznak annyit, gürcölnek, gyűjte­nek, ha nincs kinek. Tudták, hogy saját gyerekük már nem lehet, mindketten vé­gigjártak már orvost, fürdőt, de hasztala­nul. A hófehér Lada csendben suhant az or­Lukács Zsolt: EGY MESE HITELES TÖRTÉNETE Elindult egyszer három királyfi, hogy kiszabadítsa a Gonosz Sárkány rabsá­gában sínylődő Szépséges Királylányt. fentek éjjel-nappal, hegyen-völgyön át, amíg el nem értek a Nagy Kerek­erdőbe. Itt lakott rozzant viskójában a Gonosz Banya I. A királyfiak kifá­radtak a hosszú úton, szállást kértek éjszakára a Banyától. Azt megenged­te, hogy nála aludjanak, de jó sok pénzt kért érte. Az ifjak gyanútlanul fizettek, s csak akkor jöttek rá, hogy a Banya átverte őket, amikor reggelre kelve mind a hárman megvoltak. (Ad­digra a Legidősebbnek már áldozatul kellett volna esnie a Gonosz Banya I ármányainak.) Amikor ezt számonkér- ték tőle, a Banya ordibálni kezdett, hogy ő tisztességes öregasszony. Nemsokára beértek a Négyszögerdő­be, ahol a Gonosz Banya II élt. Ez a Banya is befogadta őket éjszakára, csak ő valutát kért. Itt egyébként a Középső Királyfinak kellett volna csap­dába esnie, de a Gonosz Banya II is csalt Ármánykodás helyett átaludta az éjszakát. Reggel a királyfiak kétszer is megszámolták magukat, aztán -— nagyon óvatosan közölték aggályai­kat a Banyával. Az türelmesen meg­hallgatta őket, majd rájuk uszított egy szágúton. Szorgalmasan falta a kilométe­reket. Kati kissé elfogódottan ült a hátsó ülésen. Egy kis játékmackót szorongatott a kezében, amelyet Annától kapott ajándékba. Az autóban különben csend volt. Károly és Ica nem erőltette a társalgást. Elégedett mosoly ült az arcukon. Dél volt már, amire bekanyarodtak az udvarra. A nagymama már terített asztallal várta Őket. Az ebédlőben terített. Kati an­nak ellenére, hogy nem először volt itt, kissé megszeppenve ült az asztalnál. A sok finomságbői alig evett, pedig biztatták, kí­nálták. Valahogy idegennek érezte magát a sok étkészlet között. Habár természetesen nem értett a tárgyak értékéhez, de meg­érezte, hogy számára mindez idegen. Az étkészlet valódi kínai porcelán, az evőesz­köz ezüst, a poharak kristályból voltak. A kislány az ananászospohárért nyúlt. Talán az elfogdődottságtól kiesett a kezéből, el­tört, s a tartalma szép lassan szétfolyt a fehér damasztabroszon. Egy pillanat alatt megdermedt a levegő. Három szempár villant rá, de mindegyik még idejében visszafojtotta a dühkitörését. Kati tudta, hogy valami nagy bajt csinált. Itt kezdődött, ennél az ebédnél. Utána nagyon sokszor megérezte, felfogta, hogy Itt szinte semmihez sem szabad nyúlnia. Pe­dig volt itt minden: meséskönyv, babák, autök, de ha valamelyikkel Játszott, s egy pillanatra letette valahová, az apja vagy az anyja rögtön a helyére parancsolta. Kati nem volt rendetlen, hiszen a gyermekott­honban is helyére kellett rakniuk a játé­kokat, de itt ez valahogyan mégis más volt. Ha elrakodott, azonnal utána igazítottak mindent. Ennek így kell lenni, annak úgy. Úgy, ahogy hosszú évek alatt mindennek meg volt a helye a lakásban. Megszokták a rendet, a fegyelmet maguk körül. Talán Katit is egy nélkülözhetetlen dolognak tar­tották, „ami“ még hiányzott a lakásból. Csakhogy a kislány felbolygatta eddigi nyugalmukat. Természetesen zajongott, fut­kosott. Ilyenkor lepisszegték őt: maradj csendben, most olvasok, ne futkoss a tévé előtt. Egy idő után megérezték, hogy nem lett volna szabad elhozniuk a kislányt. Túlsá­gosan is hozzászoktak a tizenkilenc év alatt a nyugalomhoz. Nem tudtak bánni a kislánnyal, nem volt hozzá türelmük. Egy idő múlva teher lett számukra. Egyik este később jöttek haza. Ahogy beléptek a kapun, látták, hogy a nagyszo­bában világít a tévé. Á nagymama lenn a konyhában főzte a vacsorát. Károly szinte futva ment fel a lépcsőn. Kati elmélyedve ült a szőnyegen, és nézte a színes mesét. — Ki engedte meg, hogy bekapcsold?! — reccsent az apja hangja. Kati összerezzent. Hátrafordult, és Ijedt szemmel nézett a férfira. A pofon hatalmasat csattant. A kislány elnyúlt a szőnyegen, Ica Ijedten állt az aj­tóban. Károly sietős léptekkel ment ki a szobá­ból. Rá se nézett a feleségére. Az asszony odatérdelt a kislányhoz. Kati arcán ott piroslott a férfi tenyerének a helye. Csendesen sírdogált. — Tudod, Katikám, ha nem vagyunk itt­hon, nem szabad egyedül a tévéhez nyúl­nod. Még elrontod ... Nagyon sok pénzbe került. Kati nem szólt semmit. Lassan abbahagy­ta a sírást, aztán nagy sokára megszólalt: — Hazamegyek! Haza akarok menni...! Az asszony elképedve nézett a kislányra. — Hová, Katikám? — Annához — suttogta csendesen Kati. Ezen az éjszakán keveset aludtak. Véglg­beszélgették az éjszakát, s arra az elhatá­rozásra jutottak, hogy visszaviszik' a gyer­meket az otthonba. Nem volt ez könnyű elhatározás. Mit szólnak majd a szomszédok, a rokonok, az ismerősök? Hogyan fogadják majd az egé­szet az otthoniján? Sokat vívódtak, talán valami lelkiisoieret-furdalást is éreztek. Rájöttek, hogy mennyire más voll, amikor csak úgy elhozták a kislányt egy fél napra, egy hétvégére. Akkor eljátszottak véle, autóztak ide-oda, gyorsan eltelt az Idő. A néhány hét alatt eldőlt, hogy a gyermekne­velés rengeteg munkával, lemondással jár. Még szerencse, hogy mindez az iskolaév kezdete előtt történt, villant át Ica agyén a gondolat, de szinte önmagának sem akar­ta bevallani. Károly a történtek után nem tudott többé a kislány szemébe nézni. Az­tán gyorsan elhessegette magától a gondo­latot, s keserűen elképzelte, milyen sivár és üres lesz a ház megint. Cgy, mint hos*~ szú éveken keresztül. Reggel gondosan összecsomagoltak. Ica nem nézett a férjére, s a kislány tekintetét is óvatosan elkerülte. Nem akarta, hogy bármelyik is lássa könnyeit. Kati kissé elfogódottan ült a hátsó ülé­sen, kezében a játékmackóval, amelyet Anj nátől kapott ajándékba. Nevelőszüleitől nem hozott el semmit azon a ruhán kívül, amely rajta volt. A hófehér Lada már-a kovácsoltvas kerí­tésnél futott, majd befordult a kavicsos úton, s megállt. Anna az épület lépcsőjén várta őket. A kislány kiszállt a* autóból, sietve elköszönt, a boldogan futott Anna karjaiba. hatalmas ronda kutyát. A rémült Ifjak eszeveszetten menekültek. Hőseink ezután messzire elkerülték a Háromszögerdőt — a Gonosz Bánya III lakhelyét —, s egyenesen az Üveg­hegyekbe mentek a Jó Tündérhez. Az ő birtokában voltak a Sárkány legyő­zéséhez szükséges varázsszerek: egy varázserejű üvegalma, egy varázserejű doboz és egy ugyancsakí varázserejű pergamen. A Tündér ezeket szívesen odaadta az ifjaknak, pedig ők csak csekkel tudtak fizetni, mert a kész­pénzük elfogyott. A három hős királyfi megnövekedett önbizalommal indult a Sárkány biro­dalmába. A Gonosz Sárkány a Szürke Sivatagban élt Panelház nevű palotá­jában. Az ifjak csak hosszú,, fárasztó sivatagbéll bolyongás után találták rá erre a helyre. Csodás fegyvereiket ké­szenlétbe helyezve lesbe álltak a Pa­nelház előtt. A Sárkány szörnyen meg­lepődött a villanykörtével, szappantar­tóval és villamosjeggyel hadonászva rárontó három őrült láttán. Meglepeté­sében összevissza verte őket. Hőseink­nek szomorúan kellett tapasztalniuk, hogy a Jó Tündér csúnyán átejtette őket: csodafegyverek helyett minden­féle szuvenírt adott (el) nekik. Bána­tosan sántlkálva hagyták el dicstelen csatájuk színhelyét. A királyfiak azonban nem a diáit fel a harcot. Rövidesen készen állt az új hadlterv. Először bunkókkal felszerel­ve meglátogatták a jó Tündért. Alapo­san összeverték, aztán kiszedték belő­le, hogy hol vannak a varázserejű fegyverek. Kiderült, hogy a Tündér azokat már korábban eladta külföldi turistáknak. Hőseink még egyszer jól megverték, elszedték minden pénzét, és mentek tovább. Elzarándokoltak a mértani alakzat formájú erdőkbe, e- gyenként alaposan elagyabugyálták és kifosztották a környék összes Banyá­ját. Az így összegyűjtött tetemesebb összegen vásároltak sok-sok fegyvert. Ezek után a trió Ismét lesbe állt a Panelház előtt, és amikor a Sárkány kilépett az ajtón, szép nyugodtan ca­fatokra lőtték. Miután elfoglalták a Sár­kány volt birodalmát (vagy a volt Sár­kány birodalmát), a királyfiak első dolga az volt, hogy alaposan kipofoz­ták a Szépséges Királylányt, amiért az a múltkor kinevette őket. Azután következett az osztozkodás. Ä kirobbanóban lévő vitás kérdéseket sorshúzással döntötték el: a Legidő­sebb kapta a pénzt, a Középső az in­gatlant, a Legkisebb pedig a nőt. Később a sajtóval ezt a mesét kö­zölték: „Volt egyszer egy király, s an­nak volt három fia...“, de ez már minden meséskönyvben benne van. Zalaba Zsuzsa versei: Szembenézni azt mondod nem néztél még le önként egy kút fenekére ma akartam szembenézni önmagámmal de a kút vize azt hiszem örökre elszökött Holtomiglan Ka az égre nézek, te vagy a fény. ha a csillagokat keresem, te leszel az ég. Ha Istenként várlak, te angyalként repülsz, ha megnyílik a föld, te velem menekülsz. Ha maradok, takaróm maradja, ha meghalok, előttem lesz az arc, mely a tiéd, ANYÁM. K. G.: Négy próbálkozása közül a Pepita sapkás boldogság című verse tetszett. A másik három viszont gyengébb, sok ben­nük az erőltetett mondatszerkezet, külö­nösen az Évfordulóra című vers utolsó szakasza Ilyen. Talán: Hosszú hallgatása után küldött Írá­sa gyengébb az előbbieknél. Elsősorban a választott témát, a benne rejlő konflik­tust érezzük kisszerűnek, jelentéktelennek ahhoz, hogy jő elbeszélés születhessen be­lőle. Küldjön újabb írásokat. Ath.: Két verse'határozottan jobb az elő­zőeknél, de így is sok bennük az után­érzés, Szókincse Is meglehetősen korsze­rűtlen (homály, eldobott élet, zegzugos Időlépcső, szépségorkán, pókhálós, ósdi aj­tó). Keresse a saját, egyéni hangját. Ariel: Beküldött írása sikeres próbálkozás, jól érzékelteti a mai Ifjúság életérzéseit, gondolatvilágát. A befejező rész viszont el­nagyolt, javasoljuk, hogy gondolja át a főhős cselekedeteinek Indítóokalt, maga­tartásának belső logikáját. — Nem tart­juk szerencsés elhatározásnak ifjúsági re­gény írásába kezdeni megfelelő tapaszta­latok nélkül. Azt ajánljuk, próbálkozzék előbb a rövldebb prózai műfajokkal. Gabika: írásai közül rövid prózája tetszett. Annak ellenére, hogy hangvétele kissé szentimentális, azt bizonyítja, hogy van íráskészsége. Versei gyengébbek, helyen­ként, felszínesek. Sokat kell tanulnia, ol­vasnia ahhoz, hogy újra próbálkozzék. B. M.: Három beküldött próbálkozásában egyelőre csak az őszinteséget értékelhet­jük. Élményforrása, életszemlélete kizáró­lag a popzenéből (annak Is már túlhala­dott irányzataiból) táplálkozik. Mindhárom verse ezeknek az utánérzése, sok kezdet­legességgel, sőt néhány durva helyesírási hibával. Mindenekelőtt sokat tanuljon, mű­velődjék. K. 2a.: Legújabb novellája talán eddigi leg­jobb írása. Sikerült benne mindazt meg­valósítani, ami a műfaj legfontosabb kö­vetelménye. Rövidesen közöljük. M. A.: „Anna-versel“ (azért Idézőjelben, mert nem Annához szólnak, mint irodai- inunkban Balassi vagy Juhász Gyula Anna- versei, itt Anna a versek szerzője) őszin­te vallomások, de verstani szempontból nagyon kezdetlegesek. Rímei közt ragTíme- ken kívül mást jóformán nem is találunk, így a próbálkozások inkább csak rigmusok­nak mondhatók. 0. H.: Verseit olvasgatva először Is hadd Idézzük leveléből saját megállapításét: „Tudom, hogy stílusomon még rengeteg a csiszolnivaló“. Ez a legtöbb versére érvé­nyes, ugyanis sok közöttük a félig kész vagy nem egészen befejezett vers. Bár versei nem szigorúan kötött strófaszerke­zetüek, mégis sokszor indokolatlanul en­ged a rím kényszerének. Más verseiben sok az erőltetett kép, egyes esetekben kép­zavar is előfordul (pl, a Túlélő című ver­séből: szörny-rom, öncsonkltoit szent orom, önpusztító hájas oktalanság stb.). Hosz- szabb versei a legtöbb esetben túlírtak, úgy érezzük, sok bennük a felesleges, hiányzik a gondosabb megfogalmazás, a tömörítés. Ez különösen rövldebb, ltimun- káltabb verseivel összevetve szembetűnő, írásait vesse alá szigorúbb önkritikának! — Másik kérésének újabb versei közlé­sekor eleget teszünk. Három kívánság: Legutóbbi levelében kül­dött írásai közül az Éjszaka című a leg­jobb, de ez sem éri el korábban közölt elbeszélései szintjét. A másik három rövid prózai írás inkább széljegyzet, naplótöre­dék. Versei közül a Vigyázz című tetszett, bár úgy véljük, Inkább a próza az igazi műfaja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents