Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-08 / 23. szám
Truch Chi: A folyó mentén Csak menj, eredj tovább! A szikkadt folyómeder mentén — A part alá merül a nap, lemenvén, — Az asszony itt — a férfi ott, a túlsó parton .,, Két parton mennek ők, az egymást szeretők tovább, Á júliusi hullámverés cs'apdos, Megáll a férfi és a nap hanyatlón megy odébb; És áll az asszony is fürkészve, mit lát odaát — Keresi kéklő napok melegét, urának arcát, mosolyát —* A férfi meg rábírná a napot: Keletre fordítsa magát. Az asszony a nászéjszaka óta észak felöl várja urát. Mintha csak érzené citromfák... virágának illatát.., Hét éve már az egyik itt, a másik — odaát! Csak menj, eredj tovább, Esteledik — bár csillog néhány napsugár-nyaláb... Mit mondanék még... Jóccakátí.., Az asszony vézna.. Hallom sóhaját. Hét év a krokodil fogai közt, tigris szájába kapta, Az asszony vérét, húsát szülőföldjének úgy adja, Ahogy a kövér'halakat a július laktatja — Ez most vidám, elomló fény dús évadja.,, Hét év, zavaros vizek között fonnyasztja. .Hét évig csatornákba mosta csak Urának szennyesét az asszony... Még meddig mégy a folyó mentén? Hétfő lesz lassan és kiérsz a kikötőbe, Száz folyam ömlik az öbölbe, Felém hoznak ők minden órában és minden pillanatban, Hullámok napja ez a mai nap. A feltámadt szelek napja. Gereblyés László fordítása Luu Trong Lu: Látogatóba jött Látogatóba jött ma éjjel Hozzám az erdő zöld színével, Szilvavirág hullt rám csendben — A régi úton veled mentem ... Lepényfáról hull a harmat, A Huong-folyó szele is hallgat, Meg-megrezzen a bambusz árnya, Aludni száll a szól a nádra. Lassan beszéltél, én siettem. Olyan szép volt az út a kertben! Mentünk az ösvényen is túlra, Még visszanéztünk újra, újra, Kenyérfák illatát a kertek Küldték az estéii szeleknek. Különös illat, elszállt, hol van? Látom a léptünket a porban. Hallom a szivünk: furcsán dobban.., Az álom eltűnt, téged várlak, Nem látom a folyót, a fáka* De az illat azóta árad! Tíz éve gyötrik ezt a földet, Kenyérfáink sorra kidőlnek, De az illat náluk eőseb'o, Az illat szívemben, szivedben., Sinior András fordítása NT |lkor Sang elmosta az edényeket és az evőpálcikákat, fogta a petróleumlámpát és bement a szobába. A lámpát a ládára tette, megemelte az ágy fölött függő moszkltóhálót, és így szólt az anyjához: — Anyám, egy pillanatra elugrom. Jó? Az idős asszony, alighanem kitalálta lánya gondolatát, megmozdult, és nyöszörögve odafordult hozzá: — Ne kínlódj, lányom, nem kell nekem semmilyen gyógyszer, megvagyok én anélkül is. Nem kell gyarapítani az adósságot. Hiszen nagyon jól tudom ... Félek tőle, kislányom. Sang mélyet lélegzett, és ujjaival végigsimította anyja homlokát. — Lázad van, anyám, és te nem akarsz gyógyszert Reggel óta ráz a hideg, és olyan forró vagy, mint a tűz. ; — Azért van lázam, mert ennyi takarót tettél rám. Nincs már semmi bajom, Ez a kis láz is mindjárt elmúlik. Nem akarom, hogy miattam kölcsönkérj. — Anyácska, ne aggasszon a pénz. Emlékszel, tegnapelőtt este, amikor elfogyasztottad a két üveg gyógyszert, sokkal jobban érezted magad!? Ha engeded, hogy kölcsönözzek még két üveggel, most már teljesen egészséges lehetnél. Az anya meghatódva lánya gyengéd részvététől, megcsóválta a fejét, és megfogta a kezét: — Mit érnek a gyógyszerek, lányom, ha semmi egyebünk sincs? Kölcsönre vett orvosságot szedni a legutolsó. — A kölcsönt visszafizetjük, anyám. Ne félj, hiszen megkeressük majd azt a pénzt, nem kell nekünk a másé. Ezenkívül nem Nha felügyelőtől kölcsönzők, hanem csak a barátnőimtől — Be akarsz engem csapni, lányom. Hisz jól tudom, hogy nálunk a bányában egyik munkásnak sincs annyi pénze, hogy kölcsönözni tudjon. Apád csaknem húsz évig dolgozott a bányában, mégis éppen hogy jutott a betévö falatra, s amikor meghalt, és eltemették, csak adósságok maradtak utána. Nagyon nehezen tudtuk kifizetni. — Nyugodtan hallgass meg, anyám m mondta lélegzetvételnyi szünet után Sang. — Nem egytől kölcsönzők, hanem mindegyiktől egy keveset. Ügy könnyebb. — Es miből adod vissza? — Nemsokára fizetés lesz. Valahogy majd csak kijövünk belőle. Ne izgasd magad miattam. Az anva szomorúan csóválta a tejét. A lány lránt érzett szeretet elárasztotta a lelkét. — Nem értesz meg engem. A minap hallottam, amikor a barátnőiddel beszélgettél, hogy kölcsönkérnél Nha felügyelőtől. Az ő adósa lenni, lányom, ennél rosszabbra még gondolni sem lehet. — Tudom anyám. De hisz már mondtam neked, hogy hozzá nem megyek! — Akkor jól van. Feküdj le és aludj, reggel korán kell kelned. Az öregasszony nem hagyta abba a jajveszékelést: — Mér két napja v. rizst Is kölcsönözzük, és ha még a gyógyszert is kölcsönre vesszük ... Ah. milyen szomorú, hogy Ilyen szeNguyen Cong Hoan; EGY LÁNY------= A BÁNYÁSZNEGYEDBŐL Vietnami irodalom. Most, hogy nem ropognak a fegyverek, hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. Kár! Akik jártak arra, azt mondják- paradicsomi táj és őszinte, tiszta emberek országa Vietnam. Az Irodalom is erről beszél, így nem csodálkozunk azon, hogy a hazai fiatal írók közül Juhász Jánost megragadta ez a világ. Fordításának szívesen adunk helyet. Kiegészítésképpen pedig két költőnek — egy a közép-, egy az idősebb nemzedék tagjának — a versét közöljük. gények vagyunk, mindenütt csak nyomor. A szeméből kicsordult könnycsepp lassan végigfolyt az arcán. Az asz- szony keserves - sóhajjal a fal felé fordult. — Anyám, szükséged van arra a két üveg gyógyszerre. Kérünk rá pénzt, hiszen kínoz a hideglelés, s mit fogunk csinálni? — Csinálj, amit akarsz! — szakította télbe az anyja legyintve. — Milyen konok vagy! Amikor Sang kitakarított, eloltotta a petróleumlámpát, és kiment az utcára. Aznap este Nha felügyelő megvárta, míg az alkalmazottak elmentek, és a hivatal kiürült, aztán felkereste a francia helytartót, hogy közölje vele a kellemes híreket. — Monsieur, lesz ma ideje vacsora után? — Nem. Mit akarsz? A felügyelő odahajolt a helytartó füléhez, mandulaszemét még jobban összehúzta, úgy festett akár egy angolna. — Monsieur — súgta —, ma elhoztam azt a lányt, akit már rég kiszemelt magának. A helytartó arcát elöntötte a mosoly, igazgatni kezdte a bajuszát, aztán meghökkenve összetette a kezét. — Hm, melyikre gondoltál? — kérdezte felkapva a fejét. — A kicsit Sangnak hívják, monsieur. Abban a nagy házban lakik, a gyártól balra. Beteg az anyja. Saját szemével meggyőződhetett arról, hogy ördögien csinos. A helytartó, mint aki teljesen elégedett, elismerően bólintott. — A-a-ha. úgy rémlik, mintha már láttam volna. Az a jó mellű szépség? — és mutatta határozott gesztussal. — Az, monsieur — mondta a felügyelő. — Egész idő alatt próbáltam a fejébe verni, hogy nincs önnél jobb ember, hogy csak könyöríilet- ből vette fel dolgozni, mert az apja tgy vagy úgy, mégiscsak itt halt meg a bányában munka közben. — És ő mit válaszolt? — Ügy tűnt nekem, hogy nem olyan könnyelmű, mint a többi. — Akkor hogy akarod ma Idehozni? — MegkőnyörttUem rajta. — Megkönyörültél? — Pontosan, monsieur, mert ott a beteg anyja. — Nem értem. — Ha megengedi, elmagyarázom. Nemrég felkeresett, és arra kért, hogy adjak kölcsön néhány piasztert gyógyszerre az anyjának. El kell mondanom önnek, most először kért kölcsön tőlem. —Ez azt jelenti, hogy van pénze? — Nem, monsieur. Ha egy munkás úgy-ahogy kijön a pénzéből, már boldog. Honnan lenne megtakarított pénzük? Ö is csak azért jött utánam, mert beteg az anyja. És ha az ember megbetegszik, az többletkiadással jár. Sang először a barátnőihez fordult, de látva, hogy semmijük sincs, hozzám jött. — Tényleg beteg az anyja, vagy csak azon ügyeskedik, hogy közelebb férkőzzék hozzád? — örülnék, ha a kicsike hazudna, mert akkor menne minden magától. De Isten ments, monsieur, az anyja tényleg beteg. — Mit mondtál neki? — Azt, hogy nekem most nincs pénzem, de szólhatok önnek, és ön annyit ad neki, amennyire csak szüksége van. Nagyon elszégyellte magát, monsieur, sokáig nem tudott dönteni, hogy eljön-e, de végül sikerült rábeszélnem. — Nagyszerűen csináltad — dicsérte meg a helytartó. —» Igen, uram. Ráadásul a mai nap különösen alkalmas, mert a madame Hanoiban van. Vacsora után átvezetem a kisasszonyt. Bocsásson meg a tanácsért, de vele választékosabban kell bánnia. Ez a lány forrófejű, és képes lesz ricsajt csapni. — Ez nem a te dolgod. — Igen, monsieur, ez a Sang nem olyan, mint azok, akiket eddig Idehoztam. Már csaknem kilenc óra volt, amikor Sang a félelemtől reszketve, elindult a felügyelővel a hegyoldalon felfelé tekeredő ösvényen a helytartó háza felé. Valami homályos balsejtelem nyugtalanította. De mérnem volt visszaút. Hagyta magát rábeszélni, hogy pénzt kérjen a helytartótól. Nagyon szerette volna, hogy az anyja mihamarabb meggyógyuljon. Sang tudta, hogy a felügyelő gyakran visz lányokat a helytartóhoz, és az, hogy ma együtt lesznek, örökre befeketítheti a nevét az egész település előtt. „Na és mi van akkor? Gondoljanak, amit akarnakl — morfondírozott magában. — Az én lelkiismeretem tiszta.“ Az úri villa kapujához közeledve, Nha atyai hangon így szólt: — Hallgass rám, az életben sok minden megtörténhet. De ha úrnál szolgálsz, tudnod kell őt felvidítani is. Miért kell a jótevőid előtt a büszkeségedet fitogtatni? Értesz engem? — Hogyan kell tehát viselkednem? — Az mér a te dolgod. Ha hamarabb kezdted volna látogatni ezt a házat, ma nem kellene arra kérned, bogy a pénzért az úrhoz vezesselek. Sang megértette a célzást, és elhallgatott. Lenéztek a völgyben elterülő bányásztelepülésre, ahol a domboldal mélyén szerény kunyhók húzódtak meg. A kapuhoz érve a felügyelő rászólt a lányra: — Várj, míg bejelentelek. — Öh, olyan fáradt vagyok! — sóhajtott a lány. — Az lenne a legjobb, ha egyedül menne be az úrhoz, és elintézné a dolgot nélkülem! A felügyelő válaszra sem méltatta a lányt. — Minden rendben van — hallotta a felügyelő elégedett hangját. — Az . úr meghagyta, hogy menj be, és az aláírásoddal igazold a pénz átvételét. Sang megörült, és a szíve elkezdett hangosan dobogni. — És maga velem jön? — Nekem már nincs ott semmi dolgom — utasította vissza a lány kérdését. — Akkor kérem, várjon meg engem itt. Kérem önti — mondta zavartan a lány. — Na, menj már, ne várakoztasd meg az urat! Az úr úgy üdvözölte Sangot, mint a hozzá hasonló látogatókat szokta. Rögtön kulcsra zárta az ajtót, a kulcsot a zsebébe süllyesztette, és' vigyorogva magához húzta a lányt. Minél kevesebb ceremónia, annál jobb. A monsieur meg volt győződve arról, hogy nagy megtiszteltetés ez a szerencsétlen lány számára, ha megengedi neki, hogy a felesége távollétében felvidítsa őt. Közte és ezek között a szajhák között ég és föld a különbség. Minek kellene tehát a drága időt a különböző körülményekre veszteget- nL Elvégre is ő az úr, vagy nem?! De most minden másképp végződött, mint eddig. A lány tiltakozott. Kétségbeesetten ki akarta magát szabadítani a helytartó karjaiból és fennhangon kiáltozott: — Mit csinál? Hagyjon békén! Azért jöttem, hogy pénzt kérjek az anyám gyógyszereire. Mit képzel maga? A helytartó nem értett vietnamiul, és nem sokat törődött vele, mit fecseg összevissza ez a kis pipi. Hevesen átölelte, és az ajkával megérintette a lány arcát. Sang a szégyentől és a haragtól vörösen hasztalan próbálta kitépni magát. — Engedjen! Engedjen el! — kiáltozta. A haja egészen kócos lett. Az úr megpróbált szép szóval hatni rá, és valami érthetetlen szavakat sugdosott a fülébe. Forró, izzadt testéhez szorította a lányt. Ragadós keze vágyakozóan csúszkált a női testen. Sang alig kapott levegőt. Már nem bírt magával a haragtól, körmét belevájta az úr arcába, és egy pillanatra sikerült kiszabadulnia öleléséből. Ö azonban villámgyorsan derékon ragadta, és maga alá teperte. — Eresszen ell Lator! Megölöm magam! A dühös küzdelem még mindig nem ért véget. A helytartónak, arra gondolva, hogy már közel jár a céU jához, esze ágában sem volt visszalépni. A teljesen kimerült lány megértette, hogy már nem bírja sokáig az egyenlőtlen harcot, képtelen ellenállni ennek a hatalmas férfinak. Elhatározta: ha nem sikerül megvédenie magát az erőszakkal szemben, inkább meghal, de nem viseli el ezt a szégyent. Sang a kezével fürgén és erősen összeszorította a torkát, majd mozdulatlanul nyúlott el a padlón. Amikor a helytartó látta, hogy a kellemesnek induló est tragédiába torkollik, gyorsan kiszabadította magát a konok nő kezei közül, és felkelt. Sang, hörögve lélegzett, majd a légzése egyre gyengült, mígnem teljesen elállt. A helytartó a kezét hátratéve csendesen nézte a lányt. Most már azt tehetett volna vele, amit akar, de már nem volt hozzá kedve. Letörölte a verejtéket az arcáról, és fellélegzett. A szívébe visszatért az emberszeretet. Bánatosan ingatta a fejét, mintha megértette volna, hogy mi történt. Aztán megfogta a lány kezét, és lóbálni kezdte. Nyöszörgést hallott, ami lelkében felébresztette a részvétet az egész világ iránt. Ráadásul még a felesége is eszébe jutott, és bűnbánóan gondolt az elkerülhetetlen botrányra. A szobában ismét síri csend lett. A helytartó a fejét törte, majd előhúzta a pénztárcáját, és csendesen kinyitotta. A lámpa fényénél kivett egy öt- piaszterest. Ebben a pillanatban Sang meg- mózdult, és a padlóra támaszkodva nagy erőfeszítéssel felült. A helytartó érdeklődéssel ügyelte a lány minden egyes mozdulatát. A félelme elmúlt, és ezzel együtt eltűnt az emberszeretete és Ismerősei iránti együttérzése is. Keményebben szorította össze markában az ötpiaszterest. A sápadt, feldúlt lány gyorsan megigazította a haját, felkötötte a kendőjét, felkelt, az ablakhoz ment, és egyszer sem nézve hátra, kiugrott az ablakon. A helytartó megkönnyebülten fel- lélegzett, és visszatette a pénzt a tárcájába. Nem annak örült, hogy az áldozata életben maradt, hanem annak, hogy nem kell a pénzét elpazarolnia arra, hogy megvegye ennek a csökönyös lánynak a hallgatását. Juhász János fordítása
