Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-06-22 / 25. szám

üj ifjúság IQ Damoklész-szindróma KEDVES OLVASÓINK! Lapunk 19. számától Damoklész-szindróma címmel háromrészes írásban foglalkoztunk a gyermekkori rosszindulatú betegségekkel. Szerkesztőségünk több levelet is kapott, amelyekben olvasóink különböző részkérdésekre kér­tek választ. Mi a leveleket eljuttattuk dr. Somló Pálhoz, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem II. számú gyermekklinikájának onkológusához, meg­kérve őt a kérdések megválaszolására. Ö csoportosította a leveleket, majd két részben válaszolt rájuk. Elsőként a leukémiára és az azzal kapcsolatos kérdéscsoportra adott válaszát közöljük, következő számunkban pedig az immunrendszerről és az azzal kapcsolatos megbetegedésekről írt cikkét tesszük közzé. Egyúttal tudatjuk olvasóinkkal, hogy dr. Somló Pál az eset­leges további kérdésekre is szívesen válaszol, ha szükséges, levélben is. A szerkesztőség Az első számú közekéi A Damoklész-szindróma című sorozatban a rosszindulatú betegségek mellett csak általánosságban volt szó a leukémiáról. Most részletesebben megismerkedünk a sokak által ismert, s emiattt a érdeklő­dés középpontjában álló betegséggel. Ez a betegség azért ismertebb, mert gyako­risága a legnagyobb a maltgnus betegsé­gek között. Gyermekkorban kb. az összes rosszindulatú megbetegedések felét ez a kór teszi ki. Ahhoz, hogy megérthessük e betegség különböző történéseit, bizonyos Ismeretek­kel kell rendelkeznünk az ember vérének felépítéséről. Az emberi vérnek két, szem­mel láthatóan elkülönülő része van A fo­lyékony részt, amely kémcsőben való ál­lás után felül helyezkedik el, plazmának nevezzük, míg az alul összegyűlő rész­ben az ún. alakos elemek találhatók. Az alakos elemek: a vörös vértestek, a fehér vérsejtek és a vérleraezkék. A vörös vér­testek adják a vér színét, és végzik az oxigén és a széndioxid szállítását. A fehér vérsejtek, melyek két csoportra oszlanak (ún. szelvényezett megvúakra és lympho- cytákra), a szervezet fertőzésekkel szem­beni védekezésében játszanak kulcsszere­pet. A vérlemezkék a vér alvadását segí­tik elő. A lymphocyták a nyirokcsomók­ban, míg a többiek a csontvelőben kép­ződnek. Ennek lényeges szerepe van a be­tegség tüneteinek kialakulásában. A betegség lényege, hogy a normálisan képződő sejtcsoportok valamelyikének egyik fiatal, kóros, működésképtelen alakja föl­halmozódik, elsősorban a csontvelőben, és elfoglalja a normálisan meglévők helyét. E betegséget magyarul fehérvérűségnek hívják, mert leggyakrabban a fehér vér­sejtekhez hasonló kórossejtek burjánzanak el. A betegség tünetei annak megfelelően alakulnak ki, hogy melyik vérképző elem normális sejtjeiből van a legnagyobb hiány. A vörös vértestek számának csökkenése­kor vérszegénység jelentkezik. Ekkor a szülő legtöbbször azt veszi észre, hogy gyermeke sápadtabb a szokásosnál. A nor­mális működésre képes fehér vérsejtek hiánya miatt súlyos fertőzések alakulnak ki, ill. a már kialakultak nagyon nehezen gyógyulnak. A vérlemezkék hiányában spontán vérzések, ütésre nagyobb bevér­zések és vérömlenyek keletkeznek. Ezek a tünetek együttesen is előfordulhatnak, így igen színes lehet a kép. A fentiekben leirt tünetekhez a máj­nak, a lépnek (has megnövekedése) és a nyirokcsomóknak (nyak megvastagodá­I sa) a megnagyobbodása is csatlakozhat. Előfordulhat még a külsőleg nem látható szervek: a vese, a tüdő, az agyhártyák és az ivarszervek ún. beszűrődése is. Az így jelentkező tünetek gyöngeségérzéssel, fá­radékonysággal, esetleg lázzal járnak e- gyütt. Mindezek arra kényszerítik a szülő­ket, hogy gyermekükkel orvoshoz fordul­janak, az orvosban pedig fölvetik a rossz­indulatú vérképzőszervi betegség gyanú­ját. A gyanú azonban nem elég, a diagnó­zist meg kell erősíteni. Milyen vizsgálato­kat kell elvégezni? Az alapvető, a vérkép és -süllyedés ellenőrzése szintén csak a gyanút erősíthetik meg. A biztos diagnó­zis a csontvelőkenet alapján állítható föl. Ebben megtalálhatók a kóros sejtek és egyúttal észlelhető az egészségesek csök­kenése, ill. hiánya. A csontvelőt kisebb gyermekeknél a csípöcsontból, nagyobbak­nál a szegycsontból nyerjük. A beavatko­zás igen fájdalmas, ezért helyi érzéstele­nítéssel szoktuk végezni. Az előzőeket ki­egészíti még néhány vizsgálat. Ezek alap­ján áll össze a kép, és ismeri meg az orvos, hogy milyen típusú és milyen prog­nózisé betegséggel áll szemben: ezektől függ a választandó kezelés fajtája és me­nete. Fajta szerint megkülönböztetünk lymphoid és myeloid leukémiát, lefolyás szerint mindkettő lehet akut és krónikus, míg a prognózis szerint lehet átlagos, kö­zepes és magas malignitású a betegség. A leukémia gyógyításának legfőbb esz­köze a gyógyszer. Műtétre nem kerülhet sor, mert á rosszindulatú sejtek a szer­vezetben szétszórtan helyezkednek el. A gyógyszeres kezelés több szakaszra oszlik. Kezdetben ún. intenzív terápiát, alkalma­zunk, amelynek hatására a kóros sejtek elpusztulnak és ún. remissziót éTünk el. A következő részben ezt az elért remisz- sztót igyekszünk megerősíteni, majd a vé­gén folyamatos, szájon át történő gyógy­szereléssel ezt tartóssá tenni. A kezelés előtt és sajnos, a gyógyszeres terápia alatt it, bármikor kialakulhatnak ún. áttételek, azaz metasztázlsok. Ezek leggyakoribb he­lye az agyhártya, fiúknál a herék. En­nek megelőzésére részint vénásan, részint az agyvízen keresztül adunk gyógyszert, valamint ún. preventív koponyabesugárzást alkalmazunk. A betegség kezeléséinek össz- tdőtartalma általában 2 év. Ez idő alatt az előbb említett okokból több alkalom­mal gerinccsapolást végzünk. A kór lefo­lyását és a végén a kóros sejtek hiányát többszörös csontve fővizsgálattal ellenőriz­zük, természetesen, folyamatos vérkép- kontroli mellett. A gyógyszerezés során mindazon mellékhatások előfordulhatnak, amelyeket korábban már leírtunk. A leu­kémia gyógyítása során azonban egy spe­ciális gyógyszert is alkalmazunk, melynek a hatása különbözik a korábbi cikkeink­ben említettekétől. Ezt a szert Prednisolon- nak hívják, hatóanyaga egy, a szervezet- bon megtalálható hormon, mely Igen fon­tos a szervezet normális anyagcseréjére nézve. Túladagolása (terápiás adagja) nyo­mán az esetek zömében kóros elhízás lép fel, átmeneti, és megfelelő diétával eset­leg csökkenthető !s( a szénhidrát és a zsír bevitelének csökkentése). A szert ál­talában szakaszosan adjuk, csak néha for­dul elő hosszabb (4—5 hetes) alkalmazá­sa, amikor az elhízásra föl kell készülni. A leukémiás betegek kb. 50 százaléká­nál teljes gyógyulás érhető el. Ez a szám természetesen nem minden betegségtípusra értendő, mert vannak olyanok, melyek az esetek 70, de vannak olyanok, melyek csak 15—20 százalékban gyógyíthatók. Az úgy­nevezett remisszió 60—95 százalékban ér­hető el. Mint említettem, az esetek egy részében áttétel, ill. visszaesés következik be. Ez azonban nem jelenti a beteg el­vesztését, mert gyógyszerváltással, Hl. más kiegészítő terápiákkal e betegek egy része Is meggyógyul, azonban nem olyan ma­gas százalékban, mint az előzőek. Isme­rünk többszörösen visszaesett betegeket, akik gyógykezelés mellett hosszú éveken át életben maradtak. A kezelésben jelen­tős előrelépés a csontvelő-átültetés. Mit is jelent a csontvelő-átültetés? En­nek során a beteg kóros sejtjeit olyan nagy adag gyógyszerrel és (vagy) sugár­dózissal pusztítjuk el, amely a normális csontvelő pusztulását Is jelenti, és a be­teg számára halálos lenne, ha nem pó­tolnánk a megfelelően kiválasztott donor (csontvelőadó) normális sejtjeivel. Az át­ültetéshez több feltételnek is teljesülnie kell. Ezek közül a legfontosabb, hogy ren­delkezésre álljon a megfelelő donor. Ezt összetett vizsgálatokkal választjuk ki. Leg­többször a testvér, ritkábban a szülők va­lamelyike lehet alkalfnas donor. Sajnos, gyakran előfordul, hogy nincs megfelelő donor a beteg számára. A következő fel­tétel, hogy a leukémia típusától függően első, ill. második remisszióban legyen a beteg, azaz a visszaesés után sikerüljön Ismételten daganatsejtmentessé tenni. Min­dig szem előtt tartjuk azt a nagyon fon­tos elvet, hogy amíg gyógyszeres terápiá­val ugyanolyan jó eredményt érhetünk el, mint átültetéssel, addig az előbbit része­sítjük előnyben, az utóbbi sókkal veszé­lyesebb volta miatt. Ha mindezen feltételek megvannak, ak­kor következhet a csontvelő-átültetés. A beteget izolálószobában, vagy sátorban he­lyezzük el. Megkapja a nagy adag gyógy­szert, esetleg a sugárterápiát. Ezután már olyan szigorúan steril körülmények kö­zött kell őt tartani, hogy még a levegőt is csfrátlanítaní kell, természetesen, ez vo­natkozik az ételére és minden tárgyára is. Ez idő alatt gyógyszeresen is védjük a fertőzéstől. Az előkészítés végére a do­nortól, altatásban, megfelelő mennyiségű csontvelőt veszünk le. Ez a beavatkozás az adót csak minimálisan terheli meg, és három nappal a levétel után már panasz- mentes. A csontvelőt, amely úgy néz ki, mint a vér, vénásan juttatjuk be a beteg szervezetébe. Az így bekerülő ún. őssejtek eljutnak a csontvelőbe, ott megtapadnak és kb. 7—10 nap elteltével működni kez­denek. A vérkép, majd a csonvető műkö­désének, megtapadásának folyamatos el­lenőrzése mellett a beteget fokozatosan szabadítjuk föl szigorú Izoláltságából. Ez a folyamat azonban Igen hosszú. A kez­deti lépések egy-két hónap után tehetők csak meg, míg a teljes fölszabadítás 1 — 2 év. E látszólag egyszerű eljárásnak Is igen sok veszélye, szövődménye, buktatója van. Az elsőt már láttuk, ekkor a beteg szer­vezetéből eltűnnek a működő fehér vér­sejtek, fgy a legkisebb fertőzés is vég­zetes kimenetelű lehet. A következő lép­csőfok a csontvelő megtapadásának kér­dése. Ha ez nem következik be, betegünk megint közvetlen életveszélybe kerül. Ha megtapad a csontvelő, újabb probléma lép föl, mert az ember védekező (immun-) rendszere az idegen anyagot igyekszik szervezetéből kivetni, ugyanakkor ezek az átültetett sejtek az tmmunirendszer fontos részét képezik. A megtapadés után a do­nor sejtjei idegenként Ismerik föl a kapó (a beteg) sejtjeit, és ellenük támadnak. Ezt a folyamatot ma már megfelelő gyógy­szerekkel kordában lehet tartani, de mivel minden szervezet — azaz minden ember — más, vannak olyan esetek, amelyekben ez a reakció a beteg súlyos, életveszélyes állapotát is okozhatja. Ha mindezeket le­küzdöttük és elkerültük, még mindig fönn­állhat annak a veszélye, hogy az átülte­tett csontvelőben is kóros, leukémiás el­fajulás alakul ki. Szerencsére, ezek az ese­tek nem olyan gyakoriak, és a tudomány fejlődésével egyre inkább klvédhetők, de mindig számolni kell velük. Mindezek alapján: a csont ve lő-át ül tét és a kezelés fontos eszköze, azonban igen sok veszélyt rejt magában, ezért ha csak lehetséges — 111. olyan esetekben, amikor donor hiá­nyában nincs mód csontvelő-átültetésre —, a gyógyszeres kezelést kell előnyben ré­szesíteni. A leukémiához igen közelálló betegség- csoport az ún. Non-Hodgktn lymphoma (régi nevén lymphosarcoma), amelynek lényege, hogy szintén kóros fehérvérsejt­alakok, azoknak is a lymphocytékhoz ha­sonló tagjai szaporodnak el, de elsősor­ban a nyirokcsomókat szűrik be, és a csontvelő elváltozása csak később alakul kt. E betegségnél is megkülönböztetünk alcsoportokat, de a daganatokhoz hason­lóan már stáduimbeosztást használunk. E betegség abban is hasonlít a daganatokhoz, hogy kívülről a megnagyobbodott nyirok­csomók, 111. ezek összekapaszkodott tagjai daganat benyomását keltik. E betegségcso­port kezelése hasonló a leukémiához; u- gyanazokat a szereket, csak legtöbbször más csoportosításban és kombinációban al­kalmazzuk. A csontvelő-átültetés, természe­tesen, ebben az esetben nem tartozik te­rápiás fegyvertárunkba. Az eddig elmondottakban megismerked­hettünk az emberiség egyik nagy rémé­vel, amely leginkább a gyermekeket sújt­ja. Manapság azonban már nem olyan ve­szélyes, hiszen többféleképpen is tudunk küzdeni ellene. Sajnos, azonban, jelenleg sem áll még rendelkezésünkre az a mód­szer, amellyel mindenkinél biztosan le tud­nánk győzni a betegséget, sem az a mód­szer, amellyel meg lehetne előzni e be­tegség kialakulását Csak reménykedhe­tünk abban, hogy rövidesen eljön ez az idő is. Addig Is a rendelkezésünkre álló eszközökkel, amelyek óriási fejlődésen mentek át, próbálunk minél több gyer­meket megyógyítani. Dr. Somló Pál Klub a város szélén Klubról klubra H a az ember nem ismerős Vág- sellyén (Sala), és az ottani kulturális központot keresi, a szíves eligazítók leginkább a város központjában lévő, korszerű, szak- szervezetek művelődési házába irá­nyítják. Csak hosszabb keresgélés után akad olyan emberre, aki tudja, hogy Sellyének is van kulturális in­tézménye, a városi művelődési köz­pont. Ha éppen oda vezet az útja, induljon el át a Vág hídján, majd hosszabb bandukolás után meglelheti a ma még külvárosnak számító, most épülő Vecse lakótelepen — Ugyan, hogyan lehet egy vá­rost kulturális intézményt ide, a kül­városba telepíteni? — kérdezem, már a művelődési központ Irodájában ül­ve Ivan Garfiártól, aki az öntevé­keny művészeti csoportok patrónusa. — Ennek két oka is van — ka­pom a választ. — Az első, hogy a város közepén ott van a Duslo üze­mi szakszervezeti művelődési háza. A két Intézmény egymás mellett ta­lán zavarná egymás munkáját. A másik meg az, hogy ez csak látszó­lag van ilyen kietlen helyen. A ve- csei lakótelep építkezése csak most kezdődött. Néhány év múlva a sely lyeiek tetemes hányada fog Itt él­ni, és akkor már a „városban“ le­szünk. Jövetelem célja azonban egészen más, mint azt vitatni, megfelelő-e az intézmény elhelyezése. Ivan Gar- Cár ugyanis, többek között, az itte­ni fiatalok klubjának a vezetője. Még mielőtt erre a kérdésre terel­tem volna a szót — mintha hívták volna —, belépett az irodába Marek VrbovskJ, a klubtanács elnöike. így tehát a két legtlletékesebbet kérdez­hetem a klub tevékenysége felől. — Ifjúsági klubunk a. várost mű­velődési központ és a SZISZ várost bizottságának közös intézménye. A klub élén egy tizenegy tagú klub­tanács áll — mondja Ivan az ada­tokat, mint a vízfolyás. — Tagjaink törzsgárdája lényegében Sellye négy Iskolájának diákjaiból tevődik össze, ezek a vegyipari szakközépiskola, a gimnázium és a két szaktanintézet. Ennek megfelelően a klubtanácsban főleg ezeknek az iskoláknak a SZISZ- szervezetei vannak képviselve. Így biztosítjuk a kölcsönösséget. Ugyan­is a klubtanács tagjai egyrészt tol­mácsolják a tagság igényelt a klub­nak, másrészt viszont toborozzák az embereket az egyes rendezvények­re, amelyekre mindig kedden és csü­törtökön kerül sor Itt, ebben az épületben. Pillanatnyilag nem ideális a helyzet, de már bővítjük az épü­letet, és ha elkészülünk az építke­zéssel, jó körülmények között tu­dunk majd dolgozni. — Milyen az együttműködés a két „gazda“ között? — Én nagyon jónak tartom. A mű­velődési központ biztosítja a helyet, a klub felszerelését ős bizonyos to­vábbi anyagiakat. A SZISZ városi bi­zottsága politikailag és erkölcsileg segíti a munkát, és — ami szintén lényeges — anyagilag is hozzájárul a tevékenységhez. A feltételek meg­vannak, a többi a klubtanácstól és a vezetőtől függ. — Mit készít a klubtanács a ta­gok számára? — A klub tevékenysége sokrétű — veszi át a szőt Marek Vrbovskf. — Előadások, beszélgetések, Ismert sze­mélyiségekkel, viták a fiatalok prob­lémáiról. Érdekesek és közkedveltek az előadásctklusok. Nemrég fejez­tünk be egy Ilyet „Foglalt, csak nők számára“ címmel. Énnek keretében olyan előadások voltak, mint az or­vos és a nő, találkozás a kozmeti­kussal, a virág mint díszítőelem és hasonlók. Talán mondanom sem kell, hogy minden mellett a leglátogatot­tabb a szombat esti diszkó. — Azért ne hagyjuk ki a klub sakk-körét sémi — szól közbe Ivan, aki kedveli ezt a játékot. — Komoly szimultán játszmákat szervezünk, és most tervezzük, hogy az épület előtti téren egy nagy, beton sakktáblát ké­szítünk. Csak az a problémánk, hogy nem tudjuk, hol készítenek megfe­lelő sakkfigurákat. — Azt mondtatok, hogy a tagok a négy iskolából jönnek. Itt a kör­nyéken nincs SZISZ-szervezet? — De igen, Vecsén létezik egy alapszervezet, de az, sajnos, nem mutat érdeklődést munkánk lránt. — Ez azt jelenti, hogy a szünet­ben kénytelenek lesztek megszakíta­ni a munkát? Hiszen az Iskolák ta­nulóinak nagy része nem helybeli, tehát a szünetben nincs Itt, Sellyén. — Ez igaz, de azért nem állunk le a nyár folyamán sem. Hogy mit csinálunk majd, ezt most még egé­szen pontosan nem tudjuk, lényege­sen befolyásolják majd a körülmé­nyek. Van azonban két olyan dolog, amit már előre beterveztünk A vá­rosban levő szabadtéri színpad inté­zetünk Igazgatása alá tartozik. Meg­próbáljuk a nyár folyamán ott szer­vezni a diszkókat. A városban azért van elég fiatal, és talán ott bent (az amfiteátrum a város központjá­ban van) lesz érdeklődés. Ezenkívül szeretnénk a gyerekekkel Is foglal­kozni, amivel a szülőket segítenénk a szünetben. Egész napos foglalko­zást biztosítunk egy héten keresz­tül a gyermekek számára. Játék, strandolás, kirándulás Brattslavába, ez tenne a tartalma ennek a ren­dezvénynek, amelyet mi nyári gyer­mekfesztiválnak neveztünk el. Már tavaly próbálkoztunk ilyesmivel, és nagy sikere vo>lt. Az idén szeretnénk továbblépni. Tárgyalunk a közelünk­ben lévő Iskolai napközt otthonnal, mert az ő segítségükkel a gyerme­kek étkeztetését is biztosítani tud­nánk. Tervezünk még egy háromna­pos kirándulást is a gyerekek szá­mára, sátortábort, egy kis romanti­kával. Még nem választottuk ki az úticélt, szeretnénk olyan helyre men­ni, ahol nagyon jó a levegő. — Egy ideje minden járásban lé­tesítettek a klubok munkájának se­gítésére módszertani központot. Eb­ben a járásban ezt a feladatot a galántai (Galanta) G-klub látja el. Nektek milyen a tapasztalatotok ez­zel a módszertani központtal? — Én csak jót tudok mondani. Rendszerint szerveznek mintaműso­rokat, amelyekből ml sokat tanulunk. Ha kell, egyénileg ts adnak hasznos tanácsokat, esetleg megnézik a mi rendezvényeinket, és ezekről is el­mondják véleményüket. Szerintem a módszertani központ felállítása jó gondolat volt. Egyetértve a véleménnyel búcsúz­tunk a sellyeiektől. Azt azért meg­jegyezzük, hogy ez csak ott igaz, ahol módszertani központ teljesíti feladatát. Mert nem biztos, hogy mindenütt fgy van. Horváth Rezső /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents